IV. KÖTET | TARTALOM | Lele. |
Nevének változatai: Nezmer 1213., Lechmer 1318., Oláh Lechÿmer, Lechÿmer 1423, Lethmer 1460, Kyslechmer 1493, Lychmyr 1496, Letsmér 1533, Lechmÿr 1553, Leczmer 1605, Lecmer 1692.
Krasznavármegyei helység, a bihari határszélen.
Nevét hajdan Necsmérnek írták. Arra, hogy a szókezdő L s N gyakran fölcserélődnek, nyilvánvaló példák vannak. Nándorfehérvárt Lándorfehérvárnak irják s nevezik a XVI. században. A sopronvármegyei Lingvánd Nigvánd, a gömörmegyei Lenke Nenke vala hajdan s Nadánynak írták a békésmegyei Ladányt, a mai Körös-Ladányt.*
Lecsmér lakossága a Várdombról leste az ellenséget; e szerint a község neve les-mérből ered, mint a népetimologia fejtegeti, holott az ó-szláv személynév.
1213-ban, Kügy mostoha testvérének, Herbortnak adja a Bályok nevű földön fekvő részének Nezmer felé néző felét.* Kandra Kabos szerint Nezmer = Kémer,* holott ez a szó nyilvánvalólag Lecsmért rejtegeti.
Jakab, a Szent-Istváni eklézsia konventjének prépostja és váradi jegyző 1318-ban kelt levele szerint Lechmeri Jakab fia, Péter, három nemesi házhelyet, minden tartozékaival együtt, tizenöt márkáért elad Kencsei Mór fiának, Miklósnak (N. filius M. de Kenchey). Mind a három házhely az atyjáé, a Jakabé volt, azok a krasznavármegyei Lechmeren a Berettyó-folyó {8.} mellett (juxta fluvium Berukyo) Dédács (Dedach) és Széplak (Sceplok) felé feküdtek.*
A csanádi prépostnak ugyanez évi levele szerint Jakab fia, Péter és Miklós fia, Péter, lecsméri nemes emberek (nobiles de Lechmer) Lecsmér birtokukat ötven márkáért Pocsoncs mesternek (m. Pothonch) s testvéreinek Lászlónak, Márknak, Miklósnak és Istvánnak (? Stephano ?), kik dedácsi nemesek (de Dedach), adják el, a rajta levő két malomhelylyel együtt, a szokásos föltétel mellett. Csak három kuriát, melyek egyike az említett Jakabé volt, tartanak meg. Az eladott lecsméri birtok épen Pocsoncs mester birtoka mellett fekszik.*
A tizennegyedik században mindjárt a Kusalyi Jakcsiakkal találkozunk, a kiket lechméri birtokukba 1410-ben iktatnak be,* 1412-ben Jánost, Lászlót és Dénest, 1423-ban a váradi káptalan Zsigmond király parancsára Kusalyi Jakcsi György fiának tisztelendő Dénesnek Lechÿmer és Oláh Lechÿmer birtokába ellentmondás nélkül beiktatja György másik fiát Jánost, ennek nejét Annát, meg fiait: Lászlót és Györgyöt,* a miből az is kitünik, hogy kettős volt a falu egykor.
Egy tizenhatodik századbeli jegyzék szerint is a Jakcsi-javakhoz tartozik Lecsmer.*
1459-ben Lechmerről Sárdi Jánost és Sós Istvánt ügyvédjeinek vallotta özvegy Kémeri Miklós deákné Zsombori Ilona.*
1460 január 2-dikán Jakcsi Péter tiltakozik az ellen, hogy özvegy Kémeri Miklós deákné elidegenítse a középszolnoki (!) Lechmer birtokát Losonczi Bánfi Lászlónak, Jánosnak, Györgynek, Andrásnak és Mihálynak;* nov. 25-dike körűl Sólyomkői Ewrdewgh Simon krasznavármegyei Lethmer birtokában is örököseül fogadta (kölcsönösen) Kémeri Imrét.* Lechmer 1482-ben is Ördög Simon birtoka.*
{9.} Lechmer és Kyslechmer birtokok ama javak között vannak, a melyeket Kémeri Imre elzálogosított néhai Bályoki Szilveszternek, a ki aztán a nagyfalusi pálosoknak hagyományozta azokat. 1493. ápr. 19-ikén e pálosok menedéket vallanak a fenti Kémeri számára, miután felvették tőle az említett javakért a zálogot.*
1523 decz. 7-dikén Keresztúri Bernát elcseréli többek között lechmeri birtokát Borzási György gyekei és pankotai birtokaiért.*
1530-ban Kémeri Mihály cserébe adja itteni birtokát minden javaival együtt L. Bánfi Miklósnak s örököseinek a Magyar-Kaznacs prædiumban levő részbirtokért, a zoványi részbirtokért és két jobbágyházhelyért, mik ha Lecsmerrel fel nem érnek, akkor Bánfi fizet meg Kémerinek 400 frtot aranyban.*
1533-ban Letsmér és tartozékainak egy évi tizedét Báthori Istvánnak adományozta Statilius, erdélyi püspök.*
1546-tól Borzási, Pándi, Varsolczi, Szénás, Peres aprólékos pörlekedéseiről hallunk csaknem e század végeig. 1546-ban özv. Borzási Péterné Katalint bizonyos lechmeri földek tárgyában intik meg Krasznai Pándi Literatus Ferencz, másik Pándi Ferencz és Varsolczi Ferencz. Ama földeket ugyanis néhai Borzási Péter jobbágyokkal telepítette be.* A pert 1547-ben is folytatják.* Krasznai Pándi Ferencz itteni részbirtokát meg akarják 1546-ban járni, de az özvegy ellentmond.* Ugyancsak ekkor Krasznai Pándi Ferencz érdekében meg akarják járni e birtok ama részét, a mely Szénási vagy Bályoki Szénás András, István, János, László, Péter és György Somály birtokával szomszédos, de a Szénásiak ellentmondanak, {10.} a miért is őket megidézik.* 1547-ben e birtokra vonatkozó szerződés teljesítésére inti Varsolczi Ferencz Nagyfalusi Losonczi Bánfi Miklóst.* 1548-ban Vajai Borzási Miklós megidézteti unokatestvérének, Borzási Péternek özvegyét most Borzási Nagy Mihályné Katalint, hogy első férjének e jószágából az őt megillető hozományt vegye fel, a jószágot pedig, valamint a róla szóló okleveleket bocsássa vissza.* Varsolczi Ferencz lechmeri jobbágyának a kovácsműhelyét leromboltatták Borzási Nagy Mátyás (?) és neje, Katalin, kiket azért Varsolczi Ferencz megidéztet.* 1549-ben L. Bánfi Miklóst, ki a Lechmer birtokba való beiktatáshoz Varsolczi Ferencznek adott kötelezvényt figyelmen kívűl hagyta, megidézteti az említett Varsolczi.* Ebben az évben a Lechmer birtokra és másokra vonatkozó adomány-, osztály-, valló- és kiváltságlevelek stb. kiadása tárgyában idézteti meg Ferdinánd király Horváti Peres Gáspárné Anna és Varsolczi Ferencz kérésére özv. Borzási Györgyné Borbálát és fiait: Miklóst, Ferenczet. Ezen iratokat ugyanis Kémeri Mihály a mohácsi vészt követő zavarokban az említett György őrizetére bízta.* Az ekkor hozott ítélet szerint a Lechmer birtokban levő közös földek, a melyek benépesítéseért Krasznai Pándi Literatus Ferencz, másik Pándi Ferencz és Varsolczi Ferencz, mint felperesek pert folytattak özv. Borzási Péterné Katalin és leányai: Ágnes, Anna, Klára, Dorottya ellen, a jobbágyokkal együtt osztandók meg e felek között.*
1553-ban Ipp tartozékában, a krasznavármegyei Lechmÿren 7 kapu után adóztak a Nagy Mátyás jobbágyai, a Pándi Ferenczéi 4, a Krasznai Literatus Ferenczéi 2, a Varsolczi Ferencz és özv. Vajda Lászlónééi pedig csak 1–1 után. Eme 15 kapun kívűl találtak itt még a bírókkal együtt 16 szegényt és egy új házat.*
{11.} 1587 május 25-dikén Lecsmérről Pándi Miklós, Borzási György, Fehérvári, másként Somlyai András és özv. Szénási Istvánné Peres Anna jobbágyai jelen vannak Ippi Lászlónak Ipp, Szék, Néháza, Márka, Felső-Kaznach, Alsó-, másként Kis-Kaznach falvak és Buchon puszta birtokába való, megkisérlett beiktatásánál.*
1598-ban Nagyfalusi Bánfi Tamás végrendeletileg intézkedik lecsméri birtokáról.*
1604-ben Lecsmeren özv. Pándi Miklósné, özv. Erdőteleki Mártonné, Hídi Gergely, Járai István és Bideskúti Boldizsár részéről, továbbá Horváton Peres Zsigmond és özv. Peres Pálné részéről 2 telket adóztattak meg.*
1605-ben (Leczmeren) 1/4 telek adózott özv. Pándi Miklósné, Erdőteleki Zsigmond, Hídi Gergely, Járai István és Bideskúti Boldizsár részéről.*
1646-ban az Ippi Kátai István halálával örökösök nélkül maradt itteni birtokba Váradi Virginás Istvánt iktatták be, jóllehet L. Bánfi Zsigmond a rendes időben tiltakozott ez ellen. Bánfi megújította tiltakozását.* De nemcsak ő, hanem az erdélyi kincstári perek igazgatója a mint kihirdette Cheghekáthati Káthai László mindkét nembeli utódainak a magvaszakadtát s a kincstár számára rendelte Lethmert, idősb Ippi Bideskúti István is előállott a maga és testvérei: Zsigmond és Mihály, továbbá Ilosvai Szénás Boldizsár, Bályoki Szénás István, Ippi Tepessith Zsigmond, Haczoki Zsombori Jánosné, Haczoki Anna és özv. Cheghekáthai Káthati Györgyné Sarmasági Erzsébet nevében (1649).*
1692-ben Lecmeren Ibrányi Ádám leköt két jobbágytelket nejének, Újhelyi Évának.*
Lecsmér egyike volt azon javaknak, a melyek Pándi Erzsébetre és testvérbátyjára, Lászlóra szállottak, és a melyeket {12.} ezen Erzsébet 1751 május 13-dikán átbocsátott id. Mező Gyulai Andrásnak és ifj. Mező Gyulai Andrásnak, kik kötelesek ama javak fejében gondozni a nevezett két Pándit.*
1806-ban Letsmérről összeírták a br. Bánfi, Kolumbán, Szombatfalvi, Guti, Gyulai, Víg, Kólya, Virág, Nagy, Goris, Erdőteleki, Farnas, Veres, Bölöni, Láposi, Bideskúti, Fogarasi, Jánki, Décsei, Szigeti, Keval, Almási, Uza, Czikó, Bihari és Bertalan birtokos nemes családok tagjait, összesen 28-at. Ezek kezén volt összesen 3 adómentes lakótelek; 44 1/2 lakott és 10 puszta antiqua meg 5 lakott és 1 puszta nova jobbágytelek. Legtöbb telke volt Kolumbán Jánosnénak (6 lakott és 1 puszta antiqua meg 1 lakott nova) és Szombatfalvi Gergelynek (4 lakott és 1 puszta antiqua meg egy lakott nova).*
Lecsmér evang. reform. egyházközsége, mint már tudjuk, 1627-ig Ipphoz tartozott. Ez évi november hó 26-dikától külön lelkészt tart, a kinek a jövedelme az alábbiakból állott:
Egy-egy házas ember másfél kalangya búzát adott, addig, míg a szőlő «megépűl», azután egy kalangyát, négy itcze bort, pénzt egy forintot. Az özvegy asszony, a kinek marhája s czimborában járó fia volt, szintén ennyit fizetett. Az az özvegy, a ki guzsalyával kereste a kenyerét: háromnapig sing vászonnal adózott. Szőlőt mindjárt olyat kellett épiteniök, hogy az «tisztességes» lehessen; a falu munkálta s «épen» adta a pásztor kezéhez. Szántást két holdat, – egyikbe-egyikbe két-két somlyai köböl búza fért bele, – szénát egy-egy jó mezei boglyát, fát elegendőt, házat, istállót, csűrt tisztességest kapott. Lecsméri János nemes személy dézmát adott mind búzájából, mind borából, azonkívűl, a faluval «mindenben egyetért». Ezekre kezöket beadták: Pándi János, Lecsméri János, nemes személyek, Jankó Pál, főbíró, Pató János, Nagy Imre, Kis Máthé (ædituus: egyházfi), Borzási János, Gál Balázs, Mónár Lukács, Móhnár Marthon, Csontos (?) Péter, {13.} Matyok Mihály, Kovács Lőrincz, még pedig: Keresszegi István, szilágyi esperes s Nagylaki Bernát, somlyai pap jelenlétében. Azután még minden ember «conferált jóakaratból» két öreg itcze bort, elvetnek öt véka zabot a pásztornak («maga magvát»), egy rétet bekertelnek, megkaszálnak, róla a szénát behordják. Szüretkor a szőlő termését is behozzák, «szekeret adván alája». A lecsmériek később azt kivánták, hogy «a négy-négy itcze bor leszálljon s ha a pásztor a szőlőhöz hársat veszen, a szőlőmívét felvállalják», még pedig jó idejében mívelik, a mikor kivánja a pap. A szőlőnek gondját viselik, hogy el ne apadjon, hanem épűljön. «Ennek bizonyságára hívjanak másunnat embereket és tegyenek ítéletet a szőlő állapotja felől.»*
Az egyház kőből a tizennyolczadik század elején épűlt. Egyik becses úrasztali poharát Lecsméri István csináltatta Isten tisztességére lecsméri szent egyházhoz Anno 1631 deczember 3.* Egy czinkannát 1738-ban Molnár Ferencz ajándékozott.
A kórus felirata ez: Ezen kar épűlt: N. Benkő Ferencz uram prédikátorságában; N. Molnár Ferencz uram főbíróságában; ippi Molnár Ferencz uram curátorságában. Szabó Sándor és Porcsalmi Mihály által. Anno 1771.
Papjai: 1631. Fejérvári István, kit az ez évi szeptember 7-dikén Báthoron tartott közzsinat,* 1634. Varsolczi István, kit az ez évi június 18-dikán Szatmárt tartott közzsinat küldött.* Neményi Péter, 1753. Bátori András, meghalt Kövesden, 1762. Pesti János. 1771–1775. Benkő Ferencz. Székbeli bíróságot viselt 1788-tól, meghalt M.-Goroszlón, 1775. Iregy Frigy?) Péter,* meghalt Rátotban, 1786–1788. Csávási János, 1788–1792. Végh József, 1792. Beke Cs. Titus, meghalt Panitban, 1796–1806. Zai Sámuel, 1806–1808. Szokolai Ádám, {14.} 1808. Diószegi József, 1818. Fogarasi Tiboldi István, 1823–1830. Tancsi Nagy Sándor, 1830–1853. Végh József, 1853–1878. Baló József, meghalt N.-Szebenben, mint elmebeteg, 1871. Fazakas Mihály, jelenleg Szilágyi János.*
Elemi iskolája evang. reform. jellegű egytantermű.
1771-ben Szemerjai József, előbb széplaki tanító megvesztegetvén a seniort 70 forinttal csalárdul, bejutott a lecsméri egyházba, de kitiltják az egyházmegyéből.*
A lecsméri dézmát 1615-ben a somlyói iskolamesternek, Sályi Tamásnak és utódainak adományozza Bethlen Gábor.*
1715-ben 7 jobbágy-, 3 zsellér-, összesen 10 háztartás fizet adót, 1720-ben 10 jobbágy-, 1 zsellér-, 2 taksás-, összesen 13 háztartás. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 117 lélek, mind magyar.*
1847-ben 320 a népesség száma, még pedig gör. kel. 20, evang. reform. 300.* 1890-ben lélekszáma 367; nyelvre nézve magyar 279, német 1, tót 1, oláh 85, egyéb nyelvű 1; vallásra nézve róm. kath. 8, gör. kath. 84, gör. kel. 3, evang. reform. 257, izr. 15. Házak száma 82.
A művelés alatti területből adózás czéljainak összeírtak szántóföldet 1715-ben 45, 1720-ban 56 köblöst; rétet 1715-ben 23, 54, 1720-ban 60 kaszást és szőlőt 1715-ben 54, 1720-ban 66 kapást.* 1895-ben gazdaságainak száma 110. Területe 1138 katasztrális hold, a melyből szántóföld 351, erdő 308, legelő 160, rét 139, szőlő, parlag 93, beültetve 4, kert 29, terméketlen 54 hold.*
A községnek 1900-ban 5660 K 70 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 1568 K 54 f.
Utczái: Alszeg-, Felszeg-, Nagy-, Kis- és Gödör-utcza.
{15.} Határrészei: Dédács, része a Várdomb; Szurdok, Éhmező, Pándi-hegyes, Herbart, Alsó-falu, Szakadás. Erdők: Csonkás, Nagyerdő, Nyíres. Szőlők: Szurdok, Nagy-hegy, Tető, Gorgyán.
A szájhagyomány azt tartja, hogy a falu hajdan lennebb a mai nap is Alsó-falunak nevezett s most szőlőföldnek használt helyen feküdt, a mit igazolni látszanak a földforgatás alkalmával előtünő tégla és cserépdarabok.
{7.} Ladok. L. Szilágyfő-Keresztúrnál.
IV. KÖTET | TARTALOM | Lele. |