Bölöni

A család legrégibb tagja Illés, a ki 1400 körül élt. Fia, Péter, 1459-ben Miklósvárszék követe a meggyesi országgyűlésen, Nagy-Bölönben lakott, I. Gáspár, a ki 1570–1625 közt élt, fejedelmi titkár, 1620 nov. 9-dikén Pozsonyban kelt levelével unokaöcscsét Bölöny Gáspárt fiává fogadja és {225.} örökösévé teszi. Bethlen Gábor fejdelem pedig ezt jóváhagyja.

Bölöny István ifj. Gáspár fia 1653 máj. 21-dikén Borzási György és Szentlászlay Ferencz királyi emberek előtt elzálogosított miklósvári birtokainak kiváltásáról nőtestvére Ilona Gazdag Györgyné javára lemond, Bölöny István ekkor a szilágysomlyai várban várkatona volt.*Kraszna vármegye 1776 áriratából, ennek eredetije Nagyv. Múz. Bl.

1733-ban II. István Kémeren lakik.*Bölöni László, bánfihunyadi ügyvéd közlése (az ő családfáján I. István.)

I. Sándor 1643–1714 közt élt, Kraszna vármegye alispánja (Kémeren lakik).*Bölöni László, bánfihunyadi ügyvéd közlése. Neje Décsei Zsófia. Megszerezte Tordai István, alispán vagyonát. Vagyonának egy részét anyja Gomány Anna után örökölte.*1733-diki osztálylevél. U. o.

1735-ben I. László krasznavármegyei szolgabíró.*Gencsi-lt. nr. 1467. 1743-ban, 1746-ban krasznavármegyei jegyző.*U. o. nr. 1387. és nr. 499. 1752-ben ismét krasznavármegyei szolgabíró*U. o. nr. 1087.. 1758–1761. krasznavármegyei alispán*U. o. nr. 145.. Mint Rettegi írja 1761-ből: «Bölöni László, a krasznavármegyei viceispán is megholt, ez jó pennájú s tudományú, nevezetes ember volt, meghalván az első felesége, halála előtt hat héttel vette el Dobay Pálné ángyomat»*Hazánk, II. 238. l. I. Bölöni László, krasznavármegyei «nagy dexteritású actualis vice-ispán»-nak első felesége, Ludányi Baji Klára 1761-ben halt meg, a «kémeri gyászos úri ház»tól temette el Filep István, somlyai reform. lelkész.*1762-beli Tiszta Fejér Bibor Öltözet stb. halotti beszéd. Bölöni László, bánfihunyadi ügyvéd könyvtárában.

II. Sándor és neje, Török Krisztina 1760-ban a szakácsi evangelikus református templom ujjáépítése alkalmával segítették az egyházat. Ugyanők 1750-ben ez egyháznak keresztelő poharat is készítettek. II. Sándort középszolnokvármegyei aljegyzővé választották 1736. nov. 2-dikán Sz.-Csehben.

{226.} 1746-ig jegyző. Kémeri Bölöni Sándor, ordinarius notarius Sámsonban 1746 aug. 31-dikén kelt levelében igazolja, hogy Kis Dobai Nagy Pál a Miklós fia K.-Szolnok vármegye generalis törvényes székénél anyai örökségének (menyői?) törvény szerint való felosztását kérte. Ezt az örökséget ugyanis anyja Gólya Borbála, testvérével Menyői Gólya Györgygyel soha fel nem osztotta, de most Gólya György fiai: István, Sándor és György az ő jogainak mellőzésével osztozkodtak meg azon.*Szgy. Azután (Kémeri Bölöni Sándor) 1747-ben az erdélyi országgyűlésen követ. 1756–1766. középszolnoki alispán. Szakácsiban birtokos. Krasznából költözött ide, neje birtokára, a kinek egyik leányát egy Ugrai veszi nőül. Az Ugrai-család 1810-ben kihalván, vagyona a Bölöni-csaldára így száll át. I. Károly, a II. Sándor unokája, az egész Ugrai-vagyon tulajdoosa. Az 1766 aug. 12-dikén tartott gyűlésen Bölönyi Sándor alispánt választották meg azon czélra, hogy a középszolnoki egyházmegye egyházi ügyeit a polgári törvényszékeken figyelemmel kisérje és sürgesse.*Tt. Ev. ref. II. 105. lap.

Mint Rettegi írja: 1761 jun. 21-dikén báró Bánfi Farkas temetésén Bonczhidán a nemesi renden többek közt ott voltak: Bölöni Sándor és László, ez Kraszna-, amaz Közép-Szolnok vármegye v(ice)ispánja.*Hazánk, II. 58. l.

II. Sándort középszolnokvármegyei alispánná elismerésül tizennyolcz évig viselt notariusi fontos szolgálataiért választották meg.

1761 decz. 7-dikén Bölönyi (II.) Sándorné Török Krisztina, mint iure szakacsiano heres, letette Tasnádon lakó Hatvani Istvánnak, Hatvani András utódjának a zálogösszeget azon szakácsii telekért, melyet Csögi Magdolna zálogosított el.*Nagyv. Múz. Blt. Bölöni Sándor özvegye Török Krisztina 1786 előtt (1778 tájt)*Gencsi-lt. nr. 1481. Kraszna és Kővárral egyesűlt Közép-Szolnok vármegyében {227.} Ákos helységben lakó Árkosi Veres Ferencz, Veres Krisztina, Hatvani Mihály, Veres György Mária nevű leányának fia, Jura János, Veres György Erzsébet nevű leányának fia, Ér-Sz.-Királyi Veres Mihály és János birtokára a Kraszna vizén építtetett egy kétkövű malmot, melyet a fent nevezett birtokosok átvenni s költségeit az asszonynak ki akarják fizetni s ha el nem fogadja, Kávássy János, középszolnokvármegyei érmellyéki helyettes szolgabíró 1786 febr. 24-dikén kelt levele szerint törvényes uton is kényszerítik.*Szgy.

II. László 1770-ben középszolnoki aljegyző.

I. József 1776–1793. középszolnoki szolgabíró (Szakácsi),*Gencsi-lt. nr. 429. 1800–1805. alispán, 1806 elején halt meg. Fia, Károly középszolnoki szolgabíró 1821–1829 (1828–1829 fő-).

Ádám, a kinek első gyermeke Ágnes, a nagy Kölcsey édes anyja, 1768–1770 közt krasznavármegyei szolgabíró, előfordúl a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt szeődemeteri főbb, balázsháza-zölczei, érszodoró-tövisedi kisebb birtokosok közt. Ádám 1799 tájt reg. perceptor: királyi adótárnok. Szeő-Demeteren Bideskuti-birtokban lakott.

B. Bölöni (III.) Gáspár és Telegdi Csanádi Anna 1778 júl. 26-dikán az ákosi evang. reform. egyháznak egy terítőt ajándékoztak.

III. Gáspár 1793–1805. középszolnoki szolgabíró (1802–1808. fő-), 1798 szept. 25-dikén, mint rendes szolgabíró szabadságot kér, hogy Munkácsra utazhassék. Id. Gáspár, 1804–1819. ifj. (IV.) Gáspár 1823-ban középszolnoki juratus assessorok. Id. Gáspár, 1809–1812. helyettes alispán, a szakácsii, ákosi, újnémeti, krasznavármegyei szolgabíró,*U. o. nr. 442. a zálnoki, József a szakácsii, újnémeti, II. Ferencz, 1800–1805. helyettes al-, 1805–1810. rendes szolgabíró, az ákosi kisebb birtokosok közt fordúl elő.

{228.} II. Ferencz, kinek neje Tóth Klára, Ákoson lakott. (Atyja, I. Lajos Kémerről Ákosra nősült.) 1800–1810. középszolnoki alszolgabíró, juratos assessor. (S talán alispán!)*Bölöni László közlése.

II. Ferencz testvére I. Dániel Kémeren maradt, az apai örökségben; Elek testvére is Kémeren gazdálkodott.

1804-ben I. József megbizza a szolgabírót, hogy Guthi Krisztinának Csaholyban levő, engedetlen jobbágyát megintse.*Szgy.

1806-ban Bölöni Ádámnénak egy lakott és egy puszta antiqua meg egy lakott és egy puszta nova jobbágytelke volt Márkaszéken; egy lakott és egy puszta antiqua meg egy puszta nova jobbágytelke Lecsméren; két adómentes lakótelke meg egy puszta antiqua és egy lakott nova jobbágytelke Ippon. Dénesnek, a ki gazdálkodó Kémeren (krasznavármegyei táblabíró?) egy lakott antiqua jobbágytelke Zoványon, Salamonnénak, Gáspárnak, Józsefnek stb. egy kuriájok, három adómentes lakótelkök, hét lakott antiqua és tíz lakott nova jobbágytelkök volt Kémeren. Legtöbb telke volt Ádámnénak (egy kuria, három antiqua, négy nova) és Salamonnénak (egy adómentes lakótelek, egy antiqua, négy nova). Gáspárt és Ferenczet az ákosi, Sándort a szakácsii fegyverfogható adómentes nemesek 1805-diki névsorába lovasoknak vették föl.

Egy Sándor 1805-ben Kraszna vármegyének juratus assessora. Az I. Ádám fia VI. Sándor 1806–1809. középszolnoki tiszteletbeli aljegyző. 1809-ben középszolnoki helyettes árvaszéki bíró. Talán ő volt 1806–1809. középszolnoki juratus assessor és 1837-ben ő és Mihály krasznavármegyei szolgabírák.

III. Imre az I. Ádám fia, a kinek neje Bideskúti Heléna. Imre 1808–1815. középszolnoki tiszteletbeli aljegyző, 1815–1819. középszolnoki főszolgabíró, 1818-ban árvaszéki elnök. 1819–1827. főjegyző, 1827-ben helyettes, 1828–1833. rendes alispán, 1834–1838. táblabiró Közép-Szolnokban. Ennek neje hagyományozott a zilahi iskolának 1859 jun. 4-dikén Szeő-Demeteren {229.} kelt végrendeletében, ezer ezüst frtot és a szeődemeteri reform. egyháznak négyszáz ezüst forintot.

Károly 1820–1828. középszolnoki alszolgabíró, 1828–1829. főszolgabíró, 1830–1838. táblabíró.

I. Dániel fiai: Lajos, IV. Ferencz, VII. Imre az 1848/9-diki szabadságharczban küzdöttek. Lajos haza kerűlt Kémerre, a hol 1870-ben (nőtlen) halt meg, a másik kettő a harczban esett el.

II. László nővére Anna (Ugrai Györgyné) 1831-ben kelt végrendeletében a többek közt az ákosi és szakácsii reform. templom számára 500–500 frtot hagyott. VI. Lászlót, kinek neje Guthy Juliánna, bízta meg a végrendelete végrehajtásával.

II. Zsigmond (neje Szilágyi Ágnes, ilosvai) 1861-ben Kraszna vármegyében tiszteletbeli rendes törvényszéki ülnök. Zsigmond egyike vala ama krasznavármegyei birtokosoknak, a kik 1860-ban a Széchenyi özvegyhez intézett részvétfeliratot aláírták.*Pesti Hirnök, 1860. évi 60. sz.

Samu 1861-ben krasznavármegyei harmadik alszolgabíró,*Szgy. 1867-ben főszolgabíróvá választották; de lemondott s gazdálkodott Kémeren.

IX. Sándor, szilágysomlyai ügyvéd s a Szilágy-Somlyó szerkesztője.

Pál, 1861-ben középszolnokvármegyei számevő, Tasnád-Szántón, azután Paczalon gazdálkodott, fia Bálint, tasnádi főszolgabíró 1889–1902.

III. József 1881–1887. országgyűlési képviselő a diósadi választókerületből.

Családfájok*A családfát Bölöni László, bánfihunyadi ügyvéd szives közlései alapján bővítettem. külön mellékleten.

Családi czímerök: Kék mezőben zöld téren ötágú arany koronára támaszkodva pánczélos kar könyököl görbe magyar {230.} kardot tartva, melyre véres fő van szurva. A vért fölötti koronás sisak fölött csillag. A foszlány jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.*Bölöni Bálint közlése.