{24.} Alvinczi

Az 1653 jún. 15-dikén Nagy-Bányán tartott ev. ref. közzsinat Alvinczi Jánost küldötte Kraszna-Mihályfalvára papnak.*Tört. Tár, 1898. évf. 638. l. – 1778-ban Szilágy-Csehben és Nagy-Paczalban egybehangzólag igazolják, hogy Gyulai Kata halálával férjére, Alvinczi Gáborra szállottak a Macskási-részhez tartozó, szilágycsehi és nagypaczali jószágok, nejének sz.-csehi nagy sertésnyája, a csehi és paczali szőlőhegyeken termett bor, melyet évenként Alvinczi kolozsvári pinczéjébe szállítottak. Paczalban maga Alvinczi fogott fel egy darab erdős helyet szőlőnek, a miért azt elnevezték Alvinczi-fogásnak.*GKG: A. fasc. XX. Ez az Alvinczi Borbereki Alvinczi Pétertől származik le, a ki 1678 után nádori itélőmester, Apafitól 1689-ben, Leopoldtól 1693-ban kap más vármegyebeli részjószágokat. Fia: Gábor, a ki Erdélyben a főkormányszéknél titoknok s 1746-ban báróságot nyert, 1751-ben halt meg,*V. ö. Nagy. I. k. 26. l. ennek neje gr. Gyulai Kata, Gábor fia Gábor, ki magtalanul halt meg 1788-ban; (br. Alvintzi Gábor) férje gr. Teleki Katának, a ki 1792 előtt Bánfi Zsuzsánnától bírt két tasnádi telket.*Bl. Br. Alvintzi Gáborné, egrespataki főbb birtokos előfordúl a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt személyek között.