Ete.

Ethel, Echel 1435, Etel, Hethel 1475, Erthel 1498, Etheel 1543, Etthel 1550, Ethely 1558, Ettel 1609, Etely 1617, Etély 1652. Valószínüleg a török etil szó, mely folyót jelent.

Közép-Szolnok vármegyében feküdt. Az Érmelléken Peér mellett, a mai Ete puszta s egy harang a peéri reform. egyházban őrzik az emlékét. Az oklevelekben is e tájt Szent-Miklós és Szent-Demeter között, Csány előtt (1479), Peérrel (1498), Sződemeterrel (1538), Hatvan és Tövised között Szodoró előtt (1543), Szunával, Kőrös előtt (1553), Usztató és Csány között (1571) fordúl elő.

Innen Csire (Chyre) István jobbágyai 17 frt, Tamáséi 6 frt, Kristóféi 7 frt 1 dr. adót fizetnek 1475 körül, a mi népesebb helységet jelent.*E mű I. k. 178. l.

{354.} A törökök, szatmári tolvajok és kuruczok pusztították el 1682 előtt.*Szv. lt.

Ethelben levő birtokrészét Álmosdi Chyre István – a váradi káptalannak 1474-ben kelt okirata szerint – Perny (a mai Peér) s más birtokon levő részeivel együtt Drágfi Miklósnak és fiának Bertalannak,*Dl. 30046. 1479-ben pedig Álmosdi Csire Kristóf fia János Álmosdi Csire Tamásnak vetette zálogba,*Dl. 30220. a kinek a számára 1498-ban e birtokon elkövetett jogtalanságokért vizsgálatot tartanak Surányi János, Albesi Zólyomi György és Dávid ellen.*Lelesz, C. 242. f. anni 1498. nr. 24.

A nagyváradi káptalannak 1538. Egyed napján kelt levele szerint Álmosdi Csire Ferencz örökre eladta az etei részjószágát Drágfi Andrásnak és Gáspárnak.*Ezt az utóbbi kérelmére János király Szebenben Szent Márton napján átirja és megerősíti, hasonlóan Ferdinánd király Prágában 1544 január 28-dikán. A protonotariusnak 1584-ben Gyulafi László fiai számára kiadott átiratában GKG. C. fasc. XII.

1543-ban Csure Ferencz és Drágfi Gáspár között oszlott meg, előbbinek a jobbágyai 5 kapu után adóztak, az utóbbiéi pedig 3 után. A 8 kapuszámon kívül volt még a helységben 10 szegény és 1 pusztatelek.*Dical. 1544-ben Bélteki Drágfi Gáspárt és Andrást iktatják be,*Lelesz, Stat. D. 219. de özv. Csire Ferenczné, Bethleni Farkas, Valkai Miklós, Erdőhegyi Imréné Margit, Csaholyi Péterné Hedvig, Sarmasági Lászlóné Erzsébet és a váradi püspök ellentmondanak.*GKG. C. fasc. XII.

1549-ben (Etelen) a kincstárnok (1550-ben György testvér) jobbágyai 11, a Drágfi özvegyeéi 4, a Horvát Jánoséi pedig csak 1 kapu után adóztak. E 16 kapun kívül találtak itt még 10 szegényt, 2 servitort és 10 új házat.*Dical. 1554-ben az Ödönfi László jobbágyait 11, a Drágfi Györgyéit 5, a Horvát Jánoséit pedig 1 kapu után adóztatták meg. E 17 kapun kívűl feljegyeztek még 14 szegényt, 2 servitort, 2 juhászt, 2 puszta és 1 új {355.} házat.*Dical. (1555-ben Ethel Chyre Hedvigre, Csaholyi Péter özvegyére és leánytestvéreire néz.*Gr. Károlyi ltár. III. 285. l. 1570-ben (Etthelen) Dobó István jobbágyai 8 1/2, a Drágfi Magdolnáéi 5, az Ödönfi Ferenczéi 3 1/2 és a Kőrösi Jánoséi 1 kapu után fizettek adót.*U. o. 1604-ben Etely falut 1 rótt ház után 2 forinttal adóztatták meg.*U. o.

1571- és 1572-ben e részbirtokba Berekszói Hagymási Kristófot iktatják be.*Lelesz, Stat. H. 50., 52., 53.

1588 máj. 18-dikán Báthori Zs. fejedelem meghagyja, hogy e birtokba, a mely Peéri Thyw(?) Boldizsár halálával szállott a kincstárra, iktassák be Fajdasi Horvát Gábort és nejét, Zetheni Németi Zsófiát, de a beiktatás ellen tiltakozott Bai Miklós és Dobó Ferencz nevében Pathiody Miklós. Az ellentmondókat megidézték.*A váradi káptalan 1589-diki átiratában és jelentésében. Orsz. lt. Km. conv. lad. 34. E. nr. 15.

Innen Ödönfi László három jobbágyát, ú. m. Pogatzi (?) Mátyást, egy Antal keresztnevűt és Sipos Antalt idézték meg, mint szomszédokat, mikor a fejedelemnek fönnebb említett parancsa következtében be akarták iktatni Fajdasi Horvát Gábort és nejét Ethely birtokába.*U. o. Km. conv. lad. 34. E. nr. 15.

1608-ban Zeleméri Kamarás Borbála tiltakozik Somlyói Báthori Gábor ellen, a birtok elidegenítéseért.*Lelesz, Prot. 51. folio 61. an. 1608.

Ettel egyike volt Ödönfi László azon részbirtokainak, a melyeket ennek özvegye, Monaki Borbála és leánya, Komjáti Jánosné Borbála Nagytárkáni Hagit Ferencz őrizetére biztak; majd az említett Komjátiné átruházta azokat ezen Hagitra, a ki aztán 1609-ben kinyilvánítja, hogy ez átruházás alapján bírni kivánja ama részbirtokokat.*U. o. Act. an. 1609. nr. 20.

Ethelért 1615-ben vizsgálatot tartanak Lorántfi Mihály leányainak: Zsuzsánnának és Máriának gyámja, Osgyáni Bakos János számára. E jószág Ruszaki Dobó Ferenczről Prinyi Zsófiára, ennek halálával pedig Székely Jakabra szállott.*U. o. Act. an. 1615. nr. 26.

{356.} 1617-ben megegyeznek e részbirtokukon Rozsályi Kún Lászlóné Ábránfi Katalin és özvegy Dengelegi Miklósné Parlagi Anna.*Lelesz, prot. 59. fol. 140. an. 1617.

1652-ben itt lakó Bánházi Pál nemes tanúskodik, mikor Váradi Zsigmond Kis-Paczalon két ház jobbágyát feleségének adja.*Szgy.

Ete magyar helység volt. Evang. reform. egyháza még fennállott a tizennyolczadik század elején. Egy harangját 1720-ban vitték Peérba.*Névk., ev. ref. 1875., 50. l. Az egyház ezen egyetlen maradványának felírata a következő: Ecclesia Reformata Etei me fieri fecit Anno 1709 Lua János, Potsai András és Felföldi György idejében.

Ismerjük az egyháznak két papját is: Mislei Istvánt az 1635 junius 17-dikén Váradon tartott közsinat,*Tört. Tár. 1898. évf. 632. lap. Dabóczi Mihályt az 1635 jun. 18-dikán Szatmárt tartott közzsinat küldte Etelybe.*U. o. 640–41. l.

Etén még 1847-ben is találtak 62 lakót, a kik között 2 róm. kath., 55 gör. k., és 5 evang. reform. vallású volt.* Nagyv. Nvk. 1847., 107. l.