| Hunttelke. | TARTALOM | Iklód (Kis-). |
Nevének változatai: 1290-ben* Igey. 1379-ben* Igrichy. 1415-ben* Vguruchy. 1473-ban* Egrechy. 1511-ben* Igryk. 1536-ban* Igretzy. 1549 tájt* Egriczy. 1577-ben* Igriczy. 1590-ben* Igrichy. 1616-ban* Igricz.
Neve regőst, énekest jelent, a kik itt laktak, vagy pedig e község jövedelmét forditották a regések tartására egykori birtokosai.
A Bábolnahegy déli aljában, szűk völgyben fekvő község. Keresztül foly rajta a Bábolnahegyből eredő patak, mely Lozsárd s Kis-Jenőn át balról a Kis-Szamosba ömlik.
Deéstől 29.6 kilométernyire a szamosujvári járásban fekszik.
Igriczét 1290-ben* IV. László király Kirey Miklósnak örökösök nélkül elhalt s így reá szállott ezen birtokát Istvánnak és Pálnak, a Mihály fiainak adta. Hodor nem bizonyos benne, hogy Igey alatt tulajdonképen Igricze vagy más község értendő.
1379-ben* királyi birtoknak mondatik,* mint ilyen Bonczhidához tartozott, mint később is. Valószinüleg Lajos király Igriczét a losonczi {61.} Bánffyaknak adományozta, de Zsigmond király elvette tőlük, tudniillik Dezsőfi Miklós fiaitól István, Ferencz és Dezsőtől, azért, mert nápolyi Lászlóhoz állván, hűtlenségbe estek, de 1405-ben* megkegyelmezvén, Igriczét, Salgót és Tótfalut Dénes bán fiainak Lászlónak és Györgynek visszaadta.
1415-ben* ezek és azon László fia István, Miklós és Tamás Igriczét Nyiresi Domokos fiának Istvánnak s ennek fiainak: Tamás, Lukács és Mihálynak adták cserébe némely Nyiresi részekért. A Nyiresieket abba 1415-ben* be is igtatják, mely alkalommal Igriczi praedium (pusztának) hivatik.
1473-ban* birtokosa Losonczi Bánffy László.
1511-ben* egy összeírás szerint egy itteni rész Bethleni Miklós fiainak: János és Farkasnak kezén volt.
1515-ben* Bánffy Péter itteni részét, mely reá néh. Bánffy János után szállott, Kendi Gálnak veti zálogba.
1519-ben* Bánffy László fia Miklós itteni részét atyjának adja cserébe.
1524-ben* Losonczi Bánffy László s gyermekei Miklós, Bernát, László, Gábor, Magdolna és Anna itteni részüket Kendi Gáltól magukhoz váltani akarják.
1524-ben* Bánffy László s gyermekei itteni részüket Podvinyai Pál s nejének Zsófiának néh. Kecsetszilvási Kristóf leányának eladják, ezt azonban még azon évben* visszavonják.
1535-ben* János király Kendi Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti.
1536-ban* Kecskeméti Patócsi Miklós Igricze negyedrészét, mely egykor Bánffy Lászlóé volt, testvérének Patócsi Jánosnak adja cserébe.
1536-ban* Bánffy László, Miklós és Mihály itteni részükbe új adomány czimén beigtattatnak.
1542-ben* Patócsi Miklós itteni részét Patócsi Jánosnak adja ennek magyarországi birtokaiért cserébe.
{62.} 1542-ben* Patócsi János itteni részét nejének Kabos Margitnak eladja.
1546 körül* Bánffy Gáspárnak itt 2 jtelke van.
1549 előtti* néhai Bánffy János fia János Báthori Szaniszlófi Miklós fiát Istvánt, aki anyjának Zsófiának azon néh. Bánffy János leányának részét pörrel kereste rajta, itteni részében testvéreül fogadja.
1554-ben* Bánffy Mihály itteni részét vejének Tinnini Bajnicsics Horváth Györgynek köti le.
1563-ban* Bánffy András és Péter itteni részüket Kendi Gálnak adják zálogba.
1568-ban* itteni birtokosok Kendi Ferencz és János, kiknek oláh jobbágyaik vannak.
1572-ben* Bánffy János, Mihály és István itteni részüket Kendi Jánosnak adják zálogba, mely ellen ezek testvére Losonczi Bánffy István fia István, fia Farkas tiltakozik, ugyanezen évben Bánffy Kristóf és Farkas a Kendy utódait ennek birtokbavételétől tiltják.
1577-ben* Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Kendy Gábor itteni részét Kendy Ferencznek adományozza. Többi birtokosok Bánffy Farkas, Kendy Sándor. Jobbágyai: Tarul és Rád.
1578-ban* Rudolf császár Bánffy Farkast, Kristófot, Györgyöt, Boldizsárt, Tamást, Gábort, Gáspárt és Lászlót itteni javaikban megerősiti.
1578-ban* Kecskeméti Patócsi Ferencz leányát: Katalint Kendy Sándornét és Erzsébetet mogyoroi Losonczi Bánffy Boldizsárnét és leánytestvérüket Patócsi Annát, a Patócsi Gáspár leányát itteni birtokrészükben új adomány czimen a fejedelem megerősiti.
1579-ben* mivel Bánffy László s fiai Miklós, Bernát, László és Gábor itteni részüket egykor Podvinyai Pálnak s nejének Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának eladták, Kendy Sándor mint Kendy Mihálynak és azon Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának fia abba beigtattatik.
1590-ben* Kendy Ferencz itteni, a Kendy-kastélyhoz tartozó részében megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott.
1594-ben* Báthory Zsigmond néh. Kendy Gábornak itteni részét, t. i. 11 oláh jobbágyot,* annak hűtlensége miatt Ravazdy Györgynek adományozza oda.
{63.} 1597-ben* Bánffy Kristóf özvegye Bocskai Anna birja.
1601-ben* Tahy István itteni Báthory Zsigmondtól nyert részét nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1607-ben* Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek s neje Bánffy Margitnak átengedi.
1616-ban* a fejedelem itteni részét Haller Zsigmond s neje Kendy Krisztinának adja.
1618-ban* Ravazdy György fiai András és István tiltakoznak az ellen, hogy e birtokot, melyet atyjok Báthory Zsigmondtól nyert s melyet Mihály vajda elkobzott, most Wesselényi Boldizsár, mint Mindszenty Benedek árváinak gyámja, elfoglalva tartja.
1620-ban* Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősiti azon részben, melyet egykor a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit, Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferencné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsi rész iránt ellentmondtak.
1624-ben* Haller Zsigmond testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban* a fejedelem is megerősiti.
1632-ben* Rákóczy György Haller Zsigmond magvaszakadtával annak itteni részét Kovacsóczy Istvánnak adományozza, de Haller György és neje Nyáry Borbála vele olyan egyezséget kötöttek, hogy halálával az a Hallerekre szálljon vissza, a mi alig ha történt meg, mert azt 1641-ben* a fiskus kezén találjuk.
1640-ben* Veglay Horváth István a maga és nővére Horváth Klára Becsky Zsigmondné itteni részét öcssére Ferenczre hagyja.
1647-ben* Veglai Horváth György leánya Zsuzsánna Balog Lászlóné, most Décsey Bálintné és Décsey Zsigmond itt néhány telket birnak.
1648-ban* Bánffy Zsigmond itteni részét nejének Nemes Annának vetette zálogba, de az iktatásnál Bánffy György és Dénes ellentmondtak.
1655-ben* Ravazdy András fia András biharmegyei csinálosi lakos itteni részét, melyet néh. Eglai Horváth György ellen per útján megnyert, most Haller Péter özvegyének Pécsi Erzsébetnek eladja.
{64.} 1677-ben* Veglai Horváth Magdolna itteni részét a Becski Zsigmond utódaitól kiváltván, férjére Lugosi Miklósra hagyja.
1694-ben* birtokosai Bánffy György és Farkas s a Becsky család.
1707-ben* Bánffy Györgynek itt egy jobbágy- s egy zsellértelke volt.
1714-ben* Koncz Borbála itteni 6 telkét Váradi György és neje Diószegi Juditnak eladja.
1733-ban* esküllői Ördög György fia István cserébe veszi deésfalvi Simon Jánosnak itteni telkét.
1759-ben* br. Naláczy Sárát vejének br. Bánffy Dénesnek s fiainak György és Dénesnek itteni részébe zálogjogon beigtatják.
1761-ben* itteni birtokosok Veglai Horváth János és István.
1770-ben* itteni birtokosok Kénosi Sándor János vétel jogán.
1801-ben* birtokosai: gr. Bánffy Györgynek van 8, br. Bánffy Györgynek 3, br. Bánffy Pálnak 2, Balog Györgynek 5, Simén Györgynek 5, Orbók Lászlónak 2 telke.
1809-ben* birtokosai: gr. Bánffy Györgynek van 3 telke, br. Bánffy Györgynek 1, br. Bánffy Pálnak 1, Simény Györgynének 3, Galambosi Samunak 3, Katona Jánosnénak 1, Décsei Zsigmondnak 6/12 telke.
1820-ban* birtokosai: gr. Bánffy József, br. Bánffy Pál, br. Bánffy György, Katona László, Sárdi Simény Elek és Györgyné (1828-ban is), Galambos Sámuel, Vajna István, a ki után Hodor Károly örökölt, a kitől 1842-ben Jakabházy Dániel vette meg, Szarvadi Sándor.
1837-ben* birtokosai gróf és báró Bánffy, Simény, Szarvady és Hodor családok.
1863-ban* Jakbházy Dániel, gr. Teleki Miklós, br. Bánffy Albert, Dr. Naymister Szaniszló, id. Daday István Fejérdi és Molnár jogon, Katona Erzsébet részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeirt 38 füstből egy nemesi füst sem volt s adófizető lakosaiból egy sem fizetett 8 frtot.
Jelenlegi birtokosok (1898) br. Bánffy Albert (Válaszút), gr. Bánffy György (Bonczhida), gr. Teleki Árvéd (Drassó).
Ha e község neve s határhelyeinek elnevezése után következtetnünk szabad, egykori lakosai magyarok voltak. De ezek korán kipusztulván, helyére oláhok nyomultak. Őstermeléssel foglalkoznak ugyan, {65.} de ebben nem nagy szorgalmat fejtenek ki. A hónapok esős vagy száraz voltát „hagymakalendárium”-ból tudják meg. Ó év estéjén 12 drb fél hagymaréteget töltenek meg sóval, a hónapok szerint sorjába s a melyben újév reggelén több-kevesebb víz gyül, az esős, a mely száraz marad, eső nélkül való hónap lesz.
Ruházatuk házilag készül; épületeik fából s kőből valók, szalmafedelüek.
1535-től 1590-ig* Belső-Szolnokhoz, az előtt és után Dobokavármegyéhez tartozott.
1786-ban* gör. kath. és gör. keleti egyházközség, van két papja.
Gör. kath. egyháza a felső-töőki filiája. A szent archangyalok tiszteletére épült egykori fatemploma helyett 1897-ben épitettek újat kőből. Papjai voltak, míg önálló egyház volt: Horváth Trif, Gergely és László után Veress János.
Tanitója az anyaegyházéval közös.
Éghajlata mérsékelt, egészséges és széltől mentes.
Határa 1721-ben* két fordulós, terméketlen, vizes és köves, inkább északnak fekszik s rendkivül sovány, tavaszi vetésre alkalmas. Kevés szénája terem, az is jobbára erdei. Hat ökörrel kétszer szoktak szántani. Csak a szükséges tűzre való fája van. Őrölni két mérföldnyire járnak, hadi útvonalon kivül esvén, ennek terheitől nem szenvednek. Deéstől 2, Kolozsvártól 3 mföldnyire fekszik. Sót fuvarozhat.
Adó alatt van 6 ökör, 7 tehén, 3 bornyu, egy ló, 26 juh, 8 disznó. Összes mivelhető szántója 49 köböl férőű, elvetettek 8 köb. őszi, 1 1/2 köb. tavaszi gabonát s lett 44 kal. Elegyes búzája, 22 kal. Zab és árpa, 9 kal. Kender s 7 szekér széna.
1837-ben* határa 3-ad osztályú, sovány, terméketlen, legelője tágas, erdeje a szükséghez mérten. Erdélyi fajta szarvasmarhát, juhot tenyésztenek; gyümölcse: közönséges alma, körtve és dió s inkább szilvából áll. Épületnek való köve bőven.
Határhelyek: 1864-ben* Válya Bujdosoluj ku fundu Rituluj; Ptyicsoru Bebgyiuluj; In Lunke; Gyálu Porkoluj.
Lakossága: 1700-ban* van 5 jobbágy lakosa s az egész községben 5 ház.
1721-ben* 4 jobbágy, 7 zsellér lakosa, 11 ház.
1750-ben* 5 jobbágy 4 1/2 telken, 5 házban, 13 zsellér 9 telken 11 házban lakik.
{66.} 1837-ben* lelkek száma 135, a házaké 24.
1854-ben* lakosok száma 182.
1857-ben* házak száma 39, lelkeké 189, ebből 3 róm. kath., 186 gör. kath.
1886-ban 241 lakosból 235 gör. kath. és 6 zsidó.
1891-ben 231 lakosból 7 izraelita, a többi gör. kath. román.
Adója 1721-ben* 131 frt. 1898-ban 454 frt 37 kr.
| Hunttelke. | TARTALOM | Iklód (Kis-). |