Kettősmező.

Nevének változatai: Ketteusmezeu 1350, Kettewsmezew 1560, Ketteosmezeo 1603, Kettős-Mező 1721, románul Tetisul 1733, Tjetjis 1837.

{651.} 1560-ban Almás várnak és városnak, 1603-ban Nagy-Almásnak a tartozéka.

Doboka vármegyéből csatolták Szilágy vármegyéhez. Ott a pánczélcsehi járáshoz tartozott Nagy helység az Almás nyugoti partján, írja Hodor.*Hodor: Doboka, 550. l.

Az itt elvezető út élénk forgalomnak örvend. Távolsága e falunak Zilahtól másfél mérföld.*Cons. Dob. (1722.)

A kolozsmonostori konventnek 1350 szept. 16-diki jelentése szerint Ketteusmezeu, mely az Almás vize mellett fekszik, Brassai Jakab birtokainak egyike.*Anjouk. Okmt. V. 403–404. l.

Ezután egy ideig már ismerős adatokkal találkozunk.

1560 jun. 3-dikán Somlyói Báthori Kristófot és nejét iktatták be a hűtlenségbe esett Bebek Ferencztől elvett, ezen, Almás várhoz és városhoz tartozó dobokavármegyei Kettewsmezew birtokába,*Gyf. kápt. lt. A. 65. majd Ketteosmezeo egyike volt azon birtokoknak, melyeket 1603-ban Csáki István, mint Nagy-Almáshoz tartozókat zálogba vetett 14.000 forintért Rátóti Gyulafi Lászlónak.*GKG. C. fasc. XIX. 1607-ben pedig Mindszenti Benedek és neje Bánfi Anna érdekében fejedelmi parancsra visszakérték az Almás várához tartozó dobokavármegyei Ketteosmezeo jószágot Prépostvári Zsigmondné Széchi Katától.*U. o. A. fasc. XVII.

1630-ban az itteni (Ketteosmezeo) részbirtokot özv. Zakariás Istvánné Básti Annának adja (Brandenburgi) Katalin.*Orsz. lt. Gyulaf. kápt. XVI. Lib. Reg. fol. 51. és Bl. fasc. II. nr. 10.

1837-ben főbb birtokosai: Józsika báró és Henter Csáki jogon; továbbá Rédei gróf.*Hodor K.: Doboka, 551. l.

Gör. kath. egyházát 1797-ben építették a szent arkangyalok tiszteletére. 1824-től anyakönyve van. Szintén gör. kath. jellegű egy tantermű elemi iskolája 1883-ban szerveztetett.

1722-ben 5 jobbágyot, 10 zsellért, 5 bujdosót. 1 özvegyet s 3 udvari szolgát írtak össze e helységből.*Cons. Dob.

{652.} 1733-ban Kettősmező (Tetisul) oláh családjainak a száma 30; görög-keleti papja János.*Tr. 1750-ben 200 g. kath. lélek volt.*Tr. 1901. IX. 286. l.

Lakosai 1837-ben is oláhok s gör. egy. hitűek. Helyben papjuk és fatemplomjuk. A lelkek száma: 1016, ebből 11 nemes; házak száma 132.*Hodor K.: Doboka, 551. l.

1890-ben 1185 lakosa van; nyelvre nézve magyar 13, német 19, oláh 1152, egyéb nyelvű 1; vallásra nézve róm. kath. 1, gör. kath. 1149, ágost, hitv. evang. 3, evang. ref. 4, izr. 21. Házak száma 247.

Kettős-Mező határa 1722-ben két részből áll; az egyik keletre, a másik északra terűlt el. Talaja a völgyben félfekete és sovány, a domboldalokon pedig veres és még soványabb. Kétszer szoktak szántani négy és hat ökörrel. Trágyája nincs. Az őszi kétszeres megterem. Szénája jó. Az Almás kiöntése kárt okoz. Őrölnek helyben. Erdeje elegendő van úgy tűzi használatra, mint építkezési czélokra.*Cons. Dob.

Ekkor az összeírt 5 jobbágy, 10 zsellér, 5 bujdosó, 1 özvegy és 3 udvari szolga kezén volt 18 egész és féltelek, 3 puszta telek, 24 ökör, 25 tehén, 9 borjú és üsző, 4 ló, 83 juh és kecske, 56 sertés, 123 köblös szántóföld, 6 köblös míveletlen föld, 6 köblös zálog föld, 30 köböl és 2 metreta őszi vetés, 18 köböl tavaszi vetés; termett e falu határán a megelőző 1721. évben 211 kalangya búza, 88 kalangya zab, árpa és alakor, 27 kalangya kender és len, 2 metreta borsó és lencse, 80 szekér széna. Szőlőt mívelt 2 jobbágy és 3 zsellér, amazoknak 16, ezeknek 26 veder boruk termett. (1 urna körülbelül 13 liter.) Évi malomjövedelme e falunak 25 magyar frt.*U. o.

1721-ben adója 258 rhf. volt. 1722-ben e falu közös tartozása 120 magyar frt.*U. o.

Hodor földjét termékenynek, borát jónak mondja.*Hodor K.: Doboka, 550. l.

1895-ben gazdaságainak száma 267. Területe 3345 katasztrális {653.} hold, a melyből szántóföld 1625, erdő 578, rét 329, legelő 300, kert 101, szőlő, parlag 54, beültetve 3, terméketlen 355 hold.*Mg. St. 510.

A községnek 1900-ban 1575 K. 58 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3733 K. 54 f.

Határrészei: Csáki-gorbói dülő, ennek részei: Rěchivară = Retyiará (fűzfácska?), Dealul lui Chiriluţ = Gyálul luj Tyirilucz (Cyrillke halma), Lazuri = Lázurj (irtások), Balta Relii = Báltá Rëlij (rossz tócsa), Măgură (fennsik), Părăul Cuţilor = Pereul Kuczilor (fenkövescsermely), Părăul Berbecelului = Pereul Bërbëcsëluluj (berbécske csermelye), Poarta Viilor = Partá Vijilor (a szőlőhegy kapuja), Pśni = Pojëny (erdei rétek), Bercuri = Bërkurj (cserjés), Blidăroi = Blidaroj (nagy tálas), Hornoi = Hornoj (nagy kémény), Jertăoi = Jërtaoj (nagy irtás, ugyanezen szó átvéve), Sărătură = Szeretura (sós dülő), Fundătură = Fundatura (zugoly), Ciungi = Csunzs (tőkék), Groapă = Grape (gödör), Pśna Gaurii = Pojáná Gáurij (üreges erdei rét), Dîmbul Negrenilor = Dimbul Nyëgrenyilior (Negrean = Nyegrean = Fekete előnevűek dombja), Groapa Liorculuj = Grapá Ljorkuluj (a rossz bort termő hegy gödre), Vie = Vijë (szőlőhegy), Valea Lungă = Váljá Lunga (hosszú völgy), ennek részei: Măzěrisce = Mazeristyë (paszulyos), Zamă = Zámá (nedv), ennek része: Părăul Zamii = Pereul Zámij, Fântâna lui Miron = Funtiná luj Miron (Miron-kút környéke), Homorics, Zăpodie = Zepogyijë (völgy), Pleş = Plës (kopasz), Groapa Tupi = Grapá Tupi (Tupa? gödre), Hârtoape = Hirtapë (szakadékok), Oszolj, Dealul Lupului = Gyálul Lupuluj (farkas-halom), Valea Şesurilor = Váljá Sëszurilor (a rónák völgye), Şesuri = Sëszurj (rónák), Sălci = Szelcs (fűzek), Părăul Fagilor = Pereul Fázsilor (a bükkfák csermelye), Vêrful Homoriciului = Verful Homoricsuluj (Homorics orma); Valea Caselor = Váljá Kászëlor (a házak kött elterülő völgy), ennek részei: Părăul Căprelii = Pereul {654.} Kaprelij (a kis kecske csermelye), Dîmbul Miclii = Dimbul Miklij (Miclea = Mikljá elnőveű egyén halma), Pśana Stârcului = Pojáná Sztirkuluj (a gólyás erdei rét), Dealul Surii = Gyálul Szurij (ősz domb), Grâul de mijloc = Graul gyë mizslok (közepes buza), Firşoare = Firsarë (szálacskák), Făgeţěl = Fazsëczël (kis bükkfás), Dealul Mare = Gyálul Mărë (a magas domb); Chiriac = Tyirják (Cirjék) dülő, ennek részei: Poduri = Podurj (hidak), Ruginoasa = Ruzsinaszá (rozsdás), Peteici = Pëtyëjcs tájszólás potyëjcs (kasornyák), Rîurele = Riurelë (siók), Vêrful Osoiului = Verful Oszojuluj. Erdők: a Valea Lungăban, Părăul Gârbouanului = Pereul Girboánuluj (Gârbouan = Girbouán = Gorbói előnevű egyénről elnevezett sió mente), Pocoasa = Pokaszá és Dosul Şesurilor = Doszul Sëszurilor (rónahát), a Valea Caselorban: Faţa Pěrului = Fáczá Peruluj (körtefás oldal), Alacul Străjilor = Álákul Sztrezsilor (az őrök árpavetése), între Părae = intrë Perájë (sióköz), Părăul Tocilelor = Pereul Tocsilelor, (fenköves sió mente), Dimbul Docaşilor = Dimbul Dikásilor (Docaş = Dokás előnevűekről elnevezett domb) Pśana Taurului = Pojáná Tauruluj (Taur = Táur nevű egyén irtotta erdei rét), Cetăţea = Csëtaczjá (váracska), Sanţul lui Racolţa = Sánczul luj Rákolcza (Rákolcza sáncza; Rákolcza = Rákóczi elferdített neve), Monastire = Monásztirë (kolostor) és Misărniţă = Mnyiszernyicza (mészárszék). Kopár erdők a csáki-gorbói dülűben: Dosul Măgurii = Doszul Magurij (a fennsik háta) és Dosul Rëchioarii = Doszul Rëtyiarij (a fűzfácskás (?) háta); a Valea Caselorban: Dosul Caselor = Doszul Kászëlor (a házak háta), Dosul Rěchitişilor = Doszul Retyityisilor (a fűzfások háta), Dosul Hîiturilor = Doszul Hijiturilor (a földcsuszamlások háta), és Dosul Firşoarelor = Doszul Firsarëlor (a szálacskák háta). Szőlőhegyek a csáki-gorbói dülőben: Faţa Viilor = Fáczá vijilor (szőlős oldal); a Valea Caselorban: în Rěchitiş = in Rëtyityis (a fűzesben) és în Grâul de mijloc = in Graul gyë mizslok (a hasonnevű határrészben). A Pśana Tauruluit egy Taur = Táur nevű kovács irtotta ki s ott állítólag hamuzsirt égetett.

{655.} A Monásztirëban a monda szerint a tatárjárás idejében egy kis kápolna állott, mellette egy másik kőépület, melyben egy szerzetes lakott. Az e helyen levő diófák valószinüleg akkori ültetés maradványai. E kápolna ma is látható helyét a lakosság vallásosságból nem szokta felszántani. E tájt sírhalmokra is akadnak.

Hogy a Csëtaczjánál levő kőszirt, a Mnyiszernyicza s a Sánczul luj Rákolcza Rákóczi emlékével vannak összefüzve, erről már szóltam.*E mű I. k. 270. és 271. l.

Vizei: Nagy-Almás folyó és în Pśana Docaşilor – in Pojáná Dokásilor (a Docaş = Dokás előnevűek erdei rétjében), Părăul Duşoiu = Pereul Dusoj (zuhanyos csermely), Morarului = Moráruluj (a molnár csermelye), Părăul Dregeniţii = Drëzsënyiczij (dregeniţă = Drëzsënyicza = rostáló nő (?) csermelye), Valea Chiriacului = Váljá Tyirjákuluj (Cirjék pataka), Caselor = Kászëlor (a házak pataka), Homoriciului = Homoricsuluj (Homorics határrész csermelye) és Csáki-Gorbó pataka. Tócsái: Pśana Mare = Pojáná Márë (nagy erdei rét), Groapa Liorcului = Grapá Ljorkuluj (a rossz bort termő hegy gödre), Fundături = Fundaturj (zugolyok) Lazuri = Lázurj (irtások), pe Homoriciu = pë Homorics (a Homoricson), în Valea Şesurilor = in Váljá Sëszurilor (a rónák völgyében), Pśana Stârcului = Pojáná Sztirkuluj (a gólya erdei rétje), Hîituri = Hijiturj (földcsuszamlások), Firşoare = Firsarë (szálacskák), în Rîurele = in Riurelë (a sióknál), după Ruginoasa = dupa Ruzsinaszá (a rozsdáson túl), Groapa Ciglenenilor = Grapá Csiglënyenyilor (a csiglenbeliek gödre), la Misărniţă tájszó = lá Mnyiszernyicze a (mészárszéknél), din jos de Drum = gyin zsosz gyë Drum (az uton alól) és la Peteici = lá Pëtyëjcs és Potyëjcs (a kasornyáknál).