| Mánya. | TARTALOM | Maró. |
Nevének változatai: 1329-ben* Manik. 1460-ban* Manich. 1579-ben* Manyk. 1600-ban és 1754-ben* Körtvélyes-Mányik. 1721-ben* Mánik. 1830-ban* Mányik.
Neve valószinüleg személynév, a latin Dományik vagy Domokos név röviditése. Oláh neve 1830-ban* Mányika.
A Dellő-Apáti felé folyó Melles-patak jobbpartja közelében, keletről nyugatra nyiló völgyben fekszik a kékesi járásban, Deéstől 47.5 kilométernyire.
Mányik első birtokosai a szász eredetű Sombor nemzetség tagjai voltak, valószinüleg az Árpádkor végétől kezdve és pedig 1343-ban* birtokosa Pető a Sombor fia,* 1344-ben* Petőn kivül István is emlittetik.
Mányikon 1377-ben* emlittetik a Móricziak ágán leszármazó Albert és fia Antal, ki egyúttal Móriczon is birtokos és a Nyiresiekkel rokonságban áll.
1383-ban* Mányiki Albert emlittetik.
1391-ben* Nyiresi Domokos fiának Jánosnak itteni részét, hűtlenségbe esvén, Zsigmond király Bethleni Gergelynek adományozta, de Mányiki Móricz s néhai Albert fiai és leányai László és András feleségei annak ellentmondtak.
1417-ben* a vajda Bethlen Jánosnak Boncznyiresi István ellen Mányik feletti perét a kir. kuriához teszi át.
1431-ben* Mányiki János és István.
1433-ban* ugyanazon János és Sztrigyi Péter s Korpádi László a birtokosok.
1438-ban* Rődi János fia Mihály leányát Juliánnát Mányik negyedrészébe igtatják.
1439-ben* Nyiresi István fiai György, Tamás, Lukács és Mihály Bethleni Gergelyt és Antalt itteni részüktől eltiltják.
1455-ben* Mányiki Sztrigyi Péter és 1456-ban* Mányiki Erdős János 1462-ben* is emlittetik.
1460-ban* birtokosa Zsombori Székely László és Székely Mihály.
{131.} 1466-ban* Mányik összes birtokosai: Járai Pál, Rődi Cseh János és Miklós, Kendi Antal, Cseh Balázs, Toldalagi András és fia Balázs, Hadrévi János, Sztrigyi Miklós és Mányiki Nagy Simon az erdélyi vajda előtt panaszolják, hogy a Mányikhoz tartozó Kis- és Nagy-Stang nevű földeket Szentiváni Székely Mihály, Zsombori János, Novaji Miklós, Zsombori Röd Benedek és András és Mátéi István Zsombori Székely László beszterczei várnagy által erővel elfoglaltatták, ugyanakkor azonban* ezen elfoglalók viszont arról panaszkodtak, hogy a mányikiak azon földrészeket bitorolják s magukat abba a Zsomboriak ellentmondás nélkül be is igtattatták.
1475-ben* birtokosai: Sztrigyi Miklós és János, Mányiki Antal deák, Imre, Porkoláb László, Gáltövi János és Benedek, Erdős Miklós, és Mihály, Szeles Máté és Dobai Mihály, valamint járai Pál, kik Kékesen a Mellyes-patak mellett levő rétet, mely a Drágié volt, lekaszálták és elhordták 1477-ben.
1476-ban* mányiki Galaczi Imre.
1477-ben* Ilona, Cseh Pál leánya, Hadrévi Jánosné itteni részét Rődi Cseh Péternek veti zálogba.
1493-ban* Drági Kelemen halálával ennek birtoka Márk testvérére szállott, Mányiknak felét Drági Tamásnak neje és leányának adta zálogba, kitől Zsombori Péter visszaválthatja.
1494-ben* Jusztina, Rődi Cseh Márton leánya, Sárdi Jánosné itteni részét Rődi István fiának Gergelynek veti zálogba.
1496-ban* Kodori Popa János s fiai György és Benedek, valamint Kodori Ferencz pap és Jakab itteni ősi részüket Bongárti Porkoláb Demeternek vetik zálogba.
1498-ban* Mányiki György fia Miklós itteni részét ősi Jankafi Máténak veti zálogba.
1499-ben* Mányiki Marai Szabó János egy itteni telkét Bongárti Mártonnak veté zálogba.
1511-ben* Mányiki Sztrigyi Gergely és Simon emlittetnek.
1518-ban* Mányiki Sztrigyi Simon és László.
1523-ban* Rődi Cseh István 3 és 1/2 jtelkét (Takács, Biró) Sztrigyi Simonnak s nejének Ilonának Székely Miklós özvegyének, valamint fiainak Sztrigyi János és Péternek és azon Székely Miklós fiainak György és Antalnak eladja.
{132.} 1530-ban* Sztrigyi János és Simon birnak itt.
1534-ben* Mányiki Sztrigyi Gáspár itteni részét Sámsondi Erdélyi Mihálynak veti zálogba.
1535-ben* Sztrigyi László itteni udvarházát, mely reá Sztrigyi Jánosról szállott, vajdaszentiváni és móriczi Székely Miklósnak eladja.
1536-ban* János király néh. Sombori Salatiel gyermekeit Sombori Pétert és Lászlót, Székely Gergely nejét Mártát itteni részükben megerősiti.
1537-ben* néh. Nagy Orbán leánya Márta Lónai Bewbel Jánosné 2 jtelkét Mányiki Sztrigyi Simonnak eladja.
1537-ben* Czegői Zalai Gáspár 1 jtelkét Bethleni Farkasnak s nővérének Erzsébetnek Patócsi Miklósnénak eladja.
1538-ban* Sztrigyi László udvarházát testvérének Simonnak eladja.
1543-ban* Mányiki Nagy Orbán és Ádám, valamint néh. Nagy László leánya Zsófia itteni udvarházukat a Lovásztelek nevü Mányik és Szentmiklós közt fekvő völgygyel együtt Dobai Tamás behtleni várnagynak eladják.
1549-ben* Sztrigyi Péter pap, atyjától Sztrigyi Simontól reászállott itteni részt bátyjának Sztrigyi Mihálynak, anyai részét pedig Bojér Antalnak adományozta.
1551-ben* Csireki Orsolya Zutori Kovács Barnabás özvegye s gyermekei Csireki Péter, Ilona Esküllői Ördög Jánosné s ennek fiai Ördög Simon, Ferencz és András, valamint Borbála Szentgirolti Lászlóné, mint néh. Drági Márton örökösei, itteni részüket Károlyi Zsigmondnak adják cserébe.
1552-ben* apáthi Bojér Antal és mányiki Sztrigyi Mihály itteni részüket Kendy Ferencznek eladják.
1555-ben* Tordai Gergely itteni részét, melyet néh. Bethleni Farkastól kapott adományba, Vajda Márton kolozsvári polgárnak eladja.
1560-ban* birtokosok Székely János és Sztrigyi János.
1573-ban* Dobay Albert és György, Székely János és Sztrigyi János.
1576-ban* Sztrigyi János, Dobai György és Boér Gáspár birtokosok.
1579-ben* néh. Székely György fia Illés itteni részét nejére Lepsényi Miklós leányára Annára hagyja.
{133.} 1580-ban* Báthory Kristóf a néh. Sombori Salatiel leánya mártha Székely Gergelyné gyermekeit Székely Katalint Ombozi Gáspár özvegyét és Jánost, Sombori néh. Salatiel fia László fiát Lajost és végül azon néh. Székely Gergelynek Agatha leányától apáthi Boér Istvánnétól való fiát Pétert itteni részükben megerősiti. Többi birtokosok Nádasi János, Sztrigyi János, Dobai Tamás.
1581-ben* Báthory Kristóf Czegői Zalai Boldizsárt, apáthi Boér Gáspárt és néh. Boér Borbála férjét Dezső Istvánt itteni részeikben megerősiti.
1581-ben* Báthory Kristóf mányiki Sztrigyi János fia Simon fia Mihály fia Jánost nemesi udvarházával itteni részében és Lovásztelek nevü rétjében, mely Kékes és Aranyos-Szt-Miklóssal határos, megerősiti.
1585-ben* mányiki Balogh Pál és Fodorházy Márton emlittetnek.
1588-ban* Sombory Lajos és mányiki Balogh Pál fia János Sztrigyi Jánost egy itteni halastó felállitásától a Mellyespataka vizében eltiltják.
1589-ben* mányiki Sztrigyi János (ügyvéd) emlittetik.
1592-ben* Sztrigyi János, Kabos Pál.
Az 1603-ik évi* összeírás szerint teljesen leégett, szőlőhegye is elpusztult;* és Géczy Péternek adományoztatott állitólag öröklési jogon.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond Bornemisza Boldizsárnak Patócsy Annától való fiát Zsigmondot, valamint néh. Bánffy Boldizsárnak Patócsy Erzsébettől való leányát Margitot Allya Farkasnét, Annát Mindszenti Benedeknét, Zsuzsánnát Bethlen Gergelynét, Juditot Szikszay Györgynét és Borbálát Huszár Istvánnét itteni részükben megerősiti.
1610-ben* Bornemisza Zsigmond itteni részét Egri Györgynek veti zálogba. 1619-ben* Nagy Pálné Rozs Anna itteni részét Wass Benedeknek eladja.
1621-ben* Sztrigyi Petronella itteni részét férjének Borsai Gáspárnak veti zálogba.
1625-ben* Borsai Gáspár, Vámos István birnak itt.
1626-ban* kolozsvári Hatvani István itteni részét, melyet néh. Wass Benedektől birt zálogban, Mikó Istvánnénak Kabos Zsófiának adja cserébe ennek pánczélcsehi részeért.
1637-ben* birtokosai Gáspár Ferencz, Mikó István.
{134.} 1639-ben* Sztrigyi Petronella itteni részét férjének felfalvi Gáspár Ferencznek veti zálogba.
1649-ben* II. Rákóczy György a Wesselényi Boldizsár magvaszakadtán ennek itteni részét el akarta adományozni, de ennek Kornis Ferencz és neje Wesselényi Kata ellene mondtak, minek folytán a fejedelem nekik adta s őket s úgy utódait is a birtokrészben megerősitette.*
1651-ben* Horváth Judit, ősi Szilágyi, másként Kabai Tamás özvegye s gyermekei Sámuel és Borbála óvást tesznek az ellen, hogy néhai atyjok itteni részét (ki azt ősi Jankaffy jogon birta, mert első neje* Jankaffy Anna volt, de tőle gyermekei nem maradván, deficiált! Samu és Borbála másik nejétől való) kénytelenségből a fejedelemnek zálogositotta el, tehát annak eladományozásától tiltják, de 1652-ben* a fejedelem ozdiszentpéteri udvarházához tartozó ezen részt Báthory Zsófia herczegasszonynak adományozta.
1651-ben* mányiki Gáspár Ferencz és neje Sztrigyi Petronella birtokosok. 1657-ben* Gáspár Ferencz itt lakó nemes.
1660-ban* Barcsay Ákos valószinüleg a Báthory Zsófia részét Sztojka Simonnak adja zálogba.
1662-ben* Apaffy Mihály ugyanazon részt Rhédey László grófnak s nejének Bánffy Ágnesnek adományozza.
1665-ben* Sztrigyi János leánya Petronella Gáspár Ferenczné néhai Gávai Péter fiát Miklóst s annak feleségét Nádudvari Erzsébetet gyermekeiül fogadván, itteni részét nekik adja. Ugyanazok óvást tesznek az ellen, hogy Teleki Mihály 2 itteni puszta udvarházukba magát igtatni akarta, de ekkor még nem lett foganatja.
1694-ben* birtokosai Teleki Mihályné és Kemény János.
1702-ben* birtokosa br. Kemény Simon.
1723-ban* br. Kemény Simon itteni birtokos. 1755-ben* br. Kemény Ádám.
1770-ben* birja gr. Teleki Sándor.
1786-ban* birtokosai: br. Kemény Simonnak van 34 jobbágya, gr. Teleki Józsefnek 1 jobbágya, gr. Teleki Imrének 2 zsellére, gróf Teleki Gáspárnak (?) 2 jobbágya, gr. Teleki Ádámnak 2 zsellére.
{135.} 1809-ben* birtokosai: br. Kemény Simonnénak van 22, gr. Teleki Sámuelnek 166, gr. Teleki Józsefnének 2, gr. Teleki Károlynak 1 telke.
1820-ban* birtokosai: br. Kemény Simon, gr. Teleki János, Pál és Sámuel.
1863-ban* br. Kemény Domokos, gr. Teleki János, Zeyk József részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 75 füst közül 5 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: br. Kemény Gyula (Pusztakamarásról), gróf Teleki Samu (Sáromberkéről) és 5 Csorba családbeli.
Jelenlegi birtokosa (1898): br. Kemény Gyula, 483 h. 1384 öl; örökség, atyja br. Kemény Domokostól.
Mányik jelenlegi lakosai egynehány magyar és izraelita család kivételével oláhok. Egykor népes magyar falu lakosait Géczi Péter hajdui pusztitották ki Básta és Mihály vajda idejében 1602–3-ban* utolsó emberig.
Az oláhok a magyarság hamvaira 1700 után kezdenek benyomulni, kiknek utódai máig is lakják. Szorgalmas földmivelők, baromtenyésztők. A Szent-György nap előestéjén csipketövis ajtók és kapukra való kirakása a tej elvitele ellen itt is szokásos. Táplálékuk a málékenyér és puliszka. Ünnepek alkalmával húst is fogyasztanak. Ruházatuk házilag készül kenderből és gyapjúból.
Házaikat s gazdasági épületeiket paticsból és földből (fecskerakás) épitik szalma-, ritkán zsindelyfedél alá. Felszerelésük egy festetlen ágy, asztal és padok; a falak köröskörül fogasokkal vannak ellátva, ruháikat festett ládákban tartják.
A XIV. század elején róm. kath. egyházközség. Plébánosa Péter 1332–37 közt* fizetett a pápának tizedbe 9 garast, ismét* 4 garast.
A XVI-ik században a protestáns hitre tért. Valószinüleg ez is a szomszédos Kékes és Veresegyházával együtt unitárius volt. A XVII. század elején ezek kipusztitása után a ref. egyház alakult meg benne s lett a kékesi ref. egyháznak 1643-ban leányegyháza.* Kőtemploma mellett egy harang falábon, papi lakja elpusztulva. Van úrasztali takarója, egy czintányéra és kancsója. Fekvősége a templom számára egy elpusztult szőlő, a pap részére 2 hold föld s 1 drb. rét.*
1754-ben* Körtvélyes-Mányikot elpusztult ev. ref. magyar falunak írják, régi papmesteri telkén 2 zsellér lakik, átellenbenében levő dombon {136.} volt egykori temploma, ez időben az oláh pap lakik mellette; 2 drb 2 3/4 köb. vetésre való szántóját és 2 drb 14 szekér szénát termő rétjét a zsellérek birják, jövedelmét az esperes s a veresegyházi ev. ref. pap élvezi.
1812-ben* 4 drb fekvősége 14 véka vetésre való, van 2 szekér szénát termő rétje.
1830-ban* az itteni ev. ref. leányegyházközségnek csak templomhelye van meg, az oláh pap telke mellett, régi papi telkén zsellér lakik, a temetőt vagy czintermet szántónak és kaszálónak használják, ezen kivül van egy szántója és két darab rétje.
1863-ban* dézma és úrbéri kárpótlásban részesült.
Gör. kath. egyházközség fatemplomát a mult század közepén Sajó-Kereszturról nemes Csorba József vásárolta s a község keleti részén egy magas dombra épitette fel saját költségén s 1775-ben szenteltetett föl Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére.
Kisebbik harangja nagyon régi, a nagyobbikat Csorba József készitette. Anyakönyvet 1867. óta vezetnek. Papjai: Liesán János, Gramma Athanaz, Majeran Sándor után a jelenlegi Groze Szevér.
Iskolája 1868 után keletkezett.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, széltől védve, jégeső ritkán bántja, azonban a hidegláz s roncsoló toroklob gyakori, a mit főleg a lakásviszonyokból lehet kimagyarázni.
E községbe olvadt bele egykor Körtvélyes, mely közvetlen közelében feküdt.*
1721-beli* összeírás szerint e hegy aljában keletről nyugatra nyiló völgyben fekvő község határa két fordulós, inkább tavaszi, mint őszi vetésre alkalmas, földje félig fekete, részben vörhenyes sárga és sovány, 6 ökörrel kétszer szokták szántani. Vegyes gabonát terem, erdei szénát csinálnak, őrölni egy mértföldnyire járnak, erdejének úgyszólva csak neve van meg. Hadi út terheinek kitéve nincs s nem is dolgoznak a hadi úton. Vására Szamosujvár, melytől 2 mértföldnyire fekszik. Termőföldje 139 köböl, terméketlen 15 köböl férőű. Elvetettek ez évben 18 köböl őszi, 8 köb. tavaszgabonát s termett 181 kal. búza, rozs, 79 kal. árpa, zab, 28 kal. kender, van 2 1/2 véka indiai vagy szerecsenbúza, más szóval tengeri vetésük. Rétje 83 szekérre való, adóssága 6 frt. Van itt 31 ökör, 20 tehén, 11 bornyu, 2 ló, 79 juh, 3 méhkas, 39 sertés.
{137.} 1821-ben* határa 2-od osztályú.
1837-ben* e kicsiny falu határa is kicsiny, a búzát, törökbúzát bőven termi. Erdeje kevés, szőlője még kevesebb, legelői lankások és jók.
Jelenleg határának földje agyag, rézvörös poronddal vegyitve; trágyázva termékeny. Terményei: kevés őszi és tavaszi búza, árpa, tengeri, zab, burgonya és kender. Állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, sertés, juh és kecske. Gyümölcse: alma (batul, pónyik, sóvári, párisi, nyári édes, borizű), körtve (rozsdás pergament, Szt-János és czukor), szilva (beszterczei, húsos és fehér), baraczk különböző fehér húsú és magról termett őszi, dió, cseresznye, szőlő (kövér, som, király, boros, muskotály, leányka és kecskecsecsű.)
Forrásai úgy a községben, mint határán kitünők. Határán Kassay Béla lekenczei lakosnak van 4 kövű gőzmalma. Van kevés épületköve.
Határhelyek: 1644-ben* Tövisköze, Tűzpalló, Hegykút, gyalogút, ösvény, nagy barázda, Melles szél, Sulcus major.
1754-ben* Alsó forduló: Strimtura, régi magyar temető, Mellyes.
1812-ben* Felső fordulóban: Pe loku maristyine, la Mora Szarvadi. Alsó fordulóban: temető, la Kapu gyin soz Kinyipistyiluj.
1864-ben* Malaistinile, részei: Cigleria, Dupe kurtye, Ritizelu. La Mare Szelevagyi (?) részei: La zsugasztri, La groptile Torni (?) La szeretule, La csuhe, Borsoveju, Dupe gyál, La teu Zsimboruluj, La krisligetur. Funaczile, részei: La huptine, Pe pogyerej, Groptyile Telekest, In dosz, La funtina Kovácsuluj, Pe gyál. La peri popi, részei: Turmasu, Puszta, La viile Buksi, In rezáre, Pe dosz. Kasztajile, részei: Gropu Szelasi, Kálya Mateuluj, Dupe vij, Pe Kezeruse, Kiveptyistile, Ritu gye lunge szat. Viile. Pudura szetyászka, részei: fundeture, Kererilye, Kosztana, La szature, Pedura lunge. Garaleu (Erdő) és Tatármart, az utolsó tatárjáráskor itt (1717 vagy 1790 ?) egy elmaradt tatárt gyilkoltak le. La Gredin (udvari erdő). Gyálu puszti (udvari erdő). Hegyesa (udvari erdő). 1898-ban Riticsel, Kásztá Szereturilor, Funacze Garalleo, Rezorile mecsuku, Peri Popi, Akasztéj.
Lakossága: 1603-ban* összeírás szerint az előző évi háborus idő alkalmával az egész község teljesen elpusztult, egy lakója sem maradt.
1700-ban* 28 jobbágy lakosa van s az egész községben ugyanennyi ház.
{138.} 1721-ben* 3 jobbágy, 11 zsellér, 4 kóborló lakosa van, ez utóbbiak kivételével 10 házastelken laknak, el van pusztulva 2 ház.
1750-ben* 24 jobbágy lakik itt 16 házastelken, 16 zsellér 15 telken 16 házban és 6 szegény 6 házban.
1830-ban* 230 lakossal. 1837-ben* 278 lakossal, házak száma 54.
1854-ben* lelkek száma 342.
1857-ben* házak száma 83, a lelkeké 411, ebből 402 gör. kath., 9 zsidó.
1886-ban 461 lakossal, melyből 2 róm. kath., 450 gör. kath., 3 helvét hitü és 9 zsidó.
1891-ben 497 lakosból 5 róm. kath., 464 gör. kath., 14 ev. ref., 14 izraelita.
Adója: 1721-ben* 190 frt. 1898-bn 1201 frt 20 kr.
| Mánya. | TARTALOM | Maró. |