Bálint

A Bálint fia, Péter 1424-ben esküt tesz le a leleszi konvent előtt ötvened magával a Deésházai Menyői László érdekében s a Kusalyi Jakcsok ellen.*U. o.

1694 előtt Kóka Mihály, perecseni lakos, zálogba vett {105.} perecseni Menyhárt Mihálytól két rétet, ezek egyikénél, mint közbíró szerepelt akkori főbíró Bálint János is.*Szgy.

Bálint nevű családok az 1797. és 1805-diki összeírások alkalmával sűrűn szerepelnek. Demeter, ákosi, Flóra, krasznamihályfalvi saját telkén lakó egyházi adómentes nemesek, Gábor, János más telkén lakó krasznamihályfalvi adómentes nemesek, Tógyer szintén más telkén lakó tasnádszántai egyházi adómentes nemes, Mihály baluczai, Mitru, Von, Lup, zálnoki más telkén lakó adózó nemesek, János balázsházi és zölczei főbb, János, tasnádi, magyar- és oláhcsaholyi, csányi kisebb birtokos, István böősházi urasági tiszt, továbbá Gligor, peleszarvadi, János, kisfalusi oláh pap, Petre, szilvási, Stefán, tasnádszarvadi gör. kath. pap, a kiket 1797-ben a hadi segedelemhez való hozzájárulásra összeírtak közt találunk.

Simont (40 éves, szegény) gyalogosnak vették föl a Tasnád-Szarvad községből 1805-ben összeírt fegyverfogható nemesek névsorába, Jánost Szakácsiból, mihályt Babuczáról a fegyverfogható adózó nemesek közé szintén gyalogosoknak. Sándort (30 éves), Demetert (37 éves) és Tamást (26 éves) lovasoknak a balázsházi fegyverfogható nemesek közé. Sándorról megjegyezték, hogy «ha betegsége engedi, maga megyen személyesen, ha pedig nem, öttsét, Bálint mihályt állíttya ki.» Flórist lovasnak, Jánost és Gábort gyalogosoknak vették föl a Kraszna-Mihályfalva községből 1805-ben összeírt, fegyverfogható adómentes nemesek névsorába. András és Ursz Ujnémetiről gyalogosok, András adómentes, Ursz adózó. György, majádi adómentes nemes szintén gyalogos. Bálinth János pedig a kecskésfalvi adózó nemesek közt fordúl elő. Farkas (Lup: 60 éves), János (Von; 58 éves), Demeter (Mittru; 34 éves) és másik János (33 éves), zálnoki adózó nemesek. Farkasról és a fennebb említett Jánosról megjegyezték, hogy «öreg»-ek. Mihály babuczai, Tamás és Demeter {106.} balázsházi, János kecskésfalvi, ifj. Bálint Flóra krasznamihályfalvi, András és Ursz újnémeti nemesek, János, György és Péter szilágypaniti adózó nemesek 1805-ben homagiális esküt tettek.

1808-ben Varsolczon 1 1/2 adómentes lakótelke van Mártonnak, a kit Kraszna vármegye lovasnak írt ki, de megjegyezte róla, hogy «invalidus katona.»

1805-ben Tamás középszolnoki comissarius és helyettes alszolgabíró, 1808–1819. középszolnoki al-, 1820–1822. főszolgabíró. Tamás és Mihály 1807-ben középszolnoki assessorok.*Szgy.s

Bálint Sándor még 1800 előtt járási szolgabíró Közép-Szolnokban, 1812-ben halt meg, mint főszolgabíró, (1809-ben középszolnoki árvaszéki ülnök), 1820–1828, másik Sándor főszolgabíró.

Bálint László 1818–1820 középszolnoki helyettes szolgabíró, 1820-tól rendes, 1833-ben esküdt, 1835–1837 alszolgabíró.

Bálint Elek 1823-ban középszolnoki assessor, 1825–1828. tbeli aljegyző, 1825–1828. helyettes, 1829-ben rendes alszolgabíró, 1829–1835. főszolgabíró, 1834-ben árvaszéki elnök, 835-ben pénztáros, 1835–1847. alispán, 1838–1847. országgyűlési követ.

János 1833-ban krasznavármegyei assessor.

György 1867-ben központi szolgabíró Közép-Szolnokban.

Bálint Sándor 1896-ban szilágyvármegyei másod-, most első aljegyző.