Bagosi

Az a Bagossy-család, melynek czímerében háromszögletű paizson égszínkék mezőben galamb van, a galamb a földön fekvő száraz fatörzs ágán ül, nyaka nyíllal átlőve, a paizs fölött zárt katonai sisak, – a Bagossi Kovács-családtól származik. Zsigmond 1597 január 2-dikán Gyulafehérvárt kelt levelével veszi ki Bagossi Kováts János és Literáti András (de Bagos) testvéreket a közönséges nép osztályából s őket Magyarország és Erdélyország igazi nemesei közé sorozza. Egyúttal a Kraszna vármegyében levő Bagoss mezővárosban levő házokat s tartozékait (Benedek s Kováts István jobbágyok szomszédságában) fölmenti minden közteher alól, amint erről a fejedelem nagyságos Kismarjai Bocskai István főtanácsosát, Várad főkapitányát, Bihar, Kraszna- és Középszolnok vármegyék főispánját, Ladmóczi Horváth Jánost, a somlyai vár gondozóját, Bagos község bíráját s esküdteit (s másokat) értesíti.*Eredetije Bagossy Károly családi levelei közt Zilahon. Ennek a czímernek a történetét Bagossi Kovács István hatvan esztendős korában Bagoson 1741 ápr. 29-dikén meg is verselte. Az érdekes vers így hangzik:

Láthatsz e czímerben háromféle dolgot,

Földből kinőtt tőkét s azon egy galambot,

Nyakán egy nyílvessző által rajzoltatott,

Kit Báthori Zsigmond eleinknek adott.

Kérdhetnéd, e három dolgok, mit jelentnek?

Minthogy e czímerben jelül lefestettek,

Ok nélkül, úgy tudom, oda sem tétettek,

Így értsd azért tőlem okait ezeknek:

Régi János Kovács, ki élt e világban

O testvéröcscsével az ezerötszázban,

András deák neve, kit ármálisunkban

Írva látsz kilenczvenhét esztendő számban,

{50.} Midőn hazájának szörnyű pusztulását,

Pogány török által elraboltatását

Látná, oldalára felköté pallosát,

Hogy az ellenségen tölthesse boszúját,

Mert a pogány török dühösködik vala,

Hogy Báthori Zsigmond tőle elpártola,

Valahová fére: égete, rabola,

Nem lévén lovának szájában zabola,

Szinán basa levén török fővezére,

Havasalföldében nagy haddal beére,

Hallván ezt Báthori, megposdúla vére,

Istentől ellenök segítséget kére.

Hallván Szinán basa, hogy Báthori mégyen,

Megdobbana szíve, búskodik, mit tégyen?

Harczot álljon? Vagy hogy szaladjon, mert szégyen?

Végre elrendeli, hogy szaladást végyen.

Hadi fortélyt gondol s hadát megfordítja,

Tergóvistiában egy részét szállítja,

Hogy míg ezen várat Báthori vitatja,

Főbb hadát a Dunán általtakarítja.

Báthori Zsigmond itt vitézül forgódék,

Mert három nap alatt a vár feladaték,

Benne levő török fegyverre hányaték,

Szinán basa után osztán nyomakodék:

A basa a Dunán már általkölt vala

De felettebb erő hidon s innen vala,

Ezek is Dunába beszökdösnek vala,

Fegyver által s vízben sok ezer meghala.

Duna közepében vala itten egy vár,

Gyergyó*Fekete-Gyergyó. ennek neve, erős, mint aczélzár,

A vitéz Báthori ezt lőteti immár,

De megvenni munka, mert víz kétfelől jár.

A fejedelemtől majd felkiáltatik,

Firól fira való nemesség adatik,

Zászlóval várfokra ki elébb felugrik,

András deák ottan egyik vállalkozik.

Hamar tizenketten ők találkozának,

Két fél ellenségtől meg nem irtózának,

Hatan lövés miatt várfokról hullának,

Hatan a várfokra zászlókat rakának.

{51.} Vitéz András deák s társai fegyvere

Sok pogányt várfokról Dunába levere,

Virtussal hírt, nevet, nemességet nyere,

Mert ott adattaték neki az czímere,

Melyben is a tőke ő közrendűségét,

A galamb pediglen jedzi szelidségét,

Nyilvessző jelenti ő megsebhetését,

Vitézség által lött megnemesedését.

Ekkor az erős vár meg is vétetteték,

Benne levő pogány mind el-, levágaték,

Fundamentumából porral felhányaték,

Melyben sok gazdagság és kincs találtaték.

Vitéz András deák kisebb üdős vala,

János kovács üdősb és korosabb vala,

Egy testvératyafi mind a kettő vala,

Magzat nélkül András ezután meghala,

Elhidd valóságát az megirt dolognak,

Igy beszélték nekünk ő maradékoknak

Eleink s így én is megírom azoknak

Nobilitásunkról, a kik tudakoznak.*Eredetije Bagossy Károlynál.

Az itt megénekelt János családfája:

János Kovács; Márton Kovács; János György † 1699, 84 éves korában; Mihály krasznavárm. assessor 64 éves † 1695; Kata – Rápolti Mihály 1687; Erzsébet; – Krasznai Péntek Mihály; Mihály; – Boros Erzsébet † 1709 István krasznavárm. assessor sz. 1682, † 1757 – Gerendás Borbála 1759; Anna † 1736 – Zilahi Márton, menyői pap † 1697; Sára – első férje Hunyadi Sámuel ; István 1737 János 1760; Mihály; György † 1726 Mária † 1779 – a) Szőcs István – b) Molnár Ferenc; György krasznavárm. assessor – Szász Zsófia † 1716 István assessor 1821, – a) N. N., – b) Kállai Ágnes † 1847; József – Szilágyi Petronella, Dániel, Miklós; Dániel; István Sándor, sz. 1807 † 1880 krasznavármegyei képviselő stb. – a) Ilyefalvi Török (Kis) Anna – b) Sz. Nagy Karolina, a) Ilona – Zobel Lipót a) Károly – a) Margitai Krisztina b) Sédeni Ambrózi Etelka a) Géza – Szentmarjai Jolán a) Béla – Kiss Szeréna a) Gyula – Kaizler Kata – a) Gizella – Kaizler Károly a) Anna – Fodor Ferencz; Polixéna – Henter – Lichtenegger Lajos Albert – Puskás Lila Borbála – H. Nagy Lajos

{52.} Bagosÿ Bertalan 1585-ben bagosi esküdt,*Eredetije Bagossy Károlynál. a ki a bagosi birákkal együtt bizonyítja, hogy János Kowachj egy szőlőt vett a «Domalat» (Dombalján).
Báthori Gábor fejedelem 1609-ben Bagosi Kovács Jánosnak, az ő vitézlő hivének bagosi házát kiváltképen való oltalma alá vette, «megtekintvén – úgymond – mellettünk hadunkban létét és jámbor szolgálatját».

Mihály (a Márton fia) krasznavármegyei assessor, 1694-ben az erdélyi országgyűlésen követ, 1695 ápr. 41-dikén 64 éves korában halt meg. Mihály és György testvérek, a bagosi evang. reform. egyházat saját költségökön renováltatták. 1674-ben egy harangot öntettek, még pedig anyagából annak a harangnak, a melyet 1660-ban a tűz olvasztott meg, mikor «Váradot Ali basa megvette volna, környékét, úgymint az Érmelléket, a Sárrétet s a Szilágyságot Sejdi basa égette és rablotta volna». Bagosi Kováts (I.) István, bagosi lakostól Szoboszlai Vas István, zilahi lakos 1708-ban szőlőket, telkeket zálogosít vagy vesz.*U. o. I. István Vittelki András papságában a bagosi iskolában, azután Nagyfaluban tanítással foglalkozott, 1722-ben Bánfi László, Kraszna vármegye főispánja, látván serénységét a vármegye ügyes-bajos dolgaiban, assessori hivatalra alkalmaztatta. 1736 jun. 20-dikán a szent bibliának tizenketteidk izben való olvasását (magyar nyelven) végezte el. 1744-ben Zoványi György Zilahról hozzá, mint a bagosi szent ekklézsia főkúrátorához ír levelet. Kraszna vármegye törvényes táblájának hites assessora maradt élete végeig.*Gencsi-lt. nr. 2.

II. Istvánnak 1808-ban Varsolczon 1 kuriája és 1 antiqua jobbágytelke van. Ez István (Bagosi Kováts) 1804-ben krasznamegyei assessor, 1819-ben Krasznán egy levelet, mint jur. assessor s város nótáriusa ír alá.*Eredetije Bagossy Károlynál. 1808-ban Bagosi Kováts Józsefnek és Istvánnak Bagoson egy kúriájok volt, Krasznavármegye mindkettőt gyalogosoknak írta ki. Kováts József {53.} (bagosi) 1839-ben krasznavármegyei főszolgabíró,*Nagy I. VI. 411. l. 1848-ban (Bagosi K. József) Kraszna vármegye derékszéki ülésének bírája.

Sándor 1841–1848, 1861, 1867–1868. krasznavármegyei követ (Sz.-Somlyó). 1848 ápr. 14-dikén Pozsonyban kelt levelében írja nejének, Kiss Annának, hogy «Zilah városát Kraszna megyével összeütötték, hogy együtt küldjenek két követet», s e sérelem már nem orvosolható s hogy az országgyűlést a király «kedden zárta be személyesen rövid, de lelkes szép magyar szavakkal». – 1861-ben krasznavármegyei tiszteletbeli táblabíró, 1867-ben ugyanő középszolnoki tiszteletbeli törvényszéki ülnök. 1880-ban halt meg Ákoson.

A költészettel is foglalkozott 1859 nov. 19-dikén Sz.-Somlyóról Sárossy Gyulához ír költeményt, melyben lendületes sorok vannak. Míg a csalogány zenghet a lombokon, a sas ős szirtfokon merenghet, a sirály repdes a tenger felett szabadon, addig a költő börtönfalak közt elnémítva, nem zengheti honfidalát, melyet «szent bú s tilos remény sugallt». Pedig semmi nehéz bűn nem terheli. «Miért lakolsz – úgymond végül – mi hát a szörnyű vád? Hallgatsz, s a hon felel: Engem imád.»*Trombita, 1861. 51. szám.

A volt krasznavármegyei birtokosok, élökön báró Bánffy Elekkel, báró Huszár Lajossal, 1860 május 6-dikán Szilágy-Somlyóról részvétfeliratot intéztek Széchenyi özvegyéhez. Az aláírók közt Bagossy Sándor is szerepel s állítólag ama feliratot is ő szerkesztette, a melyről azt írja a Pesti Hirnök, hogy «ez ihletett krasznamegyei tollnak e remekében a magyar ész, szív és nyelv» fényesen nyilvánúl.*Pesti Hirnök, 1860. évi 60. szám. A család levéltárában a felirat eredetije a Bagossy Sándor kezeirása.

Albert 1861-ben krasznavármegyei aladószedő.*Szgy. Károly 1869–1870. középszolnoki bükkalji, 1870–1872. krasznavármegyei krasznai járási esküdt. 1876-ban szilágyvármegyei csehi {54.} járásbeli szolgabíró, 1883-ban árvaszéki jegyző, 1895-től árvaszéki ülnök.

Vármegyénkben több ily nevű család szerepel; ezekre nézve lássuk az alábbi adatokat:

Bagosy Balázs 1481-ben tanúskodik a Kalóztelek és Kémer között történt rablógyilkosság ügyében.*Dl. 29,537.

Valószinűleg a Csengerbagosi-családból való az a János, a kit az 1505-diki constitutio szerint székbíróvá választottak.*Nagy Iván, I. 87. l.

1579-ben a szolgabírák Bagossi György de Bagos, a János fia és neje, Katalin, Bőnyei Mátyás (de Bőnye) leánya, érdekében Bőnyei György özvegyét, Szécsi Borbálát, a bőnyei és oláhnádasdi birtokokért megkeresik.*Szgy.

Bagossy János (J. Baghossÿ) neje, Krisztina, érdekében 1588-ban Mezőgyáni Miklós többedmagával pert indít L. Horváth János ellen.*U. o.

Az itt említett Bagosi Jánosné Mindszenty Krisztina Bőnyei Ferencznek giróti, mihályfalvi és újnémeti jószágaihoz jogot tartott,*Nagyv. Múz. Blt. (Bagossy János, mindszenthi lakos, nejének, Mindszenthy Krisztinának) egy embere, Szabó Mátyás (M. zabo Chr. Mindzenthy, consortis nobilis Joannis baghossy in Mindzenth) 1590-ben jelen volt Mihályfalván L. Horváth János birtokba iktatásánál.*Szgy. 1606 jan. 24-dikén Bagosy Pál Récsei Katalin kisebbik leányának férje.*Nagyv. Múz. Blt.

1630-ban Bagosi Zsófia Horváth Márton neje.*U. o.

1644 május 22-dikén Bagosi Zsuzsánna Szamaróczi János neje,*U. o. 1652-ben Guti István neje.*Szgy.

1657-ben Bagossÿ Zsigmond és neje, Borbély Anna, zálogba veszik ifjú Mokchaÿ Ferencz és neje, Vid Zsuzsánna, sámsoni részbirtokát, a Harangi Lászlótól kicserélt rész kivételével, 260 forinton.*Lelesz, Act. an. 1657. nr. 17.

{55.} Az 1664 jul. 13–14-dikén Debreczenben tartott közzsinat Bagosi Andrást Lelére papnak küldte.*Tört. Tár, 1898 évf. 643–644. l.

1667 okt. 10 előtt Bagosi Zsuzsánna és férje, Guthi István, megvettek Sasi Istvánné Dianától két szécsi házjobbágyot és egy puszta telket. Ezekre most Sasiné utóda, Kosik Pál, még 120 frtot vesz föl.*Szgy.

1699 jul. 9-dikén Bagosi László és neje, Józsa Borbála, zálogba veszik Vid Zsigmond szatmár, szolnok- és biharmegyei részbirtokait meg a mindszenti kuriáját tartozékaival együtt.*Gencsi-lt. nr. 819. más.

Kaplyoni Bagosi Pál 1703-ban a középszolnokmegyei Szilágy-Sámsonban birtokos.*Szgy.

Közép-Szolnok vármegye 1705-ben Bagosi Pálné asszonyomat lovas zsoldos állítására írja ki; szükség szerint pénzzel adózik,*U. o. Bagosi András zilahi nemesnek szintén lovas zsoldost kellett állítania.

Bagosi Ferencz és István 1781-ben zilahi, alszeg-utczai gazdák.

1742-diki tanúvallatás szerint L. Bánfi Farkasné (Csenger-bagosi?) Bagosi Erzsébet és a Vayak Czégényben 12 jobbágytelket bírnak, melyeket Boros-jószágnak hívtak. A kaszálórétek Szunyog Ferencznével közösek.*Bl. Ugyanez évi tanúvallatás szerint L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébet és a Vayak birják Szoldobágyon azon két puszta jobbágytelket, melyeket mindig Boros Kata bírt.*U. o. Bagosi Pállal lakott Boros Kata, a mikor Szakácsiban két paraszttelket szerzett.*U. o.

L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébetre és Vay Lászlóra meg Mihályra özv. Vajai Lászlóné Boros Katáról szállott a tasnádi uradalom.*U. o. L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébet és Vay László meg Mihály egészen Gálffi-részt bírtak Tasnád-Szarvadon, összesen hét telket.*U. o.

{56.} 1751-ben Bagosi Erzsébetnél és Vai Lászlónál meg Mihálynál zálogban hagyják a tasnádi és krasznai uradalmakban való részeket Aspremont Johanna; továbbá testvérének utódai.*Bl. Goberti Johanna magára vállalván rokonainak és utódainak terheit, másokkal együtt lefizeti (Bánfi Györgyné?) Csenger-Bagosi Bagossy Erzsébetnek, mint Boros Katalin első férjétől Csenger-Bagosi Bagossy Páltól született leányának, továbbá idősb Vajai Vay Mihálynak és Lászlónak, Boros Katalin második férjétől született gyermekeinek a Goberti Károly halálával reájuk szállandó Tasnád városára, Krasznára és tartozékaira felvett 1000 körmöczi aranyat, 4 frt 12 kr-t és más zálogokért 5040 magyar frtot azon feltétellel, hogy ezek 4000 frtért további harmincz évig bírhatják a birtokokat; ez idő eltelte után pedig hat hónapi előzetes fölmondásra visszanyerjék.

1753-ban Csik-Szent-Simoni Endes Miklós, az erdélyi kincstári birtokok igazgatója meghagyja L. Bánfi Farkasné Bagosi Erzsébetet a középszolnoki Tasnád város, Csög, F.- és O.-Csaholy, Gyöngy meg a krasznavármegyei Kraszna városában levő kuria, Pecsely birtokokban meg Oláh- és Magyar-Valkó, Füzes, A.- és F.-Gyümölcsénes, Bagolyfalu, Új-Vágás, Alsó- és Felső-Bán (Dán), Csízér, Boján, Bucsum, Ballaháza, Boronamező, A.- és F.-Jaáz részbirtokok és Tusza praedium birtokában, a melyek egykor II. Rákóczi Györgyné Báthori Zsófiáé voltak, a M.-Véggyantai Boros Lászlótól kapott pénzből kifizetik a 13,343 frt 43 dénárnyi terhet s ezzel e birtokok a Bánfi-család mindkét nembeli ágára szállanak.*Bl. fasc. XX. nr. 19. 1758-ban id. L. Bánfi Farkasné Bagossi Erzsébet s Vajai Vay László és idősb. Mihály törvényesen birtokukba vették a Báthori Zsófiáról reájuk szállt tasnádi és krasznai birtokokkal és részbirtokokat tartozékaikkal együtt, miután az ezeket terhelő 22,195 frt 41 dénárt kifizették.*U. o. fasc. XX. nr. 21.

{57.} E birtokok visszaszármaztatása ügyében 1795-ben Aspremonti Goberti János és neje, Aspremonti Volkensteini Mária Anna, mint Aspremonti Goberti Károly gróf fia és leánya, pert indítottak Bánfi Farkasnak Bagosi Erzsébettől származott fiai: György és László, Farkas fiának, Mihálynak leányai: Bethlen Ferenczné Zsuzsa és Horváth Zsigmondné Mária, továbbá Vay Ábrahám és László, Barczi Pál, ki a feleségétől, Vay Zsuzsánnától, született gyermekeinek a gyámja, meg Vay Mária, mint néhai Vay Mihály fiai és leányai stb. ellen.*Bl. fasc.