| Vagner | TARTALOM | Vajai |
Vajai Vay. Az oklevelekben csak a tizenhatodik század derekától találkozunk Vaiakkal, azelőtt rendszerint csak Vajaiak szerepelnek. Vajai (Wayai) Istvánt és Benedek deákot 1459 decz. hó 14-dikén Kusalyi Jakcs Péter,* Istvánt 1460 jan. 2-dikán ugyancsak Jakcs Péter* vallotta ügyvédjeinek.
Wayai Balázs (egr.) feleségét, Szénási* Elenát, ki Erzsébetnek, Zénási György leányának leánya, a leleszi konventnek 1488 szept. 20-diki jelentése szerint Mátyás király parancsára be akarták iktatni a Szarvad, Rácz, Ulmez, (Rachelmezd), {677.} Poklostelek, Szentmiklós, középszolnoki, Szóvárhegy, Felső-Nyárló, Alsó-Nyárló, Bélmező, Almás és Sírmező, kraszna-vármegyei helyeken levő birtokrészekbe, de Horvát Gáspár, az erdélyi püspök tisztje (officialis) a püspök nevében ellentmondott.*
Vajai Balázs és fiai: Dávid, Imre, Ábrahám, Miklós, Pál azok között vannak, a kik ellen 1493-ban Báthori Miklós és özv. Gerbed Miklósné Anna javára vizsgálat folyik a középszolnoki Kerestelek, Hidvég és a krasznavármegyei Ilosva birtokokon elkövetett hatalmaskodásokért.*
Vajai Pál, a Demeter fia, 1492-ben Borzási (Bozias) Györgygyel perel bizonyos vajai részbirtokokért, melyet Borzásitól vett.*
Nemes Vajai Demeterné Borbála és Bőnyei Ferencz 1548-ban megidézik Sarolyáni Györgyöt és Kálmándi Kurcz Mihályt, a kik előbbieknek girolti kúriáján emberölést és más hatalmaskodásokat követtek el.* 1549-ben tisztító esküt itélnek e perben.* Vajai Demeter (egr.) 1550-ben Vajai Jánost idézi meg, a ki amannak vajai jobbágyán hatalmaskodott.*
1549-ben Demeter (Vay) girolti jobbágyai három, a sámsoniak egy, a mihályfalviak két kapú után fizettek adót; 1553-ban már a fenti Demeter nem fordúl elő az utóbbi helység földesurai között.*
Rajtok kivül csak még egy Vajaival találkozunk; Wayai Miklóst, mint szomszédot idézték meg 1552-ben, a mikor Zilahi Székely Jánost egy zilahi udvarházba iktatták.*
A Vaiakból első, a kivel itt találkozunk, Vay Ádám, a kit tanácsúrnak tettek a Rákóczi mellé 1707-ben rendelt tanácsba a Részekből. Cserei nem valami hizelgőleg nyilatkozik róla, azt mondván, hogy «disznópásztornak lett volna jobb».* {678.} Nálunk a Vaiak azzal a Lászlóval (I.) kezdenek sűrűn szerepelni, a kinek Boros Kata a felesége.
Ő és felesége sok aprólékos adatból bukkan elénk. Vaji László 1715 előtt telkeket vett Tasnád-Szarvadon Szénás Páltól.* Vajai Vaji Lászlónné, Boros Kata kérésére 1721-ben egy tasnádszarvadi Kávási-féle telek ügyében tartottak nyomozást.* 1729-ben (Vay László és neje: Boros Kata) a Sándorháziak tasnádszarvadi jószágát vették zálogba.* Sándorházi Zsigmond búzát és bort vett Vaji Lászlónétól az ő tasnádszarvadi részbirtokára.* Vay Lászlótól Tasnádon 1730-ban Sándorházi Ferencz, dányádi lakos négy máriást vett föl ugyancsak a tasnádszarvadi részbirtokára.* 1742-diki tanúvallatás szerint Vay László és Boros Kata ezelőtt tizenkét évvel Nemes Andrásné Székely Erzsébettől egy kávási koloniális jobbágytelket 45 frtért,* Vay László Balázsházán északról a faluvég vagy falu földje szomszédságában Tasnádi Szatmári Miklóstól egy puszta telket szerzett.* Vay László és Boros Kata zálogba vették Sullyok Andrástól a magyarcsaholyi Sullyok-részt 200 forinton. Később a tasnádi Bikfalvi-családnak zálogosította el Sullyok András az e részhez való jogát s mikor ettől a Sullyok-család visszaváltotta, ismét a fenti Vaynak adta zálogba.* 1734-diki tanúvallatás szerint néhai Vay László és Rhédei Pál öt jobbágytelket vettek Csögön. Ezek Kolja-féle telkek voltak, melyekből a fentiek elűzték Bandicsot, ki azokat zálogul birta.* 1715-ben Tasnád város főbírája Derecsky Mihály és nemes hadnagya, Kenyeres András 1715-ben Vay Lászlóné parancsára becsűlik meg néhai Kalpag János szőlejét.* 1734-diki tanúvallatás szerint Vainéval és Boros Borbála maradékaival közös ama tasnádi nagy kőkastély, melynek már csak csonka falai állanak fenn. Néhai Rákóczi Gy. fejedelemnek ez után való majoros szántóföldjei {679.} és szőlői még osztatlanok a két birtokos között.* Ugyancsak e tanúvallatás szerint Vainé és Boros Borbála utódai bírják Kékecz praediumot,* Vainé apósának Alsó-Csaholyban jobbágytelkei vannak* és Vainénak három jobbágy és huszonhárom telek jutott Kisfalu felosztásakor.*
Özv. Vajai Vaji Lászlóné Boros Katától 1742-ben L. báró Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébetre és Vaji Lászlóra meg Mihályra szállott a tasnádi uradalom.* 1778-ban (Way Lászlóné, Boros Kata) a tasnádi evang. reform. egyháznak egy kis ezüsttányért adott.
Vayai Vay László (?) kir. tanácsosnak második feleségétől Boros Katától két fia született: László (II.) és Mihály. Mihály a régi magyar viseletnek hű kedvelője, «két felé választott barna hajának végében két kötött csimbókot hordozott s úgy télen, mint nyáron csákó-süveget viselt». «Nemes Erdélyországban, különösen a Szilágyságban helyheztetett N.-Kraszna vármegyének csakugyan Kraszna helységében, mint sajátjában lakozott többnyire», 1783-ban halt meg. Ennek a Mihálynak két fia volt: Ábrahám és László (III.). Ez az Ábrabám szintén «Kraszna vármegyének Kraszna nevezetű és ősörökségű helységében lakozott» s a vármegyék gyűlésein meg-megjelenvén, «kinyílt szívű hazafiui buzgósággal ügyelt mindszüntelen a közjót illető dolgoknak folyamatjára», felesége Széki gróf Teleki Eszter (fiok: István); meghalt 1796-ban. «Zilay tiszteletes Petlendy» mondott felette (1795-ben*) gyászbeszédet. László Barcsai Barcsay Ágnest vette nőül, ő «nemes Kraszna vármegyében a Losonczi L. Báró Bánffy László főispánsága alatt az első alispánságot dicséretesen viselte», meghalt 1802-ben.* II. Lászlóval már 1742-ben találkoztunk, midőn anyjával, Vajai Vaji Lászlónéval volt említve. {680.} Többnyire testvérével, Mihálylyal szerepelt. 1742-diki tanúvallatás szerint Vaji Lászlónak és Mihálynak meg L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébetnek hét teleknyi Gálfi-részök volt Tasnád-Szarvadon;* ugyancsak a Vayak és az emlitett Erzsébet kezén volt Szoldobágyon két puszta jobbágytelek, melyeket mindig Boros Kata bírt, Czégényben tizenkét jobbágytelek, melyeket Boros-jószágnak hívtak; a czégényi kaszálórétek Szunyog Ferencznével közösek.* 1751-ben nekik (idősb Vajai Vay Mihálynak és Lászlónak, Boros Katalin második férjétől született gyermekeinek, továbbá Csenger-Bagosi Bagosi Erzsébetnek, mint Boros Katalin első férjétől, Csenger-Bagosi Bagosy Páltól született leányának) fizetik le Goberti Johanna (magára vállalván rokonainak és utódainak terheit), továbbá Goberti János és Mária Anna, Goberti Károly és Rákóczi Juliánna Borbála fia és leánya a Goberti Károly halálával reájuk szállandó Tasnád városára, Krasznára és tartozékaikra fölvett ezer körmöczi aranyat, 4 frt 12 krt és más zálogokért 5040 magyar forintot oly föltétellel, hogy ezek négyezer forintért további harmincz évig bírhatják a fenti birtokokat, ennek letelte után pedig hat hónapi előzetes felmondásra visszanyerjék. E birtokok visszaszármaztatása ügyében 1795-ben ép e föltétel alapján Aspremonti Goberti János és neje, Aspremonti Volkensteini Mária Anna, mint Aspremonti Goberti Károly gróf fia és leánya, pert inditottak Bánfi Farkasnak Bagossy Erzsébettől származó fiai: György és László, Bánfi Farkas fiának Mihálynak leányai: Bethlen Ferenczné Zsuzsa és Horváth Zsigmondné Mária, továbbá Vay Ábrahám és László (III.), Barczi Pál, ki a feleségétől Vay Zsuzsánnától született gyermekeinek a gyámja, meg Vay Mária, mint néhai Vay Mihály fiai és leányai stb. ellen.*
Az itt következő adatok talán mind II. Lászlóra vonatkoznak.
{681.} Vay László udvarán Tasnádon 1751-ben egy szoba szolgált róm. kath. kápolnául.
1754-ben Vajai Vay László jobbágya, Csögön lakó Váradi János elzálogosítja a tasnádszarvadi határon a csögi patak táján fekvő rétjét, melyet apja, nagyapja is bírt, 60 forintért nemes Filep Sándor szeődemeteri lakosnak és Gárdos Tivadar, csögi lakos, szabadosnak.* Id. L. Bánfi Farkasné Bagossi Erzsébet meg Vajai Vay László és idősb. Mihály 1758-ban törvényesen birtokukba vették a Báthori Zsófiáról reájuk szállt, tasnádi és krasznai birtokokat és részbirtokokat tartozékaikkal együtt, kifizetvén az azokat terhelő 22195 frt 41 dénárt.* Vay Lászlónak (generosus) idegeníti el Hatvani István 1759-ben a hatvani részbirtokokat, de tiltakoznak ez ellen Hatvani Péter és Pál.* 1763-ban Tasnád városa főbírája, Szőllősi Pál megbecsűl a Sós-utczában egy fiskális telken levő házat, melynek szomszédja méltóságos obester Vay László telke, úgy délről, mint északról.* Vay László és Mihály 1764-ben beleegyeznek abba, hogy Tasnád város magához vehesse megszabott időre a br. Bánfi Farkasnál talált privilegialis levelét.*
Vaji László de Nagy-Vaja 1766 jan. 30-dikán Közép-Szolnok vármegyétől nemesi bizonyítványt kap. Családja Tasnádon s környékén (Csög, Érkávás, Tasnádszarvad, Balázsháza, M.- és O.-Csaholy, Kisfalu, Kr.-Czégény) bírt.*
Way László ezredes 1775-ben a tasnádi evang reform. egyháznak egy ezüsttányért adott. Rajta a Way-czímer. 1776 és 1778 között (Vay László) a magyarcsaholyi evang. reform. egyháznak is adományt tett. 1779-ben (Vajai Vay László, felséges aszszonyunk obestere) évi 400 rhenus forintért hat évre bérbe adja kölcsönös felelősségre egész tasnádi jószágát tartozékaival együtt, a mint eddig bírta ú. m. Tasnád mezőváros felét több érdemdíjul kapott, nemes telekkel együtt, {682.} ide értvén a középszolnoki csögi, kisfalusi, gyöngyi, szarvadi, balázsházi, zölczei, magyarcsaholyi, középső- és oláhcsaholyi, babuczai, szoldobágyi, újnémeti, kávási részbirtokokat és az ide tartozó részeket, továbbá a krasznavármegyei Almást és több szatmárvármegyei telkét Revitzki Józsefnek, felséges asszonyunk hadnagyának és nemes Közép-Szolnok vármegye egyik tagjának, Szotyori Kerekes Józsefnek s feleségeiknek és mindkét ágon levő örököseiknek; de megtartja a Tasnádon levő két majorságbeli szőlejét: az Újhegyen levőt és a Csanádi nevűt.*
Vaÿ László de Vaja 1781-ben homagiális esküt tett Közép-Szolnokban.
Mihálylyal – a László társaságában – az 1742., 1751., 1758. és 1764. években már találkoztunk. 1742-diki tanúvallatás szerint (Vay Mihálynak) szőleje van a zölczei puszta praediumban.* 1755-ben (idős Vajai Vay Mihály) több jobbágya tanúskodik a Rátoni Nagy Andrásné és fiai rokonsága s birtokviszonya ügyében Krasznán tartott tanúvallatásnál.* 1767-ben (Vajai Vajy Mihály), mint főbb kúrátor és birtokos, a krasznai evang. reform. egyháznak egy harangot öntetett.
Vay Anna, ki egyszersmind fiának, Ádámnak (Vay Anna elhalt férjétől, M. Kemény Simontól született) gyámja, egyike azoknak, kik 1723-ban Csebi Pogány Györgygyel ennek anyja, Sarmasági Katalin középszolnokvármegyei birtokaiért pöröltek.* Egy 1746-ban kelt birtokfelosztási levél szerint a középszolnoki Kövesd, Nagy-Derzsida, Ököritó és Sziget (a kúriával együtt), a krasznavármegyei Somlyó, Nagyfalú, Zovány és Perecsen, s még doboka-, torda- és kolozsvármegyei birtokok Magyargyerőmonostori Kemény Simonné Vay Anna halálával örök jogon három leányára: ifj. Bánfi Zsigmond özvegye, Katalinra, Bánfi Boldizsár özvegye Krisztinára és Bárczi János özvegye Erzsébetre s ezek mindkét nembeli utódaira szálltak át.*
{683.} Way Mária 1792-ben cserébe adta Tasnádon a Szent János nevű utczának déli során levő telkét, mely az osztozáskor édes atyjának kúriául jutott, özv. Bethlen Ádámné Bánfi Zsuzsánnának azon tasnádi két telkeért, melyek ekkor br. Alvinczi Gáborné gr. Teleki Kata kezénél vannak.* 1797-ben (Vay, Vaji) Mária csögi és tasnádi főbb, balázsháza-zölczei, krasznaczégényi és újnémeti kisebb birtokos.
Vay László (III.) – kivel 1783 körül már találkoztunk – 1797-ben olábcsaholyi főbb, babuczai és szoldobágypraediumi kisebb birtokos. 1808-ban Vay Lászlónénak (M.*) M.-Valkón egy kúriája, két antiqua és három nova jobbágytelke, ugyancsak Vay Lászlónénak Somlyón egy kúriája és két antiqua jobbágytelke, Jaázon (Vay Lászlónénak) öt antiqua és három nova jobbágytelke volt.
Vay Ábrahámné – kinek férjével, a III. László testvérével 1783 körül szintén találkoztunk – 1797-ben peleszarvadi főbb birtokos, 1808-ban Gyümölcsénesen hét antiqua és öt nova, Füzesen három antiqua és három nova, Oláh-Valkón két antiqua és négy nova, Újvágáson egy antiqua jobbágytelke volt.
| Vagner | TARTALOM | Vajai |