2. Szélszeg.

Szél-Szeg a szájhagyomány szerint ezelőtt pár száz évvel a Szamoson túl – jelenleg szatmárvármegyei területen – az Arini = Áriny (égerfás) nevű helyen feküdt, honnan a gyakori vízáradások miatt költözött mai helyére. Itt akkor sűrű erdőség volt s a Szamos a mostani vármegyei út helyén folyt.

Az erdőség nyomai: a község északi részén levő kaszálókon látható kimosott fagyökerek.

1682 előtt a németek fölégették.*Szv. lt.

1387-ben oláh falu az aranyosi várhoz tartozott.*Wl.

Zelzegh birtokot 1451-ben Báthori Szaniszló fiának, Istvánnak ítélték Kusalyi Jakcsi László fiai: András és László ellenében.*Lelesz, B. 126. f. 5. nr. 25. Zelzeg birtokba 1464-ben Kusalyi Jakcsi János fia, György ellenében be is akarták iktatni Báthori Szaniszlót, de Jakcsi emberei: ellenség módjára: megakadályozták.*U. o. Act. Bercs. fasc. 7. nr. 49. (Prot. II. pag. 207.)

A középszolnoki Zelzegh egyike volt azoknak a birtokoknak, a melyekbe 1472-ben beiktatják Bélteki Drágfi Miklóst és fiait: Bertalant, Ferenczet, Györgyöt és Pétert.*U. o. Stat. D. 228.

1475 körül Zelzegh 2 frt adóval szerepel az adóösszeirásban,*V. ö. e mű I. k. 179. l. minden bizonynyal Drágfi birtok. 1543-ban (a középszolnoki Zelzeghen) 4 kapuszámnyi adóval rótták meg a Drágfi Gáspár jobbágyait; nem adózott 1 biró, 1 szabados meg 4 szegény.*Dical. 1549-ben (a középszolnoki Zelzeken) 3 kapu után adóztatták meg Drágfi özvegyének a jobbágyait, de felmentettek az adózás alól egy birót, három szegényt és 3 új házat.*U. o.

1564-ben Hadad vára e tartozékában (Zeliek; Sÿlegh; előfordúl {436.} Kelencze és Bogdánd között Apácza után) 11 kapuszámnyi adóval rótták meg a Jakcsi-árvák jobbágyait, de az adó behajtását nem engedte meg Sulyok György. A 11 kapun kívül találtak itt még 12 zsellért, 8 új és 5 (3?) leégett házat.*Dical. 1570-ben (a középszolnoki Zelzeghen) 4 kapuszámnyi adót fizettek a császár jobbágyai.*U. o. 1604-ben (a középszolnoki Zeelzeghen) 2 rótt ház után 4 frtnyi adót fizettek Gyulafi részéről.*U. o.

Szélszeg története leginkább Bikáczáéval egyezik. Így pl. különösen egyezik 1555-ben, 1557-ben, 1569-ben, 1595-ben, mikor tiltakoznak a Jakcsiak a kincstár s mások ellen, majd pedig Báthori György s később a Gyulafiak lépnek előtérbe.*Az 1555 (Zelzegh részb., Szélszeg), 1557 (Zelzegh fele), 1569 (Zelzegh, Szélszegh a Gyulafit beiktató parancslevélben, GKG. A. fasc. I., III.), 1595. (Zelzegh) évekre vonatkozó közelebbi adatokat l. Bikáczánál.

Somlyói Báthori Annától Dobszai János nyert egy itteni részbirtokot.*Gencsi-lt. nr. 2. és 60. Az évszám, 1745. hibás az egyszerű másolatokban.

Gyulafi Sámuel 1637 márcziusában Cseh várában kelt végrendeletével többek között Szélszeget egész határával, tizedével és kilenczedével hagyta édes anyjának, Széchi Katának. E birtokot, mint különben a többit is, édes anyja sem el nem adhatja, sem le nem kötheti, hanem halála után Sámuelnek a fiára, ha fia nem lesz, leányára, Máriára szálljon.*GKG. C. fasc. XXI.

1640-ben Kisasszony nap táján és 1641-ben Barcsai Zsigmondnénak egy zelszeghj jobbágya elfoglalta özv. Gyulafi Sámuelné Bethlen asszony gardánfalvi szőlőjét, a mi ellen az özvegy két ügyvédje tiltakozik.*U. o. C. fasc. XIX.

1671 szept. 23-dikán a szélszegi határon megosztozkodnak Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála gyermekei: Kapi György, Balassa Imréné, Barcsai Judit és Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála.*U. o. A. fasc. VII.

1676 május 13-dikán osztályt tesznek néhai Barcsai {437.} Juditnak a szélszegi határon levő birtokán: a holt Szamosra lábbal menő szél szántóföldeknek Szélszeg felől való része a Wesselényié mellett Kapi Györgynek, Tóhát felőli része Bethlen Farkasné Ostrosith Borbálának jut.*GKG. A. fasc. VII.

Az 1733 jan. 21-dikén Náprádon tartott tanúvallatás szerint a szélszegi jószág a Bethlen-családnak jutott, a mikor ez és a Gyulai-, Mikes-, Macskási- és Toroczkai-családok megosztozkodtak.*U. o. C. fasc. XIV.

A «hadi segedelemhez» való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Szélszeg községből a következőket, főbb birtokosok: br. Bornemissza József, gr. Bethlen Gergely, gr. Gyulai József. gr. Toldalagi László, Horváth Zsigmond, Baranyai József és Berzenczei Mihály; saját telkükön lakó, adózó nemesek: Buda Tógyer, Vaszalia, Nyikuláj és Von, Mocsirán André, Purkereczán Tógyer, Lázár Vonucz, Buda Lupucz és Stefán, özv. Bánkos Juonné, Bánkos Lup, Pap Vonucz, Csoltyán Mihály, Bánkos Tyifor, Kosán Nyikuláj, Bánkos Tógyer, Dulf Tyimofie és özv. Lázár Gáborné; pap: Popa Tyifor oláh: kántor: Popa Gyorgyika oláh; kereskedő: Örmény Dani; molnárok: Bánkos Ilia a gr. Toldalagi Lászlóé, Morár Ursz a gr. Bethlen Gergelyé, Morár Márk urszuczényilor és Morár Gavrila a poptyilor (a papoké).*Szv. lt.

1805-ben «a haza csendességben való tartására» Szél-Szeg kőzségből gyalog kiállhatnak a következő, adómentességet nem élvező, szabad állapotú lakosok: Csoltyán Mihály és Máftyé, Kozma Gavrilla, Záv Stefán és György aVasziki, Bánkos György, Tyifor és Tógyer, Lengyel Stefán, Záv Lup, Fát Lup, Lázár Vonucz és Petre, Pulkericzán Tógyer, Sofron André, Záv Von, Gavrila, Mihály, Vaszalika, Tógyer, Juon, Gligorie és Mihály, Drágus Vonucz, Pulkericzán Vaszali, Bánkos Vonucz, Bojtor Tyimofie és Damján, Tálas Vonucz, Bánkos Toma és Magyar André.*U. o.

{438.} A gör. katholikusoknak 1886-ig fatemplomuk volt, ekkor épűlt kőtemplom. Anyakönyvük 1824-től kezdődik.*Sch. 1886. 174. l.

1733-ban (Szelszig) 50 volt az oláh családok száma: egyesűlt papja István, a görög-keleti pedig Urszul nevet viselt.*Tr.

1750-ben a gör. kath. lelkek száma 421, a kik részén volt egy templom, egy működő pap, egy kántor, egy sekrestyés-egyházfi. A pap Kászoni Pálnak taksát fizetett s nem tudta megvédeni a régi telket Bethlen László ellenében, a ki nem engedte azt át.*Tr. 1901. évi IX. szám, 284. l.

Gör. kath. jellegű, egytantermű elemi iskolája 1868 előtt szerveztetett.

Egy a tizenhetedik századból Csehi javak urbariuma czímmel fentmaradt jegyzék szerint Zelzegen 34 jobbágy,*GKG. A. fasc. XV., XVI. az 1676 máj 22-diki kelettel Szilágy-Cseh urbariuma czímmel a csehi várhoz tartozó jobbágyok számáról fentmaradt összeirás szerint Szélszeg részbirtokban öt jobbágy egy bujdosó jobbágy és két puszta jobbágytelek van.*U. o.

1715-ben 10 jobbágy és 1 zsellér, összesen 11 háztartás fizetett adót, magyar 3, oláh 8; 1720-ban 1 nemes, 14 jobbágy, 16 zsellér, összesen 31 háztartás, magyar 9, oláh 22. A népesség száma 1715-ben 99 lélek, magyar 27, oláh 72; 1720-ban 279 lélek, 81 magyar és 198 oláh. A lakosok vezetékneve magyar ugyan, de nyelvre nagyobb részük oláh.*Magy. Stat. Közl. XII. köt. 66. és 67. lap.

Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágában lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjában írt jegyzék két jobbágyot s egy zsellért tüntet föl innen.*GKG. C. fasc. XVI.

1847-ben a lakosok száma 749: római kath. 4, görög kath. 745,*Nagzv. Nvk. 1847. 111. l. 1890-ben 1152 lakosa van; nyelvre nézve magyar 39, német 2, oláh 1108, egyéb nyelvű 3; vallásra nézve róm. kath. 10, gör. kath. 1084, evang. reform. 5, izr. 53, Házak száma 287.

{439.} A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 83, 1720-ban 331 köblöst s rétet 1715-ben 40, 1720-ban 81 kaszást; a malmok száma 1720-ban 1, s a jövedelem utána 10 frt.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 66. és 67. l.

1895-ben gazdaságainak száma 317. Területe 3165 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1791, legelő 749, rét 231, erdő 14, szőlő (beültetve) 1, terméketlen 379 hold.*Mg. St. 502.

A községnek 1900-ban 909 K 80 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 6258 K 48 f.

Utczái: Nagy-út (Drumul cel Mare = Drumul Csël Márë), Szilágy-utcza (Uliţa Sělajului = Uliczá Szelázsuluj), Borzsug-út (Drumul Borjugului = Drumul Borzsuguluj), Lukácsfalvi-út (Drumul. Lucăcestilor = Drumul Lukacsëstyilor), Monói-út (Drumul Mânăului = Drumul Mineuluj), Háp-sikátor (Ulicioara Hapului = Ulicsará Hápuluj; ez a Háp gúnynév lehet), Nemes-utcza (Uliţa dintre Nemeşi = Uliczá gyintrë Nyemnyisj), Tohatán-utcza (Uliţa Tohătanului = Uliczá Tohatánuluj; Tohătan = Tóháti), Pap-utcza (Uliţa Popii = Uliczá Popij), Ó-templom-sikátor (Ulicioara Bisericii Vechi = Ulicsará Biszericsij Vëkj), Kavics-utcza (Uliţa Prundului = Uliczá Prunduluj), Sureny-utcza (Ulita Şurenilor = Uliczá Surenyilor; Şurean = Surján = Csűri előnevűek utczája), Híd-utcza (Uliţa Podului = Uliczá Poduluj) és Temető-sikátor (Ulicioara Timiteului = Ulicsará Tyimityëuluj; Tyimityëu: a temető elferdített alakja).

Határrészei: Prundul Rîului = Prundul Riuluj (kavicsos), Sighilet = Szigilët (a magyar szegeletből), Deiniţe = Gyëlnyiczë (szántók), Capul Mocirii = Kápul Mocsirij (tócsa-fő), Dealul Satului = Gyálul Szátuluj (falu dombja), Pe Rituri = Pë Riturj (rétek), Topile = Toptyilë (kenderáztatók), Forduló după Sat = Forduló dupa Szát (falu megetti forduló), Pe Câmp = Pë Kimp (mező), La Capul Gardului = Lá Kápul Gárduluj (sövény-fő), Intre Văi = Intrë Vej (patak-köz) és In Sat = In Szát (belsőség).

{440.} A Prundul Riuluj határrészében van a Ciga Baronului = Csigá Báronuluj (a báró csigája) nevű komp (tulajdonosa báró Blomberg Lajos); egy szekér átviteleért 10 kr.-t, személyenként 2 kr.-t, nagy víz alkalmával ennek kétszeresét fizetik. Ugyanebben a dülőben van gróf Teleki László Gyula hídasréve. A Gyálul Szátuluj határrészben van a la Mânăstire = Lá Minasztirë (zárda környéke) nevű hely, a hol a szájhagyomány szerint hajdan búcsújáró hely volt. Ma azonban ennek semmi nyoma.