| Lozna (Kő.) | TARTALOM | Lozna (Uj-). |
Nevének változatai: 1338-ban* Loznapataka. 1554-ben* Nagyh-Lozna. 1831-ben* Nagy-Lozna, németül Losdorf, oláhul Lozná.
Előnevét megkülönböztetésül kapta a nagy voltáért; Lozna* ó-szláv szó, loza jelentése szőlőtőke, új szláv nyelven pedig lozel füzes, fűzfa, valószinüleg ez utóbbitól kapták a Loznák neveiket.
Először emlittetik 1338-ban* Loznapataka, mint patak, Rogna határjárásban. 1554-ben* Nagh- és Kys-Lozna néven mint két falu.
Sík téren fekszik a Szamos balpartján, a Pikló és Kornyét hegyek aljában, keresztül folyik rajta a Valea Lozna nevü patak, Deéstől 54 kilométernyire a csákigorbói járásban.
A hagyomány azt tartja, hogy hajdan két pásztorcsalád telepedett meg itt az őserdőkkel benőtt magas hegyek alatt. A község helyén bejárhatatlan berek volt, melyek a két család utódai idő folytán kiirtottak s csak egy óriási úgynevezett kecskefüz-et hagytak meg, melyet az oláhok a szlávok után Loza-nak neveztek s ettől nyerte volna a község Lozna nevét.
Kezdettől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. 1554-ben* Somi Anna Balassa Imre özvegye e birtok negyedrészét férjének Patócsi Boldizsárnak hagyományozza.
1557-ben* Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Somi Ilonának adományozza.
1560-ban* II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak adományozta, a birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben* II. János király néhai Somi Annától a gyermekeire: Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
1572-ben* Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősiti.
1574-ben* Balassa András, Somi Borbála lindvai Bánffy Lászlóné, {76.} Balassa Zsófi Csáky Lászlóné, és Margit özv. Bornemisza Benedekné most Kendy Gáborné az almási és buzai uradalomba s így e birtokba is beigtattatnak.
1577-ben* egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje* birt; első férje Némethi Ferenc.
1585-ben* Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának néh. Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
1586-ban* néh. Csáky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
1590-ben* néh. Balassa Margitnak első férjétől néh. Bornemisza Benedektől való gyermekei: Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották és őket 1591-ben* Báthory Zsigmond abban meg is erősitette.
A Kendyek közti 1590. évi* osztály szerint Kendy Istvánnak s ifj. Kendy Gábornak 1-1 itteni jobbágy jutott.
1594-ben* Loznai Pokol Gergely nemes emlittetik.
1595-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néhai Kendy Gábornak itteni részét Bocskay Istvánnak adományozta oda.
1600-ban* Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskay Istvánnak itteni részét Csáky Istvánnak adományozza, ki az 1618-beli* lustrára itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiait Györgyöt és Zsigmondot, úgy néhai Bánffy Kristófnak Bocskay Judittól való fiát Lászlót Bocskay István végrendelete alapján, annak itteni részében megerősiti, de az igtatásnak Gyulaffi László özvegye Széchy Katalin ellentmondott.
1609 február 20-án* Topliczai Szabó János és András Topliczán új nemességet nyervén. Ugyanez év augusztus 16-án a Pokol család idevaló birtokába is beigtattatnak.
1620 tájt* Csáky István Kálnoki Katával itteni két telkét Boros nevü szolgájának adta zálogba, a ki viszont Restolczi Hosszú Mihálynak adta s ettől Kornis istván és Anna gróf Lázár János elei váltották ki.
{77.} 1627-ben* a fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni részeikben megerősiti.
1630-ban* a fejedelem Borsai Zakariás István özvegyét Básthi Annát, Zakariás Borbálát Kakucsi Imrénét, Juditot Bagosi Károlyi Jánosnét, Zsuzsát Nága Andrásnét és Zakariás Zsigmondot itteni részükben megerősiti.
1632-ben* a hűtlenségbe esett néh. Csáky István itteni részének egyharmadát a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire Csáky Ferencz és Annára maradt.
1637-ben* özv. Kakucsi Jánosné Zakariás Borbála a maga és rokonsága nevében óvást tesz az ellen, hogy itteni részük a fiskusnak itéltetett oda.
1644-ben* a fiskus Csáky István és László 16 itteni jtelkét elfoglalta, de 1645-ben* ismét visszaadta.
1652-ben* Csáky István s fiai Ferencz, István és László itteni részüket Kemény Jánosnak vetik zálogba.
1658-ban* Kemény Jánosnak itt 9 adófizető jobbágya volt. Adózó 1 telkes nemes Schilling György.
1694-ben* birtokosa Csáky László.
1696-ban* Nagy-Lozna török hódoltság alatt levő falu.
1700-ban* Lipót császár gr. Csáky Istvánt itteni részében, melyet Csáky Lászlótól vett meg, megerősiti.
1702-ben* egytelkes nemesek: Pokol Zsigmond, István, Illés és György.
1726-ban* Pokol László a Jánk fia és István itteni részükből eladnak egy részt Deési Diószegi Mihálynak, kitől gr. Lázár Jánosné Kornis Annára szállt.
1724-ben* birtokosai a báró Haller utódok.
1770–73-ban* összeírt birtokosok: a Leményi Illyés, másként Császkay család 6 tagja, a Csolti Irimus Todor és Rogozi Pap család 6 tagja anyai, a Nagy-Loznai Pokol család 14 tagja apai jogon.
1775-ben* Haller-féle részt br. Korda György birta zálogba, a kitől ez évben Haller György váltotta ki.
{78.} 1782 tájt* a gr. Csáky részen itt levő 8 örökséget Haller Samutól és br. Korda Györgytől gr. Haller János váltotta ki, a többi részt a Pokol család birja, mely 1787-ben* nemesnek ismertetett el.
1794-ben* az idevaló Császkay Vaszi nemes.
1810-ben* birtokosai: gr. Haller Jánosnénak van 16 jtelke, Bálint családnak 2, Császkay családnak 5, Drágus családnak 1, Durus családnak 3, Hosszú családnak 2, Horváth családnak 3, Mán családnak 1, Natházán Zakariásnak 1, Nyikora Tyirilának 1, Pap családnak 15, Páska családnak 2, Pokol családnak 23, Revnyik Vonucznak 1, Rácz Ilisziának 1, Szabó családnak 2, Sztoján Vonutznak 1, Lazai Vonutznak 1, Irimus családnak 9, Jura Ursznak 1.
1820-ban* birtokosai: br. Jósika Miklósnak van 8 3/4, gr. Wass Samuné gr. Bethlen Rozáliának ugyanennyi telke. Több adózó nemesi és szabados telek.
1824-ben* br. Jósika Jánosné és Jósika Miklós lemondanak az itteni és ködmönösi, cserneki rész feléről, melyet Haller János váltott volt ki.
1829-ben* gr. Csáky Gábor ivadékai birják és Cserei Miklós.
1831-beli* osztály alkalmával itt örökség s Ködmönösen 7 örökséget kap Cserei Miklós s a Lázár család 4 tagja szintén 5 népes és egy puszta örökséget.
1832-ben* gr. Csáky Gábor halálával itteni részén örökösei megosztozván, Henter Dávidné utódai kaptak egy részt és gróf Lázár József.
1838-ban* 115 immunis vagy nem adózó, egy adózó nemes lakosa, közülök egy magyar, a többi oláh, irástudó 6.
1863-ban* Mezeiné Geréb Krisztina, gr. Lázár György, gr. Lázár László, Molnár György, Hatfaludi Pál részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* nemesi jogu birtokosai: Mezei Gyula, Hatfaludi István és József, Bálint János, Kovács Elek, 25 Irimus, 27 Pop, 33 Pokol, 21 Császkai, 11 hosszú, 3 Nyikora, 3 Páska, 3 Fersete, 3 Paul, 3 Bálint, 3 Mán, 2 Czicze, 2 Nagy, 2 Szabó, 2 Dolha, 1-1 Turk, Durus, Koruly, Horváth, Szőcs, Drágus, Nádházi, Dancs, Péter, Száva, Máre és Ravasz családbeli.
Jelenlegi birtokosok (1898) Fejér Salamon, vétel Mezei Lászlótól és Hatfaludi Pálnétól, 106 kh. Több nagyloznai nemes, köztük Pokol {79.} István, Gábor, Pap Pachonius 900 kh., részben örökölték Pokol Gergelytől, részben vásárolták a gróf Lázár családtól.
A hagyomány e község eredetét azon korra teszi, midőn a Dák birodalmat a rómaiak foglalták el. Lakosai itt maradtak volna a rómaiak kihzuódása után is. Midőn a tatárok hazánkat IV. Béla idején kipusztitották, ennek lakói a tatárok dühe elől átlauk egy magas sziklába vájt ugynevezett „Pestyera tatáraszka” barlangba menekültek.
Ez a barlang a „Loznyisora” nevü helyen most is meg van. Bejáratát a földtől mintegy 2 1/2 öl magasságban a sziklafalba vájt két kis ablak alaku nyilás képezi, melyek oly szűkek, hogy alig lehet belsejébe jutni, itt azonban tágas, 150–200 ember befogadására is elegendő. Itt huzamos időn át tartózkodtak nem csak ekkor, hanem a későbbi veszedelmek alkalmával is ide huzódtak. Daráló, gabonamorzsoló (resnyicze) helyek nyoma s a falakba vésett polczok, vakablakok s más élelmiszerek, szerszámok elhelyezésére vájt üregek mos is láthatók.
A tatárjárás után 7 orosz család jött ide, kik később Kölóznára huzódtak. A hagyomány szerint Mátyás király utazásai alkalmával e községbe is eljött. Ekkor történt, hogy egy Piklo nevü fogadásból egy magas szikláról 3 izben a távozó király után illetlen szót kiáltott. Mátyás elfogatta s gyanitva, hogy alatta valami lappang, azt kérdezte tőle: „Mennyiért tette? Két ökörért s egy hordó borért” volt a felelet. A király az ökröket s a bort a Veres fűzfához vitette s Szurduk táján katonáival elfogyasztotta s a furfangos embert Pokolnak nevezte, seregébe vevén, hosszú szolgálata után nemességre emelte s az egész Kőloznát neki adta most is meglevő családi okmány szerint: Pete, Pintye jobbágycsaládokat s e községben két nemesi udvarházat.
Jelenleg szorgalmas román és kevés számú magyar lakossága földmivelés és állattenyésztéssel foglalkozik. Ruházatukat házilag készitik; télen báránybőr sapka, szürke harisnya, posztónadrág, kabát, szür a viseletük és bocskor. Nyáron bő lábravaló s ing, mellény és csárdás posztókalap. A nők régi viseletüket elhagyva, karton ruhát, csizmát s bolti gyolcs fehérnemüt viselnek.
Házaikat s gazdasági épületeiket rakófából épitik, zsendelylyel és szalmával fedik, újabban utczasorban éptkeznek.
Róm. kath. lakosai 1822-ben a deési róm. kath. egyházközséghez tartoznak.*
1658-ban gör. kel. ekklézsia, van egy papja.*
{80.} Gör. kath. egyházközség temploma fából épült a község délnyugati részén 1812-ben és 1813-ban szentelték fel szent Demeter tiszteletére. Anyakönyvet 1824 óta vezetik. Van két harangja, egyik felirata: „Sub parochia archidiacona Demetrie Hosszu de Kisnyires 29 juliu 60”. Ez alatt: „Készült a N. Loznai gr. katholika szt. egyház önköltségén 1852. Öntötte Kovács György Szathmáron 1852”.
Papjai: Pap János és Hosszú Demeter,* a ki itt 1792 nov. 7-én született s 1813-ban áldozó pappá lett s N.-Loznán paposkodott, 1853-tól Domahidán és Szaniszlón. A hatvanas években halt meg. Czikkei közül, melyeket a Tudományos Gyüjteményben (1825), Hasznos Mulatságokban (1842. 28. sz. tett közzé) megemlithetjük: Ajánlat a tudós hazafiaknak, hogy a városok, faluk neveiben bővebben keressék a régiség nyomait. Költeményt írt Lajcsák Ferencz váradi püspök tiszteletére 1827. Nagyvárad Vale Syntagma, szintén költemény u. o. 1828. Tizszeröt évi koszorú Vécsey Miklós tiszteletére, 1838. N.-Károly. Hálaharangszó Bagosi Károly özvegye dicséretére, 1834. stb. Bálint János s a jelenlegi lelkész Pap Joachim.
Iskoláját a 60-as években alapitotta s Kőloznával együtt tartja fenn. 1873-ban az állam szándékozott áll. iskolát nyitni, de oly magas árt követeltek a telekért, hogy felépitése abban maradt.
A zsidók magániskolát állitottak fel 1888-ban.*
A tanitó fizetéséhez 1898 óta* évenként az állam is hozzájárul 100 frttal. Tanitója Széles István.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, jégverés, járvány ritkaság.
Határának fele 1750-ben* közepes termésü s 7 évenként trágyázást kiván, a többi terméketlen. A föld termékei s barmok eladása képezik jövedelmét. Határa két fordulós, egy része hegyes, 6 ökörrel szántható. Egy köböl őszi vetés 8, a tavaszi 6 kalangyát ad, szemül amaz 2, ez 3 vékájával fizet. Erdeje jó és bőven, de 10–12 évenként van makktermés, jobbára tüzelésre és szerszámfának használják.
Évenként használható rétje 15 szekérre való, különben fordulónként kaszálnak, legelője elegendő. Szántója 115 köbölnyi, elvetettek 63 3/4 köb. őszi, 50 1/4 köb. tavaszi gabonát, tengeri termése 26 1/4 véka, rétje 89 1/2 szekérre való. Van 50 ökör, ló, 54 tehén, 40 tulok, 36 juh, kecske, 67 disznó és 6 méhköpű.
1822-ben* határa 3-ad osztályu. Adó alatt van 166 köb. szántó, {81.} 168 1/2 szekérnyi kaszáló, 3 ökör, ló, 11 tehén, 3 borju, 9 kecske, 2 disznó.
Jelenleg határa agyagos, nagyrésze homokos és termékeny. Terményei: tengeri, őszi búza, rozs, paszuly és pityóka. Állatai: magyar fajta szarvasmarha, sok bival, apró hegyi lovak, juh, kecske és mangalicza fajta sertés. Gyümölcse: különböző alma, szilva és körtve.
Itatója a Szamos, a Valea Lozni patak, Fintinyele, Pereu guset, a ki ebből iszik, golyvás lesz, Grind és fántina Pintyi csorgók.
Van épületnek való homok- és mészköve. Barlangja a már emlitetten kivül a Pestyera desuluj, melybe ezer s a Pestyera Burcseluluj, ebbe 200 darabból álló juhnyáj elfér.
Két kövű patakmalma Simon Noe és Fejér Salamon tulajdona s ez utóbbinak még egy hajósmalma is van a Szamoson.
1774-ben* br. Korda György birtokosnak itt vámszedésre joga volt.
Határhelyek: 1864-ben* Zevoj, szántó és kaszáló; Zapodile, kaszáló, Piklo, kőszikla s erdős legelők; Valya Lesuluj, kaszáló és erdős legelők; De la fundu Alinisuluj, patak; Guravej Lesuluj, szántók; In válya pestyerujka, Pestyira Lesuluj, kősziklaüregek; Csetetze, erdős kőszikla, melynek teteje 1882-ben Torma Károly egy római őrtorony nyomait fedezte fel. In Seszu, mocsaras szántóföld; In Furnyikér, szántók; In Balta Seszu, mocsaras kaszálók; In Grosi, szántók; In Ritu Botyeszk, vizenyős szántóföldek Kornyét, szántók; Gyalu kopei, kőszikla, abban Pestyira Purcseluluj, üreg; Tabla Borczi, szántók és kaszálók; Dupa Tyertyu, legelő; Pojana luj Gyorgye, Pojana luj Kokas határrészek, Pestyira Cseteczeli, hegyüreg.*
Lakossága: 1713-ban* 3 jobbágy, 2 zsellér, kik 3 házban laknak, el van pusztulva 4 ház.
1750-ben* 7 egy telkes nemes 3 telken 7 házban, 12 jobbágy 10 házastelken, 7 telkes zsellér 7 házban, 4 külsőség nélkül való zsellér 3 telken és házban és 4 kóborló, együtt 23 telken 27 házban laknak. Iparosa 1 kerekes.
1831-ben* 534 gör. kath. lakossal.
1857-ben* 814 lakossal, ebből 6 róm. kath., 6 örmény kath., 758 gör. kath., 14 ev. helvét és 30 izraelita. Házak száma 175.
{82.} 1886-ban 13 róm. kath. 663 gör. kath., 66 zsidó, együtt 742.
1891-ben 101 lakosból 2 róm. kath., 919 gör. kath., 19 ev. ref. és 80 izraelita.
Adója 1748-ban* 118 frt 29 1/2 kr. 1749-ben* 104 frt 13 kr. 1755-ben* 91 frt 46 kr. 1775-ben* 179 frt 57 kr. 1822-ben* 116 frt 22 kr. 1898-ban 1915 frt 37 kr.
| Lozna (Kő.) | TARTALOM | Lozna (Uj-). |