| Mohaly. | TARTALOM | Móricz (Aranyos-Szász-). |
Monostorszeg.
Nevének változatai: 1315-ben* Munusturzeg. 1553-ban* Monostorzegh. 1750-ben* Monostorszeg.
Előnevét egykori Szent-Margitán volt Monostortól vette, melynek közelében vagy szegében feküdt. Szeg nevét pedig ezen kivül onnan is vehette, mint hajdan a Szamosnak egyik szögében, töréseiben fekhetett, mint a vele szomszédos község, Szunyogszeg, mely ma puszta.
A Nagy-Szamos jobbpartja s az államút közelében sík téren fekszik, határát nyugatról a felső-orbói patak mossa. Deéstől 7.1 kilométernyire a deési járásban.
Első birtokosai kezdettől fogva a mai Losonczi Bánfy család elei voltak. Keletkezése is kétségtelenül rájuk vezethető vissza, mert a középkorban a főrangú előkelő családok mindenikénél szokásban volt a család kegyúri hatósága alatt kolostort alapitani. Bizonyosan a Bánffyak, névszerint pedig XIII-ik században élt Dénes nádor is alapitott egy ilyen családi monostort itt Monostorszegen, de a melyről e hely puszta nevén kivül minden adat és emlék teljesen hiányzik.
Monostorszeget Dénes nádor fiának Dénes ispánnak fiaitól Tamás és Istvántól a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul foglalta el, kik birtokukat újra csakis 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.
A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Monostorszeg (Bánffy) Istvánnak jutott, ő pedig 1335-ben* Losonczi Tamásnak adja e falut több birtokaival ennek nógrádi birtokaiért cserébe, de e csere úgy látszik nem történt meg, mert utána fiára Dénes mesterre szállott s ennek halálával 1393-ban* a Bánffyak közti osztály szerint Bánffy Dezső fia Miklósnak és néhai László vajda fiának Jánosnak {189.} jutott Ormány s a kérői részekkel együtt, melyeket 1261 óta bir e család.
1467-ben* Mátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól csicsóvárbeli részeiket hűtlenség czimén elvevén, mivel a Szentgyörgyi Gróf János erdélyi vajda féle lázadásban részt vettek, az ahhoz tartozó Monostorszeg két részét Szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka. Ekkor e magyar falu birája Nagy János.
1554-ben* Ferdinánd király e birtokot Bocskay Györgynek inscribálta, az igtatásnál jelen voltak Varga Dénes és Nagy János idevaló lakosok is.
1566-ban* II. János király egész Monostorszeget, mint a lerontott Csicsóvár tartozékát Bessenyői Csakor Péternek és Tasnádi és Rozsályi Kún Gáspár fejedelmi udvarnokoknak és neje Baki Nagy Katának adományozta oda.*
1567-ben* Monostorszeg felét Kún Gáspár Csakor Pétertől megvette 400 frtért, ebből százat azonnal kifizetett, a többit karácsonykor kellett volna megadni, de fejedelmi parancs folytán 7 hóig börtönben ülvén, kötelességének eleget nem tehetett s így az egészet visszafoglalta, s ebből és egy veteményesnek elfoglalásáért per lett.
1570-ben* Csakornak már csak özvegye Hari Margit él.
1572-ben* itteni birtokosok Csakor Péter özvegye Hari Margit, hogy urát a tatár rabságból kiválthassa, örök áron eladta Kún Gáspárnak (kinek neje Baki Nagy Katalin volt, gyermekei Pál* és Sofi rettegi Török Istvánné, 1628*) Monostorszeg felét s ez által végét szakitotta a pernek, mely köztük a község felosztása miatt keletkezett.
1583-ban* Rosali és Monostorszegi Kún István kérésére a fejedelem {190.} megvizsgáltatja, hogy Monostorszegnek, melynek szőlője sincs, kir. dézma haszonbére, határához képest, lehetne-e annyi, mennyi Ormánynak vagy kérőnek van, melyekkel együttesen fizette a dézmát, „az káptalan papok életében.”
1588-ban* Báthory Zsigmond néh. Kún Gáspár fiait Pált, Gáspárt, Istvánt és Pétert e birtok felerészében nemesi udvarházzal megerősiti, nemkülönben* azon másik felében is, melyet néh. Kún Gáspár Harii Csakor Pétertől megvett, de ez leányágát is illetett s ennélfogva beigtatták Sofit és Borbála leányát is.
1603-ik évi* összeírás szerint e község teljesen leégett s csak Kún Istvánnak gabonaasztagjai maradtak meg.
1607-ben* Kún Péter és István, Somogyi Ambrus birja.
1611-ben* monostorszegi Kún István főispán és neje Erdélyi Margit* birtokosok. Kún István 1616-ban Bethlen Gábor deési táborából Magyarországra szökött, Homonnait pártolta, de tettét megbánva, szeptember 2-án kegyelmet kapott.
1615-ben* monostorszegi Kún Péter és Zilaghi Miklós iratnak idevaló birtokosoknak.
1620-ban* Bethlen Gábor monostorszegi Szilágyi Miklóst s nejét Kún Borbálát s mostoha fiát giróti Torma Miklóst itteni részében megerősiti.
1627-ben* Erdélyi Erzsébet Kún Istvánné a maga, férje és leánya Katalin kihalása esetére itteni részét Harinnai Krisztinára Balássy Ferencznére s leányukra Erzsébetre hagyja.
1630-ban* Szilágyi Miklós, kit máskép 1628-ban* Székelynek is neveznek, s neje Kún Borbála az itteni részhez való jogukról Kún István s neje Erdélyi Erzsébet javára lemondanak.
1632-ben* Szilágyi Miklós azon itteni 2 jobbágytelekből álló részt, melyet id. Kún Gáspár Csakor Péternek eladott s attól feleségére, ettől pedig Kún Gáspár fiára Gáspárra szállott, kinek örököse nem lévén, azt Kún István örökölte, most tehát ennek magvaszakadtával magának nejének Kún Borbálának és mostoh fia Giróthi Torma Miklósnak adományoztatni kéri a fejedelemtől.
1643-ban* Kaczkói Török Istvánné Kún Zsófia (első férje Cserényi {191.} Mihály, 2-ik Almádapáti Sárközi Miklós) után leánya Margit férje Rettegi Tyukodi Nagy Imre birtokol, 2 itteni jtelkét örökölte fia Tyukodi N. Mihály, kinek Szénássi Annától egyik leánya Zsófi 1-ször Pap Vid Zsigmondné, 2-szor Somodi Istvánné és Klára Baróthi Jánosné, ki Bölcsei Budai Istvánnak adta el.
1653-ban* Nápolyi Györgyné Kún Katalin Monostorszeg felét az udvarházzal Torma Miklósnak vetette zálogba, de szerződés ellenére azt Torma kezébe nem bocsátotta, Nápolyi István az adás alkalmával személyesen tiltakozott a határ szélén, hogy ide senkit be nem ereszt, mivel anyja neki szolgabiró előtt bocsátotta kezébe már néhány év óta birtokában lévő jószágát, ezért Torma most Ispánmező felét foglaltatta el. 1658-ban* Nápolyi Istvánnak itt 2 adózó jobbágya volt.
1694-ben* birtokosa Buday Zigmond.
1696-ban* Palotkay István és Baróthi Jánosné Tyukodi Klára részére tanukat vallatnak arról, hogy ők néh. Török Istvánné Kún Zsófia, majd Tyukodi Nagy Imréné Török Margit, azután Tyukodi Mihály, András és Kata után azoknak itteni részében jogos utódok.
1702-ben* birtokosa Buday Zsigmond.
1715-ben* a magban szakadt Nápolyi Györgynek itteni részét a fiskus elfoglalta, de annak Nápolyi özvegye Felvinczy Klára, leánya Nápolyi Ágnes, valamint Nápolyi Éva, Buday Zsigmondné és Torma László ellentmondtak.
1724-ben* birtokosai Buday István és László.
1738-ban* birtokosai Buday Krisztina Taracki Fráter Zsigmondné és Torma István.
1748-ban* Nápolyi György fiágon való kihalásával annak itteni része iránt a fiskus a női ágon leszármazókat, u. m. néh. Torma Kristófnak Nápolyi István leányától Máriától való gyermekeit Istvánt, Ferenczet, néh. László gyermekeit Dánielt, Máriát, Ugron Jánosné és s néhai Anna Kereszturi Mihályné gyermekeit Miklóst és Juditot Gyulay Lászlónét, másrészt azon néh. Nápolyi István leánya Évának Buday Zsigmondnénak gyermekeit Istvánt, Lászlót, Ferenczet, Ágnest Boér Istvánnak s Krisztinát Fráter Zsigmondnét perbefogta, de a kir. tábla attól elütötte.
{192.} 1748-ban* ápr. 5-én Bölcsei Buday Istvánnak elzálogositott itteni részét Tyukodi Mihály testvérének Klárának Palatkai Istvánnénak fia László váltotta ki.
1764-ben* Boér Zsuzsánna itteni részét férjére Tatrosi Zsigmondra hagyja.
1760–69-ben* birtokosai Torma István, Bölcsei Buday István és János, Palatkai László, Fráter Farkas, István és a Tatrosi család.
1770–73 és 86-ban* birtokosai: Buday Jánosnak van apai adomány jogon 18 jobbágya, 2 zsellére, Palaktai Lászlónak 4 jobbágya, 3 zsellére, Torma Katalinnak 11 jobbágya 3 zsellére, Tatrossy Zsigmond fia Tatrossy Lajosnak, kinek Baranyai Rózától leánya Teréz, később Galgói Rácz Jánosné, 7 jobbágya, 1 szegénye, FráterAntalnak 4 jobbágya.
1811-ben* Torma Katalin egyik birtokosa.
1820-ban* birtokosai: Galgói Rácz Jánosnak van 6 telke. Szarvadi Pálnak 5, Osdolai Wass Antalnak 3, br. Weisz Ferencznek 3, Winkler Antalnénak (Ujfalvi Samu), 3. Weér Lászlónénak (Palatkai Juli) 3.
1830-ban* Weér Lászlónak leánya Klára Brencsán Józsefné itteni részét Simon Péternek adta zálogba.
1838-ban* van egy nem adózó nemes lakosa.
1839-ben* birtokosai: Nemes József (Brincsai, Winkler, Vass-rész), Szarvadiné Fráter Terézia, Rácz György, Rácz Jánosné-féle rész, melyet Hatfaludi Anna Simon Péternének adott volt zálogba s a kitől örökölte első férje Csicsómihályfalvi Nemes Józseftől való fia József.*.
1841-ben* helyben lakó birtokos Szarvadi Pálné.
1848. évi* birtokosok: Nemes József, Szarvadi Pálné Fráter Terézia, Vas Antalné Fráter Anna, Rácz György.
1863-ban* Szarvadiné Fráter Teréz, Nemesné Wass Ágnes, Nemes József, Rácz György és Brencsán Albert részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Berzenczei Miklós, Dezsőfi nándor és Brencsán Albert.
Birtokosai: 1892- és 1898-ban: gr. Bethlen Ferencz 169 h. 130 öl, Deseffy birtok, 1898-ban Varró Mihály tulajdona vásár útján; Biró István a Sándor fia 158 h. 1232 öl, Tatrosi és Brencsán birtok; Turcsa Manó 328 h. 1551 öl, Berzenczei birtok; jelenleg Arnold Károlyné Kertész Ilona örökölte.
{193.} Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* évente Szent-Márton napon adót, karácsonykor pedig gabonát, zabot és csirkéket adnak. Tartoznak 1 hold földet bevetni, learatni s behordani és 1 vagy két napig kaszálni.
1552-ben* Monostorszeg Csicsóvárához tartozott, melyet rövid ideig Bank Pál birt, kinek a rendes szolgálaton felül adott minenféle gabonát, zabot, árpát, szénát és teheneket, bárányokat, csirkéket, kenyeret, bort és mindenféle szükségeseket, mindenből egy féléven át a revolutió (háború) alkalmával, melynek értéke 100 ft.* Egy idevaló embertől Bank szolgái részére vettek 2 szekér szénát, melynek értéke 6 frt; egy szekér Apahidára szállitotta a szükségeseket, értéke 3 frt, 2 ember 2 hétig csépelt Apahidán, e munka ára 2 frt, Kaczkóról épületfát, karót s vesszőt szállitottak Apahidára, melynek értéke 2 frt, Sajó-Kereszturra a tisztnek 2 szekér szénát, 2 szekér gabonát szállitottak, melyért 1 frtot kellett volna hogy kapjanak, ezeken kivül 4 arató dolgozott 7 naig Apahidán, mely munka értéke 4 frt.
Monostorszeg, mint századokkal ezelőtt, most is egy utczából áll. Egykor az országút rajta ment keresztül s ezért hadjáratok idején mindannyiszor majdnem teljesen elpusztult, főleg 1704–12 közt a labancz dúlás korában. Utczái, kivált őszszel és tavaszszal, járhatatlanok voltak, nem volt a vínek lefolyása, de Galgói Rácz János alispán a község alsó végétől saját házáig kiköveztette.
Papjai részére egykori magyar egyházának quartája is volt, mely 1863-ban* váltatott meg.
Lakosai hajdan tisztán magyarok voltak, most kevés magyar lakja. Básta irtó hadjáratának lettek áldozatai. Főfoglalkozásuk a gabonatermelés és állattenyésztés, kis mértékben marhakereskedést űznek. Táplálékuk itt is a málé s tejnemüek. Öltözetük fehér posztónadrág, fekete mellrevaló, zöld és piros díszitéssel, színes selyem varrásokkal télen-nyáron vászoning, mellény és gallérján „boros” varrottassal, bő lábravaló és bocskor. A nők öltözete szőttes, kreton szoknya, ugyanily derék, melyhez télen szokmány és sárga bőr mellrevaló járul, fejükön rikitó szinü szőr- és kretonkendőt hordanak.
1845-ben azt írja Torma jegyzeteiben, hogy lakosai szeretik a pálinkát, nejeiket rendre cserélgetni kezdették, annyira, hogy a hatóság csak nagynehezen szoktathatta le erről őket és babonások; egyik papja {194.} is áldozata lett a jég ellen való harangozásnak, midőn legjavában kongatta volna a harangokat, akkor ütötte agyon a villám, a nélkül, hogy a templomban kárt okozott volna.
Házaikat meglehetős csinnal épitik fából, ma jobbára zsindelytetővel látják el. Lakóházuk egy szoba, pitvar, ebben van a sütőkemencze, fölötte a szabad tüzelő, melyből sátoros kémény emelkedik. Itt-ott kamara is található.
Udvarház benne már 1588-ban emlittetik. 1845-ben egy kőépülete van, Fráter Teréz Szarvadi Pálné épittette; egy más fából való, oly móddal épitve, mintha kőépület lenne, Hatfaludi Annáé, mindkettő körül gyümölcsös kert.*
Itt halt meg, vásárolt birtokán, 1877 decz. 8-án Biró Sándor, ki F.-Boldogasszonyfalván, Udvarhelymegyében született. Tanulmányait Sz.-Udvarhelyt kezdette és végezte, rétyi pap lett s 11 évig paposkodott. 1848-ban nemzetőrséget alakitott hiveiből, melynek főhadnagya lett. Háromszék önvédelmi küzdelmében tevékeny részt vett, 1849 tavaszán tábori hitszónok, azonban palástját letevén, századossá neveztetett ki s szállása Csik-Somlyón volt. Itt a zárda betüivel Gál Sándor beleegyezése folytán szerkesztette s maga is szedte a „Hadi Lap”-ot.
A muszkák elől Kolozsvár, Bánffy-Hunyad felé húzódván a sereg, Zsibónál a tábort oda hagyta. Szathmármegyében bukdokolt Gergelyfi név alatt, nevelő lett egy malomban 4 évig tanitott, majd tanitványaival utazott. 1855-ban Kővár vidékén van, gazdatiszt és bérlő, nevezetes politikai itt működése a 60-as években.* Deés város polgármesterévé választotta. 1859-ben Lápos vidékén nőegyletet szervezett s M.-Lápos ev. ref. templomát és iskoláját felépittette s 2-ik tanitói állást biztositotta, mely czélra 6979 frtot gyüjtött. Deési eps. ker. algondnoka lévén 1867-ben, iskolák s egyházak fejlesztése és épitése érdekében a legnagyobb tevékenységet fejtette ki. „Szászczegői Balogh Zsigmond óta ily buzgó gondnoka még az egyházkerületnek nem volt, mint ő.” 1844-ben kezdett irogatni a „Prot. Egyh. iskolai Lap,” „Mult, Jelen,” „Kis-Követ” és „Vasárnapi Ujság”-ban, majd a Keresztes Ágnes felett tartott imáját adta közre. Rétyen mértékletességi egyletet alapitott, kiadta Pálinkatan cz. művét, „Sepsi-Szent-Györgyön a szabadság” és a „Tömös Vámban az ellenségen vett teljes győzelem ünnepére” tartott két beszéde Brassóban nyomatott ki több ezer példányban. „Egy szó az iskolamesterek kiképzése érdekében” 1867-ben az egyházi lapokban. A vasútvonalnak Magyar-Lápos {195.} felé való vitele ügyében számos czikke jelent meg a Kolozsvári Közlönyben. Úti naplója magyarhonban, Ausztirában, Morva- és Csehországban 1853 szept. 16-tól decz. 8-ig. Gergelyfi név alatt, kézirat. Háromszék története a forradalom alatt. Vázlat kéziratban maradt.*
Ev. ref. egyháza kezdet óta a kozárvári fiókegyházközsége. 1898-ba* 2 lélek hive van, 1845-ben is 1 fi s 1 nő. Temetője a községtől távol. 1886-ban 30 volt a hivek száma.
Róm. kath. részen 1845-ben 1 fi, 2 nő.*
Gör. kath. egyházközség, jelenleg a csicsómihályfalvi filiája. 1845-ben önálló ekklézsia. Fatemploma a község nyugati szélén, Szt. Paraskéva tiszteletére szentelve. 1845-ben papja szabályszerü földekkel bir. Anyakönyve 1827 óta vezettetik, hivek száma 1845-ben oláh, czigány együtt 166, melyből 73 fi.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, szélnek ki van téve, jég ritkán bántja.
Kicsiny határát még szűkebbé tette Nápolyi István,* ki a tatár rabságból való hazatérése után, hogy a váltságdíjt kiteremthesse, a községen alól azon részt, mely a Kozárvári pataktól egész Mihályfalváig rug, 100 frtért zálogba adta kozárvári birtokos deési Alvinczi Istvánnak, kitől 1666 május 30-án kiváltván, de Torma Ferencz újra* zálogba adta s ezáltal a Szamostól végkép elzáratott.
Váltóilag két fordulót használ 1845-ben, a harmadik rész kicsiny, ebben tengerit termeszt. Amaz térben és déli, köves oldalon fekszik, mindenik szorgalmas mivelést és trágyázást kiván, de ezt az örökös költözködés miatt 1750-ben* az úrbéresek elhanyagolták, egy őszi szem 1 3/4, a tavaszi 1 1/2 szemet ad.
1750-ben* adó alatt volt 650 vékányi szántója, melyből őszi búzavetés alá használt 567, tavaszi alá a tengerin kivül 83 vékát; tengeri és köles termése 20 1/6 véka; fordulónként való kaszálója 83 szekérnyi, szőlője 108 vedernyi, a must ára 17 kr. A birtokosság kevés, de igen jó asztali bort termeszt. Erdeje sziklaalapon kevés, nagy részben elpusztulva, úgy a közönség, mint a birtokosság részén.
1822-ben* határa adózás tekintetében 2-od osztályú, adó alatt van 1068 1/2 véka szántó és 202 szekérre való kaszáló, a község szőlője elpusztulva.
{196.} 1898-ban határa termékeny, főbb terménye: a tengeri, az őszi búza, rozs és kevés zab; a lóhermagtermelés jelentékeny hasznot hajt a birtokosságnak. Állatai. Hazai fajta szarvasmarha, a bivalt tejeért a birtokosság tartja. Gyümölcse: kevés alma, körtve, szilva és baraczk.
Mezei és ipari szorgalma Torma József jegyzetei szerint 1845-ben szorult, gyenge határa, hasonló legelője, fa szűke, sósvíz hiánya több szorgalmat igényelhetne, mint a mit kifejtenek. A szomszéd határon bérelnek ugyan ki földet, de nem kereskedés vagy üzleti, hanem életfenntartási ösztönből, nejeik azonban Deés, Retteg és Szamosujvár vásárait látogatják s szerzeményöket piperésebb öltönyökre forditják. Deéstől fél, Szamosujvártól 2 1/2 mérföldnyire fekszik 1750-ben.*
Ekkor Deésaknáról Sz.-Somlyóra sót fuvaroztak, de később ezzel is felhagytak.
Épületnek való köve bőven. Itatója szárazság idején annyira nincs, hogy állatai a szomjuság miatt elsinylődnek. Szarvadi Pálné udvarán levő kútviz nevezetes arról, hogy a vászonnemüt igen megfehériti;* nagy méhesének párját messze vidéken sem találhatni. Az országút szélén a helységtől távol van két korcsmája, de malma nincs.
1746 decz. 9-én* derékszéki gyülés tartatott itt.
1703 körül* adó alatt van 14 ökör, 22 tehén, egy ló, 3 juh.
1750-ben* pedig 77 igás, 47 fejős, 7 fiatal marha, 46 juh, 39 disznó, 31 méhköpű s kerti jövedelme 17 kr. 1822-ben* 30 igás, 6 fejős tehén és 6 sertés. 1841-ben* együttesen 16 ló, 44 ökör, 67 tehén, 60 borju, 3 bival, 30 disznó és 7 méhköpű.
Határhelyek: 1643-ban* Orbópataka; Sós, irtovány; Akasztófaszeri; Borsószer.
1696-ban* Omláskútja, Sós, másként Kismező, Felső kövespad, Alsó kövespad, Fehéritő, dülők.
1820-ban* Grape, Kepetijn, Pesztyerit, Poducz, Styubej, Mormintur, Retyite, Válya klapi, Oztanyistye, In Sós, Vala Mytheleystyilor, Petris, Kosztyicze, Grape Lezucz, Pekosztyicze, In Béltz.
1898-ban Tónál, Agyagos, Budai rét, Pataknál, Nagy földek, Szőlők alatt, Patak torka, Ptyetris, Stubej, dülők.
Lakossága: 1553-ban* van benne 14 kapu, 9 szegény lakos és 2 puszta ház.
1603. évben* a Básta dulása folytán az egész falu teljesen elpusztult.
{197.} 1703 körül* van 16 jobbágy, 4 zsellér lakosa, kik ugyanennyi házastelken laknak.
1750-ben* adó alatt van 11 jobbágy, kik 7 házastelken és 19 telkes zsellér, kik 17 és 16 külsőség nélkül való zsellér, kik 7 házban laknak és 4 kóborló, együtt 24 telken, 31 füst. El van pusztulva egy ház, melyből lakosát 1745-ben más helyre költöztették át.
1830-ban* 173 lakossal.
1841-ben* az udvarokban a cselédséggel együtt volt 2 fi és 3 nő magyar, a többi oláh, vagyis 70 fi és 90 nő, együtt 160, czigány 3 fi. 3 nő = 6. Összesen 171 lélek. 1844-ben* nemes 2 fi, 4 nő, pór 119 fi, 116 nő, együtt 241 lélek.
1857-ben* e rettegi járáshoz tartozó község lakossága 279, melyből 240 gör. kath., 18 evang. helvét, 4 unitárius és 17 zsidó.
1886-ban 309 lakosból 3 róm. kath., 250 gör. kath., 30 helvét hitü és 26 zsidó. 1891-ben 327, ebből 9 róm. kath., 249 gör. kath., 27 ev. ref. és 42 izraelita.
Füstök száma: 1841-ben* 5 udvari, egy papi, 46 urbéres, 1 czigány, 3 mezei, együtt 56. 1844-ben* 5 nemes, 50 pór, együtt 55. 1857-ben* 56.
Adója: 1703 körül* 24 frt 50 kr., 7 köb. zab s ugyannenyi búza, 2 1/2 szekér széna s egy vágómarha. 1748-ban* 124 frt 5 1/2 kr. 1749-ben* 126 frt 17 1/2 kr. 1755-ben* 120 frtl 7 kr. 1845-ben* 111 frt 45 kr. és 1898-ban 1156 frt 44 kr.
| Mohaly. | TARTALOM | Móricz (Aranyos-Szász-). |