| Ér-Mindszent. | TARTALOM | Fancsika. |
Zudurou 1205–1235, Codoro, Zwdoro 1453–1475, Zudoro 1543, Szodoró 1566, Ér-Szodoró 1784, románul is: Szuduró 1733.
Legrégibb nyoma e középszolnoki községnek a Váradi Regestrumban lelhető. A Zudurou falubeli Guda azzal vádolta (Chaba) Csuhaj falubeli Zotot és Benust, hogy neki szándékosan 8 márka kárt okoztak; de a tüzes vaspróba Gudát vétkesnek jelezte.* Kandra Kabos szerint Zudurou Zolardu helyett áll, minek alapján ő a biharvármegyei Szalárdot látja {408.} benne. Azonban egészen bizonyosra vehetjük, hogy Szodoróval van dolgunk.*
1475-ben Szodorai János részjószága 2, másik Szodorai Jánosé 3, Andrásé 3 frt adóval volt terhelve.* 1543-ban a középszolnoki Zodoro Szodorai János, Pilisi Demeter, Szodorai Miklós özvegye és Nagy Albert özvegye között oszlott meg; utóbbinak a jobbágyai 7 kapu után fizettek adót, míg az előbbiekéi csak 1–1 után. E 10 kapuszámon kívül volt még a helységben 1 szabados és 7 szegény.* 1549-ben 1 1/2 kapu után adóztak Szodorói Mihály özvegyének a jobbágyai, a Szodorói Andráséi pedig 1 után. Eme 2 1/2 kapun kívül találtak itt még 5 szegényt és 3 új házat, továbbá Szodorói András részén 3 nemesi udvarházat.* Ugyanekkor 25–25 dénárnyi adót fizettek Szodorai János, Tamás, Mihály, László és Imre, egytelkes nemesek.* 1570-ben 1–1 kapuszámnyi adót fizettek a Szodorai Péter és György meg a Csögi Miklós jobbágyai, ellenben csak 1/1–1/1 kapu számnyit a Szodorai András és Károlyi Györgyéi.* 1604-ben a falu 1 rótt ház után 2 forintot fizetett adóban.*
1516-ban a középszolnoki Zudoro részbirtokot Szodorói Péter eladja Szodorói Jánosnak és Györgynek.*
1543-ban Szodorói János ide hajtatta Dengelegi János tövisedi jobbágyainak összes barmait és csak egyezség alapján akarja kibocsátani, a miért Dengelegi meginti.*
Néhai Szodorói Máté itteni részbirtokát jogtalanul birja özv. Nagy Albertné Erzsébet, özv. Sarolyáni Márton Tamásné Juliánna, Varsolczi János, Berei Csögi Ferenczné Berei Magdolna meg Berei Gerbed Györgyné Berei Juliánna, kiket ezért 1547-ben megintenek Szodorói János és Tamás.* Egy puszta jobbágytelek elfoglalásáért pedig Szodorói Veres Jánost megidézik özvegy Sarolyáni Márton Tamásné Juliánna és előbb {409.} Tyukodi Császár Bálint, majd Nagy Albert özvegye, Erzsébet.*
Zodoro egyike volt Keszii Kelemen ama részbirtokainak, a melyeknek felosztása meg a róluk szóló oklevelek tárgyában Szarvadi László gyermekei ellenpert folytattak Kishatvani Ferencz és nővérei. Ez ügyben 1551-ben itéletet hoztak.*
1566 márczius 25-dikén Károlyi János azt írja végrendeltében: «Szodorón egy jobbágyot vöttem, azt Prosina Péternek hagyom.»*
1662-ben a szolnokmegyei Szodoróról is van levelük Récsei László árváinak.*
1665 jul. 14 előtt Hatvani Jánosné Balogh Anna zálogba vett Szodorai István, szodorói lakostól egy jobbágyot.*
Egy 1742-diki tanúvallatás szerint többnyire Dobai Pál szodorói jobbágyai és zsellérei birják a Tövised pusztafalu határán levő szántóföldeket. Pap Gábor, szodorói oláh pap is szánt itt két telket.*
Ér-Szodoró egyike ama birtokoknak is, a melyek visszaszerzésére nézve 1784-ben Menesági István és György meg Csoknyai György megegyeznek.*
Birtoka volt itt a Diósadi Bán családnak.*
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Ér-Szodoró és Tövised községekből a következőket. Főbb birtokosok: Szodorai Zsigmond utódai, a Bán-család, Kis Ferencz és a Katra-család; kisebb birtokosok: Tarnóczi Istvánné, Szodorai Mária, Faragó Gábor és László, Szodorai Zahariás, Kengyel Gábor, Bydeskúti Imre, Bölöni Ádám, Pap András, Délczeg Pál, Irinyi Imre és István; saját telkükön lakó, egyházi nemesek: Darabán Gábor, Nagy , Balog Sámuel, Kis János, Nagy Ferencz, Zsigmond és Sándor, Radics Gáspár; saját telkükön lakó, adózó nemesek: Darabán Tógyer, {410.} Buja János és Miklós, Szodorai Ferencz és László, Szabó Péter; más telkén lakó, adózó nemes: Gál István; papok: Bakó János ref. és Pap György gör. kath., zsidó: Jákob József.*
1805-ben a Boja, Darabant, Csonka, Gál és Orosz adózó nemes családok tagjait írták össze mint fegyverfoghatókat, összesen 11-et,* lovasnak vették föl a Kis-, Szodorai-, Darabant-, Nagy-, Pap-, Faragó-, Radics-, Török-, Barta- és Zátori-családok tagjait, összesen 10-et; gyalogosnak pedig a Veres-, Csányi-, Pap-, Major és Szabó-családok tagjait, összesen 5-öt. Említve van ezen összeírásban Tarnóczi (né?) asszony is mint birtokos.* Okt. 14. és 15-dikén homagialis esküt tettek a Gál-, Erdélyi-, Orosz-, Boja-, Csonka-, Kis-, Szodorai-, Pap-, Nagy-, Faragó-, Veres-, Major-, Csányi-, Szabó-, Török-, Radics-, Zátori-, Barta- és Darabant-családok tagjai; összesen 27-en.*
Ér-Szodoró evang. reform. egyháza mindjárt a reformáczió után keletkezett. Ez is kivette részét a háborus idők csapásaiból; a törökök, szatmári tolvajok és kuruczok 1682 előtt Szodorót szintén elpusztították, más huszonnégy középszolnoki helységgel együtt.* Hogy a helység s református magyar egyháza újra föléledjen hamvaiból: megnyilatkozik a fejedelmi kegy s a vármegye gondoskodása. A tizennyolczadik század elején Bethlen Gábor a szodorói s a tövisedi határok dézsmájának egy részét a szodorói reform. lelkész fizetésére adományozta, a mit 1633-ban I. Rákóczi György is megerősített. (Később a gör. kath. oláhpap számára is foglaltak el ebből.)* 1712-ben «a Szodoró elpusztult prædiumba» más vármegyékből betelepedők három évre minden közteherviselés alól való mentességet nyernek.* A falu, miután hatvan évig puszta volt, 1715-ben kezdett újra települni.*
Az evang. reformátusok részére 1740-ben új fatemplom épűlt a leégett fatemplom helyébe, 1830-ban ismét új templomot {411.} építettek; ezt az 1834-diki erős földingás rongálta meg, a mi miatt 1868-ban vasakkal foglaltatták körül, 1869-ben szentelték föl a toronynyal is kitoldott egyházat. Klenódiumai között legrégibb egy, 1740-ben Tikos János ajándékozta borosztó czinkanna. Egy aranyozott ezüst tányért s poharat 1836-ban Érszodorói Szodorai Károly, cs. és kir. őrnagy adott, a ki alapítványt is tett az egyházközség részére s 1830-ban a templom építésére is áldozott. Az anyakönyvek 177-ben kezdődnek. A lelkész fizetése 1875-ben 197 frt 91 kr. érték.*
Papjai: 1757–1777. Veszprémi István, 1777–1780 Kardos György, 1780–1782. Rákosi Márton, 1782–1787 Göde Ferencz, 1787–1804. Bakó János, 1804–1807. Makódi János, 1807–1809, Téglási János, 1809–1812. Csobot István, 1812–1819. Debreczeni Pap Dániel, 1819–1820. Makódi Márton, 1020–1823. Várkonyi István, 1823–1837. Barcza Dániel, 1837–1844. Gidai János,* 1844–1891.* Fazekas Ferencz, 1898. Lengyel István, 1900. Gáspár László.
A gör. katholikusok temploma 1841-ben épűlt. Az egyház 1773-ban egyesült. Anyakönyve 1824-ben kezdődik.*
Van két elemi népiskolája: állami és gör. kath., mindegyik egy-egy tantermű. Az államit a millénium alkalmából szervezték.
1715-ben 6 jobbágyháztartás fizetett adót, mind magyar; 1720-ban 14 jobbágy és 3 zsellér, összesen 17 háztartás, magyar 15, oláh 2. Ebből következtetve a pragmatica sanctio korában 153 lélekre rughatott a népesség száma, túlnyomó része vagyis 135 lélek – talán csak a nevek után – magyar; oláh 18.*
1733-ban 14 oláh család volt; görög-keleti papja Gábor nevet viselt.* 1750-ben 270 a gör. kath. lélek.*
1847-ben a lakosok száma 530; róm. kath. 7, gör. kath. {412.} 309, evang. reform. 204, izr. 10.* 1890-ben 628 lakosa van; nyelvre nézve magyar 298, oláh 330; vallásra nézve r. kath. 17, gör. kath. 330, evang. reform. 239, izr. 42. Házak száma 91. Lakosai dohánytermesztők.
A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 80, 1720-ban 385 köblöst; rétet 1715-ben 6, 1720-ban 57 kaszást.* 1895-ben gazdaságainak száma 89. Területe 2430 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1048, rét 693, legelő 592, kert 26, terméketlen 71 hold.*
A községnek 1900-ban 2090 K. 40 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3438 K. 60 f.
Utczái: (Szodorói- és Végvári-utcza), a helység egykori birtokosairól vannak elnevezve. Határrészei: Éh-sor, Nagy-Érhát, Gyócsvári környéke, Malom-dülő, Kertaljas-dülő, Kóboltoi dülő, Hatvani- és Kisteleki-dűlő. Vizei: Büdöstói (?) és Gyócsvári vize, elválasztják e községet Szatmár vármegyétől.
1720-ban Tövised puszta hatvannyolcz köböl mivelt területtel tartozott hozzá.*
| Ér-Mindszent. | TARTALOM | Fancsika. |