Kraszna-Czégény.

Czégén, Chegan 1332–7, Cheghen, Checzen 1380, Chegen 1475, Cylgen 1483, Czégen 1497, Czeghen 1543, Czegen 1564.

Vármegyénk érmelléki részén fekszik, tehát középszolnokvármegyei helység.

1475 körűl Chegenről az erdélyi püspök jobbágyai 13 frt 2 dr., a Csáki jobbágyai 2 frt 4 dr. adót fizettek.*E mű I. k. 177. l.

1543-ban (a középszolnoki Czeghenben) 9 kapu után adóztak az erdélyi püspök jobbágyai, ellenben fölmentvék az adózás alól 1 biró, 1 szabados, 6 szegény, 2 új ház és 6 puszta telek.*Dical.

{714.} 1549-ben (a középszolnoki Chegenben) 12 kapu után adóztak a kincstárnok jobbágyai; 1550-ben a főtisztelendő György testvérei szintén 12 után. E jobbágyokon kívül volt 1549-ben e helységben még 17 szegény, 3 új és 2 leégett ház.*Dical. 1570-ben itt 10 kapu után adóztatták meg a császár jobbágyait,*U. o. 1604-ben (a középszolnoki Czegenben) 4–4 rótt ház után 8–8 frtnyi adót vetettek ki a Besenyei János és Zakariás István jószágára.*U. o. 1483-ban Cylgen (előfordúl Kis-Nagyfaluval) egyike volt azon birtokoknak, a melyekre vonatkozó és Csáki Ferencz ellen szóló oklevelek kiadására parancsot kap Csicseri Orosz János.*Lelesz, O. 30. f. anni 1483. nr. 8.

Az erdélyi püspök szolnokvármegyei Czégen, Kis-Nagyfalu jószágaira hatalmaskodva fegyveres kézzel berontott Drágfi Bertalan vajda és az elrablott dolgokat Erdődre vitette. Ezért a vajda ellen Ulászló király 1497 aug. 8-dikán elrendelte a vizsgálatot.*Tört. Tár 1897. évf. 735. lap.

Egy 1564 jan. 29-dikén kelt oklevél szerint Szapolyai János Zsigmond parancsára Báthori Istvánt Czegen birtokába iktatja be a váradi káptalan.*Beke Antal: Az Erd. Kápt. levélt., I. füz. 108. l.

1590-ben Czégényről Bagosi Básty János és Krasznai Bessenyei János jobbágyai jelen vannak Ladmóczi Horváth Jánosnak a giróti udvarházba, mihályfalvi és újnémeti részekbe való beiktatásánál.*Nagyv. Muz. Blt. Egykorú másolatból.

1630-ban a középszolnoki Czégény birtokban Katalin fejedelemasszony megerősíti Zakariás Istvánné Básti Annát és ezen férjétől született gyermekeit: Dobokai Kakuczi Imréné Borbálát, Bagosi Károlyi Jánosné Juditot, Zakariás Zsigmondot és Bagosi Najadi Andrásné Zsuzsannát meg mindkét rendbeli örököseiket. E birtokot már a nevezettek ősei is birták.*Bl. fasc. JJ. nr. 10.

1742-diki tanuvallatás, szerint Czégényben jobbágytelket {715.} birnak a Vayak és L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébet. Ezeket Boros-jószágnak hívták. A kaszáló-rétek közösek voltak Szunyog Ferencznével.*Bl. fasc JJ. nr. 10.

Chegen a tasnádi uradalomhoz tartozott s mint Rákóczi Ferencz-féle birtokot a kincstár magának tartotta meg.*U. o. fasc. yy. nr. 2.

A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Kraszna-Czégény községből a következőket; kisebb birtokosok: Vay Mária, Fiscalitas (kir. kincstár), Balog Gerson, András, Mihály, Péter és Ferencz, Vass György, Dési József, Balog János, Szarvadi Imre, Czégényi Mihály, Szabó György, Balog Istvánné, Nagy László, Pap Ferencz, Jakab István, Vass János, Dési Klára és Kincses Pál; más telkén lakó, adómentes nemesek: Kincses András, Mihály, Péter, János és másik (alter) Mihály, Székely József, Mikle János és Tógyer; fizetést élvező, urasági tiszt: Barna Imre; papok: Bátorkeszi Fekete József ref. és Pap János oláh; kántor: Szűcs Péter oláh, árendátor: Török József; molnárok: Márton Ferencz, Iván Gábor, Bülei György, Márton László és Túrós Mihály.*Szv. lt.

1805-ben összeírták a következő fegyverfogható adómentes nemeseket: lovasok Balog Gerzson, Dávid, János, István és Pál; gyalogosok Balog Mihály, ifjú Balog János, Balog György, Kincses András, ifjú Kincses Pál, Székely József, Kincses János, Péter, Mihály, József és Ferencz, ifjú Kincses Mihály, Kincses György, Vas György, Mikle Tógyer és György, ifjú Mikle Tógyer, Mikle János és Kosztán, Bányai György, Mikle Filep, Vas János és ifjú Mikle János; adózó nemeseket: Vanka Lupuj és Bohonoczki József, mindketten gyalogosok.*U. o. Okt. 21-dikén homagialis esküt tettek a Balog-, Kincses-, Mikle-, Vanka-, Székely-, Vas-, Bányai- és Bohonoczki-családok tagjai; összesen 27-en.*U. o.

Evang. reform. egyházával megismerkedtünk műemlékeink közt.*E mű I. k. 615. l.

{716.} A reformátusoknak itt már a tizenhetedik század elején virágzó egyházközségök lehetett, mert Bethlen Gábor a fejedelemi dézma egy részét ez egyház papjainak adja. De mint a helység magyar lakóit megritkították, úgy az egyházközséget is gyengítették ama török és tatár pusztítások, a melyeknek Czégény is ki volt téve.*V. ö. Névk., ev. ref., 1875. 13. l.

A romladozó egyházat 1769-ben javították. Klénodiumai közt igen becses régiség egy tizenhetedik századi ezüst pohár (S. P. betükkel), mely az 1885-diki budapesti országos kiállítást megjárta, egy mázos cserép kelyhe 1732-ből való.*V. ö. Bunyitay: Szilágyvm. Középk. Műeml. 43. lap.

Az egyházközség anyakönyve 1783-ban kezdődik.

Papjait 1777-től ismerjük, mert Sóvári Györgyöt, kit az 1634 junius 18-dikán Szatmárt tartott közzsinat Gheghenre,*Tört. Tár 1898. évf. 631. lap. Szatmári Andrást, kit az 1637 junius 14-dikén Debreczenben tartott közzsinat Gheghenre,*U. o. 633. l. Geberjeni Jánost, kit az 1653 jun. 15-dikén Nagy-Bányán tartott közzsinat Cegenbe,*U. o. 638. l. Szatmári Andrást, kit az 1668 jun. 10-dikén Fejér-Gyarmaton tartott közzsinat Czegenre küldött papnak,*U. o. 646. l. ide, egyéb bizonyítékok híján, nem sorozhatjuk. Minden kétségen kívül ide valók a következők:

Cengeri István (1777–1783), Porcsalmi József (1783–1784), Telegdi János (1784–1787), Porcsalmi József (1787–1790), Madarasi Péter (1790–1791), Örsi István (1791–1793), Lukács Ferencz (1793–1796), Bátorkeszi Fekete József (1796–1798), Vásárhelyi József (1798–1802), Baranyi László (1802–1803), Viski György (1803–1804), Porcsalmi József (1804–1806 harmadizben), Vásárhelyi József (1806–1809 másodizben), Kónya György (1809–1811), Téglási János (1811–1815), Bajomi János (1815–1818), Lakó János (1818–1821), Téglási János (1821–1823 másodizben), Cseh Mózes (1823–1828), Gál Zsigmond (1828–1829), Dombi Sámuel (1829–1833) Kellemesi Lakatos {717.} János (1833–1835), Filep Mihály (1835–1836), Csányi Dániel (1836–1839), Gidai János (1839–1845), Nagy Elek (1845–1847), Széles Imre (1847–1853 lévita), Fekete János (1853–3857), Pataki Sándor (1857–1864), Költő László, kr.-mihályfalvi lelkész beszolgálása mellett léviták: Marosi József (1864–1866), Kolumbán Sándor (1866–1869), Komann József (1869-től).*V. ö. Névk., ev. ref. 1875. 14–15. l.

Kraszna-Czégény ma is Kraszna-Mihályfalvának a leányegyháza.

A gör. katholikusoknak szintén kőtemplomuk van.*Sch. 1886. 168. lap.

Állami jellegű egytantermű elemi iskoláját 1896-ban szervezték.

Kraszna-Czégényben 1720-ban 2 jobbágy és 3 zsellér, összesen 5 háztartás fizetett adót, valamennyi magyar. Népességre a pragmatica sanctio korában 45 lélek, mindannyia magyar.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l.

Egy 1742-diki tanúvallatás szerint a czégényiek a kincstárnak fizetik a tizedet; kilenczedet senkinek sem fizetnek, mert ebbeli szabadságukról adománylevelük van.*Bl.

1847-ben a lakosok száma 296; róm. kath. 16, gör. kath. 117, evang. reform. 152, izr. 11.*Nagyv. Nvk. 1847. 105. l. Lélekszáma 1890-ben 323; nyelvre nézve magyar 178, német 4, oláh 141; vallásra nézve r. kath. 76, gör. kath. 142, evang. reform. 90, izr. 15. Házak száma 51.

Szántóföldje – a pragmatica sanctio táján – 35 köblös, rétje 20 kaszás.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l. 1895-ben gazdaságainak száma 50. Területe 960 katasztrális hold, a melyből szántóföld 578, rét 247, erdő 42, legelő 24, kert 6, terméketlen 63 hold.*Mg. St. 506.

A községnek 1900-ban 1687 K. 28 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2026 K. 91 f.

Utczái: Nagy-, Hajnal-, Malom- és Kis-utcza. Határrészei: Erdőalja, Horgos, Ágazza, Domb, Szentrét, Kiskúti, Szabórét, {718.} Homok, Szállás és Kurta földek (kiszakították a 40-es években Kisfalu határából) Nagy-rét, Zsidó-rét. Erdők: Beczi- és Malomgazda-erdő. Vize a Kraszna (és Holt-Kraszna, a Kraszna régi medre).

A község ezelőtt pár száz évvel mostani helyétől négy-ötszáz méterrel keletre feküdt, honnan a Kraszna gyakori kiáradása miatt költözött jelenlegi helyére.


Kraszna-Horvát. Lásd Horvát.