| Letka. | TARTALOM | Lokson. |
Libaton.
Nevének változatai: 1488-ban* Lybathon.* 1584-ben* Libotin. 1594-ben* Lybatyon. 1598-ban* Lybathon. 1630-ban* Lajbaton. 1658-ban* Libatin. 1703-ban* Libaton, oláh neve 1831-ben* Libányész, ma Libotym.
{57.} E község neve szláv, származik ljub, ljubiti, libotini szavakból,* mely nyelvünkön szeretni, kedves, kiesnek felel meg, a mi teljesen reá is illik a mi községünk fekvésére. Benkő* nevét Libadion görög szóból származtatja, mely füves helyet jelent.
Fekszik a Buda- és kupsafalvi patakok egybefolyásán alól szétszórtan, mely a községen át Rogoznál a Lápos vizébe szakad, Deéstől 54.9 kilométernyire, a magyarláposi járásban.
Libaton kezdettől fogva a Losonczi Bánffyak birtokában volt.
1488-ban* Györgyfalvi László fiai: Salatiel és Miklós e birtokot, melyet még atyjuknak Losonczi Albert zálogositott el, Harinnai Farkas Tamásnak vetik zálogba.
1502-ben* Farkas Tamás fia János magvaszakadása esetére e birtokra nézve sógorát Bikli Jánost teszi örökösévé.
1505-ben* és 1506-ban* néhai Harinnai Farkas Tamás Libatont végrendeletileg sógorának Biklinek adományozván, abba fia Farkas János is beleegyezett.
1506-ban* miután e birtok 2 részét már előbb Bánffy László, harmadik részét most adják el Bogdán moldvai vajdának Harinnai Farkas Tamás leányai: Katalin apácza és Margit: Bikly Jánosné.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén. Eleczke György a vajdája.
1584-ben* Báthory Zsigmond e M.-Láposhoz tartozó falu lakóit terméketlen, szűk területük miatt a 30-ad alól fölmenti.
1593-ban* itteni nemes Elexe Pál. A fejedelem birtoka.
1598-ban* Báthory Zsigmond e birtokot Székely Mózesnek, Udvarhelyszék kapitányának adományozza oda, különösen a muszkák és törökök ellen tanusitott vitézségeért és testvérének Péternek azon esetre, ha Székely Mózes elhalna.
1600-ban* Székely Mózes, később fejedelem, Libatont szentpáli Jánosnak adja cserébe.
1601-ben* Szentpáli János e birtokát Légeni Szilvási Péternek eladja.
1602-ben* Kamuthi Farkas birja.
1605-ben* Bánffy Anna előbb Apaffy Lénárdnak, most Szentpály {58.} Jánosnak özvegye Libatont Szilvási Péternek a férjével történt egyezség szerint által adja.
1609-ben* a fejedelem idevaló nemes Buda Mihály, Sándor, Tódor és Jánost újólag megnemesiti s telkeiket minden közteher alól kiveszi. De Rákóczy György fejedelem telköket közteherviselés alá véteti, személyes nemes voltukban meghagyja.
1612-ben* Báthory Gábor tanácsosa Kamuthy Farkas és Kávási Péter pohárnoka birják.
1616-ban* Haller Zsigmond e falut Lisbona Gerárd fejedelmi harminczadosnak adja cserébe Oláh-Nyiresért, mivel ennek Lápos-vidéken levő bányáihoz jószágot nem bir.
1618-ban* birtokosa Lisbone Gerárd özvegye, ki itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki a határra.
1619-ben* emlittetik, hogy Kendy Krisztina e birtokát féjére Haller Zsigmondra hagyja, melyben őt 1620-ban* a fejedelem megerősiti.
1620-ban* birtokosai Lisbone Gerárd fiai: Henrik, János és Rajnald.
1630 körül* Haller György bátyja Haller Istvánnal tiltakozik az ellen, hogy a fejedelem Haller Zsigmond öcscsének e birtokát elidegenitse, mivel őt és fiát Samut illeti.
1631-ben* Mikó Ferencz e birtokba igtattatik.
1642-ben* néh. Mikó Ferencz után a fiskus birja.
1653. és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak itt 24 adózó jobbágya van.
1658-ban* itteni nemes a Libatini János család.
1659–70-ben* Barcsay Ákos e birtokot Bánffy Dénesnek adja zálogba.
1653-ban* szept. 17-én Bánffy Dénes e birtokában Oláh-Lápossal együtt, melyet Barcsay Ákostól kapott 5000 frtért zálogban, Apaffy által megerősittetett. 1670-ben* is ő birja.
{59.} 1678 január 27-én* Kornis Gáspár szerezte meg e falut Apaffy fejedelemtől, de elhallgatta (Bethlen Miklós szerint), hogy ez a Bánffy Dénesé volt, kinek megfogatásánál és fejvételénél részt vett s ezért kapta.*
1694-ben* birtokosa a Kornis család.
1695-ben* Kornis Zsigmond és István e birtokukat Bánffy Györgynek s nejének Bethlen Klárának átengedik.
1769-ben* a fiskus e birtokot, melyet Szentkereszti Samunak 1-ső nejétől Bánffy Klárától* való fia György és ifj. br. Dániel Istvánnak Bánffy Ágnestől való fia legifj. István birják, tőlük magához váltván, azt a nagybányai bányaigazgatóságnak adta át.
1777-ben* Mária Terézia e birtokot a nagybányai bányaigazgatóságnak 99 évre, tehát 1876-ig zálogba adja.
1786-ban* birtokosa a kir. fiskus, van 67 jobbágya, 11 zsellére s 7 szegénye.
1820-ban* birtokosa a nagybányai pénzverő hivatal; van 62 telke.
1863-ban* a m. kir. államkincstár részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 200 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokos (1898): Filip János Nándor utódai, 196 hold, vásárlás folytán.
Lakosai románok, foglalkozásuk földmivelés, baromtenyésztés. Öltözetüket házilag állitják elő kenderből és gyapjuból, a férfiak viselete ugyanaz, mint a láposdebrekieknek, a nők katrinczát hordanak. Fő táplálékuk a málé. Házaikat fából épitik, szalmával fedik. Ugy lakóházuk, mint melléképületeik elszórtan vannak épitve.
A gör. kel. egyházközség temploma fából épült, Szent Paraszkéva tiszteletére szentelve, két harangja felirata szerint 1867. évből való. Kolozsvárt öntötték. Papjai:Filip Juon, Tódor, Gergely és Kosztán után a jelenlegi szintén Filip Dénes és Perhajcze Sándor.
A gör. kath. egyházközség 1830-ban* a magyarláposi, később az ungurfalvi, jelenleg a rogozi filiája. Fatemploma 1811-ben épült s a szent Archangyalok tiszteletére van szentelve. Anyakönyve 1828 óta vezettetik. Míg önálló egyház volt, a Perhajcza családbeliek paposkodtak benne.
A gör. keleti felekezet iskoláját a kir. tanfelügyelő többszöri sürgetésére {60.} 1872-ben létesitette.* 1858 óta* évenként 10 frttal járult a magyarláposi gör. kath. iskola fenntartásához.
Éghajlata mérsékelt s egészséges, jégverés, járvány ritkaság. Határának két része 1750-ben* termő, a többi rész teljesen hasznavehetetlen. Lakosai barmok eladásából és Kapnikbányán való bányászkodásból s részben a föld termékeiből tartják fenn magukat. Két fordulós határa részben téres és részben hegyes s 4–6 ökörrel szántható, a hegyes részt nem trágyázzák, mert a záporok lemossák, a téri rész pedig e nélkül is termékeny. Őszi gabonát ritkán vetnek, a mert a nagy havak miatt kipusztul. A tavaszi búza köble 4 kalangyát, szemül egy-egy vékát ereszt, a zab 6 kalangyát, szemül 2 vékával fizet. Tűzre való fás erdeje bőven, legelője szűk, kaszálója fordulónként, de az oláh-láposiaktól is szoktak bérbe venni. Szántója 131 1/2 köböl férőű, elvetettek 46 3/4 köb. rozsot, 180 véka tavaszgabonát, zabot, szemes törökbúzája termett 16 3/4 köbölnyi; rétje 268 1/4 szekérre való. Van 87 jármas ökre, lova, 119 tehene, 59 tulok, 267 kecske, juh, 96 disznója és 230 méhköpűje.
Pálinkafőző üstök jövedelme 20 frt 24 kr.
1822-ben* határa adózás tekintetében első osztályú, adó alatt van 857 köb. szántó, 1501 1/2 szekér szénára való rét, 55 ökör, ló, 77 tehén, 16 tulok, 37 disznó, 3 méhköpű.
Jelenleg határa termékeny, terményei: a tengeri, tavaszbúza és zab. Gyümölcse a beszterczei szilva, kevés alma és körtve.
Van egy egykövü felülcsapó patakmalma, mely a domokosi lakos Márkovics Lajos tulajdona.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* évente Szent-Mártonnapján jobbágyaik fele 16, másika 8 denárt fizet, Szent-Györgynapon juhaikból 50-det adnak.*
1552-ben* Libathon, Lápos-Debrek és Szász-Mező együtt, Rettegre a tisztnek adtak 25 köböl zabot, másfél köböl gabonát, 20 csirkét, 4 bárányt, 3 fejős tehenet, 2 pint vajat, összesen 18 frt 25 denár értékben.
Határhelyek: 1766-ban* Gruj luj Pojényi, Zevoju luj Timbus, Resztocs, Retunda, Válya Tresztye, La Tyier, Gura Veji Reszulor, Válye Fraszinyilor, Gyalu Korbuluj, Pojenyile Joszipesty, Valye luj Magdo, Pedure intre Libotyine, Voje luj Balk, Gyalu Maluntuj, Priszák, Riu Libotiynuluj, patak.
{61.} 1864-ben* Valea Birnelor, Facza Lazurilor, Valea lui Balku, Lazu lungu, Zevoiu lui Blazniku, Dealu Corbuluj, Rotunda, Valea Resitzelor, Valea Merilor, Fundetura, Rosicie, Valea Zimbrelor, Dosu luj Malden Budaie, Valea Rusuluj, Dealu lui German.
Lakossága: 1553-ban* van benne 8 szegény, 10 kapu és 9 puszta ház. 1603-ban* összesen 17 lélek lakik benne.
1637-beli összeírás szerint* fiaikkal együtt 127 jobbágy, 2 szegény, 4 szabados nemes lakosa van, házak száma 40.
1703 körül* 7 jobbágy, 27 zsellér lakosa van, összes ház 34, elpusztult ház 10. 1706-ban* fiaikkal együtt 100 jobbágy lakosa van, összes ház 37, egy el van pusztulva.
1750-ben* lakossága 48 jobbágy 45 telken 46 házban s 3 ily özvegy 3 telken és házban, 1 telkes zsellér 1 házban és 1 kóborló, kik ez utolsó kivételével 49 telken 50 házban laknak, el van pusztulva 15 telek, melynek lakói kihaltak s részében más helyekre telepittettek át.
1822-ben* 73 gör. kel. családfő lakik benne
1831-ben* 674 gör. kath. és gör. kel. lakossal.
1857-ben* házak száma 194, a lakosoké 822, ebből 7 róm. kath., 150 gör. kath., 665 gör. keleti.
1886-ban lakossága: 964, melyből 13 róm. kath., 24 gör. kath., 918 gör. kel. és 9 zsidó. 1891-ben 1055 lakosból 13 róm. kath., 29 gör. kath., 1005 gör. kel. és 8 izraelita.
Adója: 1703 körül* 40 frt 30 kr., 9 3/4 köb. búza s ugyanennyi zab, 4 szekér széna s egy vágómarha. 1748-ban* 230 frt 17 kr. a következő évben pedig* 277 frt 31 1/2 kr. 1755-ben* 210 frt 10 kr., 1775-ben 633 frt 10 kr., 1822-ben* 633 frt 52 kr. 1898-ban 1961 frt 12 kr.
| Letka. | TARTALOM | Lokson. |