Szentmarjai

1550-ben Sámson birtok leírásában említve van, hogy Zenthmaryay Gáspár és Mindszenti György bírják utóbbinak sámsoni udvarházát, a melyben egykor Cherghe (?) Imre lakott, tartozékaival együtt.*Orsz. Lt. Km. conv. lad. 26. B. nr. 54. 1553-ban megidézik Zenthmaryay Gáspárt, a ki sámsoni Pothyaz György társaságában elfoglalta Sámsoni Budaházi Menyhértnek egy sámsoni szántóját és a ki magához vevén sámsoni jobbágyát, Budaházi jobbágya házába tört, a hol elfogván egy jobbágy özvegyét, ezt bilincsbe verte.*U. o. lad. 27. M. nr. 18. 1570-ben Zenthmarÿaÿ Gáspár sámsoni jobbágyait egy kapu után adóztatták meg.*Dical. 1572. február 7-dikén mint fogott bíró (Sampsoni Zentmariaÿ Gáspár) volt jelen, a mikor a Durulya (Drullia) erdőt Jakcsi Mihály meg Serédi Istvánné és fia, Ferencz között felosztották.*Wl. 1584 nov. 6-dikán (Zentmarjai*Zentmariai-nak is van irva. Gáspárt) tanúnak jelölte ki Báthori Zsigmond, a mikor meghagyta, hogy iktassák be. Zsombori {516.} Lászlót egy böősházi birtokrészbe. A megkísérlett beiktatásnál Szentmarjai jelen volt.*Orsz. Lt. Km. conv. lad. 27. S. nr. 67.

Sámsoni Zentmarjai János és Farkas Mátyás 1592 júl. 24-dikén zálogba vették száz forinton Czégényi Kende János középszolnokvármegyei sámsoni birtokát.*Nagyv. Múz. Blt.

Szentmarjay Erzsébet 1628-ban Bákay Dániel neje.*Szgy.

Zsigmond egyike volt azoknak, a kik, mint királyi tanúsítók (testificans regius), 1711 szept. 16-dikán aláírtak egy ilosvai kúria, továbbá lompérti és hosszúmezői jobbágytelkek elzálogosítását tartalmazó szerződést.*Gencsi-lt. nr. 1180. Mint neje, Szénás Zsófia törvényes megbizottja, megidézi Gencsi Györgyöt 1721 márcz. 7-dikén egy ilosvai meg egy hosszúmezői, 1725 máj. 22-dikén egy lompérti zálogos telek elfoglalásáért és ki nem bocsátásáért,*U. o. nr. 225., 251. és 860. ez év szeptemberében pedig tiltakozik is a nevezett Gencsi ellen ezen helységekben lakó jobbágyai szántóföldjeinek és rétjeinek használatáért.*U. o. nr. 769. 1726 jún. 23-dikán aláírt egy átadó levelet e Gencsi György érdekében,*U. o. nr. 741. 1727 jan. 23-dikán egy elismervényt ilosvai részbirtok továbbzálogosítása tárgyában.*U. o. nr. 473. 1728 szept. 20-dikán ismét, mint neje Szénás Zsófia megbizottja, eltiltja Gencsi István, ilosvai lakost egy ilosvai bitorolt föld további használatától;*U. o. nr. 80. 1729 szept. 9-dikén őt (Erdőteleki Szentmarjai Zsigmondot) is megidézteti ezért Gencsi István.*U. o. nr. 83. 1734 febr. 25-dikén (Szentmarjai Zsigmond), királyi előttemező,*U. o. nr. 475. 1736-ban tanú egy ilosvai részbirtok továbbzálogosításánál.*U. o. nr. 477.

László 1727–1741-ben krasznavármegyei assessor.*U. o. nr. 116. és 244. 1730-ban, mint Csoba Juliánna férje van említve.*U. o. nr. 693. 1730 szept. 4-dike előtt (Sz. Marjai László) pert folytatott Gencsi István és György ellen ezek majádi, nagyderzsidai és lompérti részbirtokáért; {517.} VI. Károly császár meghagyta Kraszna vármegyének, hogy az e tárgyban hozott itéletet küldje át.*Gencsi-lt. nr. 89 Szept. 9-dikén (Szentmarjai László) aláírt egy idézőt ilosvai jobbágytelek tárgyában.*U. o. nr. 771. 1739 szept. 1-sején egy badacsoni jobbágyát megidézték, mert hatalmaskodott Zoltáni Czirjék András perecseni jobbágyának telkén.*U. o. nr. 129. 1742 okt. 19-dikén zálogba vett Gencsi Istvántól Szécsen két örökös jobbágyot és hét jobbágytelket 204 magyar forinton.*U. o. nr. 269. 1776 júl. 2-dikán Gencsi Zsigmond reá származtatta a szécsi és derzsidai örökös jobbágytelkeiért folyó perét*U. o. nr. 429. s a babuczai részbirtokért is pert folytatott ellene; utóbbi ügyben 1783 máj. 12-dikén hoztak itéletet.*U. o. nr. 461. László 1804-ben krasznavármegyei tiszteletbeli aljegyző és assessor, 1811-ben tiszteletbeli főszolgabíró, 1825-ben árvaszéki elnök, 1827–1834. táblabíró. 1806-ban Somlyó-Újlakon négy lakott és egy puszta antiqua meg egy puszta nova, Kerestelken két lakott antiqua és két lakott nova, Cseresén egy lakott antiqua jobbágytelke volt. 1808-ban a somlyai nemesség névsorában fordúl elő; a perecseni járásban van birtoka. Perecsenben tizennyolcz antiqua és négy nova, O.-Keczelben négy antiqua és tizenkét nova, Badacsonban egy antiqua jobbágytelke volt s ugyanitt két antiquat bír tőle zálogban Mán Miklós. Ugyancsak 1808-ban Szentmarjainétól (kétségkívül a László neje) Oláh-Keczelben Guti Krisztina hat antiqua és tíz nova, kilencz nem nemes egyén öt nova és négy antiqua, Popa Ignácz, oláh pap egy antiqua és három nova, Száva György egy antiqua és két nova, M.-Keczelben Szentmarjai Lászlónétól Szőllősi Mihály, nem nemes egyén egy antiqua, Ferencz Ferkó és Mokán György, nem nemesek két antiqua jobbágytelket bírtak zálogban; ezeken kívül utóbbi helységben hét jobbágynál két antiqua és öt nova jobbágytelke volt. Győrtelken egy antiqua és három nova, Somlyó-Csehiben {518.} (Szent Marjai Lászlóné, somlyai lakos) egy antiqua és két nova jobbágytelket bírt.

Szentmarjai György de Erdőtelek 1781-ben homagiális esküt tett Közép-Szolnokban. 1797-ben babuczai, szécsi (Sz. Marjai György) és szoldobágypraediumi kisebb birtokos. 1808-ban árváinak, kik «nem laknak ezen vármegyében», egy nova jobbágytelkök volt Somlyón.

Jánosnak ugyancsak 1808-ban M.-Keczelben egy adómentes lakótelke meg hét antiqua és két nova jobbágytelke, Oláh-Keczelben egy negyed nova jobbágytelke volt s itt «külső földet nem bír»; a somlyói nemesség névsorában úgy említik, hogy Csehiben van birtoka. 1810–1811-ben krasznavármegyei követ, 1812-ben aljegyző és assessor, 1816-ban táblabíró (perecseni lakos); 1826–1834-ben (Erdőteleki Szentmarjai János) alispán, 1839-ben kir. tanácsos s követ.

István 1815-ben krasznavármegyei assessor, 1817-ben al-, 1833–1834-ben főszolgabíró, majd még 1834-ben táblabíró.

Lajos 1844-ben krasznavármegyei szolgabíró. 1860-ban egyike ama krasznavármegyei birtokosoknak, a kik a Széchenyi özvegyéhez intézett részvétfeliratot aláírták.*Pesti Hirnök, 1860. évi 60. szám. 1861-ben krasznavármegyei tiszteletbeli törvényszéki űlnök.