3. Kölcsey.

Az Isten, áldd meg a magyart! halhatatlan költője, ki a honszerelem legégőbb fohászára tanította meg a nemzetet, itt született, a mi vármegyénkben, Közép-Szolnokban. Közép-Szolnoknak Szeődemeter nevű híres bortermő falujában, a hogy Szeődemetert megjelölik az irodalomtörténetírók. Kölcsey Ferencz keresztelésének följegyzését megőrizte az az anyakönyv, mely ma a pelei körlelkészség gondozása alatt áll. Az anyakönyv az 1760–1802-dik évekből való születések, házasságok s halálozások adatait tartalmazza. A 18-dik lapon Kölcsey nővérének születését is megtaláljuk: «Tekéntetes Költsei Péter úr leányát Borbálát kereszteltem 2 Julij. Keresztatyja T. Halmágyi László úr feleségével az asszonynyal.» Mind Borbálát, a ki 1788-ban született, mind pedig Ferenczet Makódi Mihály keresztelte, a mint a 18. lap elejére írt eme szavak: «In Anno 1788 Tempore Michaelis Makódi Pastoris Babtisati» tanúsítják. Ama szakasz czíme, mely a Ferencz születésére vonatkozik, ez: In Anno 1790. De az anyakönyvnek itt bemutatott lapja is említi Makódi Mihály tiszteletes uramat s ugyancsak említés van a szeődemeteri oskola rektoráról. Hogy az anyakönyvet ki mentette meg, azt is megtudjuk a könyv első lapjáról: «A két magyar hontól tisztelt Költsei Ferentz neve iránti kegyeletből ezen elrongyollott anyakönyvet újból beköttette Szabó Antal, Szathmár várossa polgára és asztalosmester. 1862-ben». Az első bejegyzés benne ez: «Tekéntetes nemes és nemzetes vitézlő Bölöny Ádám uram vötte magának házastársul Tekéntetes nemzetes Bydeskuty Mária asszonyt Anno 1760.» Az anyakönyv két eklézsiai {648.} gyűlés (1788 május 25. és 1790 deczember 12.) határozatait is közli.

{647.}

A SZEŐDEMETERI EVANG. REFORM. EGYHÁZKÖZSÉG ANYAKÖNYVI LAPJA KÖLCSEY FERENCZ SZÜLETÉSÉRŐL.*A szeődemeteri evang. reform. egyházközség anyakönyvi lapja Kölcsey Ferencz születéséről. A pelei evang. reform. körlelkész gondozása alatt álló eredeti anyakönyvből.

*Kölcsey Ferencz arczképe. Schwerdgeburth metszetéről, mely Einsle festménye s Ender rajza nyomán készült. Az Orsz. képtár metszetgyűjteményében. Szalay-Baróti: A Magyar Nemzet Tört., IV. k. 382. l.*Kölcsey Ferencz aláirása. Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története, IX. k. 330. l.

Szeődemeter Kölcsey anyai nagyapjának, Bölőny Ádámnak, volt birtoka, Közép-Szolnok akkori alispánjának. Édes anyjáról: Bölöny Ágnesről írja szeretettel, hogy:

«Szép Erdély barna fűrtű

Leánya hű anyám».

KÖLCSEY.
Arczképe.
Emlékoszlopa Szatmárt.
Szülőháza Szeődemeteren.*Kölcsey 1. Arczképe. (Eredetije Szatmár várm. nagykárolyi székházában.) 2. Emlékoszlopa Szatmárt. 3. Szülőháza Szeődemeteren. Beőthy Zsolt: A Magy. Irod. Története, II. 203. l.

{650.} A költő, szónok és kritikus, a ki mindegyik irányban úttörő vala, itt tölté gyermekidejének egy részét Szeődemeteren, hol szülőházát – születésének száz éves fordulóján – nagy ünnepélyességgel jelölték meg emléktáblával. Az épület most a Lakatos Ida úrnő tulajdonában van. Az emléktáblába ezek vannak vésve: «Ebben a házban született Kölcsey Ferencz, a nagy hazafi és költő 1790 augusztus 8-dikán. Ennek emlékére s a hálás kegyelet jeléül a Szilágyvármegyei Wesselényi-Egyesület 1890 augusztus 8.»

KÖLCSEY SÍRJA CSEKÉN.*Kölcsey sírja Csekén. Beöthy: A Magy. Irod. Tört. II. 208. l.

Kölcsey a Választás czímű versében, melyet 1809-ben Debreczenben írt – a mikor Salis és Matthisson költészetének hatása alatt állott, – ily szentimentalisan énekel a Szilágyról:

Vidéki a Szilágynak:

Völgyek, szelid hegyek,

Itten fedezzen a sír

Engem tiköztetek.

Oly édes a sötét sír,

A nyugalom helye,

De édesebb sehol sincs

Oh, nincs, mint itt, sehol.

{651.} Oly édes a madárnak

A zöld lombok között,

Ha szél susog feléje,

S ringatja édesen.

Síromra a berek majd

Hűs árnyékot bocsát,

Ledőlve fog nyugodni

Az útas síromon. Stb.

Érczszobrát Kallós Edétől Nagy-Károlyban 1897 április hó 4-dikén leplezték le. Vármegyénk székházának disztermében levő arczképét, mely Wesselényi báró főispán ajándéka, Kőváry festette. Kölcsey, mint szónok, úgyszólva iskolát alapított. Kossuthra és Deákra volt hatással. Élete utolsó napjait a Wesselényi-pörnek szentelte. A mikor a nagy Wesselényinek megvitte a gyászhírt Bártfay, összerázkódott az erős férfiú, arczát kezébe rejtve könyezett s így kiáltott fel: «Nem közénk való volt!» A csekei temetőben nyugszik.