Bikfalvi

1669 máj. 16-dikán Ferencz, ecsedi számtartó zálogba vesz Korlát Jánostól és nejétől (Makó Zsuzsánnától két szakácsii jobbágyot.*Gencsi-lt. nr. 139. más. 1673 jun. 5-dikén Ferencz tanúskodik egy ákosi telek elzálogosításakor.*Nagyv. Múz. Blt. 1690-ben Ferenczné Tasnádon nem akar szolgájának fizetni, ezért a vármegye alispánját igazságtételre kérik.*Szgy. 1694 márcz. 13-dikán Tasnádi Bikfalvy Zsigmond, Gábor, János és Ferencz részére Bánfi {170.} György, erdélyi kormányzó tanúvallató parancsot enged.*Nagyv. Múz. Blt. Bikfalvy Ferencz 1704 október 22-dikén Tasnádról kelt levelével megparancsolja a szarvadi és szakácsii bíráknak, hogy a fejedelem leveleit faluról-falura a hadadi tisztek kezeihez vigyék 500 frt bírság alatt.*U. o. Egy Ferencz 1755-ben Közép-Szolnok vármegye assessora, a ki Menyőben végez nyomozást.*Szgy. Zsigmond 1712-ben Közép-Szolnok vármegye szolgabírája az alsó vagy a peéri járásban.*GKG. C. fasc. VI. 1714 junius 28-dik és következő napjain (a Szilágyfő-Keresztúron) tartott tisztújításkor választották, 1719 április havában újból s 1721-ben is szolgabíró.*BL.

Bikfalvi Zsigmond 1735-től Zilahnak legkedvesebb, ékesszóló evang. reform. papja, meghalt Zilahon 1742-ben.

András 1741-ben a zilahi civisek névjegyzékében fordúl elő.

Az 1742-diki tanúvallatás szerint Bikfalvi-, Gálffi- és Rákóczi-részből állanak az oláhcsaholyi lakatlan, puszta jobbágytelkek.*BL. A tasnádi Bikfalvi-család zálogba vette Sullyok Andrástól a magyarcsaholyi Sullyokrészt, de visszaváltotta tőle a Sullyok-család s csak egy az oláhcsaholyi Puszta Praediumban fekvő jobbágytelket hagyott meg a bikfalvak birtokában.*Bl.

Bikfalvi Ferencz 1780-ban zilahi választói polgár, 1784-ben szenátor. Mihály 1811-ben esküdt, 1848-ban városi képviselő.

1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége visszahelyezte előbbi adómentességébe a tasnádi Bikfalvi-családot, a melyet adómentességből adóztattak meg a bizonyítási eljárás befejezte előtt és melyet a kir. tábla 1782 április 5-dikén donatarius nemesnek itélt. Pál, Ferencz, János, István, más telkén lakó, tasnádi adómentes nemeseket, továbbá Sz. Bikfalvi Ferencz, s más telkén lakó, tasnádi adózó nemest, János, Mihály, István, Pál, balázsházi és zölczei, Péter, István, Mihály, szakácsii, Sándor, nyírmoni főbb birtokosokat, András szakácsii saját telkén lakó, egyházi adómentes nemest fölvették {171.} a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt személyek névsorába.

Bikfalvy Pál Ferencz 1783-ban, meg talán ugyane Bikfalvi Ferencz 1804-ben a görcsöni evang. reform. egyháznak egy-egy czinkannát adott.

Ferenczet (56 éves), Istvánt (63 éves), Jánost (48 éves) és Pált (30 éves) gyalogosoknak vették föl a tasnádi fegyverfogható nemesek 1805-diki névsorába. Ferenczre nézve megjegyezték, hogy «meglehetős erőbe vagyon», Istvánra azonban azt, hogy «maga alkalmatlan, fia alkalmatos.» Mihályi (32 éves) lovasnak vették föl a tasnádi nemesek közé. Ferencz (38 éves) tasnádi adózó nemes. Ferencz, másik Ferencz, István, János, Mihály és Pál tasnádi nemesek homagiális esküt tettek. Sándort lóval vették föl a menyői fegyverfogható adómentes nemesek közé. Ferenczet és Andrást gyalogosoknak, Istvánt és Jánost lovasoknak vették föl a szakácsii fegyverfogható adómentes nemesekkel. 1830-ban említve van, hogy a nemes Bikfalvi-családnak vezetékneve Marhát.

Bikfalvi Sámuel 1834–1845. középszolnokmegyei esküdt, 1835–1841. tiszti alügyvéd, 1841–1847. táblabíró, Mihály 1841–1845. középszolnoki esküdt.