| Monostorpatak. | TARTALOM | Mosóbánya. |
Mono 1423, Monov 1545, Mano 1548, Monoo 1549, Monno 1564.
Középszolnokvármegyei helység. 1387-ben Aranyos várának, 1545., 1564., 1570-ben Hadad várának tartozéka. 1604-ben úgy említik, mint a Dengelegi meg a Gyulafi jószághoz tartozót. 1627-ben a csehi várhoz számítják.
1423-ban Kusalyi Jakcsi György fiának, tisztelendő Dénesnek Mono magyar birtokába György másik fiát Jánost, ennek nejét Annát meg fiait: Lászlót és Györgyöt iktatják.*
Egy 1451-diki oklevél Máma birtokot említ Vicsa (Vincza) és Udvarhely között. E névben Monó lappanghat, melyet ekkor {102.} Báthori Szaniszló fiának, Istvánnak itélnek Kusalyi Jakcsi László fiai: András és László ellenében.*
1461 márcz. 5-dikén Mono birtok elidegenítésétől Jakcsi György és gyermekei nevében eltiltja Jakcsi Jánost Lelei Istvánt;* márcz. 23-dikán Jakcsi János mégis elzálogosítja e birtokát Kusalyi Jakcsi Péternek és fiának, Ferencznek meg Potencziána asszonynak.*
Egy itteni részbirtokba 1472-ben Bélteki Drágfi Miklóst és fiait: Bertalant, Ferenczet, Györgyöt és Pétert iktatják be.*
1475 körül Monóról Drágfi jobbágyai 20 írt 3 dr., a Keresztély (Cristiani) jobbágyai 20 írt 2 dr. adót fizettek, tehát a népesebb helységek közé tartozott.* 1543-ban Drágfi Gáspár és Jakcsi Mihály között oszlott meg; amannak jobbágyait 13, emezéit pedig 5 kapu után adóztatták meg. Fölmentvék az adózás alól 2 bíró, 6 szabados, 15 szegény, 4 új ház és 3 puszta telek.* 1549-ben (Monoon) Drágfi özvegyének a jobbágyait 14, a Jakcsi Mihályéit pedig 6 kapu után adóztatták meg. E 20 kapun kívűl volt ekkor a helységben még 2 bíró, 6 szegény és 20 új ház.* 1564-ben (a hadadi várhoz tartozó Monnon) 22 1/2 kapu után adóztatták meg a Jakcsi-árvák jobbágyait, de az adó behajtását nem engedte meg Sulyok György.* 1570-ben (a középszolnoki Monon) a császár jobbágyait 3, a Jakcsi Boldizsáréit pedig 2 kapu után rótták meg adóval.* 1604-ben Monón Dengelegi Miklós és Gyulafi részéről 3–a rótt ház után 6–6 forintot fizettek adóban.*
1484-ben Menyői Ispán Péter özvegye, Dorottya nem akart visszaadni egy itteni birtokrészt, a miért ellene vizsgálatot tartanak Bogáthi Mihály, Maghi András és Menyői Deésházi Antal javára.*
Az 1545–1582 közti időszak Bogdánd s ebben is az {103.} 1555–1557. évek története Bábcza történetével vág egybe, a mely évek főbb eseménye 1545-ben Jakcsi Mihály, 1569-ben Gyulafi László beiktatása, 1570-ben Miksa új adománya Jakcsi Boldizsár és Mihály részére.*
Somlyói Báthori Annától Dobszai János nyert egy itteni részt, a kit abba be is iktattak.*
1589-ben Báthori Zsigmond egy itteni részbirtokot Kőrösi Istvánné Parlagi Magdolnának és Dengelegi Miklósné Parlagi Annának adott.*
Egy itteni résznek a rossz igazgatása, valamint gyámi kötelességeinek rossz teljesítése miatt 1592-ben özv. Parlagi Pálné Csáki Annát megidézteti Dengelegi Miklósné Parlagi Anna.*
1593 márcz. 22-dikén S. Báthori Zsigmond adományúl adja az itteni rész birtok tizedének negyedét Gyulafi Lászlónak.* 1595 okt. 12-én pedig megengedte Gyulafi Lászlónak, hogy e részbirtokával szabadon rendelkezzék, mint ezt pl. Ardónál is láttuk.*
1603-ban Gyulafi László elzálogosítja a monói részbirtokot 200 forintért Dengelegi Miklósnak.*
Egy részbirtokon 1617-ben megegyeztek Rozsályi Kún Lászlóné Ábránfi Katalin és özv. Dengelegi Miklósné Parlagi Anna.*
1627-ben a csehi várhoz tartozó Monón megosztozkodik a Gyulafi-család. Széchi Kata és Gyulafi Sámuel az egész részbirtokból «eott ház jobbágyot» kapnak, övék a pusztahelyek; a megmaradt részből Gyulafi Borbála szintén öt házjobbágyot kap, míg a többinek fele Sámuelé, fele Borbáláé.
A Monó mellett fekvő Nagy-Mocsár (Mochiar) erdőhöz Borbála ne tartson jogot, mert az eleitől fogva Cseh várbeli tilalmas erdő volt, azonban Széchi Kata s Gyulafi Sámuel {104.} igérik, hogy a mikor termése lesz az erdőnek, tized nélkül járathatja rajta a saját disznóit, a mikor az övék is járnak, sőt a monói jobbágy marhái is legelészhetnek ott; de, ha makk terem, Cseh várához tizedet tartoznak adni. A Mocsárerdőből Gyulafi Borbálának a maga háza szükségére czédulával fát is adnak.*
Gyulafi Sámuel 1637 márcziusában Cseh várában kelt végrendeletével többek között a monói szőlőket egész határival, tizedével és kilenczedével édes anyjának, Széchi Katának hagyta, a ki azt a tizezer forintot sem kérte tőle, melyet édes atyja hagyott és pereinek sok költségét hordozta. E szőlők azonban édes anyja halála után Sámuelnek a fiára, ha fia nem lesz, leányára, Máriára szállanak.*
Egy részbirtok ama csehvárbeli javak közé tartozott, a melyeket 1639 okt. 31-dikén a fejedelem megtartott a maga számára.*
1671 febr. 11-dikén tanúvallatást tartanak Kapi György érdekében többek közt arról, hogy midőn Rákóczi Gy. a monói részbirtokot publikáltatta, mennyi pénzt tett le Gyulafi Borbála.*
1673 deczember 13-dikán gr. Gyarmathi Balassi Imrené gr. Barcsai Judit végrendeletileg férjének hagyta e falu felét (a Szilágyban Közép-Szolnok vármegyében); úgy, hogy annak halála után fiára és leányaira szálljon.*
1766 ápr. 30-dikán a Mocsár erdő határát illetőleg tartottak tanúvallatást. Gróf Zabolai Mikes Antal, monói «major actualis possessor» áll gróf Marosnémethi Gyulai József, gróf Széki Teleki Sámuel, gróf Rédei János, Baranyai József, Béldi Klára (Ötves Sándor neje) monói közbirtokosokkal szemben. A tanuk azt vallják, hogy az erdő a régi időben Kapi-részről majorságul biratott, gróf Mikes, Toroczkai, Gyulai és néhai {105.} Kemény Sámuelné Macskási Kata részeit említik; fele a Mikes-familiát illetné, fele a többi birtokost. (Hallottuk azt is, hogy ezen erdőben az mlgos gróf Tholdi-familiának is része lett volna s azon részét egy főkötőért valamelyik mlgos Toldiné valamelyik méltóságnak (megnevezni nem tudjuk) általadta s a mi emlékezetünktől fogva ezen erdőben a mlgos Toldi-familiának birodalma nem volt.» Toldi Györgynek s gróf Toldi Ádámnak volt benne jussok.*
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták a községből a következőket, főbb birtokosok: gr. Toldi Zsigmond, Horváth Zsigmond, br. Huszár Antal és József, gr. Gyulai József, Berzenczei Mihály, Baranyai József, Zudor László, Szabadszállási György, özv. Pongrácz Sámuelné, Keresztes Mihály és Kertész-Szabó Sámuel: más telkén lakó, adómentes nemes ember: Dévai László; papok: Soós Ádám ref. és Popa Von oláh; kántor: Pap Ilia; iskolamester: Fogarasi László; kereskedők: Örmény-Márton Gergely, Márton Tógyer és Novák Kristófné.*
A «Haza csendességben való tartására» 1805-ben lóval, fegyverrel, vagy gyalog kiállhattak a következő adómentes nemesek: Horváth Zsigmond, Pelei Zsigmond, Szabadszállási György és Keresztes Mihály.*
Evang. reform. egyháza 1825-ben és 1838-ban épűlt, jobbára Széplaki Horváth Zsigmond és neje b. Bánfi Mária adományából. Az egyik harangját 1718-ban, a másikat 1851-ben öntötték.
Klenódiumai: egy kisebb ónkanna «Szőnyi Borbála Bene István özvegye ajándékából 1783» felirással; egy kisebb ezüst talpas pohár, arany virágokkal diszítve ezen felirással: «a monói ref. sz. ecclesia számára renováltatta N. J. E., S. A. 1794. esztendőben»; egy nagy rózsaszinű, ezüstrojtos selyem abrosz, a négy szegletén ezen felirással: «Midőn a monói sz. ecclesiának {106.} tagjai templomot újat csinálának, nagyobbára önnön magok költségével s részint másoknak is a segítségével, a Krisztus szent teste s kiontatott vére emlékezetének mély tiszteletére, hogy neve lehessen keresztyén érette, Horváth Mária ez abroszt készítette», egy zöld selyem, csipkés abrosz «1814 L. B. B. M.» betükkel; egy zöld selyem, aranyvirágokkal himzett kendő «1796 B. B. M. P. H. S.» betükkel; egy fehér moll, himzett kendő «Horváth Mária 1825 Jul. 27.» felirással.*
A tizenhetedik századi jegyzőkönyvek szerint Kun István (ő nagysága) a prédikátornak tizenkét kalangya búzát, egy verő disznót és tíz veder bort, ha bort nem termett, tíz forintot adott Monóban. A községbeliek közül minden házas ember harminczkét kéve búzát s egy kalangya zabot adott, a kinek öt kalangyával volt. A kinek se búzája, se zabja nem termett öt kalangyáig való, a buzáért tizenkét dénárral, a zabért tizenhárom dénárral adózott a garaspénzzel együtt. «Fát eleget» adtak, «épületre az egyház erdejéről». Bort négy-négy itczével. Szénának való rétje is volt a papnak; a község tartozott a szénát lekaszálni, felgyűjteni, behordani.*
Papjai: 1650. Kálnai Pál, kit az ez évi szept. 4-dikén Tasnádon,* s 1652. Borsai (Barsai) Tamás academicus, kit az ez évi jun. 2-dikán Váradon tartott közzsinat küldött.* Egyszersmind e közzsinat szentelte pappá.* Szaniszlai Jánost a tatárok ölték meg.* 1692. Rápoti Mihály, 1734. Solymosi Sámuel «Kiment más vallásra által-állván».* Csávási János, székbeli biróságot is viselt, meghalt eklézsia nélkül Hatvanban, 1770. Bodai (keresztneve ismeretlen), 1770–1814. Soós Ádám, 1814–1825. Varga András, meghalt 1838-ban Mocsolyán hosszas betegség után, 1825–1826. Kis György, 1826–1827, Kilin Mózes, 1827–1837. Csoma József, 1837–1846. Péntek János, 1846–1861. Csoma József ismét, 1861–1873. Nagy Ferencz, meghalt {107.} M.-Valkón, 1873–1879. Soós Károly, Hagymás-Láposra ment 1891. Ferenczi Endre, jelenleg Tőtős György.
A gör. katholikusoknak fatemplomuk van. Anyakönyvük 1823-ban kezdődik.*
1733-ben Monóról (Manó) 30 oláh családot jegyeztek fel.*
1750-ben (Mano-n) a gör. kath. lelkek száma 202, a kik részén volt egy templom, egy működő pap, egy kántor.* Elemi népiskola kettő van: gör. kath. és evang. reform., egy-egy tanterműek. Az evang. reform. 1892-ben épűlt.
Monó magyar falu már 1387-ben, a mikor az aranyosi várhoz tartozott.*
Egy a XVII. századból Csehi javak urbariuma czímmel fentmaradt jegyzék szerint itt 51 jobbágy van.*
Egy 1676 máj. 22. kelettel Szilágy-Cseh urbariuma czímmel a csehi várhoz tartozó jobbágyok számáról fentmaradt összeírás szerint az itt levő részbirtokban 19 jobbágy, 3 bujdosó jobbágy és 24 puszta jobbágytelek van. A bujdosók Tótfaluban laknak.*
A németek fölégették 1682 előtt.* De már 1715-ben 14 jobbágy, 4 zsellér és 6 taksás, összesen 24 háztartás fizetett adót, magyar 19, oláh 5; 1720-ban 24 jobbágy, 10 zsellér, összesen 34 háztartás, magyar 32, oláh 2. A népesség száma 1715-ben 216 lélek, magyar 171, oláh 45; 1720-ban 306 lélek, 288 magyar és 18 oláh.* 1720-ban hét puszta telek volt.*
Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágában lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjában írt jegyzék szerint Monóban van hat, Pataki, Mihály, Csoma és Bálint nevű jobbágy, egy udvari biró, egy szabados és egy puszta telek.*
1847-ben Monóról és Szaklódról 1090 lakost jegyeztek föl: róm. kath. 17, gör. katholikus 285, evang. reform. 771, izr. {108.} 17.* 1890-ben Monó lélekszáma 865; nyelvre nézve magyar 463, oláh 402; vallásra nézve r. kath. 5, gör. kath, 414, gör. kel. 1, evang. reform. 416, izr. 29. Házak száma 164.
A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 171 1/2, 1720-ban 555 köblöst; rétet 1715-ben 99, 1720-ban 337 kaszást; szőlőt 1715-ben 48, 1720-ban 114 kapást.*
1895-ben gazdaságainak száma 163. Területe 3405 katasztrális hold, a melyből szántóföld 2187, legelő 503, rét 422, erdő 206, nádas 2, szőlő (parlagon) 1, beültetve 1, terméketlen 82 hold.*
A községnek 1900-ban 11,671 K 44 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 5116 K 34 f.
Utczái: Felszeg-, Alszeg-, Temető-, Kis-utcza.
Határrészei: Kis-Csarna, Nagy-Egres, Forrás, Nagy-Csarna, Iskola, Kövicses, Veresláb, Csere-alja, Szivona, Vicsipatak melletti erdők, Mocsár, Aszály, Dámpalló, Bükk, Biága, Gyökér, Égerháti szőlők, Gémszeg, Büdöskút, Kis-bükkoldal, Szik, Mesgyegaz, Halastó, Vápa, Nyilas-föld, Magas-liget (elpusztult szőlő), Tekerület-erdő, Vigyázó, Füvényes, Malom-dombja, Akasztófa-domb.
Az Iskola régen lovas katonák gyakorló helye volt; csak a határ-osztály után szántották fel a 40-es években sekkor e helyen sok patkót találtak.
Az 1848–49-diki mozgalmas évek Monót érintetlenül hagyták. Ez időből csak arról beszél a nép, hogy egy magyar és egy oláh: Mészáros Pista és Topán Danila Urbánhoz ment valószínűleg hódolata bejelentése végett. Ezeket visszatértük után Hatfaludi nemzetőr-parancsnok elfogatta és fel akarta akasztatni, de K. Csoma József ref. pap közbenjárására megkegyelmezett nekik. Hogy a községet az oláhok fel nem prédálták, {109.} annak tulajdonítható, hogya cseh-járási nemzetőrség a Bükkaljai községeket megszállva tartotta.
| Monostorpatak. | TARTALOM | Mosóbánya. |