Serédi

A fehérvármegyei Serédről vette nevét. Nálunk már 1503-ban feltűnik egy Seredi István (egr.), a kit beiktatnak a középszolnoki Szeődemeter birtokba.*Lelesz, Stat. S. 126.

Kétségkívül már II. István az, a kinek a nejét (Serédyné) Kisvárdai Klárát 1550-ben Ferdinánd király parancsára megidézik, mert ezelőtt többedmagával megidéztette volt Nagyfalusi {404.} Losonczi Bánfi Miklóst, Istvánt és Györgyöt Valkó tárgyában, bár e vár utóbbiakat illeti meg.*Orsz. Lt. Km. conv. lad. 34. E. n. 54. Ő (egr.) és neje, Kisvárdai Klára 1552-ben Nagyfalusi L. Bánfi Istvánt idéztetik meg, a ki megtámadta előbbieknek nagyfalusi kúriáját és felgyújtással fenyegette.*Lelesz, Act. an. 1552. fasc. 2. nr. 18. 1553-ben L. Bánfi István kötelezi magát, hogy Valkó-vár birtokot és összes tartozékait átadja ez Istvánnak és nejének, Várday Klárának és örököseiknek stb.-nek.*Bl. fasc. N. nr. 8. Serédy Istvánt és Alagi Jánost (egr.) 1554-ben a krasznavármegyei horváti, alsó- és felső-paliczkai, alsó-báni részbirtokokba iktatták be.*Lelesz, Stat. S. 120. 1559-ban özv. Nagyfalusi Serédy Istvánné Várday Klára és Keresztúri Dobszay István, fejedelmi főjegyző tanúvallatást kérnek arra vonatkozólag, hogy a Bodon és Csiglen nevű erdők Kucsóhoz vagy Paptelkéhez tartoznak-e.*Nagyv. múz. Blt. 1502-ben Valkó várának s a nagyfalusi kastélynak Serédy István az ura, a ki Ferdinánd pártján állt. Nagyfalusi Serédi István kapitány a fejedelemtől Csögi Domokosnak csögi és Perjenessy Máténak szakácsi birtokát kapja 1570-ben,*U. o. a birtokrészekbe be is iktatják, de midőn a szakácsii birtokba akarják beiktatni, többen ellene mondanak. Ezeket a fejedelem elé idézik.*U. o. 1570-ben Seredi István szeődemeteri jobbágyait négy,*Dical. balázsházi jobbágyait másfél kapú után rótták meg adóval.*U. o. Még ez évben meghalt, mert II. János király ítélőlevelében a többek közt özvegy Serédi Istvánné Klára van említve mint alperes Bánfi Pállal szemben a krasznavármegyei Valkó vár; Nagyfalu és Kraszna városok; Váralja, F.- és A.-Jaáz, Bagolyfalu, Fűzes, Új-Vágás, Oláh és Magyar-Valkó, F.- és A.-Gyümölcsénes, Elyűs, Detrehem, Halmosd, Bucsum, Felső- és Alsó-Kaznacs, Zovány, Rákpataka, Vajkfalva, Boronamező, Bogdánháza, Tótfalu, Szék, Tusza, Paptelke, Csízér, Boján, Felső- és Alsó-Bán, Felső {405.} Perje birtokok és részbirtokok meg Magyar-Kaznacs praedium és ezek határjárása, kimérése s negyedrészre osztása ügyében. Az alperesekre úgy szállott a per, hogy Bánfi Petronella és Várdai Klára örökbe fogadták Bánfi Imrét.*Bl. fasc. G. nr. 8. 1573-ban özvegy Serédi Istvánné Várday Klára alperes ellenében be is iktatják Bánfi Pált Valkó-vára, Valkó, Váralja, O.-Valkó, Nagyfalu, mindkét Kaznacs stb. birtokokba.*U. o. nr. 6. Özv. Serédi Istvánné Várdai Klára 1574-ben takarmányt szállíttatott Farkas Jánoshoz és felvilágosította őt arról, hogy Nagyfalu városban némely házhelyeket felosztottak maguk között Bánfi Miklós fiai, Tamás és György.*U. o. RR. nr. 30.

Serédi Istvánné és fia, Ferencz meg Jakcsi Mihály között egyenetlenség támadt a Mojgrád, Bréd és Zsákfalva között fekvő Durulya (Drullia) erdőt illetőleg. Ez ügyben Serédi Ferencz ügyvédje Borsoló János. 1572 febr. 7-dikén ezen erdőt fogott bírák osztják meg a peres felek között. Serédiné és fia, Ferencz az erdő azon részét kapják, a mely a Gyertyános patakig terjed és a mely Brédhez és Mojgrádhoz való.*Wl. Nemes Serédi Ferencz egyike vala azoknak, a kik 1574-ben tiltakoznak Báthori István ellen a krasznavármegyei Valkó-vára (uradalom és vár) elidegenitéseért.*Lelesz, C. Kraszn. Prot. 20. folio 196. Más az a nagyfalusi Serédi István, a ki mint felperes 1590-ben pert folytat Bánfi Pál fiai: Boldizsár, Gábor és László, Bánfi István fiai: Farkas és Kristóf, meg Bánfi Miklós fiai: Tamás és László ellen, kikre az említett Pál halálával szállott a per, melynek tárgya Valkó-vára és tartozékai: Nagyfalu és Kraszna birtokok; Váralja, A.- és F.-Jaáz, Bagolyfalu, Fűzes, Uj-Vágás, O.- és M.-Valkó, A.- és F.-Gyümölcsénes, Elyűs, Detrehem, Halmosd stb. birtokok és részbirtokok. (E javakat Báthori Zsigmond, erdélyi vajda itélőlevelének erejénél fogva a Bánfi férfi-örökösöknek adták.)*Bl. fasc. G. nr. 4. 1595-ben Zsigmond magyar király megbízólevele {406.} szerint Görcsöni Serédi István (de Georcheon) megállapíthatja a közép-szolnoki Bréd birtokának a határait Karika és Csiglen, bizonyos úrnő és Wesselényi Ferencz birtoka felől.*Bl. fasc. RR. nr. 29.

Georcheni Seredy Istvánt tanúnak jelölte ki Zsigmond fejedelem, a mikor 1596 május 28-dikán beleegyezett abba, hogy beiktassák Pesti Nagy Albertet Újfalu birtokba és tizenhat inói jobbágytelekbe.*Orsz. Lt. Km. conv. lad. 34. E. n. 38. Serédi István vala egyike azoknak a fogott bíráknak, a kik tanúsították 1600 jan. 16-dikán, hogy Gyulafi László volt Bánfi Tamás árváinak a gyámja s hogy az mint ilyen minő menyegzői ajándékot adott Haraklányi Istvánné Bánfi Erzsébetnek.*GKG. C. fasc. XIX. 1609-ben nemes Seredy István gondnoki vallomást tesz Görcsön, Paptelek, Mojgrád (Nÿarad) és Bréd birtokokról Palaticz János számára.*Lelesz, Prot. 51. fol. 15. an. 1609.

Annak az Istvánnak, a ki Bethlen Gábor, de különösen I. Rákóczi György alatt vitt szerepet s 1657-ben halt meg, már 1621-ben indúl meg a pályája, ekkor (Nagyfalusi Serédi István) Közép-Szolnok vármegye egyik alispánja.*GKG. A. fasc. XVII. 1629-ben, 1630-ban Kraszna és Középszolnok vármegyék tisztje.*Kemény János autobiografiája. Rumy Károly György: Monumenta Hangarica, II. köt. 167. l. Az 1630 nov. 26-diki segesvári országgyülésen, melyet Bethlen István hirdetett, Rákóczi ez István és Vetési István követei útján jelentette ki, hogy nem lép vissza a fejedelmi jelöltségtől.*Szilágyi Sándor: Erd. Országgy. Emlékek, IX. köt. 57. l. és Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György, 178. lap. Mint krasznavármegyei főispán s Rákóczi György főlovászmestere Kusalyban 1635 deczember 28-dikán egy kúriát kap, adományul a fejedelemtől.*Szgy. 1636-ban (Serédi István I. Rákóczi György lovászmestere, Kraszna vármegye főispánja) mint aláiró szerepel az I. Rákóczi György és Bethlen István s Péter között létrejött kiegyezésről szóló iraton.*Szilágyi Sándor Erd. Orszgy. Emlékek, IX. köt. 580. l. I. Rákóczi Györgynek III. Ferdinánd elleni hadjáratában tevékeny részt vett s a békekötésnél {407.} is egyik főkövete volt.*Rumy Károly György: Monumenta Hangarica, III. köt. 146. lap. (Serédi István de Görchön krasznavármegyei főispánt, az erdélyi fejedelem főlovászmesterét és consiliariust Gyulafi Sámuel ez évi május havában Sz.-Csehben kelt levelében így nevezi: Serédi István de Nagyfalu.) Már 1639 előtt követségbe járt a fényes portára (Serédi István de Górczón «ad fulgidam portam Ottomanicam»)*Szgy. s 1639-ben is követül küldte (Serédi Istvánt, Kraszna vármegye főispánját) Rákóczi György Konstantinápolyba a szultánnak tartozó évi adóval.*Török-Magyarkori Törlénelmi Emlékek, V. köt. 45. l. Az új szultán, Ibrahim 1640 február 19-dikén fogadta Konstantinápolyban, ugyanez ügyben ugyancsak adóval s ajándékokkal küldé ismét 1641-ben a fejedelem. 1642 márcz. 6-dikán az országgyűlés választotta portai követté Sulyok Istvánnal és Baksa Tamással együtt, hogy II. Rákóczi Györgynek fejedelmmé választását hírül vigyék. 1644 végén pedig, mint állandó főkövetet küldték a portára.*Szilágyi Sándor: Erd. Orszgy. Emlékek, X. köt. 82. l.

Bethlen Gábor és Rákóczi György fejedelmeknek tett hűséges szolgálatai jutalmául kapta (Seredi István de Górczón krasznavármegyei főispán és neje Kamuthi Katalin meg örökösei) Rákóczi György adományából a lázadó Nagydobai Spátczai Jánostól elvett ezen birtokokat: Közép-Szolnok vármegyében: Nagydobát az ott levő nemesi házzal és kúriával, Fürményest (Feörmeniest), Újlakot, Kisdobát, Sz.-Királyt, Vérvölgyet, Nagymont, Menyőt, Lelét, Szilágyfőkeresztúrt, Zálnokot, Csanálost és Ököritót; Doboka vármegyében Ördögkútat és Pósát. A fejedelemnek 1639 okt. 25-dikén Medgyesen kelt adományozó levele és utasítása szerint a középszolnoki és dobokavármegyei szolgabírák és alispánok a szükséges tanuk jelenlétében ez évi decz. 22. és 27. napjain iktatják be; egyszersmind értesítik a fejedelmet, hogy Harangi László de Sámson Nagydoba, Fürményes és Lele adományozásának ellentmondott.*Szgy. {408.} István és neje Kamuthy Katharina meg fiaik: Benedek és Ferencz 1641-ben Czigányit, Vaját, a Szécsben és Vártelkén levő birtokrészeket, Bercsét, Rajtolczot Rákóczi Györgytől 1500 magyar forintért visszaválthatólag kapták, kikötvén a fejedelem, hogy, ha István halálával, ennek neje újra férjhez menne, ettől a férjtől való gyermekeknek nincs joguk a birtokokhoz, melyek Somlyói Fejérvári Miklós s neje Ravazdi Erzsébet halálával szálltak a fejedelemre.*Szgy. A fejedelem levele kelt Gyulafehérvárt. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1648 október 27-dikén újolag neki (Görcsöni Serédi Istvánnak, mint az ő tanácsosának s az ítélő táblája elnökének, Kraszna vármegye főispánjának) s feleségének (Kamuthi Katalinnak) és fiutódaiknak adományozta örökös tulajdonul ezeket, mivel István kora ifjúságától kezdve fontos szolgálatokat teljesített hazája s az erdélyi fejedelmek érdekében. Különösen sokat fáradozott a fejedelemnek csak nem régen elhalt édesatyja ügyeiben, mint törökországi követ. A középszolnokvármegyei Czigányi birtokot az abban levő nemesi kúriával együtt s a vártelki részjószágot; a kolozsvármegyei rajtóczi, berczei részjószágot s a krasznavármegyei vajai és somlyai részjószágokat, a melyek már a Serédi birtokában voltak s az azokon gyakorolt összes királyi jogokat, a nevezett birtokokhoz tartozó mindennemű ingót s ingatlant. Ha fiú utódaik nem lennének, a leányörökösök 3500 forintért megtarthatják maguknak a birtokokat; ha pedig sem fiú-, sem leánymaradékuk nem lenne, a kiket végrendeletökben örökösökül megneveznek, legyenek azok bármilyen neműek is, a birtokok jogos tulajdonosai lehetnek 3000 magyar forintért. Ha valamelyik erdélyi fejedelem a leányörökösöktől, vagy esetleg a végrendeletben megnevezett örökösöktől a nevezett birtokokat vissza akarná venni, köteles azoknak 3500, illetőleg 3000 magyar forintot fizetni, míg az egyenes fiúörökösöknek mindig visszaválthatlanul örökös {409.} birtokaik maradnak.*Szgy. 1643 május 20-dikán István és Kemény János főkomornyik oly egyezségre léptek, hogy Serédi Kövesd, Sarmaság, Nagy- és Kis-Derzsida, Majád, Gurzófalva, Girókuta, Szopor, Korond helységekben levő részbirtokairól Kemény János javára, viszont Kemény János Serédi javára Girókutáról és Szoporról mondott le.*U. o.

1646-ban (Görczöni Seredi István) Lonai István nejének, Sarmasághi Annának és gyermekeinek egyik gondnoka.*U. o.

Mint középszolnokvármegyei főispán, a mikor meghallotta (1646-ban), hogy id. Gyerőmonostori Kemény János elfoglalta az elhalt Sarmasági György középszolnokvármegyei részjószágait az árván maradt gyermekektől, megfedte Keményt, hogy «mért foglalta el ilyen szegény árváktól a jószágot, mire ez azt felelte, hiszen ha felnőnek azok az árvák, kiadom az ő részöket belőle nekiek.»*U. o. Az erdélyi rendek áltat a magyar király részére 1648 márczius 20-dikán Gyulafehérváron adott hitlevél aláírói között szerepel.*Szilágyi Sándor: Erd. Orszgy. Emlékek. X. köt. 491. l. 1651-ben (Serédi István Kraszna vármegye főispánja) a Kamutiak kihaltával a drági várkastélyt kapta adományul.*Hazánk és Külföld. 1868. évi 21. sz. 1655-ben (Görcsöni Serédi István) jelen volt a Borosjenői Korda Zsigmondnak és nejének Fel-Egregybe történt beiktatásánál.*Szgy. Ötszáz magyar forintot kölcsönzött Gólya Györgyné Haraklányi Zsuzsánnának a haraklányi részjószágra. Ezen összegért 1656 október 19-dikén Gólyáné átbocsátja az említett részjószágot Istvánnak (Görczöni Serédi István) és nejének, Kamuti Katának.*Orsz. Lt. Km. conv. fasc. S. nr. 4., 27. fiók.

1657-ben (Serédi István Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék főispánja) egyike azoknak, kiket Rákóczi György fejedelem hadakozásai miatt való távollétében (lengyelországi {410.} hadjáratáról van szó) nejének és Zsigmond fiának gondviselésével s az ország ügyeinek intézésével megbizott. 1657 elején Rhédey Ferenczczel s Barcsay Ákossal együtt helytartó.*Szgy. Kemény János a következőket mondja róla: «Serédi István, ki nekem jó akaróm vala ugyan színnel, de realiter senkihez sem sincerus, s nem is volt világon oly barátja, kit mindjárt lerágalmazni kész nem lett volna, nem hogy egyebeket, de a fejedelmet, maga háza népét s a mi nagyobb, maga religióját leszólotta; ezt ugyan már tudva tartotta az udvar s összebeszélve egymást mindjárt leszólottuk, a fejedelmek is jól tudták, mindazonáltal mégis nagy kedvessége volt, mert igen udvari beszédes és játékos ember vala.»*Kemény János autobiografiája. (Rumy Károly György Monumenta Hungarica, III. k. 101. l.)

1705-ben is van szó egy Istvánról, a ki Péterrel együtt fordúl elő Közép-Szolnok vármegye adólajstromában.

I. Gáspár I. Ferdinánd hű embere, a ki 1542-ben Erdély püspöke, 1553-ban halt meg. 1540 máj. 25-dikén Somlyói Báthori Endre és Török Bálint megszállván Fogarast, Majláth Istvánt felszólították annak feladására. Ez azonban segélyt remélvén Ferdinándtól, nem adá fel azt János király részére és Gáspárhoz küldé egyik meghitt emberét segítségért.*Horváth Mihály: Utyeszenich Fráter György élete. (Történelmi Zsebkönyv. 180., 182. lap.)

II. Gáspár zászlós úr, 1563-ban Miksa király megkoronáztatásán volt jelen. 1570 nov. 4-dikén János Zsigmond fejedelem néhai Perjenessy Máté szakácsii birtokát Serédi Gáspárnak, a Nagyfaluban levő fejedelmi hadak kapitányának ajándékozta, de a beiktatásnak többen ellentmondtak, kiket a fejedelem elé idéztek.*Nagyv. múz. Blt.

István s Kamuthi Katalin fia Benedek (1647),*A görcsöni-róm. kath. egyházba falazott kőlap. talán ő Kraszna főispánja 1659-ben, s a Wesselényi-féle összeesküvés részese, 1671-ben kegyelmet nyert. 1670-ben Közép-Szolnok vármegye főispánja; képviseli Szatmárt az 1670 január {411.} 24-dikén a bécsi kormány tilalma daczára megtartott kassai konventen.*Pauler Gyula: Wesselényi Ferencz és társainak összeesküvése 1664-1671. I. k. 305. l. Haraklány helységnél vámszedési joga, illetve vámhelye volt, mit Apafi Mihály fejedelem 1619 aug. 6-dikán kelt levelében megerősít.*Szgy.

Már talán másik lesz az a Benedek, a kinek a görcsöni udvarbírája, Czigányi Nagy Márton 1681-ben a vártelki közös erdőn hízlalta disznait, jóllehet tiltakoztak ellene.*Orsz. Lt. ügyv. utáni iratok 29–105. Benedek, szolnokvármegyei alispánt 1685-ben alispántársával, Olasz Ferenczczel együtt a gyulafehérvári rendek kraszna- és középszolnokvármegyei inquisitorul («az sodomia-élet gyakorlók ellen») küldik ki.*Alvinczi Péter Okmtára, I. köt. 18. l. Benedek partiumbeli jószágai dézmáját ez évi júl. 18-dikán az erdélyi rendek gyulafejérvári gyűlése elengedi, «míg az fennforgó állapotok csendesednek.»*U. o. 20. l. 1688-ban (Görcsöni Serédi Benedek) mint Közép-Szolnok vármegye főispánja, az erdélyi királyi tábla ülnöke jelen volt a fehérvári országgyűlésen.*Szgy. 1696-ban (Görcsöni Serédi Benedek középszolnoki főispán) két papteleki és egy görcsöni jobbágya jótállanak Szécsi Guthi Farkasnak egy jobbágyáért összesen 40 frtig.*U. o. és a Nagyv. múz. Bl. (1696. márczius 24.) 1697-ben (Seredj) Görcsönből ír leveleket Guthi Farkasnak, az ő kedves sógorának, egy alkalommal valamely pénz visszatérítését helyezi kilátásba;*Szgy. majd (deczember havában) hívja Guthy Farkast magához valamely dolog megbeszélésére.*U. o. 1697-ben és 1699-ben is (Serédi Benedek) középszolnoki főispán.*Orsz. Lt. Km. conv. fasc. B. nr. 47.; 26. fiók és Szgy.

Seredy Dorottya Horvát Mihályné jobbágyát, Nagy Ambrust meg Seredy Erzsébet jobbágyait (Balogh Pétert, Bakos Tamást és Sidó Andrást), mint szomszédokat idézték meg, a mikor Báthori Zs. fejedelem 1588 máj. 18-diki parancsára be akarták iktatni Fajdasi Horvát Gábort és nejét, Zetheni Németi {412.} Zsófiát Peér, Ete, Szeődemeter, Csány és Szopor birtokokba.*Orsz. Lt. Km. conv. lad. 34. E. nr. 15.

Péter 1656 oktober 19-dikén tünik elénk először, a kinek eladja a haraklányi részjószágát Haraklányi Zsuzsánna ötszáz magyar frtért.*Szgy. 1697-ben a görcsöni evang. reform. egyháznak egy aranyozott ezüsttányért adott. 1701-ben báró (de Nagyfalu), a kinek I. Leopold király ez évi április 19-dikén nehány doboka-, torda-, középszolnok-, kolozs- és krasznavármegyei birtokot adományoz, minden hozzájuk tartozóval és a bennük gyakorolt királyi jogokkal együtt, úgy, hogy azokat első sorban a fiú gyermekei örököljék majd, de ha azok nem lennének, épúgy örökölhetik a leánygyermekek is. Megrendeli ezért a király az illető vármegyék alispánjainak, bíráinak, alszolgabíráinak, esküdteinek, assessorainak s a tőle ez ügyben kiküldött erdélyi kir. táblai esküdteknek, jegyzőknek, hogy küldjenek ki maguk közül kettőt az illető birtokok határainak feljárására, megállapítására s törvényesen adják át az új birtokosuknak. Ha esetleg valaki ellentmondana az átadásnak, vegyék jegyzőkönyvre s a mikor az egész eljárásukról jelentést tesznek, azoknak a neveit is terjeszszék fel. Az adományozott birtokok között vannak Középszolnok vármegyéből Haraklány, a vártelki birtokrész, minthogy birtokosuknak, a nemes Haraklányi Miklósnak (de Haraklyán) nincsen utóda; Fürményes birtokrész a néhai Spáczay Mihály és János (de Nagy-Doba) nemesek magtalansága következtében; úgyszintén Czigányi és Kusaly. Kraszna vármegyéből: Vaja és Somosi praediumok. Az említett vármegyékben levő birtokokat – mint az oklevél szól – annál is inkább adományozta a király, mert e vármegyékben ősidőktől fogva már az őseinek is volt birtoka s itt úgy Serédi Péter, mint testvérei ekkor is birtokosok voltak.*U. o. Közép-Szolnok vármegye 1705-ben – mint már mondók – Pétert is fölvette adóösszeírásába, még pedig ő meg {413.} István egy lovas zsoldost tartozott kiállítani; szükség szerint pénzzel adóztak.*Szgy. 1707 január 17-dikén br. Serédi Péternek (valószinűleg Haraklány) birtokba iktatása ellen tiltakozik Gólya György a maga és édes anyja, Haraklányi Zsuzsánna nevében.*U. o.

Serédi Zsófiának, (a Csikszentkirályi Ardrásy István br. kurucz-generális felesége) a középszolnokvármegyei Sarmaságon 1702-ben van egy Barla Lőrincz nevű jobbágya, a ki előbb hidvégi lakos volt.*U. o.

Zsófia, az 1659-diki krasznai főispán, Benedek leánya, előbb Rhédey Ferencznek volt a második felesége; Jókai A lőcsei fehér asszony cz. regényében szerepelteti.

Közelebbi adatok híján el nem dönthetjük, hogy mely családtagokat illetik az alábbi adatok:

1634 júniusában Serédi haraklányi jobbágyai vállaltak kezességet Haraklányi István és neje meg leányuk haraklányi jobbágyáért.*U. o.

1675 júl. 25-dikén megállapítják, hogy a többek között Serédi mit bír Vaja puszta faluhelyen.*Orsz. Lt. Ügyvédek utáni iratok 29–105.

1696 aug. 24-dike előtt Serédi uram tiltakozott Szilágyfő-Keresztúron Oláh Márton bizonyos birtoka ügyében.*Tört. Tár, 1898. évf. 541. l.

1701 július 20-dikán gróf Bánffy György, erdélyi gubernator rendeli Középszolnok rendeinek, hogy a Serédiek között megosztott ingóságok, szántóföldek és kaszálók valóságos listáját adja ki a vármegye azoknak kérésére.*Felnyitotta a rendeletet Gúthi Farkas alispán. (Szv. lt.)

A család utolsó fiága Görcsöni Serédi Ferenczczel halt ki. A birtokok aztán: Görcsön, Bréd, Mojgrád, Paptelke, Csompasz, Vártelek, Bercse, Rajtolcz, Vaja a kir. fiskusra szállottak s így kapta azokat az Andrássy-család.*Az erre vonatkozó eredeti oklevelek Szgy.

A Serédiek czímere (három nyílvessző, melyeket egy félkar {414.} átmarkolva tart) a görcsöni róm. kath. templom bejáratánál látható, a hova a régi kastélyból falazták be. Ama kastélyt Nagyfalusi Serédi István s neje Kamuthi Katalin 1647-ben építtették.