| 2. A krasznavármegyei Nyárlók. | TARTALOM | Kirva. |
Kémer.
Szilágy vármegye nyugoti határszélén hullámos dombvidék egyik völgykatlanában fekszik Kémer.
Kémer (1477), Kemyr (1546), románul Kameru (1733) krasznavármegyei helységet a Hunyadiak korában a mezővárosok sorában találjuk. 1447 márczius 12-dikén Hunyadi János, László választott király nevében és személyében, tekintetbe véve Kemeri György unokája, István fia, Miklós érdemeit, ennek, és Péter, Dávid, Pál fivérei, fenti István unokája, Tamás fia, János, fenti György szépunokái, Tamás unokái, László fiai, Tamás, {664.} János, Jakab érdemeit, Kemer krasznai birtokon minden csütörtökön heti vásárt engedélyez.*
A falú nevének az eredetéről a szájhagyomány érdekes fejtegetésekbe bocsátkozik, még pedig két irányban.
A hagyomány szerint ugyanis a község nem a mostani helyen, hanem inkább a Zovány felé eső vizválasztó domboldalon terűlt el, a hol azonban a már akkor is marhatenyésztéssel foglalkozó népnek sokat kellett küzdenie a nyári forróságok idején, a midőn a forráskutak a domboldalon elapadtak, lentebb a mostani falu helyén kerestek vizet. Kimer-ő helyeket, s innen származott volna a Kimer-ből a későbbi Kémer.
Az 1895-ben elhúnyt nyolczvanöt éves Szőrös István, földmívesgazda azt magyarázgatta, ő még a nagyapjától hallotta, a ki a múlt század elején született s az ismét eleitől tudja, hogy a tatárjárás idejében a kémeri határ északnyugoti részén elterülő, s már a szomszédos Bályok községhez tartozó Sirmezőnél a beütő tatár csorda lemészárolván mind az ellentálló magyarokat, a menekülők, a mint a körülfekvő rengeteg erdőkbe elfutottak, hogy elijeszszék az esetleg őket üldözőket, kiabálták volna: ki mer erre jönni. S így érkeztek el az akkor még ős erdőktől környezett Kimerire, a melyet a későbbi nyelvhasználat Kémerre változtatott.
{665.} Hogy mindez elmés népetimologia, elvitathatatlan; Kémer talán személynév. Hasonló képzésü egy határrész Buchmer, azután a szomszédos Lecsmer,
«Datum ex possessione Kemer die 16 novembris 1599.» stb. – így végzi Bocskai jelentését erdélyi útjáról.*
1677 nov. 7-dikén napszállat előtt érkezett Tököli Diósadról «Kémer nevű magyar faluba».*
A krasznavármegyei Kemer birtokot 1459 junius 27-dikén Csomafái Pál többek nevében elzálogosította húsz arany forintért Perecseni Gáspár plébánosnak,* jul. 11-dikén Kémeri Klára hozománya fejében apjának, Tamásnak e birtokát is zálogul kapja apja testvéreitől, Pétertől és Dávidtól.*
Losonczi Bán fiainak: Lászlónak, Jánosnak, Györgynek, Csaholyi Jánosnak, Istvánnak, Miklósnak, Daróczi Bereczknek és Kémeri Jánosnak az itteni házát elfoglalták Kémeri Pál és fiai: István, Bernát, György, Ráfáel, Mihály, Borzási Veres Gál, Kovács Mihály, Biró Vincze, Santus Péter, Fábián és Kelemen. Ugyancsak Kémeren a plébános házánál elverték az említett Kémeri Pál és fiai fentieknek egy zoványi jobbágyát. E dolgok elkövetői ellen 1465-ben vizsgálatot tartanak.*
1466 nov. 14-dikén Kémeri Pál és fiai: István, Bernát, Ráfáel, György, Mihály e birtokbeli részeibe – Pál leánya részének kivételével – nádori itélet alapján beiktatják kétharmad részben a nádort, egyharmad részben pedig Csaholyi Miklóst.*
A kolozsmonostori konventnek 1483 jan. 19-diki bizonysága, hogy Kemeri Erdélyi László és Kemeri Gergely bárhol található birtokaikat egymásnak közös használatra adták, a Kemeri Gergely atyjától Pétertől rászállott Kémeren levő udvarházzal együtt, örökösök nélkül való elhalálozásuk esetében {666.} kölcsönös örökösödési joggal. Ha pedig valamelyikük megnősűlne, az udvarház azt illeti.*
Dobai György középszolnokvármegyei és Boziási György krasznavármegyei alispánoknak 1486-ban kelt levele szerint, Kémeri Rafael, a Pál fia és Kémeri Imre, a Miklós fia, összevesznek bizonyos földön és szőlőhegyen. A viszály még jobban elmérgesedik Csenger Andrásnak, az Imre jobbágyának, Rafael és cselédje, Debienthe Dénes ellen elkövetett merénylete miatt. Némely emberek közbenjárására azonban egyezség jön létre köztük. Hat esküdtet választanak nemes férfiak közül (névszerint említik: Majádi Jánost, Bideskúti Lászlót, Récsei Györgyöt) s ezek meg is jelennek a perlekedők birtokán, Kémeren, hogy a viszályt elintézzék. A perlekedők aztán kötelezik magukat, hogy huszonöt márka büntetés terhe mellett megnyugszanak az itéletben. A huszonöt márkát az itélet megszegőjétől Kraszna vármegye főispánja hajtja be.*
Kémer város a vidékén három faluval és két pusztával a Kémeri család birtoka volt a tizenötödik században.*
Kémeri birtokát Kémeri Tamás 1502. máj. 19-dikén elzálogosította Kémeri Andrásnak.*
Kémeri Dancs Mihály 1526-ban a Drágfi János országbiró által kiadott parancscsal Kémeri Dancs Jánost perbe idézi. Felperes birtokán ugyanis alperes jobbágyának Nagy Bertalannak egy rokona Bede Barta Albert Totiból az Ewren pataka mellett a földben ezer aranyforint értékű kincset talált, melyet alperes magához vett és neki visszaadni nem akar. Ebben a parancslevélben idézve vannak egyuttal, mint az ezidőbeli kémeri jobbágyok: Kovács Dénes, Szabó Antal, Csomos Albert, Szabó Demeter, Szekrényes János, Kovács Antal, Kucski János, Mÿkó Albert, Szÿma János, Kis Márton a Benedeké, Kis Antal, Fazekas Albert, nagy Bertalan, Madaras Mihály, Mÿkó Mátyás, {667.} Madaras Benedek, Vyda Lőrincz, Barla Tamás Mihály, Vyda János, Fazekas Miklós, Gál Mátyás Imre, Kis Ambrus, Kozma Ferencz, Varga Ambrus, zoványi András, Vég Miklós, Oláh János, Bede Gáspár, Kucski Péter, Kucski Bálint Antal, Fazekas András, Szabó István, Végÿ Balázs, Szima Antal, Gáspár Fábián, Szima Ambrus, mint a kik Kémeri János jobbágyai. Vádolva vannak, hogy alperes felhatalmazása következtében a felperes birtokát a Laszkut melléke és Dersek (?) melléke helyen erőhatalommal marháikkal etették és midőn azokat felperes jobbágyai Szÿma Kelemen, Gál Ágoston és Bályoki Antal behajtani akarták, ellenük fegyveres kézzel felkeltek és tőlük a marhákat visszavették.*
1532-ben Kémeri Kémeri János leányai a maguk, valamint testvéreik- és unokaöcscsüknek itteni részbirtokát eladják Somlyói Báthori István erdélyi fejedelemnek.*
Ekkor az 1532 ápr. 24-én kelt jobbágy-számláló lajstrom, mint a Báthori család jobbágyait a Kémeri Dombiakat, Szabókat, Kovácsokat és Ballákat említi.*
1533-ban Kemer és tartozékainak egy évi tizedét Báthori Istvánnak adományozta az erdélyi püspök, Statilius.*
Báthori Szaniszlófi András, István és Kristóf foglalás alapján bírják id. Kémeri János krasznavármegyei Kemÿr részbirtokát, a miért is 1546-ban megidézik őket Kémeri László és János.*
Néhai Kémeri Mihály kémeri részbirtokát és kuriáját meg az ezekről szóló okleveleket lefoglaltatta a maga számára Somlyói másként Báthori Szaniszlófi András, a kit azért 1547-ben megidéztetnek Kémeri Tamás, László és János.* Ezeket a néhai Kémeri Mihálynak kémeri kuriája és részbirtoka tárgyában 1548-ban új itélet meghallgatására idézteti Báthori Szaniszlófi András.*
{668.} Somlyói Báthori Istvánt, Andrást és Kristófot 1547-ben tizennégy kémeri jobbágytelekbe iktatták be.*
Kémer is azon birtokok egyike, melyekről a Győrfieknek oklevelük van.*
1553-ban «Ipp tartozékában, a krasznamegyei Kemeren» 32 kapu után adóztatták meg a Kémeri László jobbágyait, a Dancz Miklóséit pedig 17 után. Eme 49 kapun kívül volt itt még 2 biró, 36 szegény és 18 új ház.* 1604-ben (Kémeren) Dancs Ferencznek 3, Tordai Györgynek, Szalai Ferencznek és Latrant Istvánnak 2; Becski Györgynek, özv. Cseffei Jánosnénak, Zsombori Zsigmondnak, Lázár Andrásnak és a Nagysükösdi árváknak 1; Dancs Györgynek, özv. Dancs Istvánnénak és Rátoni Ferencznek 3 telkét adóztatták meg. 1605-ben özv. Tordai Györgynének 1 1/2, Latrant Istvánnak 1 1/2, Becski Györgynek 1, Dancs Györgynek 1/2 és Rátoni Ferencznek 2 1/2 telke fizetett adót.*
1560-ban Dancs Györgynek kémeri birtokára beütött Valkai Miklós számos jobbágyával. E miatt János Zs. Dancs Gy. panaszára Valkait 1561-ben maga elé idézi. 1569-ben ugyanezen birtokra ütöttek be Valkai Miklós és Tamásfalvi János számos jobbágygyal; ott ötszáz frt kárt tettek. Ezért János Zs. meghagyja a kraszna- és szolnokvármegyei szolgabiráknak, hogy szolgáltassanak elégtételt Dancs Györgyné Zsófiának és Dancs Miklósnak Valkai M. és Thamásfalvi J. hatalmaskodókkal szemben.*
1584-ben Bede István, Imreh Bertalan, Kovács István, kémeri jobbágyokról van szó.*
1587 május 25-dikén Kémerről Kémeri István, Dancs Ferencz és özv. Makai Illés deákné Zele Magdolna jobbágyai jelen vannak Ippi Lászlónak a krasznavármegyei Ipp, Szék, Néháza, Márka, Felső-Kaznacs, Alsó-, másként Kis-Kaznacs {669.} falvak és Bucsum puszta birtokába való, megkísérlett beiktatásánál.*
Néhai Kémeri Istvánnak itt levő jószágát elfoglalta Becski György, a ki ellen 1602-ben tiltakoznak Kémeri István özvegye és leányai.*
1602 előtt Zsombori Farkasnak Kémeren is volt birtoka, azt 1602-ben Básta György generalis és Keövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adják érdemei jutalmául.* Ugyanekkor egy itteni részbirtokba Szántói Becski Györgyöt iktatták be.* Erre a részjószágára háromszáz magyar forintot vett volt Becski Györgyné Makai Erzsébet Kémeri Erzsébettől, a mint utóbbi 1612 ápr. 30-dikán írja.*
1609-ben Gábor fejedelem újból megerősíti Kémer és Dohtelke birtokokban Ráthoni Ferenczet, Annát és Mihályt, Latrán Istvánt, Borbálát, Erzsébetet és Jánost, Dancz Ferenczet, Kémeri Juditot, Erzsébetet, Katalint és Annát, Juhos Györgyöt, Bányai Zsigmondot és ifjú Dancz Ferenczet. E birtokokat a nevezettek ősei is bírták.*
1640-ben Kémeren Tordai István nemes ember Gyulafi Zsuzsánna szolgálatában jár el.*
1652-ben a Dancz Ferencz, Latrany András, Bányai Zsigmond, Dancz Miklós, kémeri nemesek Kis-Paczalban tanuskodnak.*
1656-ban a kémeri főbiró, Dan Tamás, jelen van egy jószágkihasítási ügyben megkísérlett eljárásnál.*
1666-ban Szegedi Gábor és testvérhuga Szegedi Kata asszony az örökségüket képező kémeri birtokon is ketten osztozhatnának, de Szegedi Gábor szorult helyzetében kénytelen volt eladni.* Az itt levő jószágot, mint anyai örökséget 1685 jun. 18-án Magyar-Nagy-Sombori Sombori János is átengedi {670.} a maga és öcscse, László nevében nőrokonának, Szegedi Katának, Boros-Jenei Rátz Mihálynénak örökös tulajdonul.*
1670 ápr. 5-dikén Kémeri Latran János és Csekei Kendi Ádámné Latran Borbála elzálogosítanak Borbély Andrásnak és feleségének, Fodor Annának, egy kémeri jobbágyot.*
1673 október 14-dikén Szamos-Ujlakon lakó nemes Rátz Mihály házastársa (néhai Szegedi György úr leánya) nemes Szegedi Kata asszony – a tekintetes nemzetes Homoki Keresztes András úr «idéző és vallató pecsétit» hozván Balaÿti Ferencz, krasznavármegyei szolgabiróhoz s Horváth János asszessorhoz, ezek Kémeren a Nagy János úr házánál tanuvallatást tartanak az iránt, hogy Szabó János, a ki most Debreczenben lakik, Szegedi György jobbágya volt-e? A tanúk, Virág Gáspár, Kolja András, Boér Ferencz, Harasztosÿ György Latrán László, Bideskúti Ferencz, Rátz Mihály kémeri jobbágyainak vallomása szerint a nevezett jobbágy «Ipra», Szegedi Györgyöt vagy Zsomborinét szolgálta.*
1676-ban Kémeren Koszma György Látrán Jánosnak, Dombi Péter Szőcs Bálintnak, Szabó Márton Becski Györgynek a jobbágya, ez utóbbi «a mi óta él a világon», úgy tudja bizonyosan, hogy egy rétet Herbarton a Lecsméri út felől Látrán Boldizsártól «ebben az háborúságos üdőben foglalt el néhai Szénás Miklós úr, de mi formán foglalta, azt nem tudom.»*
1699 okt 13-dikán Kémeren lakó Tordai István egy Máté István nevű jobbágyát harmincz forintért zálogba adja Ákosi Pap Zsigmondnak és feleségének Tyukodi Nagy Zsófiának Szécsi Guthi Farkas, középszolnokvármegyei alispán és Száva György, krasznavármegyei hites assessor előtt.*
A kémeri lakosok és birák 1701 november 29-dikén Kémeren kelt levelökben kérik Guthi Farkast, engedje meg nekik, hogy disznaikat a zálnoki és csanálosi erdőbe felhajthassák, {671.} mivel már makkot egyébütt nem találnak. Ezektől az erdőktől ugyanis Guthi Farkas a zálnokiak javára eltiltotta őket régebben.* 1702 máj. 16-dikán a Kémeren lakó birtokosokat a hosszúmezői és majádi erdő használatától tiltják el.*
Kémeren Boér Ferencz hites, régi örökös birtokos, Guthi Farkas a Boér sógora, a középszolnokvármegyei alispán csak zálogos birtokos. Boér nov. 13-dikén méltatlankodva ir Somlyóról sógorának, a mikor hallja, hogy ez birtokot vásárolt Kémeren, mert, mint szomszédot, őt kellett volna előbb a törvény szerint megkinálni. Felszólítja Guthit, hogy a vásárolt részjószágot neki adja át a vételárban, mert máskülönben törvényesen érvényesíti jogait.*
1710-ben Bideskúti Boldizsár Kémeren lakó jobbágyait nejének, Keserű Zsófiának hagyja végrendeletileg.*
1713-ban Kémeren Vay Lászlónak is voltak emberei.*
Az itteni részbirtokhoz 1760-ban szintén jogigényt támaszt a kincstári igazgató L. Bánfi Farkas, kormánytanácsos és a kir. tábla elnöke, Bánfi Ferencz, krasznavármegyei főispán s mások ellenében.*
Kémer egyike volt azon jószágoknak is, a melyeken 1778 jan. 17-dikén megosztozkodnak Bölöni Sándorné Török Krisztina és gyermekei.*
Aspremonti Anna 1795-diki vallomása szerint Kémeren egy részbirtokot a kincstár Cserei Farkas, udvari tanácsosnak adott (1777-ben).*
1806-ban Kémerről összeírták a br. Bánfi, Horvát, gr. Rédai, br. Józsika, Tisza, Pécsi, Vér, Kabos, Somai, Gergely, Sebes, Csiszér, Hatfaludi, Tunyogi, Veres, Baló, Nagy, Lengyel, Miskolczi, Baczó, Bölöni, Guti, Vállÿ, Csatári, Szunyog, Ugrai, Terjényi, Ajtai, Szekeres, Gazda, Bihari, Becsei, Kabós, Koszta, Bányász, Szőlősi, Győri, Tót és Sós birtokos nemes {672.} családok tagjait, összesen 54-et. Ezek kezén volt összesen 4 5/6 curia; 15 1/2 adómentes és 8 adózó lakótelek; 132 1/2 lakott és 19 puszta antiqua meg 80 lakott és 10 puszta nova jobbágytelek. Legtöbb telkük volt br. Bánfi György utódainak (2 1/2 curia; 32 lakott és 11 puszta antiqua, 9 lakott és 1 puszta nova) és Horvát Zsigmondnak (1 1/2 adómentes lakótelek, 15 lakott antiqua és 8 lakott nova).*
A kémeri dézmát 1608 szept. 24-dikén Báthori Gábor fejedelem Kisdobszai Dániel, sz.-somlyói reform. lelkésznek adományozta. Ezt az adományt 1614 decz. 4-dikén Bethlen Gábor is megerősítette,* a ki a dézmát 1615-ben Nagylaki Bernát, somlyói reform. papnak adományozta.*
Hogy a somlyói reform. pap a dézma élvezésében folyton háborgatva volt, Kemény János fejedelem 1661 október 13-dikán Sülelmedi Bálint pap folyamodására kommissziót küldött Kémer (Lecsmér, Ipp, Récse stb.) helységbe elrendelvén, hogy a dézmát pontosan fizessék. Ellenkező esetben az ő terhükre is kielégítteti Sülelmedi Bálint papot.*
Kémer magyar község, lakói közé a reformáczió hihetőleg mindjárt kezdetben eljutott. Jelenlegi egyháza 1800-ban épűlt, 1868-ban bővítették. A régi egyház a Magyaros-dombon volt.
Az egyház oldalfaláról le is olvashatjuk az építés történetét: «Ezen szt. munka kezdődött az 1800-dik eszt. május 4-dik napján, végeződött 1802-dik esztend. Méltóságos Petrityevity Horvát Zsigmond úr főcurátorságában, tiszt. Héczei Pál és tiszt. Kováts Mihály, prédikátorságokban, Szőrös Márton és Tót Péter, vicecurátorságukban Szalárdi Mihály, Tót Ferencz, Nagy György egyházfiságokban, Zima Mihály főbiróságában az egész kémeri szt. ecclesiának maga költsége által. Áldás, dicséret, tisztesség érette Istennek.»
{673.} 1774 januárjában a kémeri és zoványi templomokat bezárták és lepecsételték az erdélyi kormány parancsából azért, mert azokat királyi engedély nélkül bővitették meg és látták el porticusokkal. A templomlátogatástól mindkét egyházat egy évre eltiltották. Ez ügyben ez év áprilisában elhatározták, hogy, ha majd az év letelik, akkor ezen templomok megnyithatásáért a vármegyéhez kell folyamodni.*
Az egyházközség anyakönyvei 1751-ben kezdődnek. Klenódiúmai közt legrégibb egy ezüst pohár, a melyen két rendbeli felírat is van: «Metallum Praebuit Hoc Nobis Circio Expugnata Rege Sigismvdo Bella Gerente Pio Anno 1596»; «In honorem dei Datum per Georgium Hatzeki et Sophiam Danch ecclesiae Kemerensi 1630.» Egy másik ezüst poháron ez olvasható «Deus miserere mei. Makai Török István Lupsa Ilona. Anno 1651.» Két czinkannán (mindkettőn) ez a felírás van: «Az kémeri reformata ecclesiához való ez a kanna. Anno 1701.» Egy ezüst tányérát: «Isten dicsőségére az kémeri reformata sz. ecclesia számára készíttették Vajasdi Cs. Ajtai Sámuel és N. Bölöni Bölöni Éva 1778-ik esztendőben.»
Az egyházmegyének a tizenhetedik század elején történt megállapodása szerint a papnak minden házas ember egy-egy kalangya búzát adott, már t. i. az, a kinek volt búzája, s két-két itcze bort. A kinek nem termett bora, az 8 dénárt, a kinek se vetése, se bora, 33 drt fizetett. Özvegy asszony, «a ki guzsalyával keresi», három sing vásznat és négy pénzt adott. Az az özvegy asszony, a kinek öröksége van, de nincs szántó marhája, fél bért, az pedig, a kinek szántó marhája is van, egész bért.
Az egyháznak két fordulóban két-két szántóföldje volt; «idejekorán megszántják» kétszer és a miniszter (t. i. a pap) magvával vetik be. Az egyiket a nemesek, a másikat a paraszt emberek szántják. Harmadik «kerülőben» nincsen föld, {674.} mindazáltal a nemesektől lehet kérni, azt is megszántják. «Elegendő fával» tartoznak, valamint «építéssel a parochia körül.»*
Papjai: Kereki János, Némedi István itt halt meg. 1647. Vetési P. János Kr.-Horváthból hivatott ide, Kémeren a tatárok legyilkolták. Kecskeméti Miklós, Böszörményi Mihály. Vári István academikus, kit az 1652. évi junius 2-dikán Váradon tartott közzsinat küldött.* 1732–1769. Zoványi József, a ki assessorságot is viselt. 1746-ban jegyző lett. 1758-ban esperessé választatott, e hivatalától megfosztatott 1796-ban. Meghalt minden hivatal nélkül Sz.-Csehben. 1737. Matolcsi B. Pál. E tractusból kiment. 1756–1759. Filep István, meghalt Somlyón. Viski Pál, 1759–1789. Nagy-baczoni Nagy Sámuel. Székbeli biróságot is viselt. 1760-ban külföldi egyetemekre menvén, távol léte alatt a papi teendőket 1762-ig Zilahi János káplán végezte. Ekkor ismét elfoglalta papi állomását, 1789. deczember 28-dikán halt meg, 1790–1794. Zabolai István, a ki Ilosván halt meg, 1794. Héczei Pál, esperessé lett 1826-ban. 1802–1806. Kovács Mihály, 1806 január 1-től junius 1. Jánó Sámuel, mint káplán szolgált. 1806–1817. Bántó Mihály. Betegeskedése miatt állásáról lemondván, innen Kolozsvárra költözött. 1817–1864. Veress György, a ki megválasztatása alkalmával egyetemen lévén a Bántó Mihály lemondása után a papi teendőket, mint «interimalis predikátor» 1817 november haváig Elekes Eneás végezte, a mikor Veress elfoglalta papi állomását. 1832-ben jegyző lett. 1864-ben nyugalomba vonult, még ez évben meghalt. 1842–1883. Kun Károly, meghalt Zsibón. 1865 április 24. Kovács Károly mint káplán szolgált. 1865–1867. Pünkösti Ferencz, a ki az uzoni papi állomásra eltávozván helyébe megválasztatott 1867. Kis Albert. 1879–1884. Dombi Lajos, a ki Nagy-Váradra, 1884–1886. Erőss Lajos, a ki Földesre távozott. 1886–1901. Vincze Ödön.*
{675.} A gör. katholikusoknak fatemplomuk van.*
Állami jellegű öt tantermű elemi iskoláját 1897-ben szervezték, a mikor ebbe olvadt a három tanerős községi iskola.
1715-ben 12 jobbágy-, 5 zsellér-, összesen 17 háztartás fizetett adót, magyar mind. 1720-ban 39 jobbágy-, 8 taksás-, összesen 47 háztartás, magyar 42, tót 4, oláh 1. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 423 lélek, 378 magyar, 36 tót és 9 oláh.*
1733-ban Kémer (Kameru) oláh családjainak száma 4.*
Lakói 1847-ben: r. kath. 8, gör. kath. 187, evang. reform. 1465, izr. 4, összesen 1664.* 1890-ben lélekszáma 2274; nyelvre nézve magyar 2169, oláh 100, egyéb nyelvű 5; vallásra nézve r. kath. 54, gör. kath. 104, gör. kel. 7, evang. reform. 2032, unit. 1, izr. 76. Házak száma 483.
A művelés alatti területből adózás czéljaira összeirtak szántóföldet 1715-ben 143, 1720-ban 96 1/2 köblöst; rétet 1715-ben 47, 1720-ban 102 kaszást; szőlőt 1715-ben 79, 1720-ban 176 kaszást.* 1895-ben gazdaságainak száma 515. Területe 6842 katasztrális hold, a melyből szántóföld 3401, erdő 1284, legelő 722, rét 551, szőlő (parlag) 262, beültetve 7, kert 192, terméketlen 423 hold.*
A községnek 1900-ban 36,062 K. 16 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 11,879 K. 66 f.
Utczái: Felszeg-, Nagy-, Alsó- és Felső-Kis-, Simor-, Hat-ház, Hét-ház-, Bályok-, Kankor-, Sűrű- és Csárdakert-utcza.
Határrészei: Széles-tövis, Kémerfű, Nagy- és Kis-Aranyos, Lésta-Kalár-oldal, Hágó-oldal, Hosszú- és Kurta-kecskenyúzó, Tövis-oldal, Szilkút, Fileget, Dorján, Dohi-domb, Oláhné-kútja, Hosszú-bércz, Mogyorós-árka, Nográt-oldal, Pap-kútja, Csorgó-domb, Kőkút-tere, Karjas-tér, Karjas-fű, Karjas-oldal, {676.} Rigó-bércz, Bályoki, Méhes-gazza, Aranyás-oldal, Paliszka, Csompo-rét, Gyalu-rét, Kenderszer, Bukmér, Pándi berke, Vas-óla, Szőke-domb, Binné fogadója, Diós-oldal, Szilvás-patak, Sástó, Nagy-oldal, Somkerek, Nyárcsere. Erdők: Nagy-erdő, ennek részei: Kűszegő, Csepegő, Varamály és Nádas; Kis-erdő, ennek része az Édes-Márkapataka. Szőlőhegyek: Nagy-hegy, ennek részei: Macskahegy, Kigyósmál, Rozsás, Csaroly, Kerek-szőlő, Bagoly-, máskép Szent-György-hegy, Sípos, Gesztes és Újhegy; Kis- vagy Őrhegy.
A régi szőlők 1890-re teljesen elpusztultak a jó bortermő, márgás talajú, északi vonalban huzódó déli védett oldalakról. A szőlők felujítását megkezdték.
Vizei: Nagy-, Szélkút-, Karjas- és Nagy-Köz- és Aranyosi-patak.
Kútjai: Szellős- és Tövis-kút.
| 2. A krasznavármegyei Nyárlók. | TARTALOM | Kirva. |