| Négerfalva. | TARTALOM | Noszoly. |
{226.} Néma.
Nevének változatai: 1288-ban* Nema.* 1292-ben* Nyma. 1539-ben* Nyema, Byeke. 1590-ben* Néma.
A község neve személynév, egykori várjobbágy alapitója után.*
Először emlittetik 1225-ben* „Terra nema” és Nema néven.
A Kis-Szamos balpartja közelében, az államúttól nyugatra huzódó szűk, hosszú völgyben és annak fejénél fekszik Deéstől 9 kilométernyire a szamosujvári járásban. Keresztül foly rajta a róla nevezett Kabalás hegyből eredő kis patak.
Néma első megnevezett birtokosa 1288-ban* Némai Miklós fia: Derzsik (Dersyk) ispán, ki alatt Néma határai a Szamosig terjedtek, a hol több malma is volt. Ide tartozott Beke földrész és Kövesd (Kuesd) erdő is. A mondott évben azonban Derzsik Bekét s Kövesd negyedrészét kiszakitván Néma területéből, azt leányának és vejének adta oda.
Derzsik ispán után 1321-ben* Néma birtokosaiul az ő fiai: Némai Mihály és Gergely emlittetnek.* A Gergely kiskorú fia Miklós, kire Néma birtoka szállott, oly egyezséget kötött 1336-ban* Tötöri és Mikeházi Mikével hogy magtalansága esetén birtokai Mikére szálljanak.
Néma másik birtokosául azon Mihály fia: Pető, Tamás és László emlittetnek 1339-ben* és 1341-ben* azon Gergely fia Miklóssal együtt.
1367-ben* 1375-ben* és 1384-ben* is Némai György fia Miklós emlittetik.
1411-ben* Némai István fia Péter és Némai Mihály a Pető fia egyik birtokosa.
1427-ben* némai birtokosok: Pető fia Benedek, továbbá Péter, László és másik László.
1427-ben* birtokosok: Némai István fiai Péter, László és Gergely, ezen Gergely fia Mihály, azon László fiai Mátyás, Benedek és Jakab.
{227.} Továbbá Mihály fia Benedek, Miklós fia László s ennek fiai Miklós, Antal, Gergely, Mátyás és Péter, ismét Mihály fiai János és Albert, valamint Némai Márton és Péter.
1440-ben* Némai Miklósfi László fia Mihály, István fia László és Némai Pető Domokos fia János emlittetnek.
1446-ban* Némai Péter fia Márton.
1454-ben* Némai Miklós, Márton és János emlittetnek.
1458-ban* Némai Miklós emlittetik.
1467-ben* Némai Miklós, Mátyás és Péter emlittetnek.
1471-ben* Némai Máté, Miklós és Péter emlittetnek.
1473-ban* Némai Némai Péter emlittetik.
1473-ban* Némai Miklós, Mátyás és Péter emlittetnek.
1480-ban* Némai Mikós, Mátyás és István emlittetnek.
1495-ben* Némai Tamás és Péter emlittetnek.
1496-ban* Gyulakatui Balázs fia Miklós itteni részének felét anyjának Györgyfalvi Zsófiának adományozza, másik felét pedig akkorra hagyja neki, ha előbb halna el, mint ő.
1495 körül* és 1497-ben* Némai István és Tamás emlittetik.
1505-ben,* 1513-ban* és 1517-ben* Némai István és Tamás, emlittetik.
1519-ben* Némai István és Tamás. Némai Istvánnak „expossione Beke” két jobbágya emlittetik: Kályán Lőrincz és Szentmargitai György.
1523-ban* Némai Radwanyi Máté, Némai István s fia Miklós, Némai Tamást itteni és Beke része elidegenitésétől, Galaczi László fiait Máté, Balázs, Bertalant és Apollóniát néhai Bocskay Miklós leányát pedig annak elfogadásától tiltják.
1523-ban* Némai Tamás itteni részének egyik felét, azon 3 jtelket kitéve, melyeket Losádi Jánosnak vetett zálogba, veje Galaczi László fiainak Máté, Balázs és Bertalannak, másik felét pedig néh. Bocskay Miklós leányának Apollóniának, kinek anyja azon Némai Tamás leánya volt, zálogba veti, de még ez évben* Némai István és fia Miklós ettől Némai Tamást eltiltják.
1524-ben* Némai Tamás itteni részének negyedét, 3 jtelek (Kis, Magyari, Szabó) kivételével, Szucsáki Miklósnak s néh. Bocskay Miklós {228.} leányának Apollóniának veti zálogba. Ugyanez évben* Némai László emlittetik.
1535-ben* Némai István egy nemes telkét szolgájának Némai Mátyás deáknak adományozza.
1535-ben* Némai Némai István és huga Erzsébet a kolozsmonostori konvent előtt, valamint István gyermekei Miklós és Ilona itteni részeiket Varczai Vajda Balázs kolozsmegyei részeért elcserélik.
1535-ben* Botházi Péterné Katalin s Botházi Pál özvegye Borbála Hosszútelki Pétert és Margitot Komjátszegi Istvánnét és Budai Gergelyt az itteni részek eladásától tiltják.
1538-ban* Komjátszegi Istvánné Némai Margit, kinek anyja néh. Némai Miklós leánya Zsófia volt s fia Komjátszegi István itteni részüket néh. Némai István leányának Orsolyának Várczai Vajda Balázs nejének eladják.
1539-ben* Margit, a Buday Tamás leánya, Komjátszegi István neje, némai elpusztult kuriájának felét Pathai Dezső Antalnak adja azért, mert Margit Dezsővel cserélt, melynek folytán bekei részét Dezsőnek kellett volna adnia, de ennek Margit ekkor eleget nem tehetett.
1544-ben* Némai Dezső Antal egyik birtokos.
1545-ben* néhai Budai Tamás leánya Margit Komjátszegi Istvánné itteni udvarháza felét a némai erdők negyedrészével együtt Pathai Dezső Antalnak adja cserébe.
1549-ben* Némai Szucsáky Miklós kir. ember (homo regius) és Némai Miklós emlittetik.
1555-ben* Némai birtokosok: Dezső Ferencz, Fodorházi Zsigmond.
1564-ben* itteni birtokosok Fodorházy Zsigmond, Boldizsár és Lukács.
1566-ban* Némay Boldizsár és Zsigmond és Vajda Mihály.
1571-ben* Némay Boldizsár (1570) és Zsigmond, Vajda Mihály és Szucsáky Péter.
1574-ben* Dezső István.
1575-ben* Szucsáky Péter, Vajda Miklós, Némay Zsigmond, Boldizsár és Péter.
1575-ben* Galaczi Máté emlittetik.
{229.} 1576-ban* Némay Menyhért kir. ember emlittetik.
1576-ban* birtokosok Torma János, Szucsáky Péter, Némay Zsigmond és Dezső István, Galaczi Máté.*
1579-ben* Vajda Mihály, Szucsáky Péter, Szűkereki Lőrincz, Szucsáky Márton, Tóth Márton.
1580-ban* Sárdy Fejérdi Miklós itteni részét Gyerőmonostrai Kabos Gábornak veti zálogba.
1584-ben* Soós Balázs egyik birtokos.
1588-ban* Vajda Mihály és fia János.
1588-ban* Báthory Zsigmond Sz.-sombori Székely Jánosnak Némai Dezső Ferencz leányától Annától való fiát Gergelyt itteni nemes udvarházával és a bekepusztabeli anyai részbéen megerősiti.
1589-ben* Szilvási János, Némai Lukács, Vajda Mihály* és Girothy Albert, Némay Péter, Némai Baky Mihály, Fodorházi Lukács és Módra Gáspár (ügyvéd) birtokosok.
1590-ben* Vajda Mihály és Fodorházy Lukács idevaló birtokosok és szolgabirák (iud. nob.) emlittetnek.
1592-ben* Gyrothy Albert, Torma Miklós, Girolti Indali Gáspár, Vajda Mihály, Fodorházy Lukács, Módra Gáspár, Possa János, Némai Péter és Adorján máskép Némai Baky Mihály birtokosok.
1593-ban* Módra Gáspár és 1593-ban* néh. Iklódi némai Menyhártnak Iklódi Annától való fia Gergely és Némai Lukácsnak Iklódi Borbálától való fia György egyik birtokos.
1594-ben* Némai János itteni részét Kendy Gábornak leköti.
1598-ban* Tomori István itteni részét nejére Tarcsai Borbálára hagyja. Másik birtokos Iklódszentiváni Szentiváni Gáspár viczeispán és Bak Mihály.*
1598-ban* itteni birtokosok id. és ifj. Módra Gáspár és Szucsáky Péter fia Benedek,* Cseh Péter, Némai máskép Fodorházi Zsigmond, Bak Mihály, Némai Péter, Baki Mihály*, Deési István és Sós Balázs.
1601-ben* Vajda Mihályné. Ugyanakkor* Zámbó István a maga és néh. Olnoki Pósa János fiai Kristóf és Ferencz nevében tiltakozik {230.} az ellen, hogy Módra Gáspár özvegye Nagy Katalin most Fige Pálné, 3 itteni telkét, a melyeket ama néh. Pósa János Módra Gáspárnak elzálogositott, eladni akarja.
1606-ban* Kabos Mihály* és Vajda János, Fyge Pál ügyvéd.
1616-ban* birtokosai Erázmus János, Makai Bálint.
1619-ben* Módra György itteni részét anyja Szucsáky Anna után birja. Itteni birtokosok még Némai Vajda János és Némay János ügyvédke, Erazmus János, Makai Bálint.
1624-ben* Némay György, Barthachovith Istvánné Szalánczi Borbála férje jogán birtokos.
1626-ban* szucsáki Török Ferencz itteni anyai részét girolti Torma Péternek veti zálogba, kiről Jánosra szállott, 1627-ben másik birtokos Pósa Jánosné Székely Kata.
1628-ban* Nagy Cseh István itteni részén unokái Somlyai Gáspár, Bedő Miklós, Nyilas Márton, Somlyai Erzsébet némai Sághi Erazmusné megosztoznak.
1632-ben* Somlyai Erzsébet özv. némai Sághi Erazmusné, itteni részét vejének Somogyi Andrásnak Sághi Katalin férjének veti zálogba.
1635 körül* Nemes Imre is egyik birtokosa volt Sido Ferencz magvaszakadta folytán, továbbá nemes Pókai Miklós magvaszakadtával pedig ennek itteni részét Herczeg István kapta.
1638-ban* birtokosa Némai Mihály deák.
1640-ben* birtokosai Ébeni Zsigmondné Vajda Borbála, Toldalagi Zsófi Vajda Jánosné és Módra György.
1641-ben* némai Módra György.
1642-ben* Vajda János leánya Erzsébet előbb Haranglábi Jánosné, majd Kövér Istvánné s fia Haranglábi Zsigmond itteni részüket azon Kövér Istvánnak vetik zálogba.
1643-ban* birtokosok: Némai György és István, Szucsáki István, Lukács és Péter, Módra Márton, Ébeni Zsigmond, Stenczel János és Kövér István. Töki, Böjtörő, Fazekas, Czegődi, Lázár, Pál, Mester, Kályán, Tegzes, Pósa, Károlyi kisbirtokosok.
1643-ban* Némai Lukács. Barla, Fazekas szabados családok.
1644-ben* Torma Péter itteni részét feleségére Horváth Druzsánnára hagyja életig.
{231.} 1647-ben* Ébeni István, László és Zsigmond a fiskust a fiágban kihalt Ébeni Zsigmond részének elfoglalásától tiltják. Ugyanekkor emlittetik Kecseti Erős István és neje Ébeni Zsuzsa.*
1649-ben* nov. 1-én Fodorházi István testvérének Erzsébetnek Szathmári Mihálynénak egy telket ad osztályrészül.
1649-ben* Szucsáki István és Némai István birtokosok.
1650-ben* itteni birtokosok: Módra Gáspár, Márton, Sára Szabó Ferenczné és Erzsébet Kádár Istvánné.
1650-ben* okt. 24-én iklódi Némai Zsigmond Makrai Péternétől kiváltott itteni egy telkét Némai Deák Ferencznek vagy Ferencz deáknak adta el.
1652-ben* Vajda Erzsébet Némai Ferencz leánya itteni részét Deák Ferenczre hagyja, kiről később László Krisztinára szállott.
1654-ben* Dobokai Kata gerlai Murvai Józsefné (Jánosnak is írják) részét férjének adta zálogba.
1658-ban* Ébeni Zsigmondnak itt 2, Módra Mártonnak 2, Vajda Mihálynak 3, Némai Istvánnak 2, Némai Györgynek 2 adózó jobbágya volt. Adózó egy telkes nemes Szalárdi Mihály.
1662-ben* itteni nemesek: a Szalárdy, Murvay és Szabó családok.
1662-ben* jun. 28-án a kolozsvári táborból Apaffy Mihály a hűtlenségbe esett Vajda Mihálynak itteni részét Dési Dálnoky Gergelynek adományozza.
1664-ben* Némai György emlittetik.
1669-ben* Csomai Bálint, Módra Sára Szabó Ferenczné, Szabó János, Szucsáky István, Haranglábi és Ébeni Zsigmond, Kádár Zsigmond és Nádudvary János neje Torma Mária után, kinek atyja Torma Péter itt 4 jobbágytelket birt, ezek Torma ügyvédeskedéseért 3 telket adnak.
1669-ben* Némai Szalárdi Mihály s nővérei Anna Csomai Bálintné, Erzsébet Kálos Istvánné tiltakoznak az ellen, hoogy Szucsáky István itteni részét özvegyére Vajda Erzsébetre s fiára Haranglábi Zsigmondra* hagyta.
1672-ben* Haranglábi Zsigmondot új adomány czimen itteni birtokába beigtatják. Ugyanekkor birtak itt az Ébeni részen Somogyi Anna Szentpéteri Gergelyné.
{232.} 1676-ban* itteni nemes a Csomay, Gergely és Pap család.
1677-ben* Toroczkai Kata Borsai Nagy Tamásné és Deési Árkosi István.
1680 körül* Toldalagi János leánya Fruzina Tamásfalvi Lászlóné, leánya Judit Sombori Sándorné, leánya néh. Klára férje Csekelaki Varsány Péter s ettől való gyremekei Benedek, György, Mária Enyedi Zsigmondné, Anna Csatári Istvánné és Krisztina, Zsuzsánna hajadonok óvást tesznek az ellen, hogy ezen Toldalagi Jánossal egy testvér Borbála Toroczkay Lászlóné gyermekei Katalin Kemény Péterné s fia Boldizsár, Toroczkay Mihály, Péter ennek fia Péter, s néh. Kemény János fia Péter a magvaszakadt Haranglábi Zsigmond itteni részét maguk között felosztották.
1696-ban* Néma egyik török hódoltsági falu.
1697-ben* Toroczkai János Haranglábi Zsigmond által neki hagyományozott itteni részét magának adatni kéri a guberniumtól.
1697-ben* birtokosai Szilvássy Zsuzsa Somogyi Tordai Miklósné és Szilvássy Miklós, később Tordai Miklós gyermekei Mihály és Imre.
1698-ben* Kemény Péter és Nádudvari János örökségükön megosztozván, 1 nemesi és 3 puszta házhely Nádudvarinak jutott.
1702-ben* birtokosai Toroczkay János és Bártfai János. Egy telkes nemesek: az Ikafalvi, Pattantyus,* Hunyadi családok.
1703-ban* egyik birtokosa gr. Bethlen Elek.
1771–23 közt* tanuk vallják, hogy néh. Bártfay János, ki Bethlen Elek főispán bethleni javainak gondviselője és a czirkálások alkalmával személyesitője volt, de házasodván, elvette Solymosi Katát, kitől leányai Anna Szentmihályi Szentmihályi Pálné és Kata Nagybányai Vasas Józsefné. Hogy e két leányt kiházasitsa, néh. Szabó András a magtalan, valószinüleg Szabó Ferencz és Módra Sára fia, öcscsének Bártfaynak még 1680-as években pénzt adott, melylyel szerezte itteni és deésaknai birtokait. 1708-ban II. Rákóczy Ferencz szabadságharcza alatt Bártfay mint megyei tisztviselő Szamosujvárba vonul annak oltalmazására, a hol nemsokára meg is halt, kincseit a várból kihozván, elásták. Neje másodszor Kádár Zsigmondhoz ment nőül, kitől fia István.
{233.} Kádár Zsigmond 2-ik neje Lajos Judit, ki 1723-ban özvegy s fia Zsigmond kiskoru.
1715-ben* ápr. 26-án Ujhelyi Szabó György és István itteni részeiket Váró Gábor és neje Hunyadi Annának zálogositották el.
1721-ben* VI-ik Károly császár néh. Vajda Mihály, utóbb Haranglábi Zsigmond itteni részében, melyet az végrendeletileg Toroczkay Jánosra hagyott, őt megerősiti.
1724-ben* Pókafalvi Pap Péter, István itt lakó nemesek; falusbiró Naprádi Simon.
1724-ben* birtokosa Toroczkay Boldizsár; egy telkes nemesek Lajos Gergely és Kádár Zsigmond özvegye.
1730 körül* Váró Gábor, János és Borbála testvérek itteni részüket Érsekujvári Lászlónak és Gergelynek vetik zálogba, melyet Ujhelyi András ügyvéd váltott magához s róla neje Kádár Terézre szállott.
1731-ben* birtokosai Toroczkay Boldizsár és Kádár István nemesi udvarházzal.
1738-ban magtalanul elhalt Keczeli Istvánnak itteni része Keczeli Györgynek jutott az 1747. évbeli osztály alkalmával.*
1739-ben* Kemény János itteni részét Barcsay Gergely s neje Naláczi Sárának zálogositotta el. Kemény János leányai 1767-ben gróf Földvári Ferencztől Kali Kun Istvánné vejétől kiváltották úgy ezt, mint többi birtokait is.
1750-ben jul. 1-én szelecskei lakos özv. Vasas Józsefné Bártfay Kata egy telekért eskettet. Ekkori birtokosok: gr. Bethleni Pál, Szentpéteri János, Szőke János, Serédy Klára br. Toroczkay Boldizsárné, Kádár Zsigmond, Nagy Éva, Solymosi Ferencz.*
1756-ban* egyik birtokosa gr. Bethlen Pál.
1760–90 közt* Felszegi László a Herczeg jogon birt itteni részét Dálnoki Teleki Mihálynak adta el.
1760–69-ben* birtokosai: Bethlen Pál, Fejérdi György és Mihály, br. Korda György, Szentpéteri János és Péter, Nemes Péter, Buzás József, Serédy Klára, Kádár Zsigmond, Viski Márton, Pap János és Sára, Ujhelyi András, Lengyel András, Dániel és István, Fejér Mihály.
1764-ben* gr. Bánffy Dénesné Barcsay Ágnestől br. Bánffy Sándorné Kemény Ágnes a Kemény által 1739-ben elzálogositott itteni részt magukhoz váltják.
{234.} 1770–73-ban* összeírt birtokosok: nagyváradi Buzás József anyai, deési Kádár Zsigmond ősi apai, ónodi Lajos Mihály anyai, ikafalvi id. és ifj. Papp János anyai, baczkamadarasi id. és ifj. Szentpéteri János anyai, tordai Visky Márton férji, Serédy Klára br. Toroczkay Boldizsárné apai és özvegyi jogon. Bálint Timót birtoktalan adófizető nemes.
1770-ben* Kádár Zsigmond és első neje Nagy Évától való fia Elek s ennek gyermekei: Elek, Ágnes Babos Jánosné és István. Második neje Gyulai Judittól való gyermekei: Zsuzsánna Kapitány Vingárdiné, Judit Bodor Áronné s ennek fia László, Lajos, † Kádár Teréz, † Zsigmond és Eszter Bigye Antalné s ennek leánya Zsuzsa Bálintffyné birnak itt 1820–30-as években.
1786-ban* birtokosai: br. Thoroczkay Gáspárnak van 11 jobbágya, 1 zsellére, 3 szegénye,* br. Thoroczkay Józsefnek 12 jobbágya, 1 zsellére, 1 szegénye, Fejérdi Mihálynak 18 jobbágya, 1 zsellére, 1 szegénye, Keczeli Istvánnak 3 jobbágya, gr. Korda Györgynek 1 jobbágya, Kádár Eleknek 1 jobbágya, gr. Korda Györgynek 1 jobbágya, Kádár Eleknek 1 jobbágya, özv. Kádár Zsigmondnénak 3 jobbágya, 2 zsellére, 1 szegénye, Lajos Mihálynak 1 jobbágya, 1 zsellére, Szentpéteri Györgynek 1 jobbágya, 1 zsellére, Szentpéteri Jánosnak 1 jobbágya, 1 zsellére, Kolcza alias Lengyel Györgynek van 2 jobbágya, 1 szegénye, Kérei Mártonnak 1 jobbágya, Kádár Zsuzsánnának 1 zsellére, {235.} 1 szegénye, Kádár Zsigmondnak 1 jobbágya, Lengyel Mihálynak 2 jobbágya, 1 szegénye., Ref. egyháznak 1 zsellére, Bodor Áronnak 1 zsellére.
1797-ben* Lászlóffy Dániel ide való birtokos csődbe jutván, birtoka lefoglaltatott.
1805-ben* Keczeli István.
1806-ban* birtokosa Bodor Lajos, Fejérdi Zsigmond, Irsai Zsuzsa, Bigye Antal.
1807-ben* Bessenyői Babos Jánosné Kádár Ágnes.
1820-ban* birtokosai: br. Thoroczkay Gáspárnak van 13 telke, br. Thoroczkay Jánosnak 10, Bigye Antalnénak 5, Bodor Lajosnak 5, Babos János árváinak 4, Szénási Józsefnek 4, Czakó Jánosnak 3, Kádár Zsigmondnak 3, Keczeli Istvánnak 3, Pápai Samunak 3, Fejérdi Zsigmondnak 2, D. Balog Istvánnak 1, Benkő Gábornak* 1, gr. Bethlen Samunénak 1, botházi Egri Farkasnak 1, Földvári Farkasnak 1, Irsai örökösöknek 1, Kádár Istvánnak 1, id. Kolcza józsefnek 1. Nem adózó vagy immunis nemesek: baczkamadarasi Szentpéteri József, Szentpéteri János özvegye és Szentpéteri Samu özvegye, Lajos Gergely, Szabó Antal, Kolcza László és József, ifj. Mikó Tódor, Kolcza György, Madám Gábor özvegye, Bálint Simon, Lénárt Dániel özvegye, Imbreh János és Tyifor László, kik 1/2 és 1/4 telken laknak. Egyházi nemesek: Kolcza János és Dániel, Barcsai Gergely és Lajos, Koók György, Hunyadi István, Szőke István, Pap Miklós és 3 szabados. Szabad nemes telkek 3 1/4, szabados telek 1 1/4.
1838-ban* van itt 34 immunis vagy nem adózó, 7 adózó nemes, kikból írástudó 20, magyar 27, a többi oláh.
1839-ben* birtokosai: Thoroczkay József és János, gr. Kornis gubernator birja a Korda és Kemény részt, Szénási József örökösök, Fejérdi Zsigmond,* Kádár Zsigmond, Daday rész, Bálintffy József, Váró József rész, Benkő a Váradi rész, Farkas István (Irsai rész), Czakó János, Bodor Lajos (Kádár Zs. Rész), Imre János, Barcsay Gergely, Kádár István, Varga Márton (Bajnóczi rész), Babos József, Károly Anna (Vasné), {236.} János, Egri Dániel, Hunyadi János, Bár Vaszilika, Mikó Tódor, Szelén Mojsza, Tarcza Dániel, Balás Szimion, Tyifor Joszip, Kolcza József, Moldován Dumitru és Tyimoftej (Keczeli rész).
1845-ben* sepsibesenyői Babos Károly és Bajnóczi József birtokosok.
1846-ban* Bajnóczi Józsefnek van két jobbágytelke. *
1848. évi* kir. dézmát fizető birtokosok: br. Kemény László örökösei, br. Thoroczkay János, br. Thoroczkay József, Baldácsi Antal* Toroczkai Borbála édes anyja jogán, 1812-ben* már özvegy,* Bálintfi Józsefné, Szénási József, Benkő Gáborné, Kolcza József, Babos János, Babos József, Babos Károly, Kádár István, Cserényi Sándor, Bodor Domokos, Bodor Sándor.
1863-ban* özv. Bálintfyné Bigye Zsuzsánna, Bányai Márton, Bodor Domokos, özv. Cserényiné Keczeli Eszter Iktári gr. Bethlen Gata br. Bánffyné, br. Toroczkai Albert és Róza, Fejérdi Juliánna, Bajnóczi Juli, Ottilia, Gyula, Albert és Géza* úrbéri kárpótlást kaptak.
1866. évben* nemesi jogú birtokosai: Babos, Balázs, Bálintfi, Bányai, Barcsai, Bene, Benkner, Benkő, Bodor, Bogya, Császkai, Csifor vagy Tyifor, Farkas, Flórián, Gajzágó Salamon, Kádár, Kok, Kolcza, Lénárt, Literáti, Lokián, Mikle, Mosuczán, Pap, Szabó, Székely, Szentpéteri, Szelin, Szőke, Tomajága, Tyekár, Vas, Vlád családok 79 fővel.
1871-ben* az 1819–20-beli Cziráki conscriptio alapján a felszabadult őstelkek (antiquák) száma 46, a kuriáké 13 s a korcsmajogarányositásánál 59 antiqát állapit meg, melyből: Gajzágó Salamonnak van 19 1/2, Litteráti Bányai Márton (br. Toroczkai József-féle birtok) örökösei: József és Károly, Nina és Zsuzsika jogán Demeter Bélának 14, Benkő Józsefnek 8, Hunyadi Lénárd, Balázs, Timandi és Szőke családoknak a Szénási és Fodorházi jogon 3, özv. Cserényi Sándornénak 5, Bálintfi József örökösei: Sándor, Róza, Johanka, János, Pál és {237.} Emiliának 7, Bodor Sándornak 3, Benkner Józsefnek 4, Babos Imrének 1/2, Vas Gáspárnak 1 1/2, Bálintfi Károlynak 4, Bajnóczi Gyulának 2, Irsai Sámuelnek 1, Farkas Pistának 1, Kolcza Józsefnek 2 1/2, gróf Bánffy Miklósnak 1, Kádár Józsefnek 1, Bernád Józsfenek 1, a Kolcza, Szentpéteri, Tyifor, Kok és Pap családnak 3, Azbej (János) Istvánnak 1. A volt úrbéreseket megillető három havi korcsmáltatási joggal együtt 85 az összes antiquák száma.
Jelenlegi birtokosai (1892–98): Babos Gábor 135 h. Öröklés anyja Szentpéteri Ninától és vétel egyesektől. Bálintfy Károly és Géza 148 hold. Öröklés a Bálintffy családtól. Bitai Gyula 181 hold. Vétel Literáti Bányai Józseftől. Literáti Bányai Károly 146 h. Öröklés atyja Márton után. Csausz István 104 h. Vétel Benkner Józseftől. Gajzágó Salamon fia Boldizsár 754 h. Öröklés anyai ágon a br. Toroczkay családtól és vétel dr. Negrucz F. Emiltől. Árverés folytán 1900. év január hóban 122 ezer koronán Jakobi Dávid vett meg. Zibay Sámuel örökösei Nagyilondáról 214 h. Vétel Demeter Béla és Kovács Mózestől. Bányai Vékony Ferencz hason nevü atyja és Baczoni Keresztes Eszter szülői után örökölte.
Ős idő óta tisztán magyar lakta község, azonban 1602–3 közt lakosai a Básta és Mihály vajda korában nagyon megfogytak, 1658–63 közt Ali török-tatár serege hurzcolta fogságra lakosságát s közülök 1668-ban is* Némay Ferencz deák alispán tatár rabságban szenved. Magyar lakossága jobbára akkor pusztult el, midőn a török behódoltatta. 1704–11 közt a II. Rákóczy Ferencz szabadságharcza alkalmával a labanczok gyujtották föl s lakói elpusztultak. Az oláhság ezután kezd ide betelepedni, mert 1658-ban itt még oláh nem lakott, legalább annyi nem, hogy papot tarthatott volna.* 1847-ben* Bodor Domokos 40 lélekből álló több lutheranus tót ajku családot telepitett, de ezek utódai ma az oláhság számát szaporitják. Ma nagy részben oláhok lakják. Szorgalmas földmivelők, baromtenyésztők, jobbára házilag készült ruhában járnak. Épületeik kő, fa és föld oldaluak, szalma s részben zsendelytetővel vannak fedve.
{238.} E község keleti részén elvonuló országúton utazott át és vissza 1852 aug. 2-án I. Ferencz József császár, jelenlegi királyunk, melyet Karácsonyi Lázár Némában augusztus 4-én 1852-ben kelt s Bálintfi Károly 51-ik számu ezredben szolgáló hadnagynak irt levelében a többek közt* így örökit meg: „Ujságul irhatom, hogy a Császár ő felsége el- és visszautazása több és messzi helységekről az országútra kirendelt számos néptömeg vivát kiáltásai közt szerencsésen megesett nem csak Deésen és Szamosujvárt, de az országúton is több diadalkapuk diszlettek zöld lombokkal, virágfüzréekkel, jellemző festvényekkel és szerencséltető feliratokkal ékesitve. A kerületek tisztjei vetélkedtek az ünnepélyesség nagyitásában. Széles ingujju és lobogós lábravalóju, vörös lájbis csikósoknak öltöztetett lovascsapatot alakitott biztosunk is, mely csapatnak parancsnoka alkerületi dijnok Papp Albert a 24 számból álló csapatot a császár hallottára magyar nyelven és oly erős hangon vezénylette, hogy jó rendin ő felsége is valamely csatázó roppant tábor közlekedéséről képzelődhetett, s mi több Bodó Gyuri volt a csapat fekete-sárga zászlótartója, mert a többi lovagoknak zsidájokon fejér-vörös szin lobogócska lengett – képzelheti édes Károlyom, hogy Gyuri minő büszke önérzettel rohant a Császár közelébe zászlójával, mint mikor a saskeselyü megtámadott fiait védeni haza siet, megemlitendő még az is, hogy Némát az öröm élvezetből inkább részesité a sors, – tavulabb fekvő helységeknél, mert itt szerencsénk volt az emlitett tisztelgő csapatot egy hétig vetélkedve vendégelni, nekünk is jutott két lovag, kiknek élelmükről szivesen kellett gondoskodnunk, mi tehát ezen nagyon örvendünk, de jórendin a görények a majorság magszakadásaért busulni sokáig meg nem szünnek. – – A császár jövetele és menetele miatt gátoltattunk (az aratásban) mert mindenkinek megkellett jelenni tiszteletére az országúton.”
Birtokosai közül megemlithetjük Gajzágó Salamon jeles szónokot, ki 1830-ban született febr. 2-án Turpásztón, mint az ide költözött erdélyi nemes család sarját. Meghalt 1898 márcz. 10-én. Tanult Szolnokon, Pesten és Pozsonyban végezte tanulmányait. Gr. Széchenyi Istvánnak volt patvaristája. Az 1848 márcz. 15-iki pesti ifjuság mozgalmaiban Petőfivel s Jókaival részt vett. Harczolt a szabadságharczban. Mórnál fogságba került, 1849 október havában kiszabadulván, Macskássy Katalinnal br. Toroczkay özvegyével házasságra lépvén, ide telepedett le, a hol irodalommal és gazdagsággal foglalkozott. 1861-ben belső-szolnok {239.} vármegyei főjegyzővé s később a szebeni országgyülésre követnek választották meg, de nem ment el. 1865-ben a kolozsvári országgyülésen követ. 1870-ben az országgyülés alelnökéből állami számvevőszék elnöklete lett. 1893-ban nyugdíjba ment s főrendiház tagjává neveztetett ki. Hölgyfutárba „Sali Bank” név alatt írt. „Békessy” szomorújátékot 1855-ben Kolozsvárt adták elő s 60 aranynyal jutalmazták, „More” és „Majláth Margit” czimű drámái kéziratban maradtak.*
A hagyomány azt tartja, hogy egykor itt fejér vagy szürke barátoknak volt kolostoruk azon helyen, mely ma, 1898-ban, a Gajzágó Boldizsár tulajdona.
1332–37 közt* róm. kath. egyházközség, plébánosa Miklós fizetett pápai tizedbe 32 denárt. Másik papja László* fizetett 1 garast. Róm. kath. fiókegyházközsége 1828-ban* 7 lélekkel a deési egyházközséghez tartozik, jelenleg Deésakna leányegyházközsége, házi kápolna a Gajzágó Boldizsár udvarházában.
A XVI-ik században unitárius egyházközség 1854-ben papja Gyulai Menyhért,* ki 1593-ban is paposkodott. Az iskola rektora Deési Mihály, a belső-szolnoki és dobokai unitár. esperesi alpapi széknek jegyzője.* Az unitárius egyházközség 1618–21 közt szünt meg.*
Az ev. ref. egyház alapitását* Almási esperes Haranglábi Zsigmondnak tulajdonitja. Régi kőtemploma egykor a hagyomány szerint a fehér barátoké volt. Felirata szerint: „Renováltatott 1839-ben, csaknem ujból curator deési Kádár István szorgalmatos igyekezete által a parochialis földek jövedelméből Isten dicsőségére.”
A régi templom alapfala 1865-ben* még látható volt.
1795-ben* a község erdejéből egy darabot az ev. ref. és gör. kath. egyház részére szakitottak ki, melyet 1865-ben is közösen használnak. Egykor anyaegyházközség, jelenleg Deésakna leányegyháza.*
Fekvősége: szántó, kaszáló, erdő, rét, legelő, együtt 1865-ben 17 k. hold 1215 négyszög öl. Van ekkor papi lakja és zsellérháza.
Az egyház tagjai államkölcsönbeli részesedésüket iskolai alapra ajánlották föl, mely 286 frtot tett.
Kepézők száma 35, a lelkeké 142, melyből 73 fi, 69 nő. 1766-ban* 65 fi, 29 nő. 1898-ban* 40 fi, 34 nő, együtt 74. 1863-ban* papjai {240.} részére úgy innen, mint az elenyészett Bekétől a papnak mindenből quartája járt, melyért kárpótlásban részesült.
A régi lelkészi fizetés volt: minden házasember fizetett 2 kal. búzát vagy 4 véka szemet, 2 veder bort, vagy ha nem volt, 40 pénzt, délig szántottak, kaszáltak, az özvegyek 2 sing vásznat adtak. Azonban ez idő folytán változáson ment át s tett pénzértékben 171 frt 73 krt. Jegyzőkönyve 1856-ig még nem volt, anyakönyve 1782. év óta vezettetik.
Részletes ev. ref. zsinatot tartottak itt 1654, 1728, 1733, 1748, 1754-ben* Urasztali készletei 1862. évbeli feljegyzés szerint* 11 drb, melyek közül: aranyozott talpas ezüst kehely felirata: „A nemai nemes r. szent Ecclesianak ajándékozta vizszentgyörgyi Makrai Zsigmond és felesége Veres Kata 1768.” Ezen kivül egy aranyozott ezüst tányért adtak az előbbi felirat szerint. „Deési Füzi Kata asszony adta ezt a kannát (czin) a nemai reformata Ecclesia számára Anno 1731 die 10 febr.” Makray Zsigmondné Veres Kata 1764-ben nevével ellátott s himzett keszkenőt. 1819-ben selyem himzésü abroszt, felirata szerint Fejérdi Zsigmondné Lányi Erzsébet adta.
Pecsétnyomója 1838-ban készült. Egyik harangján: „A nemai ekkla költségén 1690” felirat van, a másik a megszünt kodori egyházközségé volt: „Verbum Domini manet in aeternum 1597” körirattal.
Lelkészei: Csehi István 1682. Regéczi Imre 1686. Szathmári István levita 1720. Ajtai Márton 1723. Felegyházi Mihály 1725. Zabolai Boldizsár 1726. Baczoni Mihály 1732. Deésházi Sámuel 1741. Kibédi Sámuel 1743. Szalontai Sámuel 1744. Basa Boldizsár 1768. Izsák Ferencz 1770. Muzsnai Mózes 1772. Létai István levita 1779. Budai András 1791. Técsi Mihály 1795. Csernátoni Vajda Péter 1815. 1823-ban hivatalából kitétetett.* Horváth János 1830-tól. Bányai Nagy János 1839-től. Varga János 1847, ennek halála után a jelenlegi deésaknai pap volt itt, de ezen egyházközségből Deésaknára költözött, melynek azóta leányegyháza lett.
Felekezeti iskolájában időnként, midőn az egyháznak papjai voltak, a papok tanitóskodtak, 1776-ban Csernátoni W. Péter püspök buzditása folytán létesitették az iskolát, mely újabb ideig úgyszólva névleg állott fön.*
A gör. kath. egyházközség a múlt század második felében keletkezett. Jóltevője volt a báró Toroczkai család. Temploma kő, 1777-ben {241.} szenteltetett fel a Mihály és Gábor archangyalok tiszteletére. Anyakönyve 1818 óta vezettetik. Harangjain: „AC: SC: Clo: Szo: Fe: PE: Sza: Sz. i. Be. I. LA: Nyima: 1807.” Vagy: Ezen szent harangok készittettek a némai szent templom számára.
Lelkészei: Bálint Timot 1779-ben.* Lokián Jeremiás 1818-tól, Lokián Sándor 1867-től, Manu György 1892 óta.
Iskolája 1860-ban épült s erre felajánlották a hivek államkölcsönbeli részesedésüket.*
Állami iskolája 1894-ben* engedélyeztetett. Tanitója Szilassy Miksa.*
Éghajlata mérsékelt, egészséges, szelektől védve, jégverés ritkán fordul elő.
1750-ben* határának harmada téren fekszik s trágyázás nélkül is termő, a hegyi rész terméketlen. Földjük termékei és baromtenyésztésből élnek, melyeket az egy órányira fekvő Szamosujváron árusitanak el. Két fordulóra osztott határának síkon levő része 6 ökörrel szántható s eléggé kövér, a hegyi rész sovány s csak 8 ökörrel szántható, évenkénti javitást megkivánja, de szekeres trágyával nem javitható meredek fekvése miatt. Egy köböl ősi búza 6 kal. vgy 12 vékát, a tavaszi 4 kal. vagy 4 véka szemet ereszt. Legelője a barmok számához mérten szűken elég. Kaszálója fordulónként. Van szőlője, a must vedrét 15 kron árusitják. Erdeje a szükséghez mérten. Kertek jövedelme 16 frt. Szántója 416 1/2 köbölnyi, elvetettek 283 1/4 köb. őszi, 133 1/3 köb. tavaszi gabonát, tengerije termett 11 3/4 köböl, rétje 162 szekérnyi, szőlője 298 vederre való. Van 211 jármas ökre, lova, 151 tehén, 11 tulok, 214 juh, kecske, 153 disznó, 31 méhköpüje, pálinkafőzőüst jövedelme 4 frt (a nemeseké), iparosa egy csizmadia s egy czigánykovács. Három elpusztult telkét a községbeliek és br. Serédi Klára br. Toroczkai Boldizsár özvegye foglalta el. Adósságuk 546 frt.
1821-ben* határa első osztályu. Adó alatt van 338 1/2 köb. szántó, 339 szekérnyi kaszálója, 14 vedernyi szőlője, 35 ökre, 38 tehene, 2 borju, 10 juh, 5 disznó s egy méhköpüje.
Több év óta tagositott határa jelenleg közepes termésü. Terményei tengeri, búza, rozs, alakor, zab, len, borsó, kerti vetemények. Gyümölcse: beszterczei szilva, lószemü, kövér, tarka, vagy pesztrikucz szilva, nemesitett alma, körtve-félék, baraczk, som. Állatai: hazai fajta szarvasmarha, ló, kecske, juh és sertés, majorság-félék.
{242.} Itatója a némai patak, a falu kútja (fantana satuluj), fantana lipilor, La cuptor, La pietris és Büdöskút a községben, melynek vizét borsó, lencse, babfőzésre és szapulásra használják.
Fogadója 1848 előtt épült az állami út mentén.
Határhelyek: 1598-ban* Papkútja, Diós irottvány, kert.
1643-ban* Beke, egykor község, ekkor a következő határhelyek vannak benne: Alsó hidon alól, a hidberek felett, Káposztáskert mellett, a verőfény, Vagvanyfar, Kenderhely, szántók. Rétek: Belső Átal, Szent-György felé, Sóstó, Nyáras, Kecskés, Beke felé való Zerge, Köles hely, Sziget, Töltés, Sebes árok, Szigetszil, Csíkostó, Horgas Kelep, Hatoska, e két utóbbi szántó is.
1669-ben* Szemere, Diós irotvány, Katlan hegyese, Darassó bércze, Körös berek, Káka kútja, Oláh leány kútja, Komlós torka, Tamás berke, Pinczés berek.
1732-ben* Verőfény, Diósirtvány, Horgas, Eszak, Körös, Berek, Komlós torok, Sáros Bükk, Dercsik, Tamás berki.
1864-ben* Béke, dülő, egykor község; Sáncz, körül sánczolt kaszálók; Györgyek, kaszálók; Kis-Berek, szántók és kaszálók; Kecskehát, hegyoldalos kaszáló; Kabalásd, erdő közé ültetett gyümölcsös; A nagy erdő (ol. Zgora), egykor rengeteg, most szántó és kaszálók; Tamás berke, szántó és kaszáló, gyümölcsösökkel; Irtovány, gyümölcsös; A forrás, hegyrész forrásai; Kistó, erdőrész tóval; Farkas kútja. A békei praedium, a hajdani Békefalvának határa; Tekintő, emelkedett helyen fekvő szántók; Sóstó.
1898-ban határának északi része: Dos, Kecskehát, Kabalásd, Gorz, Razore, Suta, Tamásberg, La izvore, Kistó, Komosd, Kosztele bacei (Beke oldalai), Sub Láb, Rit, Dupe Árok, Fanaczie (szénafű), Kabalasdon, Doszi funaczie.
Lakossága: 1713-ban* 8 jobbágy, 8 zsellér és egy nemes lakosa van 17 házban, el van pusztulva 12.
1750-ben* egy telkes nemes 11 s egy ily özvegy lakik 12 házban, 20 jobbágy 19 telken 20 házban, külső nélkül való zsellér 44 házban, 12 kóborló fi, 5 ily özvegy s egy czigány, kiknek semmijök sincs. Együtt 78 1/2 telken 82 házban laknak. El van pusztulva 3 ház.
1830-ban* 710 ev. ref. és gör. kath. lakossal.
{243.} 1857-ben* 928 lakosból 50 róm. kath., 2 örm.-kath., 721 gör. kath., 141 evang. helvét, 14 zsidó. Házak száma 181.
1886-ban 1007 lélekből 26 róm. kath., 897 gör. kath., 79 helvét hitű, 5 zsidó.
1891-ben 781 lakosból 26 róm. kath., 653 gör. kath., 2 gör. kel., 97 ev. ref., 3 örmény-katholikus.
Adója: 1748-ban* 301 frt 10 1/2 kr. 1749-ben* 299 frt 16 1/2 kr. 1755-ben* 427 frt 39 kr. 1775-ben* 781 frt 12 kr. 1822-ben* 341 frt 24 kr. és 1898-ban 2682 frt 44 kr.
| Négerfalva. | TARTALOM | Noszoly. |