Gyümölcsénes.

Ma egy ilyen nevű helységünk van a krasznavármegyei részen. A Hunyadiak korában Alsó- és Felső-Gyümölcsénesről szólnak az oklevelek.

Felsew-Gemelchenes, Alsó-Gyümölcsös 1481, Alsó-Gÿmelchenes, Alsógymilthenes 1491, Alsógemelchenes, Felsewgemelchenes 1492, Alsó- és Felső-Gyümölthenes 1497, Alsó- és Felső-Gyümölthenes 1508, Alsó- és Felsőgyemelchenes 1518, Felsew-gymewlchenes 1519, Alsó- és Felső-Gyeumelthenes 1523, Felsewgywmelchenes 1537, Felsew-Alsó gyewmwlchenes 1546, Felső-Gyeumeulsenes, Alsó-Gyemelsenes 1549, Gymélchenes 1550, {487.} Felseiogyewmelchenes 1559, Giumeolchienes 1570, Alsó- és Felső-Gyümeülhenes, Geömelchenes 1575, Gyümöltsinyes 1808, románul is: Summilcsijts? 1733, Giumelcisiu 1894. Gyümölcstermeléséről nyerte nevét.

Valkó várához tartoztak, mint oláh falvak.*Csánki, I. k. 582. l.

A mikor 1341-ben az Almas és Gemelchenes folyók között levő földrész birtokába Dancs mestert és fiait, mint állítólag a Valkó várához tartozó birtokba beiktatták, egy Napakur nevű ember tiltakozott, mert – mint mondja – ő neki is van joga az említett folyóközön, melyen az oklevél falvakat s malmokat említ.*Dl. 3422.

Az 1481–1768. évek birtoklásának története teljesen egyezik Valkó többi tartozékának, pl. Bagolyfalvának, Elyüsnek stb. történetével. 1481-ben Alsó- és Felső-Gyümölcsénest zálogosítja el Bánfi András s 1768-ban szintén a két Gyümölcsénes birtokból kapnak leánynegyedet L. Bánfi Farkas s Bagosi Erzsébet fiaitól, ezeknek nővérei: Vargyasi Dániel Gáborné, gr. Bethlen Ádámné s Patai Szilvási Jánosné. Rendszerint a két Gyümölcsénesről van szó 1795-ig, a mikor Aspremonti Anna vallomása szerint Gyümöltsenes Krasznához tartozik s azt (1777-ben) a kincstár Cserei Farkas, udvari tanácsosnak adta.*Bl. fasc. yy. nr. 2.

A birtoklásnak közbeeső időszakából csakis azt emelem ki, hogy Szeődemeteri Horvát György és neje, Katalin egy, krasznavármegyei Gyümölcsénes birtokbeli jobbágy foglyul ejtéseért idézik meg 1549-ben Borzási Lukácsot és Detrei Naga Istvánt,*Lelesz, Act. an. 1549. fasc. 5. nr. 50. s hogy ebben az évben A.-Gyeumeulsenes és F.-Gyemelsenes birtokokat egyenlő részekre osztották fel özv. Kisvárdai Ambrusné L. Bánfi Petronella felperes és L. Bánfi Imre fiának a leányai: Zsófia, Borbála és Dorottya alperesek közt.*Bl. fasc. KK. nr. 3.

Szeődemeteri Horvát György, alsógyümölcsösi jobbágyának {488.} húsz juhát és ugyanannyi bárányát hajtatta el Nagyfalusi Losonczi Bánfi István, a kit 1550-ben Horvát meg is idéztet.*Lelesz, Act. an. 1550. fasc. 3. nr. 57.

1753-ban II. Rákóczi Györgyné Báthori Zsófia Alsó- és Felső-Gyümöltsenes részbirtokai a Bánfi-család mindkét nembeli ágára szállanak, miután az azokon lévő terhet kifizették.*Bl. fasc. KK. nr. 19.

1808-ban Gyümöltsinyesről összeírták a gr. Bánfi, báró Bánfi, gr. Petki, Vai és Cserei birtokos nemes családok tagjait, összesen 9-et. Ezek kezén volt összesen 53 antiqua és 45 nova jobbágytelek. Legtöbb telke volt gr. Bánfi Györgynek (19 antiqua, 22 nova), Vai Ábrahámnénak (7 antiqua, 5 nova), br. Bánfi Jánosnak (5 antiqua, 6 nova) stb.*Szv. lt.

Gör. kath. kőtemploma 1882-ben épűlt. Az egyházközség anyakönyve 1824-ben kezdődik.*Sch. 1886. 151. lap. Gör. kath. jellegű egy tantermű elemi iskoláját 1895-ben építették.

1715-ben 3 jobbágy-, 1 zsellér-, összesen 4 háztartás fizet adót, magyar 1, oláh 3; 1720-ban 10 jobbágy-, 1 taksás-, összesen 11 háztartás, magyar 5, tót 1, oláh 5. Ebből következtetve a népesség száma 1715-ben 36 lélek, magyar 9, oláh 27; 1720-ban 99 lélek, 45 magyar, 9 tót es 45 oláh.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.

1733-ban oláh családjainak száma 20, egyesült papját Simonnak hívták.*Tr. 1750-ben 362 gör. kath. lélek volt.*Tr. 1901. IX. 288. l.

1847-ben a lakosok száma 647; valamennyi gör. kath.*Nagyv. Nvk. 1847. 101. l. 1890-ben lélekszáma 1135; nyelvre nézve magyar 36, tót 31, oláh 1061, egyéb nyelvű 7; vallásra nézve r. kath. 34, gör. kath. 1063, evang. reform. 7, izr. 31. Házak száma 234.

A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 19, 1720-ban 31 köblöst; rétet 1715-ben 13, 1720-ban 48 kaszást. Malmok száma 1720-ban 3, a jövedelem utánuk 10 frt 50 dénár.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.

{489.} 1895-ben gazdaságainak száma 298. 6870 katasztrális holdnyi területéből erdő 4666, szántóföld 955, legelő 615, rét 413, kert 48, szőlő-parlag 10, nem termő 163 hold.*Mg. St. 498.

A községnek 1900-ban 24,081 K. 38 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3710 K.

Gyümölcsénes egy utczáját Magyar-utczának hívják.

Gyümölcsénes részei: Hurezi = Hurëz (rizs; tájsz. szerint bagoly), Pśană = Pojáná (erdei rét) és Georgeani = Zsorzsány (György nevűek; valószinűleg ily nevűek lakják e részt).

Határrészei: Ţearina de Biserică = Czáriná gyë Biszerika (templomi szántó), Labul = Lábul (tag), Ţearina de Blaga = Czáriná gyë Blágá (Blága-szántó), Rovini = Roviny (tócsák), Sesul = Sëszul (a síkság), Pădurice = Paduricsë (cserjés), Rogoz = Rogoz (sás), Ţearina între Poeni = Czáriná intrë Pojëny (erdei rétek köze), Sěcătură = Szekatura (sovány föld). Erdők: Lipája, Pădurea Bisericii = Padurea Biszericsij (egyházi erdő), Dumbrava (liget), Varuri = Várurj (mész), la Peatră = lá Pjátra (a kőnél), Grueţi = Grujëczj (halmok), Frunţi = Frunczj (java [erdő]), Grohotiş = Grohotyis (a hol röfögést hallhatni), Gura Corbii = Gurá Korbij (hollós nyilás), Sěcătura Mare = Szekaturá Márë (nagy sovány terület), Măgurice = Maguricsë (kis fennsík). Vizei: Rakovicza, Lusor és Valea Mare = Váljá Márë (nagy patak).