Zai

Zaj András és György Szilágyfőkereszturról 1741 ben homagiális esküt tettek. 1781-ben András, Mihály, János és Márton, mint adózó nemesek említvék Szilágyfő-Kereszturról. A Zaj család tagjai 1797-ben is szilágyfő-keresztúri saját telkükön lakó adózó nemesek s az 1805-diki homagiális összeírásban is ennek a családnak tagjaival (Zajj András, Dániel, id. János és fia Pál, János, Mihály, József meg fiai János és József szilágyfőkeresztúri nemesek) találkozunk.

Zai György 1786–1792. varsolczi, 1797-ben nagydobai evangelikus református pap, meghalt 1803-ban. (A nagydobai {762.} temetőben nyugszik.) Egyházmegyéjében székbeli bíróságot viselt.

Zai (Zay, Zajj) Sámuel a XVIII. században nagydobai, 1796–1806. közt lecsméri, 1804–1816 közt (ifj.) vérvölgyi, 1816–1821. mocsolyai evang. reform. pap, ki «tisztességesen meghivatván elment Magyaró-Kerekére», 1808-ban egy antiqua jobbágytelke volt Rátonban. Meghalt Lecsméren, az ő idejében készűlt a szószék feletti korona.

Zai Mihály 1812–1826. hadadnádasdi evang. reform. pap, meghalt Görcsönben.