| 6. A zoványi apátság. | TARTALOM | XX. FEJEZET. IRÓK. |
7. A nagy falusi egyház és monostor.
A nagyfalusi ev. ref. templom a többi szilágymegyeihez viszonyítva a legnagyobb. A gót styl hanyatlásának az idejére mutat a csúcsíves, díszes ablak s a szentély boltozata. E boltozat ívei az alapköveken összefutnak, a melyek közűl a középső a Losonczi Bánfiak nemesi czímerét mutatja.
A falun kívűl dél felé a Berettyó folyó jobb partján állott régen a Pálos remete szerzetnek a Bold. Sz. Máriának szentelt klastroma, a melyet 1556-ban erőszakosan lebontottak.*
1454 augusztus 26-dikán (Dat. in claustro b. M. virg., prope Nagyfalu, anno 1454. die 26. Aug.) kelt oklevél {618.} szerint* Losonczi István felesége és fiai a Nagyfaluban levő Kerekhegy nevű szőlőjüket a nagyfalusi zárdának adományozzák. A szőlő a Pálos-remeték szőleje szomszédságában feküdt. A zárdát ennek az oklevélnek szavaiból kitetszőleg Losonczi István, felesége és fia alapították. A községtől délkeletre fekvő Klastromtető-domb (a Simó-tagban), mely körűl a Barátrét nevű határrész terűl el, maig őrzi a Pálos-rend hajdani klastromának emlékét. A Kerekhegy nevét talán a mai Kerekdomb rejti, mely ma parlag, hasznavehetetlen hely a Sziget-dülőben, s melynek elnevezése igen régi keletű lehet, mert a legöregebb emberek is ezen a néven ismerik. Váradtól északra a «fejér barátok» klastroma állt a XIV-dik században. A kápolnai klastrom a vidék Pálos-rendű klastromainak feje volt; hozzája tartozott a nagyfalusi (Szilágymegye) is, mely felett felsőséget gyakorolt.*
1493 április 19-dikén a kolozsmonostori convent tanúsítja, hogy a Pálos-remeték nagyfalusi klastromának főnöke Pál barát, «ord. sancti Pauli primi heremite prior claustri b. Marie virg. supra oppidum Naghfalw fundat», bizonyos krasznamegyei helyek birtokába jut.* A menedékvalló levél szerint a nagyfalusi pálosok a néhai Bályoki Szilveszter által nekik hagyott, ez által Kémeri Imrétől zálogban bírt krasznavármegyei Lechmer birtokért s Kyslechmer, Thanczosfalwa pusztákért (praedia) ettől a zálogot fölvevén, neki menedéket vallanak.*
Báthori István és Bánfi László bizonyos alapítványok fejében a nagyfalusi Pálos-remeték klastromának ajándékozták és adták a krasznavármegyei Máron birtokukat misék végzése kötelezettségével. Ezt János király 1530 május 3-dikán helybenhagyja és elrendeli a beiktatást.* – Augusztus {619.} 22-dikén e királyi rendeletre a kolozsmonostori konvent beiktatta a barátokat Máron birtokába.* 1556-ban II. János király L. Bánfi Istvánra ruházza a szentpáli remeték rendjének a krasznavármegyei Nagyfaluban levő zárdáját.* 1557-ben a nagyfalusi Mária-kolostor remetéinek Máron birtokán lakókat (lakosokat és jobbágyokat) Izabella királynő fölmenti minden adó és királyi jövedelem fizetése alól.* 1563-ban a nagyfalusi rend főnöke, Gergely, a maga és társai nevében, a zárdát és minden javait 300 magyar forintért – a visszaválthatás feltétele alatt – zálogba adja Báthori Istvánnak.* 1567-ből ismerjük a fejedelmi itélőszék levelét azon perről, melyet Losonczi Bánffi György, mint felperes és Losonczi Bánffi Farkas és Kristóf, mint alperesek, folytattak a zárda és annak javairól,* a melyeknek felosztása tárgyában 1571-ben szerződést kötöttek Báthori István, erdélyi vajda és Báthori Kristóf, továbbá L. Bánffi Farkas és Kristóf.* A kolostort és javait ugyanis, továbbá a Nagy falu és Zovány birtokban levő malmot és szőlőt Báthori István és Kristóf elcserélik Losonczi Bánffi Farkas és Kristóf (de Szenttelke) mároni részbirtokáért s 1000 arany forint terhe alatt kötelezik magukat a szerződés megtartására.* 1577-ben Báthori Kristóf s István adományairól hallunk. Báthori Kristóf, erdélyi vajda, Nagyfalusi Losonczi Bánffi Györgynek adományozza a krasznavármegyei Nagyfalu határában levő zárdát és tartozékait, Báthori István lengyel király pedig ugyanazt Losonczi Bánffi Farkasnak és Kristófnak.*
Egy másik oklevél szerint Nagyfalut s a határában levő szántóföldeket, a Nagy-Szőlő nevű szőlőt, a Berettyó folyón levő két malomhelyet és a Szent Pál-szerzetesek nagyfalusi zárdáját és annak tartozékait Báthori Kristóf, erdélyi vajda {620.} Losonczi Bánffi Farkasnak és Kristófnak adományozta.* És 1578-ban mindezekbe be is iktatták az illetőket.*
Több, mint egy évszázadig nincs híre a nagyfalusi klastromnak, melyet, mint láttuk, még 1556-ban elpusztítottak. Azt is tudjuk egy későbbkori oklevélből, hogy a zárda köveiből építették a Bánffiak a nagyfalusi kastélyt.* 1724-ben üti föl magát az érte folyt perlekedés, midőn átírják Mosóczi András, szentpáli szerzetes, ellenmondását és tiltakozó levelét a nagyfalusi kolostor és annak javaira nézve a Báthoriak ellen, mivel a rend azon javakat 300 frtért úgy adta zálogba. Báthori Andrásnak, Istvánnak és Kristófnak, hogy visszaválthatják.* Mosóczi András tisztelendő atya, mint a szentpáli remeték Erdélyben levő rendjének teljhatalmú megbizottja 1725-ben is fentartja rendjének jogigényét a Nagyfalu mellett alapított zárdához és tartozékaihoz, így Bagoshoz és Nagyfaluhoz, a Barátok rétje nevű kaszálóhoz, mik egykor e rend {621.} tulajdonát képezték. A kaszálón tó is volt.* 1777-ben Mária Terézia királynő ama nagyfalusi javak ügyében, melyek egykor a Pál-remeték tulajdonát képezték, új vizsgálatot s új itélethozatalt rendel el.* De ennek nem lehetett egyéb eredménye, minthogy a rendet elutasították keresetével.
A nagyfalusi zárdának is megvan a kő-kecske regéje. Nagyfalu Barátrét határrészében körülbelűl egy századdal ezelőtt állítólag egy kőkecskét találtak, melyet a szántóvetők borona-nyomtatéknak használtak. E kőkecskét a barátok éjnek idején egy falubeli ember által Váradra lopatták: ott nyakát tekerték az ember előtt s belőle arany hullott ki. Az aranyból az ember is kapott.
A kőkecske regéje hozzáfűződik a marostordai Koronka helység egyik határrészéhez is. Voltakép Marosvásárhelyről a moldovai tatárok fogadott emberrel lopatták Moldovába a {622.} kőkecskét, mely szintén telve volt aranynyal. Ehhez hasonló regét hallottam még egy mándoki embertől, hogy a muzsaji templomban kőbárány volt tele aranynyal. Valamely sószállító fuvarosnak Debreczenben adta át a kulcsát egy ősz ember, a ki boldogítani kivánta a szegény fuvarost. A fuvaros csakugyan boldogúlt vele, kinyitotta a kőbárányt, megkapta az aranyat; az utódai ma is gazdagok…
A Barátrét határrészben kút nyoma látszik; a monda szerint ebbe rejtették el az ősrégi róm. kath. templom egyik harangját, de a kutatás eredménytelenül végződött. A monda, természetesen erről is azt tartja, hogy itt, a Barátrét határrészben, veres-barátok laktak. A község lakói innen ezelőtt 10–20 évvel is ép, kemény téglát, követ hordtak el.
Szilágy-Somlyón az igazságügyi épület őrszobájának falába van illesztve két darab veresmárvány, melyek – kétségkívűl sírtöredékek* – a zárda helyéről kerűltek elő, rajtok még látszik egy griff egyik lába, négyágú farka s szárnyainak felső része, a kőlap szélén ezek a minuskel betűk olvashatók: …onisi bani de loso … tehát a sírkő – a Bánffi-czímerrel – a Losonczi Bánffi Dénesé, a Bánffi-család egyik őseé, mert középkori főuraink nemzetségi klastromukba temetkeztek.
| 6. A zoványi apátság. | TARTALOM | XX. FEJEZET. IRÓK. |