| Dédács. | TARTALOM | Doba. |
Od 1345, Ód 1349, Ad, Adfalu 1424, Diós-Ad 1441, Aad 1515, Ade 1535, Adh 1537, Dyosad 1539, Diosad 1544, Dÿosaad 1564, Dyÿsad 1570, Dioszad 1641.
A szájhagyomány szerint Diósadon roppant nagy birtoka volt egy Ódi nevű nemesnek. Ódi fiai egyikének jutott a megosztozáskor Diósad. A határ északi és északnyugoti részén, a mostani Felszegi hegyen, sok diófa volt. E diófásról és Ódi nevű birtokosáról elnevezték a községet Idós-Ódinak. A történeti adatok igazolják az Adi, Odi család birtoklását s {295.} Diósadon tényleg úgy a multban, mint a jelenben is, roppant sok diófát tenyésztettek, mihez hasonlót a vármegye egy községében sem találunk. Majdnem mindegyik telken van diófa. A dióval való kereskedést a lakosság nagyban űzi; a diót Debreczenbe és Budapestre szállítják.
1345-ben szolnok-, 1427-ben belsőszolnok-, 1430-ban középszolnok-, 1442-ben külsőszolnokvármegyei helység. 1564-ben a hadadi vár tartozéka. Egy ízben, 1623-ban városnak van mondva, volt szerepe a kuruczvilágban. 1677 nov. 6-dikán este Tököli Diósadra ér. Ide jöttek hozzá a Somlyón megtelepedett magyar bujdosó atyafiak s értekeztek menetele és hálóhelye felől.* A vármegye is tartott itt üléseket. 1690 jan. 12-dikén Közép-Szolnok vármegye törvényszéke két krasznamihályfalvi jobbágy ügyében gyülésezett itt.* Az 1712. évi junius 27-én itt tartott közgyűlésen határozták el, hogy a vármegyei összes hidak és gátak helyreállíttassanak s e végből a főstrázsamestertől német oculátorok kéressenek ki.* 1750 ápr. 28-án partiális sedriát tartottak, a melyen a Szécsi, Guthi és Gencsi család között fölmerült pörben hoztak határozatot.*
Itt szolgabiró 1639-ben Elekes András.*
1345-ben a szolnokvármegyei Od és Mocsolya birtok felett megosztozkodnak, határjeleket állítanak fel az Adi (Od) János fiai: Márton, János, András és Balázs s a Guthi fiai: Guthi és János. A váradi káptalan előtt tett jelentésök szerint perlekedéseiknek egyezséggel vetnek véget. A határmegvonást kelet felől kezdették el a Sarmásbércz fejénél, Diósad faluhoz közel s itt három határjelet állítottak, a melyek közül az egyik Od falut, a második Mocsolyát, a harmadik a Jakcsi Kusaly nevű faluját választja el. Egy erdő szélén nyugot felé egy Berekre mentek át a Bükk-völgyön, innen a Kaczó-Patak {296.} nevű vízmosásos helyre, onnat észak-felé mentek, «melyet közönségesen feje felének» hívnak, Mocsolya felől egy bükkfa alatt el, a mely egy berek «külső szélén vagyon» s ez Mocsolya és Barla nevű falukat választja el.
A Kaczó-Erdő nevű erdőt minden hozzátartozóval, a földekkel együtt a vízmosásig a Mocsolyai Imre fiai az Adi (Od) János fiainak hagyták s a Guthi fiának, Jánosnak, hogy az Diósadhoz tartozva örök tulajdonuk legyen. A vízmosástól kezdve a falu egész északi része («Fejefele») az Imre fiainak s utódaiknak maradt a Mocsolya nevű falujokhoz tartozó örök birtokul minden hozzátartozóval együtt. Od faluban András, az Imre fia szintén osztozkodik az Adi (Od) János fiaival s azok rokonaival a váradi káptalan osztozást engedő levele alapján, olyan kikötéssel, hogy, ha valamelyik fél az osztályt megszegné, a másiknak joga legyen pörölni.*
1349-, 1355-ben Od és Mocsolyafalvak határait elkülöníttetik Guthi János, Od János és Márkus meg Od András és Balázs.*
1349-ben nyolczan pörölnek a váradi káptalan előtt. A fölperes: a Mocsolyai Imre fia, András. Az alperesek az Ódi János fiai: János, Betser, Guth és Lukács; s a Guth fiai: János és László. A váradi káptalan a határpör megszüntetése czéljából a birtok felosztására s a határ kijelölésére kiküldi László rectort (talán a Szt. Lőrincz oltárának a rectora) és Péter presbytert. Megkezdették a határ megvonását kelet felől a Baksa völgy közelében folyó Szilágypataka nevű patak mellett, a hol két határjelet állítottak földből; innen kelet felé mentek s kis tért hagyva közbe egy határárkot vontak, ezután egy hegyre menve két föld-határjelet emeltek, erről leereszkedve egy út mellett ismét határárkot vontak; ez úton lejőve a Fűzpataka nevű patakhoz nem nagy távolságra e pataknak egy víz-forgója (örvénye) mellett földből két határjelet {297.} emeltek, innen kelet felé mentek annak a hegynek a tetejére, a honnan az örvényt okozó víz lezuhan, azután le s a falu (villa) közepén felbugyogó forrást jelölték ki határnak. Az úton a Szt. Mihály tiszteletére készített egyházhoz jöttek le (valószínűleg fatemplom, mert: fabricata) s e templomot közös használatra jelölték ki. A templomtól keleti irányban haladtak s annak a Bércz nevű hegynek a végében kis távolságra földből határjelet emeltek. Fölmentek e hegynek a tetejére, a hol két határárkot ástak s a hegyről lejövet egy földhányással körülvett fűzfát jelöltek ki határul. E fától eljőve egy más hegyen földből egy határjelet emeltek. Lejöttek egy lapályra innen, egy futó határjelet (árkot) vontak. Egy árokhoz (vagy völgyhöz, alveus) menve, e mellett két határjelet állítottak, a hol már a Dants fiainak a határához jutottak el s itt a határmegvonás be is végződött. A bejárt földrész délről keletre nyuló részét az Imre fiának, Andrásnak és utódainak adták örök birtokul minden hozzátartozóval együtt. Ód birtok északi részét pedig szintén a tartozékaival együtt az Ódi János fiainak: Jánosnak, Betsernek, Guthnak, Lukácsnak, és a Guth fiainak: Lászlónak és Jánosnak adták örök tulajdonul.*
1363-ban Ódi Balázs akarta megjáratni Dobai Miklós fia, János és Kozmás fia, Egyed ellen; de az utóbbiak ellentmondtak. Ebben az ügyben aztán Dénes erdélyi vajda 1364. máj. 12-dikén azt hagyta meg a kolozsmonostori konventnek, hogy hiteles embert küldvén, ama határokat újból járassa ki.*
1378-ban egy birtokrész elfoglalásától eltiltottak Odi Csete unokája, György javára több ide való lakost.*
1415 nov. 13-dikán a birtokért per folyik Kusalyi Jakcs György és István meg Odi János között. A pert elhalasztja a nádor.*
{298.} 1427. máj. 17-dikén a belsőszolnoki Od birtokába Odi László fiát Jánost és Odi Péter fiát Miklóst iktatják be.*
Adon az Imre leányainak, néhai Helena és Erzsébet úrnőknek leánynegyed birtokait – a melyek Réteskut (Retheskwth) és Vagothut (?) (Vagothwth) közt feküsznek – Adi László a kolozsmonostori konvent előtt 1424-ben elcseréli a Haraklányi István fiának, Jánosnak, Mocsolyán levő birtokaiért.*
1428-ban Odi Mihály fia János egy részbirtokát elzálogosítja Jakcsi Jánosnak.*
A középszolnoki Ad és Mocsolya részbirtokokat Adi György deák el akarja adni Kusalyi Jakcsi Jánosnak és Lászlónak, János fiainak: Lászlónak és Györgynek meg Dénes, váradi püspöknek, a mit 1430-ban Zsigmond király jóváhagy;* ápr. 30-dikán Od részbirtokot illetőleg egyezséget kötnek (?) Dobai Sándor és Jakcsi János.*
1437-ben Adi János cserébe adja Ad birtok felét s a Kaczó-földi határt Kusalyi Jakcsi Mihálynak és Péternek, kiktől azért az egész Vártelkét kapja.*
1442 febr. 24-dikén Nagydobai Rúd Antal és gyermekei: Miklós, Márton, Ilona és Katalin elzálogosítják Od birtokrészeiket 12 arany forintért Odi Barlának.*
1475 körül Adi Máté adi jószágára 6 frtot róttak ki adóban.* 1543-ban itt a vajda özvegyének jobbágyai 3, a Pázmány Péteréi, Jakcsi István özvegyéi és Körösi Ferenczéi 1–1 kapu után fizettek adót, míg a Nagy Jánoséit még 1 kapu után sem adóztathatták meg. Találtak ez alkalommal a községben a 6 kapuszámon kívül 4 bírót, 6 szabadost, 6 szegényt és 1 puszta telket.* 1549-ben 1553-ban itt 2–2 kapu után adóztak a Jakcsi Mihály és Nagy János jobbágyai, ellenben {299.} a Somlyói Báthori András, Kőrösi Ferencz és Dobai Mihályéi csak 1–1 után. E 7 kapuszámon kívül feljegyeztek még 1 bírót, 19 szegényt, 2 új és 1 leégett házat, továbbá Báthori András részéről 1 nemesi udvarházat, a Matunai Györgyéről pedig 3 szegényt.* 25–25 dénárnyi adót fizettek Beke Albert, Adi (másutt Lelei) Pál és Eleges (másutt Alek) András egytelkes nemesek.* 1564-ben (a hadadi vár tartozékában, Dÿosaadon) 5 kapu után adóztatták meg a Jakcsi-árvák jobbágyait, a kiken kívül feljegyeztek még 4 zsellért és 1 új házat is. Az adó behajtását azonban nem engedte meg Sulyok György.* 1570-ben 3 kapu után adóztatták meg a Jakcsi Boldizsár jobbágyait, ellenben az özv. Dobszai Jánosné és Adi Gergelyéit csak 1–1 után.* 1604-ben együttesen 2 rótt ház után 4 forintnyi adót vetettek ki a Lónai István és Dobai N. jószágára.*
1501-ben Jakcsi András leköti Ad részbirtokát örökjoggal Bolczon Lászlónak, de tiltakozik ellene Jakcsi László.*
1505-től 1516-ig Jakcsiak és Drágfiak kezén forog, majd Berendi Dávid tartja zálogban.*
1519-ben Lajos király a néhai Kis-Dobai Szabó (inkább Székely) Tamás fiainak adja új adomány czímén Ad részjószágot, a melyet az egyik fiunak, Antalnak, még Nagyfalusi Bánfi János adta volt szolgálatai jutalmául.* A fiukat (Antalt, Pált, Lázárt és Kristófot) be is iktatják.*
1522 jul. 27-dikén Kusalyi Jakcsi Mihály eladományozza Ad birtokát Adorjáni Urielnek.* De Jakcsi Mihály mégis elfoglalt a birtokbankét jobbágyot, a miért 1523-ban pert folytat ellene előbb Kusalyi Jakcsi András özvegye, most Butkai Lászlóné Cecilia.*
Aad Dézsházi Péterné Kászoni Jakcsi Magdolna ama részbirtokai {300.} közé tartozott, a melyek elfoglalásáért 1526-ban tisztító esküt itéltek Jakcsi Jánosnak.*
1535-ben a kolozsmonostori konvent jelenti János királynak, hogy Sámsoni Hodosi Miklós királyi és János pap konventi emberek lefoglalták e birtokban Ivácson Márton ellenében, Nagydobi Tamás és György fölperesek számára, a nevezett Márton jobbágytelkét. Egynél több jobbágytelket nem találtak.*
1537-ben Kusalyi Jakcsi István tiltakozik Kusalyi Jakcsi János ellen Adh részbirtok elidegenítése miatt.*
1539-ben János király meghagyja a kolozsmonostori konventnek, hogy Sámsoni Kewressy Ferenczet vezesse Dyosaad középszolnoki birtoki két telekbe, melyeken most Pyspeek Kelemen és András laknak, és mely őt úgy örökvallás, mint csere alapján megilleti. A proponált tanuk: Sámsoni Hodossy Miklós, Dobai György vagy Tamás, Nagydobai Chyzeer Bálint, Decse Máté, Lewryncz Pál, Chewrgh Ferencz, Kysdobai Zabó Ferencz. A konvent jelenté, hogy kiküldötte Nagydobai Chyzeer Bálintot a konvent emberével, a kik szent Mihály napján Dyosaad birtokon megjelentek, és a szomszédok, névszerint: Ramocha Demeter, Dwl Benedek, Baxa Ferencz, Nagydobai Both András, Nagydobai Zabo Márton jelenlétében fentit beiktatták.*
1544–1547-ben Jakcsi Mihály és Pázmán Péterné, Pázmán Farkas és Anna, Paposi Ördög Jánosné Erzsébet pörlekedéseiről van szó.*
A birtok határáról Kisdobai Székely Lázár és Mihály jobbágyainak a terményeit Goroszlóra vitték Elekes András, Diósadi Sere Albert meg Sere Tamás és Mátyás, kiket azért 1548-ban megidéznek.*
{301.} Kőrösi László özvegyétől, Luczától elfoglalta Kőrösi Ferencz az ingóságokkal együtt, jóllehet az özvegyi tartás jogán az özvegyet illeti, a ki azért Ferenczet 1548-ban meg is idézteti.* Jakcsi Mihály leánya, Kovászói Matunai Pálné Erzsébet meginti testvérét, Mihályt, a birtok megosztására nézve.*
Kisdobai Székely Miklós és Mihály itt levő birtokán Zernyewi Balázs nevű jobbágyuk özvegyének a házát megtámadták Diósadi Beke Anna küldésére ennek férje Sere Albert és fiai: Mátyás, Tamás és Mihály, Diósadi Szabó Márton társaságában fegyveres kézzel és azt fenekestűl elpusztították. 1550-ben Ferdinánd király parancsára megidézik a hatalmaskodókat, a kik most is bitorolják az említett házat.*
1570-ben Miksa új adományul adja e részbirtokot Jakcsi Boldizsárnak és Kusalyi Jakcsi Mihálynak.* 1573-ban e részbirtokba beiktatják Kusalyi Jakcsi Boldizsárt.* 1582-ben Kusalyi Jakcsi Boldizsár magvaszakadta után publikáltatta Zsigmond vajda.* E birtokra vonatkozólag Jakabfi Ambrus és Móricz ellentmondanak özv. Jakcsi Boldizsárné Révai Annának.* Majd István, lengyel király, Wesselényi Ferencznek adományozza érdemei jutalmául Hadad várának többi tartozékaival együtt.*
Özv. Báthori Elekné Jakcsi Anna itteni jobbágyát, Farkas Jánost ártatlanúl ölte meg Aszalós Tamás. Ez ügyben 1590-ben per folyik; Aszalós örökös szabados jobbágya lesz a nevezett özvegynek és a meggyilkolt jobbágy nejét és gyermekeit 40 forinttal kárpótolja.* 1579-ben Báthori Eleknek itt Fábián Simonnevű jobbágya van.*
1610-ben egy diósadi részbirtok felett Ramocsaházi István és Mihály cserelevelet kötnek.* 1628-ban is ők egyeznek meg.*
{302.} 1623 szept. 25-dikén Diós-Ad városában (in oppido) Adi István végrendelkezik. Ingóságokat s zálogos örökségeket (Nagy Bálinttól zálogosított egy földet 8 frtban, Nagy Andrástól a Baksa-patak földet, Püspök Bálinttól, Farkas Andrástól, Nagy Simon Istvántól földeket) hagy feleségének.*
1628-diki tanúvallatás szerint többek között a diósadi részt is leánynegyed fejében kapták Báthori Elekné Jakcsi Anna és Pallagi Pálné Jakcsi Kata, a mikor ezeket a hadadi jószágból kielégítették.*
1641 jun. 5-dikén Szaniszlófi Báthori Kata rendelkezése szerint e jószágon megosztozkodnak Lónyai Zsigmond, Badoginé Lónyai Kata, Becski Lászlóné Lónyai Zsuzsánna fia Szántói Becski György és leánya Blibery Mellith Györgyné Zsuzsánna.*
1652 szept. 2-dikán Szikszai Zsigmond, Közép-Szolnok vármegyének egyik alispánja és Csabai András, Deésházi Debreczeni István és Menyei, közép-szolnoki szolgabirák diósadnak negyedrészét, melyet Nagy Pétert bírt, ennek magvaszakadtán a fiskus számára foglalják el; a negyedrésznek felerészét Kis-Dobán lakó Bán István s felesége Daróczi Anna és Farkas István s felesége Császár Borbála kapják.*
Egy udvarházat és 9 jobbágytelket kapott Bán István I. Rákóczi Györgytől.*
Diósad egyike Szécsi György és neje, Guthi Judit ama javainak is, a melyek felosztására 1716 jun. 20-dikán az előbbiek leánya, Zsombori Jánosné Szécsi Zsófia meginti Gencsi Györgyné Dobai Erzsébetet és Csatári Andrást.* 1732 előtt itt Fodor András és neje Szécsi Guti Zsuzsánna, majd ezek örökösei Fodor Zsigmond, Fodor János és Fodor Kata birtokosok. Az örökösök a birtokot 1733-ig felosztatlanul használják.*
Guthi Farkasnak is volt itt részjószága, a mely feleségére {303.} szállott, 1742 máj. 31-dikén vizsgálatot tartanak Gencsi István és György érdekében arról, hogy mily jogon bírta Guthi e részbirtokot.* Valószinű, hogy Csáki Tamás részbirtoka volt nála zálogban.*
1705-ben nemesek: Deák András, Adi István, Kis János, Szabó András, Szőts Mihály, Kultsár István, Szigethi Zsigmond, Nagy Péter, Elekes Benedek, Czétzei Zsigmond, Püspök Mihály, Kultsár István fia, sámsoniak: Semlyénfalvi János, Huszti Ferencz, Batha János, nagymoniak: Ungvári István, Oláh Péter, Kis István, Balog György, Nagy György, K.-Dersidai Gavilla Mihály.*
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Diósad községből a következőket. Főbb birtokosok: br. Wesselényi Farkas és gr. Bethlen Sámuel; kisebb birtokosok: ifjú Sebes Ferencz, Baczó Márton, Toldalagi László, Guthi Sára Sebes Sámuelné, Gyárfás Pál, Tunyagi Mihály, gr. Károlyi Antal, br. Kemény Sámuel, Gólya József, Mezei István, Dul György, Csűrös Antal, Gaal Zsigmond, Baló Sámuel; saját telkén lakó, egyházi adómentes nemesek: Nagy-Deák, Mihály, György és Ferencz, Kis-Deák György, Deák József, Dobrai János, Czéczei István és László, Koráncsi György, Dobrai István, Gombos János és Ferencz, Püspök József, Dobrai György, Gombos Zsigmond, Püspök János idősb, Püspök János, Koráncsi Imre, Baczó Sámuel, Deák István és Zsigmond, ifjú Deák Mihály, Dózsa István és György; más telkén lakó, adómentes nemesek: Püspök Sándor és Deák Pál; saját telkükön lakó, adózó nemesek: Tót István, ifjú Kis András, Kis János, öreg Kis András, Kulcsár Mihály és László, Elekes György és Zsigmond, öreg Kulcsár János, Lőke Péter, Zsigmond és András, Varga Mihály, Kis György, idősb, Varga István, Gombos Anna, Varga Andrásné, ifjú Kulcsár György, Felszegi Kis András, Kis Erzsébet, Püsök Péterné, {304.} Elekes Erzsébet, Boda Ferenczné, Nagy-Juhos István, idősb Kulcsár György, Kulcsár Zsigmond, ifjú Varga István, Elekes Sándor, Juhos Mihály, Elekes István és Kis Pál; más telkén lakó, adózó nemesek: Elekes József, Bucsi István, Szigeti Péter és János, Furu István, Varga János, Szigeti István, Furu György, Víg György, János és András, Elekes János, Tott György, Szabó Sándor, Nyeste János, Elekes András; Duló István ref. pap, Balog Pál ref. kántor.* 1805-ben megeskették a következő adómentes nemeseket: Baczó Sámuel, István és László, Almássy Dániel, Vétsey István, Deák Dániel, Dobrai János és fia János, Karancsi György és fia Miklós, Karancsi László, Dobrai István és György, Szentpéteri Józsefet; adózó nemeseket: Kis Mihály, Deák István, János és András, Kis János és fia János, Kis András és fia István, Kis László, Kis Ferencz András, Kulcsár Mihály és fia István, Kulcsár Mihály, Kis-Deák Mihály és fia László, Elekes György és fia György, Elekes Zsigmond és fia Mihály, Forró István és fia András, Varga János és Mihály, Dózsa István, Deák László, Deák György és fia János, Deák József és fia András, Kulcsár József, Deák István, Kis György, Elekes János, Varga Mihály, Lőke Zsigmond, Bucsi Márton, Lőke Mihály, Lőke András és fia Gergely, Lőke Ferencz, Czéczei István, Lőke Péter, Czéczei László, Kulcsár László, Varga György, Gombos János, Varga András és József, Püspök József, Kulcsár János, István és György, Gombos Zsigmond és fia György, Gombos Mihály, Püspök Bálint, öreg Kulcsár György és fia Pál, Juhos István és fia Miklós, Juhos László, Kis András, Kulcsár Zsigmond és fia László, Kulcsár Márton, Varga István és fia Mihály, Elekes István, Püspök János, Sándor és János, Elekes Sándor és József, Juhos Mihály, Elekes István, Pál, Márton és Péter, Deák Zsigmond, Dózsa György, Elekes József és fia János, Tóth György; más rendbeli adózók: Püsök András és {305.} László, Boda Sándor, Szigeti János, Szigeti Péter és fia Ferencz, Szigeti László, Szigeti János és fia Mihály, Szigeti György, Boda László, Boda Péter és fia István, Püsök László, Bucsi István, ifjú Bucsi István, Püsök Benedek és Márton, Dudás János, Víg László, Szigeti István, Boda István, Boda László és fia Pál, Püsök Miklós és fia Márton, Püsök János, Boda Pál, Boda Gergely és fia István, Boda Gergely, Püsök Pál és László, Forró György és fia János, Víg János és fia Mihály, Víg György és fia Péter, Víg András és fia András, Elekes János és fia András, Boda János és fia János, Boda Miklós és fia Márton, Boda András és Dániel, Szántó Ferencz, Boda Pál, Tóth György, Boda István és András, Szabó Márton és Sándor, Udv. Püsök István és fia István, Püsök György, Kovács János és Péter, Kovács István és fia István, Püsök István, Püsök György és fia Pál, Kelenczei Püsök István és fia Márton, Boda György, Szabó János, Kis-Boda János és fia Bálint, Boda István, Püsök Gergely és fia János, Nyeste János és fia János, Boda Ferencz, ifjú Boda Péter, Víg István és Püsök Péter.*
Evang. reform. egyházának keletkezése valószinűleg egy időre esik a Szilágy reformácziójával. Régi templomát 1700 előtt két izben bővítették. Az új templom építéséhez 1869-ben kezdtek, melyet 1873-ban végeztek be.
Klenódiumai: egy aranyozott pohár, virágos porczellánkanna, melyet 1756-ban Sebes András s felesége Vécsei Zsuzsánna adtak.*
Papjai: Óvári Miklós, a ki itt halt meg. (1623-ban Adi István a diósadi prédikátornak «egy nyári borjút» hagyott).* 1629 Kecskeméti Gáspár, kit a váradi közzsinat küldött ide.* 1647. Szentlászlói Sámuel n.-falusi pap volt. Itt a tatárok ölték meg. Ezt követte Zilahi Márton. 1668. Papóczi Zsigmond, {306.} kit a jun. 10-dikén Fejér-Gyarmaton tartott közzsinat küldött ide.* 1678. Harsányi Máté. 1689–1692. Ardai Mihály, a kit a nyirbátori 1689 jul. 3-dikán tartott közzsinat küldött ide s a ki itt is halt meg.* 1694. Krasznai Bertalan, meghalt Egrespatakon. Ezt követte Jenei György, ki Egrespatakról jött. 1703. Békési Gergely. 1732–1735. Gyárfás Pál. 1738. Visnyai János. 1749–1792. Pap Ferencz. Székbeli biróságot is viselt. 1773–1785. Farkas Mihály. 1793–1823. Duló István. 1822–1842. Szabó István, mint káplán jött, Perecsenbe ment csere útján, meghalt Peérban 1863-ban. 1844–1845. Pál István, itt halt meg. 1846–1866. Szász József, itt halt meg. 1867. Szabó Pál, a kit 1900-ban Vincze Ödön követett.
Népoktatásügye igen alacsony fokon állott a legutóbbi időig, most a csak egy tantermű felekezeti iskola helyére az állam négy tanítós elemi iskolát szervezett.
A XVII. századból szilágyi és erdélyi jobbágyokról fenmaradt jegyzék szerint diósadban három jobbágy és két puszta jutott Lónyai Margitnak.*
Lakói 1715-ben elleneállottak az összeírásnak.* 1720-ban van benne 1 nemes-, 7 jobbágy- és 3 zsellér-, összesen 11 háztartás, ezekből 10 magyar és 1 oláh. Népessége a pragmatica sanctio korában 99 lélek, 90 magyar és 9 oláh.* 1847-ben a lakosok száma 922; róm. kath. 6, gör. kath. 32, ev. ref. 883, izr. 1.* 1890-ben lélekszáma 1494; nyelvre nézve magyar 1453, oláh 36, egyéb nyelvű 5; vallásra nézve róm. kath. 7, gör. kath. 37, ev. reform. 1400, izr. 50. Házak száma 296. Szántóföldje 1720-ban 158 köblös, rétje 50 kaszás, szőlője 28 kapás.* 1895-ben gazdaságainak száma 321. Területe 2300 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1728, rét 331, szőlő, parlag 54, beültetve 2, kert 42, legelő 11, terméketlen 132 hold.*
{307.} A községnek 1900-ban 8609 K. 92 fil. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 4566 K. 62 fil.
Utczái: Felszeg-, Templom-, Fogadó-, Temető-, Alszeg-, Nagy-, Kandia-, Hajnal-, Szántók-, Deák-utcza és Lőkék, Vargák sikátora. Útjai: Hadad-Czigányi-, Baksai-, N.-Dobai-, Bánya-, Kaczói- és Kusalyi-út. A Bánya-út M.-Goroszlóba vezet, a Kaczói-út a hasonnevű erdőbe, a többi pedig az azonos nevű községekbe. Ezeken kívül vannak még: Sós-út, Bérczi-út. A Sós-út N.-Dobára vezet, tehát azonos a N.-Dobai úttal. Ezt a nevét onnan kapta, hogy mikor régen Sz.-Somlyóra kincstári sót szállítottak, a sós szekerek ott települtek le.
Határrészei: Alsó-rét, Lókert, Köles-oldal, Nyíl, Sószék, Szélföld, Ubor, Kelencze, Mál, Nagy-hegy elpusztult szőlő, Veres-rét, Szénafű vagy Felső-rét, Sírhegy-alja, elpusztult szőlő, Kincs-hegy, Agyagos-melléke, Rókalik, Gús-völgye, Kereszteskút-völgye, Hidegkút környéke, Baksaút-környéke, Éjmál, Gödör-köze, Fűzkút-környéke, Lehely, Szénarét, Őzön-gyűrű, Nyilt-tető, Kis-ág, Döllő, Pájkás-tó, Átal- és Felszegi-hegy elpusztult szőlők, Nagy-gaz, Vasbánya, Dég-rétje, Sírhegy, Puszta-szőlő, Kaczó-erdő. A Sírhegy-alja a mellette levő régi temetőtől, az Agyagos melléke pedig agyagtartalmú talajától nyerte nevét. Az Őzöngyűrű nevű helyen lőtték le egy Jakcsi leánynak a várból kiszabadult s nyakán egy szalagon a kisasszony gyűrűjét viselő őzét. A Döllő onnan nyerte nevét, hogy déli itatáskor a szarvasmarhák itt deleltek régebben. A Pájkás-tó régen mocsáros talaj volt. A Nagy-gaz csaknem hozzáférhetetlen, kúszó és folyondár növényekkel benőtt terület volt s csak az utóbbi időben vették művelés alá.
Kútjai a községben: Hószem, Nagy- és Kis-kút; a határban: a Sószék dülőben a Baksa-patakán s a Hideg-kút dülőben van egy-egy Itató-kút, a Vasbányán a Kakas-kút, Dég-rétje-kútja a hasonnevű határrészben, a Kincshelyen a Fűz-kút, Kertes-kút a hasonnevű határrészben. Ez az utóbbi kút mélysége csak két öl, mivel a felbuzogó víztől mélyebbre ásni nem lehet. {308.} Nagy szárazság idején Diósadot és M.-Goroszlót összes marhaállományával együtt ellátja vízzel. Ezeken kívül a Gödörközben van egy, 1864-ben és a Szénaréten 1870-ben ásott itatókút; utóbbi ivó- és itató-vízzel. Hidegkút dülőjében levő kútjáról azt beszélik az öregek, hogy, midőn M.-Goroszlót Básta elpusztította, a község harangjait az ellenség elől ebbe hányták. Víze állítólag vastartalmú.
A Baksa-patak a görcsöni határban ered a Cseber-kút nevű völgyben, északi irányban folyik s Szilágy-Szeg határán ömlik a Szilágyba.
| Dédács. | TARTALOM | Doba. |