Szakács

Jánosnak 1630-ban joga van a fejedelmi kincstár számára lefoglalt krasznavármegyei varsolczi birtokhoz.*Nagyv. múz. Blt. Közép-Szolnok vármegye 1705-ben. Szakács György zilahi nemest lovas zsoldos állítására írta ki. Szakács Péter nemes {463.} Zilahon 1741-ben homagiális esküt tett. 1773-ban a zilahi Szakáts-családot, mint donatariust, a kir. tábla fölmentette az adózás alól. Ör. és ifj. Ferencz meg György 1781-ben zilahi kraszna-utczai lakosok.

Szakáts Péter tokaji lakos, 1762 febr. 11-dikén Közép-Szolnok vármegyétől nemesi bizonyítványt kap.*V. Test. 49. l. Zilahon, Varsolczon birt a család.

Szakács István de Kraszna, középszolnoki assessor, 1781-ben homaliális esküt tett. A krasznai Szakács-családból való Ferencz középszolnokvármegyei levéltáros*Nagy Iván, X. 453. 1841–1863. Talán ő 1835-1841. középszolnokvármegyei esküdt, egy Ferencz 1841–1844. táblabíró, egy F. pedig 1841–1845. tiszteletbeli aljegyző, 1848-ban zilahvárosi képviselő.

Szakács Pál 1797-ben ballai evang. reform. pap.

Szakács Mihály, érhatvani saját telkén lakó, egyházi adómentes nemest fölvették a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt személyek névsorába. Szakáts Andrást (32 éves) lovasnak, Mihályt (53 éves) gyalogosnak írták ki az Ér-Hatvan községből 1805-ben összeírt nemesek közé, utóbbit azon megjegyzéssel, hogy «meglehetős erőben volna, de foga nincsen». Szakáts Mihály és András hatvani, meg Márton kusalyi nemesek homagiális esküt tettek. 1808-ban Varsolczon egy kúriája és egy antiqua jobbágytelke volt Szakáts Istvánnak, a kiről megjegyezték, hogy «nyomorék». István, somlyai adómentes és Péter, bagosi adózó nemesek gyalogosok ekkor.