1. Pogánysirok. Az ősmagyar vallás emléknyomai. A keresztyén vallás hódítása.

Mi volt a magyarok ősvallása? Arról kő, írás nem beszél, – mondja Jókai.

Első királyaink törvényeiből s a hagyományokból lehet következtetnünk az alapelvekre.

Szent István*II. Decr. 8. fej. intézkedett, hogy a papok és vármegyei ispánok vasárnap mindenkit a templomba küldjenek, kivévén azokat, a kik otthon a tüzet (ignes) őrízik. A ki elmaradt a templomból, annak verés volt a büntetése és megnyiratott. Endre*I. Decr. 1. fej. azt rendelte, hogy az istentelen és szittyai szertartásokat s hamis isteneket eltöröljék, a bálványokat lerontsák, továbbá,*I. Decr. 11. fej. hogy ha vasárnap- s ünnepnapokon a távol levő majorság-, szállás-, falvakból nem is mehet mindenki templomba, közülök egy, pálczával kezében, jelenjen meg s hozzon az oltárra három kenyeret s egy gyertyát.

Szent László*I. Decr. 22. fej. mindazokra, kik a szittyanépek szokása szerint kútak mellett tartanak vallási szertartásokat és fák alatt, forrásoknál s köveknél áldoztak ökörrel, büntetést szabott.

Az ősmagyarok vallása hagyományaink szerint lényegében tűzimádás. Tiszteletüknek tárgya a tűz, a villámszóró ég, a föld s általában a természet. Emléke a tűz e tiszteletének, {493.} a népnél e századig fenmaradt babona, hogy, ha kialszik a lefekvéskor gondosan hamu alá takart tűz, a családot nagy veszedelem fogja érni. Tűzvész esetén még ma is előfordúl, hogy villára szúrt kenyeret állítanak a veszélyben levő ház tetejére, megengesztelendők a tűzistent.*Szikszai Lajos felolv. Szilágy vm. mill. közgy. jegyzőkvében a 15. lapon. Tasnád-Szarvadon tűzvész alkalmával a szomszédok egy egész kenyeret és egy szitát tesznek fel a háztetőre. Az illető, a ki a házát akként védelmezve hiszi, azt hajtogatja: «Én Istenem, távolítsd el tőlem ezt a veszedelmet». Rendszerint csak azok rakják föl ez elhárító eszközöket, a kik felé a tűz terjedni látszik. Magyaroknál és oláhoknál egyaránt dívik ez a szokás. Zilahon, a mikor a Tuhutum-utcza felső részét egy nagy tűzvész egészen elpusztította, a veszélyben levők karóba húzott kenyeret tűztek abban az irányban, merre a tűz terjedt, a tűzvész terjedésének megakadályozása czéljából.

Őseink elhalt nemzetségfőnökeiket harczi lovaikkal magas halmok alá temették. A peéri, érhatvani, tasnádszántói, érgirolti határon látható dombok mind ilyen sírhalmok, s talán igaza van Szikszainak, midőn azt véli, hogy az Ete pusztán emelkedő nagy halom egyik honfoglaló ősünk sírhalma.*U. o. a 13. lapon.

A Szilágykövesdtől keletre Bogdánddal határos szilágykövesdi határrészen ugyancsak van egy halom, (Halom a határrész neve is, Halom erdő letarolt helye) mely talán szintén pogánykorbeli sírhalom.

Gróf Kuun Géza a kúnok temetéséről idézi, hogy a vitézt s a lovat is egykori urok sírjába temették «s a megjelent vitézek siettek földet s köveket dobni a sírra. A kúnok a holtakat felöltöztetve, űlve temették el; a gazdagok mellé legjobb lovukat s leghűbb szolgájokat is eltemették elevenen, még pedig még mielőtt az éj bekövetkezett volna, egy magas dombot (kurgan) emeltek a sír fölé.»*Gróf Kuun Géza: A kúnok nyelvéről és nemzetiségéről. Budapest, kiadja a M. Tud. Akad. 12–14. l. Szabó József geologus {494.} az alföldi halmokat nem emberi kéz készítményeinek tartja, hanem természeti tényezők eredményeinek, a melyekhez aztán történeti emlékek is fűződtek.*A békés-csanádi halmok földtani tekintetben. Bp. Szemle IV. 175. l. Skolka András, m.-berényi iskolai igazgató, azt bizonyította, hogy a halmokat hadi czélból emelték.*Beiträge zur Geographie und Physiographie des Bekescher Comitats. Schedius Zeitsch. IV. 236. és VI. 139. l. A kuruczvilág egyik történeti énekében, mely Esztergom megvételéről (1706) szól: «Rákóczi tábora torpad (t. i. terűl, terjeszkedik) a síkságon: Rákóczi sátora dombon áll magában. Friss, kerek dombon áll tegnapi nap olta; nemcsak az sátor, a domb is csak azolta! Jó kurucz vitézek csak tegnap dombolták. A földjét kezekben süveggel hordották. Urunknak sátora magas helyen legyen; Szép tábora fölött végig tekinthessen! Aranyos zászlója lobogjon magasra! Meszszéről mindenki mindjárt megláthassa! Süveggel hordották, a dombot úgy rakták, Rákóczi patyolat-sátorát rávonták.» Így írta meg azt «egy igaz magyar fi, igaz örömében» szép példájáúl annak, hogy a mesterséges domboknak mily hadi czéljok volt még; a vitézek süvegjökkel hordták össze vezérök számára, hogy széttekinthessen róla, hogy magasra lobogtassa zászlaját.

Mint látszik, ezeknek az egymástól bizonyos távolságra levő halmoknak természetéről a geologusok s archeologusok eltérő nézetben vannak. Dr. Zsilinszky Mihály Csongrád vármegye Történetében azt tartja, hogy mind a két nézet elfogadható, mert míg egyfelől «némely halmaink a föld természetes réteges emelkedését» mutatják, addig másfelől «époly tagadhatatlan, hogy az ősember a szerte elterűlő tavak és mocsarak között levő hátas földön maga is igyekezett oly halmokat emelni, melyeken kunyhót építhetett magának, a hová élelmi szereit összehordhatta és a honnan minél távolabb láthatta a közeledő ellenséget.»*Dr. Zsilinszky M.: Csongrád vm. tört. I. r. 2. lapon. Dudás Gyula az alföld praehistoriai emlékeiről, {495.} a halmokról tanulságos magyarázatokat mond.*Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monografiája. I. k., 66–75. l. Azokat a halmokat a köznép rendszerint kúnhalmoknak, táborhelyeknek, határhalmoknak vagy törökkorbeli őrhelyeknek tartja.

A NAGYFALUSI HALMOK KÖRNYÉKE.

A NAGYFALUSI HALMOK KÖRNYÉKE.*A nagyfalusi halmok környéke. A M. Nemzeti Muzeumtól.

Hivatkozik Faulmannra, ki általánosságban azt mondja {496.} a halmokról, hogy azok a népek, a melyek őshazájokban a hegyek ormain mutattak be áldozatokat isteneiknek, a mikor a síkokra költöztek, ott e halmokon áldoztak.*K. Faulmann: Culturgeschichte 165. l. Dudás Gyula kétségtelennek tartja, hogy a halmok a népek vallási kultuszával összefüggtek. A halmokat a vallási kultuszon túl első sorban az ősnépeknek a halottak iránti kegyeletéből eredőnek magyarázza. Utal a kisázsiai kősírokra, az egyptomi gulákra, a mexikói földhalmokra, az észak- és nyugoteurópai dolmenek és menhirekre, valamennyi azt igazolja, hogy sírjaikat a népek valamely feltünőbb módon megjelölni iparkodtak. A halmok a hegyes vidéken kőből, a síkokon jobbára földből állanak, a vidék helyrajzi fekvése szerint. A bácsmegyei vaskúti halmoknál 1868-ban történt ásatás alkalmával a Rómer jelenlétében fölvett jegyzőkönyv azt állapította meg, hogy a felásott halmok mindegyike egyetlen egy nevezetes ember feje fölé hányatott. A mint tudomásom van, a merre csak ily halmokat felástak, ott mindenütt pogánysírok emlékeit nyitották fel. A királyhelmeczi határ Erős nevű prépostsági erdején – a mint ezt Zemplén vármegyében Leleszen hallottam – szintén vannak pogánysírok. 1894-ben, 1895-ben Lehoczky ásatott; urnákat, emberi csontokat találtak. A szilágynagyfalusi tumulusok alatt – mint Torma Károly írja*Torma Károly: A Limes Dacicus felső része. 111., 112. l. – valószínüleg metanasta jazygek aluszszák örök álmaikat. Ez is sírmező, a mint az ásatások bizonyítják.

E halmok felől Szatmárban sem tud többet a nép; némelyek kúnhalmoknak tartják, mások őrdomboknak, honnét az őrök az ellenség közeledését közölték jel útján. Az ott is fennálló ily halmok a török világban jeladásra szolgáltak s ezek a halmok Nagy-Váradig közvetítették a hiradást. Lehet, hogy ezeket a halmokat gyakorlati czélokra is felhasználták vagy aztán szaporították a gyakorlati czélok szempontjából, {497.} kétségtelen azonban, hogy azok eredetileg csupán a meghalt nagyok iránt nyilvánított kegyeletnek szánvák. A nagyok nyugvóhelyét minét magasabb halmokkal jelölték s talán babonás hit sarkalta eleinket, hogy mindenki, a ki csak tehette, hordjon földet az elhúnyt hantjához s így mind magasabbra növekedtek a halmok, a kegyelet megnyilatkozásául. Temetéseknél ma is dob mindenki egy-egy göröngyöt a koporsóra, tán épen az ős multból maradt fenn a gyászolóknak, résztvevőknek ez a kegyeletes szokása. Ezekből legjobban lehet következtetni, hogy az érmelléki halmok is mind a honfoglaló ősök pogánykori emlék-maradványai.

Az ősmagyar vallásnak emléknyomait még Szilágy-Somlyó, Nagy-Mon, Nagy-Monujfalu, Vérvölgy környékén kereshetjük. Szilágy-Somlyó egy tizenharmadik századbeli okmányban Vata-Somlyova nevet visel.*Hazai Okt. VI. 60. Itt Pogányvár nevű határrész is van (s ebben a Pogányvárkapú). Mint Bunyitay írja, itt megelevenednek az őshit követői, «kiknek oltárai e félreeső erdők s hegyek között, talán itt a Kraszna partján, az újlaki egyház helyén lángoltak utoljára,»*Szilágym. középk. Műeml. 14. l. mert a somlyóújlaki egyházról azt tartja, hogy «az őshit utolsó védőjének nemzetségétől származik s kibékülésének emléke a kereszténységgel», a mit valószínűvé tesz, hogy a mai Somlyó-Újlak, a szilágysomlyai uradalomhoz tartozott s Vata-Somlyovával együtt a Vata nemzetség birtoka lehetett.

A nagymonújfalui s nagymoni határban Bálvány, (szőlőhegy), ettől kelet felé (Nagymon fölött egy hegycsúcs) Pogányvár nevű helyek emlékeztetnek az ős magyarok áldozó helyeire. Nagy-Monújfalu határán a Bálvány-hegyben állítólag fegyvereket, pénzt és egyéb drágaságokat rejtő pinczék vannak. Itt a nép hite szerint is bálványt imádó pogányok laktak (vagy óriások?), kik érintkezésben állottak Mojgrád várának lakóival. Szent István király egyik vezérét 1011-ben a {498.} Szilágy völgyére küldte a pogány magyarok ellen, a kiket Vérvölgyön vertek le. Innen vette nevét a község. A szétrombolt bálvány s pogányvár helyébe építtette a szent király a Tinódi után Budai Ezsaiás említette kolostort ezeknek a helyeknek közelében s a község, a hol állott a pogány magyarokra őrködő, papokkal s harczi néppel megrakott híres kolostor, ma is Szentkirály (Szilágy-) nevet visel. Pogányvár van még Szentpéterfalván, Kusalyon.

Ismerjük Szent István államalkotó politikáját, melylyel a keresztyén vallást terjeszteni kívánta. Endre s Szent László, királyaink törvényeiből szintén látjuk, hogy mily erélyes intézkedések váltak szükségessé a régi pogányvonások kiirtására s ezeknek a törvényeknek áldásos hatása vidékünkön is csakhamar szétáradt.

Első szent királyunk emléke él a néphagyományban. A két Szentkirály község nevének eredetét az ő nevéhez fűzi.