| Lozna (Uj-). | TARTALOM | Macskamező. |
Lozsárd.
Nevének változatai: 1279-ben* Lusad. 1485-ben* Lwsath. 1507-ben* Losad wolachalis. 1538-ban* Losad. 1570-ben* Losard. 1616-ban* Lozard. 1618-ban* Rosald. 1721-ben* Losárd. 1831-ben* oláh nve Luzsérdgyá. 1837-ben* Lozsárd, oláhul Luzsérdy.
Lozsárd nevét a szláv lošad szóból vette, mely lovat jelent s egykori királyi lovászok telepe volt.
Fekszik Igricze határán eredő patak mentén, mely Kis-Jenőn át folyva, balról a Kis-Szamosba szakad. Deéstől 31.6 kilométernyire, a szamosujvári járásban.
Lozsárd kezdetben Dobokához tartozó várföld volt, várjobbágy birtokosai azonban kihaltak, úgy hogy azt már mint üres földet. V. István, valószinüleg még mint ifjabb király, a Kökényes Renold nemzetségbeli* {83.} Mikód fiának: Mikód bánnak adományozta oda s a miben őt aztán négy hadjáratban szerzett érdemeiért 1279-ben* Kun László király megerősitette.
1348-ban* azon Mikód bán fiának Miklósnak fiai: János, László, Miklós és Lökös birják.
1372-ben* azon János fia Tamás emlittetik.
1433-ban* Dobokai Lökösfi Lőrincz fia János itten részét testvérének Mihálynak veti zálogba.
1440-ben* Lökös fia János s ennek fia Bálint itteni részüket Dobokai Miklósnak vetették zálogba.
1457-ben* Dobokai Lökös János fia Bálint itteni részét, mely reá Lökös Bertalan pap után szállott, nővérének Lucziának Olnoki Herczeg Mihálynénak s fiának Jánosnak veti zálogba.
1461-ben* Dobokai Lökös Lőrincz fiának Jánosnak özvegye, Dobokai Lökös György fiát Jánost, az itteni részből való hitbére fejében nyugtatja.
1462-ben* Drági István három itteni telkét, melyeket Olnoki Herczeg Mihálytól bir zálogban, viszont Iklódi Mártonnak zálogositja el.
1467-ben* Dobokai Miklós fia Miklós itteni részét Kovácsi István kamaragrófnak köti le.
1468-ban* Dobokai Miklós fia Miklós itteni részét Vingárti Geréb Jánosnak veti zálogba.
1470-ben* Mátyás király Dobokai Istvánt, Mihályt, Lászlót és Kántor Mihályt testvérüknek Miklósnak itteni részébe beigtatni rendeli.
1470-ben* Mátyás király a magtalanul elhalt Dobokai Miklósnak itteni részét, mely a királyra szállott, Csupor Miklós erdélyi vajdának adja.
1470-ben* Dobokai István, Dobokai Jánosfi Imre fia László, hidalmási Kántor Mihály és Derzsei Májadi Mihály néh. id. Dobokai Miklós özvegyét Toroczkai László leányát, valamint Katalint néhai Dobokai Kristóf leányát, másik Katalint néh. ifj. Dobokai Miklós özvegyét, most Somkereki Erdélyi Miklósnét biztositják arról, hogy ha azon Dobokai Miklósnak itteni részét, melyet Rédei János erdélyi alvajda Csupor Miklós vajda parancsára elfoglalt: visszaszerzik, nekik a köteles leánynegyedet kiadják. A pör meg is indult s mivel a Dobokaiak Mátyás {84.} királynak Dobokai Miklós részére adott kegyelemlevelét felmutatták, melylyel összes javai, melyek hűtlenség czimén koboztattak el, visszaadását elrendelte: az erdélyi vajda 1471 táján* Csupor Miklós volt vajdát hatalmaskodás czimén fejvétségben elmarasztalta s a Dobokaiakat az ő javába is beigtatni rendeli 50 márka vagy 200 aranyforint erejéig, míg meg nem váltja s Lozsárdot, mint Miklósnak birtokát, a Dobokainak visszaitélte.
1473-ban* Olnoki Herczeg Mihály fia János és Pál itteni részüket, melyet atyjoknak Dobokai Lökös fiai vetettek zálogba, Tőki Bálintnak zálogositják el.
1474-ben* Olnoki Herczeg Mihály fia János testvérét Pált itteni része elidegenitésétől, gyámjait Járay Jakabot, Kodori Gál deákot és Iklódi Dési Jánost annak elfogadásától tiltja.
1474-ben* Hidalmási Kántor Pál itteni részét, mely reá Dobokai Miklóstól szállott, Dési János és Péternek adja cserébe.
1474-ben* Dobokai Imrefi János fia László és Imrefi Miklós fia Mihály, valamint Kántor Mihály fiai Pál és Márton az Olnoki Herczegeknél zálogban lévő itteni részüket magukhoz váltván, azt Tőki Bálintnak vetik zálogba.
1475-ben* Marai Lőrincz itteni részét Tőki Bálintnak veti zálogba.
1476-ban* Olnoki Herczeg János testvérét Pált itteni részének Iklódi Péter részére való elidegenitésétől tiltja.
1481-ben* Sólyomkői Ördög Simon itteni, nála zálogban levő részét Siroki Mátyásnak veti zálogba, ettől azonban őt azon évben* és nejét Margitot néh. Tőki Bálint özvegyét Katalin Somkereki Erdélyi Miklós leánya Dobokai Miklós özvegye, most pedig Bessenyei Lászlóné eltiltja.
1481-ben* Bessenyei Lászlót és nejét Dobokai Miklós özvegyét ez utóbbinak azon részébe, melyet Dobokai Miklós özvegyét ez utóbbinak azon részébe, melyet Dobokai Lökös Jánostól bir zálogban, beigtatják, de Ördög Simon ellentmondott.
1485-ben* Mátyás király Olnoki Herczeg Pált néh. Dobokai Lökös Péter és Jánosnak itteni részébe zálogjogon beigtatni rendelte, de annak Losonczi Bánffy Ferencz s neje Katalin ellentmondtak.
1485-ben* Mátyás király Dési Péternek és Balázsnak, valamint Iklódi Kelemennek és Mikay Simonnak itteni részeit, mert Bessenyei Lászlót nyilt úton megölték és kifosztották, elkobozván, azokat Losz Demeternek és Ősi Daczó Lénárdnak adományozta.
{85.} 1486-ban* Bánffy Ferencz neje Katalin néh. Dobokai Miklós leánya itteni részét férjének veti zálogba, de attól őt Siroki Mátyás felesége Margit eltiltja.
1487-ben* az Olnoki Pálnak, Bánffy Ferencz és neje Katalin ellen, 1485-ben való beigtatásának ellentmondásuk miatt folytatott perben, ama néh. Dobokai Lökösök itteni részének kétrésze Bessenyei László fiának Bernátnak, harmadik része pedig Olnoki Pálnak itéltetett oda zálogjogon.
1491-ben* Bánffy Ferencz neje Dobokai Katalin itteni részétől Iklódi Désy Pétert eltiltja.
1492-ben* néh. Dobokai Sánta László fia Salatiel atyjafiát Májadi Mihály fiát Miklóst itteni részének eladásától eltiltotta, minek folytán Májadi ezen eladást, melyre még kiskoruságában tett, most visszavonta s azonfelül magvaszakadása esetére Dobokai Salatielt tette örökösévé.
1492-ben* Dobokai László fiának Májadi Mihálynak fia Miklós Lozsárd hatodrészének felét és halastavának egy részét Kendy Antalnak s fiának Gálnak átengedi.
1493-ban* Herczeg Mihály özvegye Luczia Dobokai Lökös Lőrincz fia János leánya, atyjának itteni részéből köteles részét követeli annak birtokosaitól, t. i. Dobokai ifj. Kántor Mihály fiaitól, Pál, Márton és Balázstól, Dobokai László fia Salatieltől s végül Májadi Mihály fiától Miklóstól.
1494-ben* Dobokai László fia Salatiel itteni részét adósság fejében Mocsi Salatielnek köti le.
1497-ben* Ulászló király néh. Olnoki Herczeg Pál itteni részét, annak magvaszakadtával Temesseli Dési Imrének, Jánosnak és Mihálynak adományozza, a kik abba ellentmondás nélkül beigtattatnak.
1497-ben* Bessenyey László özvegye Katalin és gyermekei Bessenyey Bernát, György, Miklós és Katalin Bánffy Ferencznének itteni részét Deésy Péternek veti zálogba.
1503-ban* Herczeg Mihály özvegye Luczia néh. Dobokai id. Lökös János leánya óvást emel az ellen, hogy Dobokai Salatiel és Miklós atyjának itteni részéből neki járó hitbért kiadni nem akarják.
1505-ben* Herczeg Mihály özvegye Luczia néh. Dobokai Lökös János leánya itteni részét, melyet testvére néh. Lökös Péter Herczeg Mihálynak zálogositott el, Tötöri Lászlónak eladja.
{86.} 1507-ben* Ulászló király néh. Dobkai Imrefi Istvánnak itteni részét azért, mert Szabó Györgyöt megvakittatta, elkobozván, azt Bánffy Ferencznek adományozta oda, de Dési Péter Dobokai Imrefinek nála zálogban lévő itteni része iránt ellentmondott.
1512-ben* Dersei Dobokay Miklós Dobokavárához tartozó itteni részét Kendy Gálnak veti zálogba, a ki a lónai uradalomhoz kapcsolta.
1512 körül* Esztényi Balázs és Kidei Czompó András 2 jtelket Kendy Gálnak vetnek zálogba.
1514-ben* Ulászló királyTemesseli Dési Jánost, minthogy oklevelei a paraszt-lázadásban elégtek, itteni részének birtokában megerősiti.
1519-ben* Dési János nejét Klárát, férje itteni részébe beigtatják, melyet férje azon évben tett végrendeletében* reá hagyott.
1524-ben* Lajos király néhai Dobokai Bessenyei Bernád gyermekeit ez és több községbeli részeiben új adomány czimén megerősiti.
1525-ben* birtokosa Dobokai Sandrin, itt kenéze van.
1527-ben* Dobokai Bessenyei Ferencz a maga és nővérei Orsolyai Dobai Demeterné, Fruzsina Guti Ferenczné s Katalin és Zsófia nevében néh. Károlyi Lancz László gyermekeit és Dobokai Miklóst itteni részük eladásától tiltja.
1535-en* János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti.
1538-ban* néhai Kendy Gál fia Mihály magvaszakadása esetére itteni részeit nejének Zsófiának Szilvási Kristóf leányának, valamint néh. Podvinyai Pál fiainak János és Lázárnak veti zálogba.
1540-ben* tanúk vallják, hogy Petendi Luczia Czompó Andrásné, esztényi Nagy Balázs özvegye Orsolyának itten 2 jobbágya van.
1545-ben* a Kendy család birt egy részt zálogba.
1554-ben* Dobokai Miklós fia Imre s az ő fia Péter, itteni részüket Imre testvérének Dobokai Farkasnak eladják.
1554-ben* Bánffy Pál és Ferencz s nővérük Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendy Mihályné és Dorottya Szalánczi Jánosné, továbbá néh. Apaffy Miklós gyermekei: Mihály, Ferencz és Magdolna, ama Nagymihályi Jánosnak fia Dénes és Kristóf, néh. Tóth Mihálynak Bánffy Borbálától származó fia Mihály s végül azon Kendy Mihálynak gyermekei {87.} Katalin és Farkas, néh. Dési János és Péter itteni részeért Bánffy Mihálylyal és Nyujtódi Istvánnal perelnek.
1554-ben* Bánffy Mihály itteni részét vejének Tinnini Bojnicsics Horváth Györgynek köti le.
1554-ben* Ferdinánd király a Nyujtódi István és Bánffy Mihály özvegye Bojnicsics Katalin kezén lévő részt Wass Lászlónak adományozza.
1558-ban* Izabella királyné Bánffy Pált, Lászlót és Mihályt itteni részükben újra megerősiti.
1559-ben* Bánffy Pál, Nyujtódi István, Tóth Mihály, néh. Bánffy László leányai: Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendy Mihályné, Dorottya Szalánczi Jánosné és néhai Bánffy Mihály leánya Fruzsina magukat új adomány czimén itteni részeikbe beigtattatják.
1570-ben* néhai Bánffy Mihálynak leánya Fruzsina, itteni részét férjének Kendy Sándornak hagyományozza.
1577-ben* birtokosa Kendy Farkas,
1578-ban* Középlaki Sáfár András Dobokay Farkast eltiltja attól, hogy itteni részét Szentpáli Jánosnak és Annának idegenitse el.
1578-ban* Nagymihályi Pongrácz Dénes azon itteni részről, melyet néh. Nyujtódy Istvánné Kendy Sándornak kötött le, Kendy javára lemond.
1578-ban* Kendy Sándor a hűtlenségbe esett Békés-párti Veress Jánosnak itteni részébe beigtattatik.
1578-ban* Kendy Sándor és leányai: Krisztina, Sofi és Zsuzsánna őseiknek itteni fele birtokában megerősittetnek. Többi birtokosok Kendy Farkas (jobbágyai: Kergető, Szöllős), özv. Fekete Ferenczné Dengelegi Anna.
1579-ben* birtokosai: Dobokay Imre és István.
1586-ban* Kendy Sándort azon itteni részbe, melyet néh. Nyujtódi István gyermekeitől: Ferencz, Erzsébet és Annától bir zálogban, beigtatják.
1586-ban* Báthory Zsigmond néh. Tomori Györgynek itteni részét annak magvaszakadtával Kendy Sándornak adományozza, melybe Dobokai István jelenlétében be is igtattatik, de néh. Nagy Vitális fiai János és Ferencz annak ellentmondtak.
{88.} 1587-ben* Kendy Farkas tiltakozik az ellen, hogy testvére Kendy Sándor egy itteni közös erdejüket elfoglalta s hogy a tiltakozó részeit bitorolja.
1588-ban* Dobokai Tordai György és Ferencz azon itteni részükről, melyek még őseik vetettek zálogba Kendy Gábornak, arról most Kendy Sándor javára lemondanak.
1589-ben* Báthory Zsigmond lónai Kendy Sándornak adományozza a Békés felkelésben (1575) hűtlenségbe esett néhai dobokai Thomory Györgynek itteni részét.
1589-ben* Dobokay István és Kendy Sándor birtokosok.
1593-ban* Kendy Sándor itteni részébe beigtattatik.
1595-ben* Nagy Vitális, fia János a moldvai hadba menvén, halála esetére az anyjától Berentei Tomory Miklósnak és Károlyi Lancz leányának Anának leányától Tomory Klárától való részét testvérére Nagy Gáspárra hagyja.
1596-ban* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándornak itteni részét, t. i. 40 oláh jobbágyot* Mihály havaselvi vajdának adományozza, a ki abba az ottani birtokos Nagy János jelenlétében beigtattatik.
1598-ban* Dobokai Nagy Vitális fia Gáspár két jtelkét Hosszu István kolozsvári polgárnak veti zálogba.
1602-ben* itteni birtokos Szemere János, kinek itteni birtokát Básta minden dúlás ellen biztositja.
1604-ben* Dobokai Judit, előbb Tomori Andrásnak, majd Kászoni Ferencznek, most pedig Szemere Jánosnak neje, itteni részét halála esetére férjére hagyja.
1604-ben* Kendy István itteni részét Mindszenti Benedeknek veti zálogba.
1607-ben* Dobokai Nagy János s fiai: András és Ferencz itteni részüket, melyet Mindszenti Benedeknek vetettek zálogba, azt kiváltván, most Jónás deáknak, kolozsvári polgárnak elzálogositják.
1607-ben* Dobokay Mihály, örököse nem lévén, itteni részét nővéreinek Szemere Jánosnénak és Szilvási Andrásnénak hagyja.
1615-ben* mivel a fejedelem néhai Dobokai Imrének, István és Farkasnak itteni részeit magvukszakadtával Péchi Simon kanczellárnak {89.} adományozza oda, de az igtatásnál Dobokay Katalin Nádudvary Jánosné és Somlyai Judit Szilvásy Andrásné annak ellentmondanak, most Péchi erről az ő javukra lemond.
1616-ban* Szemere János itteni részét nejére Ördög Zsuzsánnára hagyja. 1616-ban* a fejedelem itteni részét, mely ezelőtt* a hűtlenségbe esett Kendy Istváné volt s a melyet* Somlyai Judit Szilvási Andrásné ősei Kászoni Ferencznek, ez ismét nejének Dobokay Juditnak vetett zálogba, ki Szemeréhez menvén férjhez, az ő kezén maradt, most Haller Zsigmondnak s nejének Kendy Krisztinának adja.
1618-ban* Macskássy Györgyné Szalánczy Dorottya, itteni részéről Dobokay Katalin Nádudvary Jánosné javára lemond.
1620-ban* Dobokai Szentimrei István itteni részét nejére Zakariás Borbálára hagyja.
1620-ban* Bethlen Gábor Haller Zsigmondot itteni birtokában megerősiti, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy-rész iránt ellentmondtak.
1624-ben* Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban* a fejedelem is megerősiti.
1626-ban* János deák kolozsvári polgár 2 jtelkét Toldalagi János kir. főügyésznek és neje Gyerőffy Borbálának adja cserébe.
1626-ban* Dengelegi Miklós a maga s fiai Gáspár és Zsigmond nevében itteni részét Zámbó Mihálynak eladja.
1627-ben* Bethlen Gábor az itteni Szennyesi részt, mely a Károlyiak adományából Szennyesi Mátyásé volt, annak magvaszakadtával azon Zámbó Mihálynak adományozta oda. Többi ottani birtokosok: Farkas Gábor, Kendy Krisztina Haller Zsigmond özvegye, Szilvási András, Farkas Pálné Dobokay Katalin.
1629-ben* Szemere János neje itteni részbirtokát Ördög Zsuzsánnának hagyja végrendeletileg.
1632-ben* I. Rákóczy György Haller Zsigmond magvaszakadtával annak itteni részét Kovacsóczy Istvának adományozta, de Haller György {90.} és neje Nyáry Borbála vele oly egyezséget kötöttek, hogy az Kovacsóczy halálával a Hallerekre szálljon, a mi aligha történt, mert 1641-ben* az a fiskus kezén volt.
1635-ben* Zámbó Mihály özvegye Ördög Zsuzsánna, most dobokai Sárközi Jánosné itteni zálogos részét gyermekeire: Zámbó Erzsébetre és Sárközi Miklósra hagyja. 1641-ben* Nádudvary István itteni részét kolozsvári Ajtoni Istvánnak adja cserébe. 1646-ban* nemes a losádi Pap család.
1649-ben* Dengelegi Zsigmond az itteni előbb Dengelegi, utóbb Szennyesi-részt Nága Borbálának 1. Huszty Menyhért, 2. Boros János nejének eladja. 1650-ben* Veres István itteni részét t. i. a Dobokai Farkas-féle részt szüleire veres Péter és Nagy Sárára, holtuk után öcscsére Boldizsárra hagyja. 1650-ben* nemes a losádi Berbencze család.
1651-ben* azon Veres István özvegye Szilvási Judit ezen részt második férjével Galgói Rácz Péterrel együtt Veres Pétertől magukhoz váltván, azt az asszony férjére Ráczra hagyja, de 1653-ban* néhai Dobokay Farkas fia Ferencz, leánya Katalin 1. Némai Menyhért, 2-or Murvai János özvegye s fia Némai Ferencz Rácz Pétert attól eltiltják, de 1653-ban* Rácz Pétert abba fejedelmi megerősitéssel mégis beigtatják.
1661-ben* Kemény János a fiskus itteni részét Haller Gábornak adományozta, ki azt Bácsy Istvántól magához válátotta.
1668-ban* Sárközy Miklós még a lengyelországi táborozáskor tatár rabságba kerülvén, az alatt itteni részét Torday János a fejedelemtől, midőn Apaffy Kolozsvár alatt táborozott a törökkel, magának adományoztatta, de most Sárközy tőle visszaköveteli.
1669-ben* Haller Gábor és Pál itteni részükben megerősittetnek.
1670-ben* Galgói Rácz Péter neje Szilvássi Judit (előbb polyáni Veress Istvánné) jogán birt itteni részét leánya Krisztinának hagyja.
1670-ben* idevaló nemes a Székely család.
1688-ban* Apaffy Mihály Haller Pál e részben annak özvegyét Torma Katalint élete fogytáig meghagyván, azt Teleki Mihálynak adományozza.* 1694-ben* birtokosa legnagyobb részben Teleki Mihályné.
1695-ben* Sárközi János egyik birtokosa, kinek egy itteni a Poklostelke felé vezető út alsó végén levő telkét adja cserébe Dobay Péter annak egy dobokai házáért s birta 1702-ben is.*
{91.} 1698-ban* Leopold király Bánffy György fiait Györgyöt és Dénest itteni részeikben megerősiti.
1713-ban* néh. Zámbó István leánya Rebeka Zilahi Gergely Mártonné fia Gergely István és azon Zámbó István fia György leánya Judit Tordai Osváth Zsigmondné, azon Zámbó István testvérének Mihálynak özvegye Ördög Zsuzsánna, utóbb Sárközy Jánosné fia Miklós fiát Sárközy Jánost itteni* 1 udvarházból és 10 telekből álló része iránt perbe fogják.
Dobokai Nagy János leánya Kata, Somogyi Ambrus fia András, ennek gyermekei: Somogyi Zsigmond, Gábor és Mária Dali Péterné 1718-ban* eladják itteni részeiket Káli Kun Péternek és neje Keserü Zsófiának.
1725-ben* Káli Kun István s ennek gyermekei László és Berta a Dobokayak egykori itteni részétől e családfa alapján mindenkit eltiltanak: Ördög Menyhért, leánya Katalin, Ősi Ferenczné; leánya Dorottya, Sombory Jánosné; ennek leánya Katalin, Dobokay Imréné; leánya Anna, Somlyai Gáspárné; leánya Judit, Szilvási Andrásné; ennek leánya Anna, Zachariás Zsigmondné; leánya Zsuzsánna, Káli Kun Mátyásné; ennek fia László, fia azon Kun István s gyermekei.
1738 aug. 11-én Kolozsvárt kelt szerződés értelmében* Kemény János itteni s más birtokait zálogba adja Káli Kun Istvánné keserü Zsófiának s vejének Földvári Ferencznek.
{92.} 1756-ban* néh. esküllői id. Ördög István fia György, fia István itteni részét néh. Mágner Andrásnak azon id. Ördög István fia Ferencz leányától Annától való fiának Antalnak veti zálogba.
1770-ben* összeírt armalista nemesek: durussai Durus Gergely: neje Sárközy János leánya Éva után, kisborszói Kifor György: neje Sárközy János leánya Klára után, kinek leánya Ilona Szacsvai Ádámné, dombori Tatár Tamás és Nemes vagy Hosszu Urszuluj, máskép Nyiresi Hosszu Tamás: neje Sárközy János leánya Zsuzsánna után; és Persa Zakariás szintén neje Sárközy János leánya Mária után; valamint Kifor Krisztina: Florián másként Prelukán Jánosné és Kifor Nyégye dombori Tatár Tamásné és Durus Mária Marosán Mózesné.
1801-ben* birtokosai: gr. Teleki Imrének van 12, gr. Teleki Károlynak 9, gr. Teleki Lászlónak 8, gr. Teleki Ferencznek 4, gr. Teleki Mihálynak 6, gr. Rhédey Ádámnak 1, br. Bánffy Sándor özvegyének 2, Mágner Antal özvegyének 1, Sombori Gergely özvegyének 1, Rácz családnak 1, Durus családnak 2, Hosszu családnak 1, Persa családnak 1, Tarcza családnak 2, Prigye családnak 1/2 telke.
1804 január 10-én* kelt itélet szerint néhai Bánffy Sándorné Kemény Ágnes halálával itteni javai Mósa Lászlóné gróf Mikó Kata, Simándi Lajosné Palko Zsuzsa, Szegedi Ferencz, Incze István és Ferencz mint felperesek, Szarvadi Farkas és János, Vas Zsuzsa Balog Istvánné, mint alperesek közt két részre osztattak. Ez itéletből világosan kitetszik, hogy egykor ez a rész a Nádudvaryak birtoka is volt.*
1809-ben* birtokosai: gr. Teleki Imrének 8, gr. Teleki Lászlónak 6, gr. Teleki Pálnak 6, gr. Teleki Ferencznének 2, ifj. gr. Teleki Lajosnak 4, gr. Rhédei Ádám s neje Kendeffy Annának 1, Sombori Gergelynének 8/12, ifj. Miklós Józsefnek 1, Mágner Antalnénak 8/12, Durus Jánosnak 3, Durus Jakabnénak 2, Hosszu Gergelynek 4, Florián Lászlónak 2, Florián Tógyernek 2, Kifor Nemes Jánosnak 2, Kifor Nemes Lászlónak 2, Tarcza Györgynek 1, Pap Sándornak 3/12, Persa Vonucznak 3/12, Persa Gábornak 4/12, Szucs Juonnak 2, Mány Gyirászinnénak 2, Hosszu Jánosnak 1, Hosszú Tódornak 1, Tatár Simonnak 2, Tatár Jakabnak 1, Kis Iliának 2, Kis Logyinnak 1, Pap Stefán s Petrének 2, Pap Gligornak 1, Prigye Szucs Simonnak 2, Oláh egyháznak 1 telke 1814-ben* Miske József, Pap Sándor, Keczeli János, Inczédi László, Hosszu László birtokosok.
{93.} 1820-ban* birtokosai: gr. Teleki Imre, László és Pál, gr. Teleki Lajos özvegye, gr. Rhédei Ádám, Inczédi László, Keczeli János, br. Miske József, Durus János, Hosszú László, Tarcza János, az oláh egyház és más kisebb birtokos.
1837-ben* felerész birtokosai gr. Telekiek, kik Kendi-Lonához birják, a másik fele birtokosai Teleki, Kornis, Rhédey grófok, Durus, Hosszú, Dávid, Dászkál, Florián, Kis, Ladár, Mán, Pap, Szőcs, Tatár, Tyifor, Trifán, Tárcza nemes családok.
1863-ban* gr. Teleki Sámuel örökösei, özv. gr. Telekiné gr. Bethlen Eszter, özv. gr. Telekiné Macskási Klára, gr. Rhédei Mária és társai, Rettegi István, gr. Teleki Miksa, Durus József, Borbély Teréz, Inczédi Juliánna részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 114 füst közül 24 nemesi füst volt.
Nemesi jogú birtokosai voltak: Roh Simon, Gergely Farkas, Persa János és 10 Hosszú, 3 Dászkál, 3 Tatár, 3 Kis, 3 Florián, 1 Ladár s 4 Tyifor családbeli.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Teleki László Gyula 257 h. 719 öl. Öröklés. Burgya János 137 h. 800 öl. Vétel. Tóth Ábel 129 h. 995 öl. Vétel.
Kezdetben tisztán magyar lakta község, de magyar közlakosai kipusztulván, Mátyás király idejében, a hagyomány szerint, oláhok, szlávok költöztek be s ezek számát nevelik a XVI-ik század végén, midőn e község Mihály vajda birtokába kerül, az általa ide telepitettek. A községet ért annyi pusztulás után a XVII–XVIII-ik században lakói megapadtak s 1770 körül* a kővárvidéki oláh nemesek belázasodása folytán szaporitották a falu lakosságát, de egyszersmind oláhositottak, a mennyiben magyar lányokat vettek nőül, kiknek utódai ma a román nemzetiséghez tartoznak.
Földmivelők, baromtenyésztők. Szent-Györgynapkor csipkebokrot tesznek kapuikra, hogy a gonosz a juhok tejét el ne vihesse. Szent-Jánosnapkor Szent-János fűből koszorut dobnak a házukra, annyit, a hány tagja van a családnak. Házaikat régebben sövényfallal s agyaggal tapasztva épitették, jelenleg kőből épitkeznek nád-, zsindely-, szalmafedél alá, utczasorban, külön a lakóházat, gabonást s az istállót és sertés-ólat.
Gör. kath. egyházközség. Temploma gothstylu, kőből épült 1684-ben {94.} a község közepén egy dombon.* Azt állitják, hogy ekkor szenteltetett volna fel a szent archangyalok, mások szerint a Szent-Miklós-tiszteletére. E templomnak épitése Hodor szerint több századra vall, belső főajtaja homlokzatán e felirat van: „Ano Dmny 1684 Bazili Maister”. Hodor, Dobokamegye történetirója,* azt írja, hogy e feliratot 1862-ben olvasta s megjegyzi, hogy „A Bazili” név arra mutat, miként ezen templom a XVI-ik s a XVII-ik század elején is az unitáriusoké lehetett s az volt a felmetszett 1684. év körül is.
1568-ban Bazily Istvánt, mint kolozsvári unitárius lelkészt olvassuk.*. A „Maister” helyett pedig „magistert” kell értenünk, vagyis mestert, paphelyettest. Lozsárd Kis-Jenőnek volt leányegyháza az unitárius részen.”
Harangjai régiek, felirattal vannak ellátva, de olvashatatlanoknak állitják.
Anyakönyve 1828 óta vezettetik. Esperesi székhely volt 1837-ben.*
Felekezeti iskoláját a népoktatási törvények meghozatala alkalmával helyezte jobb karba. Tanitói fizetéshez az onoki egyházközség is hozzájárul s azzal együtt tartja fenn.*
Éghajlata mérsékelt, egészséges, járvány és jégverés ritkán fordul elő.
1721-ben* két fordulóra osztott határa keletnek és délnek fekszik, földje félig fekete, vörhenyes sárga, őszi, tavaszivetésre egyaránt jó, a búzát rozszsal vegyest vetik s ez tisztán terem. 2–6 ökörrel szántható s kétszer szokták szántani. Szénája elég jó, őrölni félmértföldnyire járnak, erdeje nincs, a hadiút terheinek gyakran ki van téve s e miatt sokat szenvednek. Vásárba Kolozsvár és Szamosujvárra járnak. Mivelhető szántója 165 köböl férőü, elvetettek ez évben 59 köb. őszi és 15 köb. tavaszi gabonát s termett 310 kal. búza, 77 kal. árpa, zab, 30 kal. kender. Indiai, szerecseny vagy tengeri búzavetése 5 1/2 véka, szénarétje 98 szekérre való. Van 18 ökör, 22 tehén, 9 tulok, 4 ló, 98 juh, 10 méhköpű és 39 sertés adó alatt.
1837-ben* e kis helység határa elég nagy, erdeje kevés, legelője több.
Jelenleg határa termékeny; főbb terményei: tengeri, búza, rozs, árpa, zab, kender, kevés len, pityóka s kerti vetemények. Állatai: erdélyi {95.} fajta szarvasmarha, de van színes is, juh, sertés, ló és majorságfélék. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, cseresznye, egres és málna.
Itatója az igriczei patak és Béka, Bigou, Dorna, Mindru, Kure, források.
Határhelyek: 1732-ben* Funacz, Mislok, Valye Uszolosuluj, Mori, la Per.
1898-ban: Fácza, Csurgó, Lazurile, Árpás, Oszoj, Stubej, Stupa, Suri, Pereu ládi, Dealu de Mislok, Alsó- és Felsőrét, dülők.
Lakossága: 1700-ban* van 16 jobbágy és 1 szegény lakosa s az egész községben 16 ház.
1721-ben* 4 jobbágy, 12 zsellér, 2 kóborló s 1 ily özvegy, kik a kóborlók kivételével 17 házban laknak.
1750-ben* lakik itt 47 jobbágy 23 1/2 telken 33 házban s 1 ily özvegy 1 házban, 12 zsellér 6 1/2 telken 10 házban és 9 zsellér, kiknek külsőségük nincs 1 1/2 telken 8 házban és 13 kóborló.
1837-ben* 617 lélek lakosból 128 nemes; házak száma 102. Egy zsidó kivételével mind helyben lakó gör. kath. oláhok lakják.
1857-ben* 675 lakosból 7 róm. kath., 661 gör. kath., 7 zsidó. Házak száma 121.
1886-ban lakossága 595, melyből 573 gör. kath., 13 gör. kel., 3 ágostai evang. és 6 zsidó.
1891-ben 712 lakosból 6 róm. kath., 683 gör. kath., 1 ev. ref., 22 izraelita.
Adója 1721-ben* 178 frt 30 kr. 1898-ban 1939 frt 23 kr.
| Lozna (Uj-). | TARTALOM | Macskamező. |