| Kegye. | TARTALOM | Kendermező. |
Kelencze.
Nevének változatai: Gelenczemezeo 1423, Kelenchew 1462, Kelenche 1505, Kelenchye 1549, Kelenchee 1553, Kelenchjeÿ 1560, Kelenchie 1564, Kelentze 1569, románul Telincza 1733, Chelintia.
Középszolnokvármegyei helység, hely 1553-ban Kővárhoz, 1564-ben Hadad várához tartozott.
A váradi káptalan Zsigmond királynak 1423-ban kelt beiktató parancsára Kusalyi Jakcsi György fiának, tisztelendő {628.} Dénesnek Gelenczemezeo* oláh falujába ellentmondás nélkül beiktatja György másik fiát Jánost, ennek nejét Annát meg fiait: László és Györgyöt.*
1451-ben Báthori Szaniszló fiának, Istvánnak itélik Kelencze birtokot Kusalyi Jakcsi László fiai: András és László ellenében.*
1462 febr. 1-sején Kusalyi Jakcsi János, neje Petronella, fia Ferencz és Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: István és Mihály elzálogosították Jakcsi Péternek.*
1464-ben Kusalyi Jakcsi János fia, György ellenében be akarták iktatni bizonyos itélet alapján Báthori Szaniszlót, de Jakcsi emberei, ellenség módjára, megakadályozták.*
1475 körül Kelenczewről Jakcsi (Jakczy) István jobbágyait 2 frt 2 dr adóval rótták meg.*
1543-ban Jakcsi Mihály és Valkai Miklós között oszlott meg, kinek jobbágyai 1–1 kapu után adóztak, 2 szegény pedig felmentést nyert.* 14549-ben (a középszolnoki Kelenchye-n) 1 kapu után adóztak a Valkai Miklós jobbágyai. Ezen kívül feljegyeztek még 2 szegényt, valamint Drágfi özvegye részéről szintén 2-őt. Valkai itteni jobbágyait 1553-ban is csak 1 kapura becsűlték, de ekkor 4 szegényt találtak az ő részén.*
1553-ban (a Kővárhoz tartozó középszolnoki Kelenchee) Jakcsi Mihály és Valkai Miklós között oszlott meg, kiknek jobbágyai 1–1 kapu után adóztak. (Egy másik, ugyancsak 1553-diki összeírás szerint e helység nem tartozéka Kővárnak.)* 1564-ben (Hadad vára tartozékában Kelenchie-n) 1 kapu után adóztatták meg a Jakcsi árvák jobbágyait, de az adó behajtását nem engedte meg Sulyok György. Az 1 kapun kívül volt itt még 2 zsellér és 1 új ház.* 1570-ben a császár és Jakcsi Mihály között oszlott meg, kiknek itteni jobbágyait {629.} 1–1 kapu után adóztatták meg.* 1604-ben Lónai István e jószágában 2 rótt ház után 4 forintnyi adót fizettek.*
1505-től jó ideig már ismerős dolgokkal találkozunk. Ekkor Kusalyi Jakcsi László és neje Krisztina meg fiok György elzálogosítják az itteni részbirtokukat is Bélteki Drágfi Györgynek és Jánosnak.*
Azután 1547-ig majdnem teljesen egyező adatok kerűlnek elénk Benedekfalva, Bogdánd birtokokkal. Özv. Kusalyi Jakcsi Lászlóné Drágfi Györgyre bízza (1508),* majd Berendi Dávid kezén van egy rész (1516),* Deésházi Péterné Jakcsi Magdolna, Jakcsi János (1526),* Jakcsi István (1537),* perelnek. 1544-ben a jószágnak átengedésére inti Kusalyi Jakcsi János özvegyét most Panaszi Pázmán Péterné Katalint Kusalyi Jakcsi Mihály.*
Kelenche részbirtokba, mint Hadad várának tartozékába 1545-ben beiktatják Kusalyi Jakcsi Mihályt.*
Kelenczéből, mely egyike volt néhai Jakcsi László javainak, Panaszi Pázmán Farkast és Annát az anyjuk által kötött szerződés alapján leánynegyed illette meg. Ennek a kiadására 1547-ben meg is intik Jakcsi Mihályt.*
Kusalyi Jakcsi Mihálynak kelenczei jobbágyain hatalmaskodott előbb özv. Drágfi Gáspárné, most özv. Druget Antalné Anna Cseh várának várnagya Dobóczi Máté, a kit azért Jakcsi meg is idéztet.*
Még 1547-ben pereli K. Jakcsi István özvegyét Mihály,* majd pedig Kelenczének, mint a Kusalyi Jakcsi Mihály egyik jószágának a megosztása tárgyában 1548-ban e Mihály leánya, Kovászói Matunai Pálné Erzsébet inti meg testvérét, Mihályt.*
{630.} 1555-ben Drágfi György középszolnoki Kelencze birtokához a kincstár s a már ismeretes nevek (Báthori András vagy György, Ország Kristóf, Perényi János fiai) egyaránt igényt támasztanak,* sőt Nádasdi Tamás* el is foglalta. Ellenök Kusalyi Jakcsi Mihály fiai tiltakoznak. 1557-ben Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: Boldizsár, András és Mihály tiltakoznak az ellen, hogy Kelencze felét Báthori Györgynek és nejének, Báthori Annának meg ezek fiának Istvánnak adományozzák János király és anyja, Izabella.*
1560-ban visszaitélik Valkai Miklós felperesnek a Kelenchjey erdő hasznát, tizeddisznóit és váltópénzét Báthori Györgygyel szemben.*
A kelenczei birtokrészt 1569-ben, mikor Báthori Györgyöt nótázták, János Zsigmond id. Gyulafi Lászlónak adományozta.*
1570-ben Miksa új adományul adja az ekkor Hadad várához tartozó Kelencze részbirtokot Jakcsi Boldizsárnak és Kusalyi Jakcsi Mihálynak.*
A kelenczei birtokon Gyulafi László jobbágyai hatalmaskodtak és sok disznót elhajtottak, a mi ellen Valkai Miklós panaszt emelt. Erre Báthori Kristóf 1578 decz. 12-dikén maga elé idéztette Gyulafit.*
1579 febr. 17-dikén a fejedelem Gyulafi Lászlónak adományozza Kelentze részjószágot, mely a magvaszakadt Bélteki Drágfi Györgyé volt és megparancsolja a beiktatást.* Báthori Elek kelenczei jobbágya, Fekete Péter ura és Parlagi Pál nevében ellentmondott, a mikor Rátóti Gyulafi Lászlót be akarták iktatni a birtokba.*
1582-ben a Jakabfiak e birtokra vonatkozólag ellentmondottak özv. Jakcsi Boldizsárné Révai Annának.*
{631.} Csire Petronellának középszolnoki Kelencze részbirtokát Zsombori László bírta néhai neje, Valkai Zsuzsánna után. 1584-ben Valkai Anna a maga és leánya, Potentiana, továbbá Valkai Erzsébet és ennek gyermekei; Tomori Katalin, Petronella, Anna, Borsvai Zsigmond meg utóbbi Anna leányai: Zsombori Erzsébet és Borbála nevében tiltakozik az ellen, hogy ama részbirtokot a fenti László adományul kapja.*
1589-ben Báthori Zsigmond adományúl adja az itteni részbirtokot Kőrösi Istvánné Parlagi Magdolnának és Dengelegi Miklósné Parlagi Annának.*
Ők is a Jakcsiak révén jutottak hozzá, mert Parlaghi Györgynek a neje Kusalyi Jakcsi Katalin volt, s ezek leányai valának az itt említettek.*
Az itteni jószágnak rossz igazgatása, valamint gyámi kötelességeinek roszt teljesítése miatt 1592-ben özv. Parlagi Pálné Annát megidéztette Dengelegi Miklósné Parlagi Anna.*
1602 előtt Kelenczén Zsombori Farkasnak is volt birtoka, de 1602-ben Básta György generális és Keövendi Székely Mihály tiszántúli kapítány Trogeri Lodi Simonnak adományozták azt érdemei jutalmául.*
Az itt levő Zsombori jószágot, mint anyai örökséget 1685 jun. 18-án Magyar-Nagy-Zsombori Zsombori János a maga és öcscse László nevében nőrokonának Szegedi Katának Boros-Jenei Rátz Mihálynénak engedte át örökös tulajdonul. Szegedi Kata asszonynak* a szilágysági Kelenczét még előbb, 1666-ban testvérbátyja Szegedi Gábor is egészen átengedte.*
1617-ben az itteni részbirtokon Rosalyi Kún Lászlóné Abránfi Katalin és özv. Dengelegi Miklósné Parlagi Anna egyeztek meg.*
1628-diki tanúvallatás szerint többek között Kelenchet leánynegyed fejében kapták Báthori Elekné Jacski Anna és {632.} Parlagi Pálné Jacski Kata, a mikor ezeket a hadadi jószágból kielégítették.*
1641 jun. 5-dikén Szaniszlófi Báthori Kata rendelkezése szerint e jószágon megoszkodtak Lónyai Zsigmond, Badoginé Lónyai Kata, Becski Lászlóné Lónyai Zsuzsánna fia Szántói Becski György és leánya Bliberi Mellith Györgyné Zsuzsánna.*
Özv. Kemény Jánosné Lónyai Anna elzálogosította kővárvidéki kelenczei jószágát nemes Tormás Gáspárnak; de ettől később kiváltotta s aztán nemes Bucsi Istvánnak zálogosította el.*
Mint 1686 junius 29-dikén megtudjuk, Perecseni Nagy Andrásné Szentkirályi Katalin kelenczei részbirtokához, Perecseni Lindvai, másként Kovács Mihálynak és nővérének is van joguk, mert ezek vérrokonok.*
1691-ben Szécsi Guthi Farkasnak egy kelenczei jobbágyáért állnak jót.*
A hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták a községből a következőket. Főbb birtokosok: Székely Dávid cancellarius, gr. Toldalagi László, Horváth Zsigmond, Pelei László és Imre, Toldi Mihály, Goris György, Guthy Ferencz, Sebes Sámuelné, Rácz Farkas, Hatfaludi Ferencz és br. Huszár József; kisebb birtokosok: br. Bornemissza József, br. Huszár Antal, br. Bánfi László, gr. Gyulai József, gr. Toroczkai Pál, Rácz József, Pelei Zsigmond, Kabós Sándor, Pap Péter, Kontrás Tyifor, Horváth György, Iktári gr. Bethlen Sámuel, Kónya Száv, Kozma Mihály és Szabadszállási György; saját telkükön lakó adómentes nemesek: Fekete Tógyer, Vaszalia, Szimion a Nányi, Szamuila, Nyikula, Flora és Vonucz, Császkai Mihály és Szimion; más telkén lakó, adómentes nemesek: Géczi Dumitru, Juon és Kirila; saját telkén lakó, adózó nemesek: Román Vaszalia és fia Juon, Pap Kosztán és Gyuri, Sut György, Pakulár Ursz és ifjú Száv Lup szabados; {634.} pap: Fekete Von oláh; kántor: Mészáros Ursz; molnárok: Napragyán Lup, Jobbázs Ilia, Morár Máftyé és Dumitru.*
1805-ben «a haza csendességben való tartására» Kelenczéről kiállhatnak a következők: 1. adómentes nemesek: ifjú Fekete Vaszali gyalog, öreg Fekete Szimjon; továbbá Fekete Flora, Géczi Kirila, Illés Szimjon és Vonucz, Fekete Vonucz, Géczi Dumitru, öreg Fekete Vaszali, Fekete Andris, Szimjon, Logyin, Vonucz és Számoila, valamennyien gyalog; 2. adómentességet nem élvező, de szabad állapotú lakosok: Román Máftyé és Nucz, Pakurár Ursz, öreg Sut György, Román Szimjon, Pap Kosztán és Gyorgyie, mindannyian gyalog.*
A gör. katholikusok kőtemploma 1725-ben épűlt. Anyakönyvük 1858-ban kezdődik.*
Egytantermű elemi iskolájok 1869-ben szerveztetett.
1574-ben Kelenczén és Vicsán csak négy jobbágya volt Gyulafi Lászlónak. Az adót két-két kapura rótták ki és 10 frt 50 dénárt tett volna, de szegénységük miatt Gyulafi nem szedte fel rajtuk.*
A XVII. századból szilágyi és erdélyi jobbágyokról fenmaradt jegyzék szerint Kelenczén három jobbágy és egy puszta jutott Lónyai Margitnak.*
1715-ben 12 jobbágy háztartás fizetett adót, valamennyi oláh; 1720-ban 13 jobbágy és 4 zsellér, összesen 17 háztartás és pedig 9 magyar és 8 oláh. A népesség száma 1715-ben 108 lélek, mind oláh; 1720-ban 153 lélek, magyar 81, oláh 72.* A lakosok vezetékneve magyar ugyan, de nyelvre nagyobb részük oláh.
Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágán lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjában összeállított jegyzék szerint Kelenczén taksások vannak.*
{635.} 1733-ban Kelencze (Telincza) oláh családjainak a száma 34, egyesült papja Vazul nevet visel.* 1750-ben 274 volt a gör. kath. lelkek száma.*
1847-ben 494 lakosa van; valamennyi gör. katholikus.* 1890-ben lélekszáma 612; nyelvre nézve magyar 6, oláh 581, egyéb nyelvü 25; vallásra nézve gör. kath. 593, izr. 19. Házak száma 138.
Szántóföldje 1715-ben 32 1/2, 1720-ban 69; rétje 1715-ben 14, 1720-ban 21 kaszás; szőlője 1720-ban 59 kapás, malmok száma 2, ebből jövedelem 80 forint.*
1895-ben gazdaságainak száma 179. Területe 2946 katasztrális hold, a melyből erdő 2047, szántóföld 353, legelő 206, rét 77, kert 11, szőlő (beültetve) 1, terméketlen 251 hold.*
Kitünő bortermő hegyei voltak; a 80-as években azonban a fillokszéra fellépése következtében teljesen kipusztultak e szőlők.
A községnek 1900-ban 11.267 K. 26 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2635 K. 30 f.
Utczái: Templom-, Nemes- és Domb-utcza.
Határrészei: Ratitu = Retyicz (fűzes), Furnicaru = Furnyikár (hangyás), Branistiora = Branyistyare (fennsíkon levő cserjés?), Campu din josu = Kimpudinzsozs (alsómező), Campu din susu = Kimpudinszusz (felsőmező), Rituri = Ritur (rétek), Sesu = Seszur (sík), Pomni = Pomny (gyümölcsös), tehát határrészei fekvésöktől s egyéb jellegöktől nyerték nevöket.
Vize a Valea Morii = Váljá Morij (Malmos-patak), melynek a regényes hegyoldalon nagyobb esése van. A vízesés környékét Mária-völgynek is hívják.
Kútja a Fântâna Pintii = Funtiná Pintyij (Pintea = Pintya kútja). Itt öt község határa találkozik, ú. m. Kelencze, Gyökeres, Nagy-Nyires, Nagy-Körtvélyes és Váralja (Varaju) határa.
{636.} Kelenczéhez tartozik egy Kis-Bécs nevű hely a Szamos balpartján, mely a tutajdeszka-kereskedők kikötője volt a 70-es években.
| Kegye. | TARTALOM | Kendermező. |