| Pecsétszeg. | TARTALOM | Pestes. |
Péntek (Oláh-).
Nevének változatai: 1292-ben* Pentek. 1292-ben* Pinthuc. 1320-ban* Penthekteleke. 1482-ben* Pynthek. 1505-ben* Pentheuk. 1510-ben* Pyntek és 1568-ban* Pintek. 1570-ben* Penthek. 1830-ben* Péntek, németül Pinták, oláhul Pintyik.
Oláh-Péntek nevét személynévtől vette, előneve 1865 után keletkezett, mert előző évi hivatalos iratokban egyszerüen Péntek néven jő elő. Először emlittetik: 1289-ben* Péntekfalva néven.
Tölcséralaku tágas mélyedésben fekszik, határán ered azon kis patak, mely Ormányon át folyva, balról a Kis-Szamosba ömlik. Deéstől 9.8 kilométernyire a deési járásban.
Péntek Szolnokvárához tartozó várföld volt, 1292-ben* azonban egyfelől* Kecsethi Marczell fia János, másfelől pedig Süke (Syke) fia András és Rák fia Simon várjobbágy birtokosai kiki a maga részét, a Borsa nemzetségbeli Szentmártoni László fiának László vajdának 80 ezüst márkáért eladták s így egész Péntek az ő birtokába ment át.*
{422.} Szentmártoni László utódaitól azonban Péntek nem tudni mi módon a szász eredetü Sombor nemzetség birtokába került. 1320-ban* ugyanis Pénteket e nemzetség egyik ága Csonka László s fiai Beke és Domokos birták, kiktől azonban I. Károly kir. hűtlenség czímén elvette s Elefánti Dezsőnek adományozta.
Károly király azonban később azon hűtlen Csonka, vagy mint később magukat nevezik: Iklódi családnak megkegyelmezvén, Péntek újból az Iklódiak kezére került és pedig 1348-ban* ugyanazon László fiai Domokos és Beke a birtokosok, a kik a Giroltiakat s az Iklódszentivániakat attól eltiltják.
1399-ben* Pénteki Bálint emlittetik, mint fideiussor jelent meg Deésen a törvényszék előtt, hol a deésaknaiak megrohanták, megsértették, a törvényszék helyéről kiűzték fegyveresen.
1416-ban* azon Iklódi Beke fia, Gergely fia Demeter itteni részét szintén Beke fiának Györgynek zálogba veti.
1449-ben* itteni birtokosok Iklódi Beke és Márton.
1450-ben* Iklódi Domokos fia Osvát, valamint Iklódi János és Mihály öt jobbágytelküket (Barta, Kerekes) Girolti Albert és Lászlónak vetik zálogba.
1458-ban* Iklódi Bekefi Miklós fia Demeter itteni részét tetvérének Benedeknek eladja.
1458-ban* birtokosai: Iklódi Balázs fiai István és Péter, Iklódi Domokos fia, Osvát, fiai György és László.
1460-ban* Iklódi István kir. kanczelláriai jegyző,* Iklódi Péter s testvére tiz itteni telküket (Barta, Szász, Perkel, Hegedüs) Bánffy Dezső Jánosnak vetik zálogba.
1461-ben* Iklódi Márton és Benedek, valamint Iklódi István és Péter a Szilkerekieket a Csókás-uta nevü itteni földtől eltiltják.
1466-ban* Iklódi Beke fia Miklós itteni részét Iklódi Márton feleségének Potentiánának Drági Zsigmond leányának eladta.
1467-ben* pedig azon Bekefi Miklós fia Demeter szintén egész itteni részét ugyanannak zálogba vetette.
1467-ben* Mátyás király a pártütő Iklódi Mártonnak itteni részét elkobozván, azt Kovács István volt kamaragrófnak adományozta, de az igtatásnak Iklódi Márton neje s fiai János és Tamás ellentmondtak.
{423.} 1469-ben* Girolti Márton fia László, a nála néh. Iklódi Domokos fia Osváttól zálogban volt öt pénteki jobbágytelket (Barta, Kerekes) Nagybányai Lompret Nicolo özvegyének Mártának veti zálogba, ez pedig viszont Iklódi Mártonnak*.
1469-ben* Iklódi Márton s fiai János és Tamás s Iklódi István fiai Péter és Benedek Iklódi Demetert itteni részének Kovács István sókamaragróf részére való elidegenitésétől tiltják.
1469-ben* Iklódi Márton fiai Tamás és János a maguk és atyjuk nevében Mátyás királyt itteni részüknek Harambasa, Szubasa, Javrank vajda és Karacha részére való netaláni eladományozásától tiltják.
1470-ben* Mátyás király Pénteket Iklódi Márton hűtlenségeért elkobozván, azt Szilkereki Gebárd Benedeknek és Potyondi Jánosnak adományozta, kik is abba ellentmondás nélkül beigtattattak.
Daczára ennek, még a mondott évben* Mátyás király Iklódi Mártonnak ezen birtokát Dóczi Imrének, Lászlónak, Péternek s Dobozi Dánfi Andrásnak is adományozta, de igtatásuknak a fentnevezett birtokosok ellentmondtak s így ezen adományozás életbe nem lépett.
1471-ben* Iklódi Péter panaszolta, hogy itteni részét Zerdahelyi Kiss János elfoglalta s azt Csicsóvárához csatolta,* de a vizsgálat során kiderült, hogy Iklódi azon részt csakis gyámjogon birja, a saját maga részét pedig Bánffy Dezső fiának Jánosnak adta zálogba.
1474-ben* Iklódi Balázs fia Péter itteni részétől Szerdahelyi György fiát Jánost eltiltja.
1475-ben* Iklódi Pétert Zerdahelyi Kiss János ellenében pénteki részébe itéletileg visszaigtatják.
1476-ban* Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda azon itélet daczára Iklódi Péternek itteni részét Zerdahelyi János részére újra elfoglalta, de Mátyás király azt külön parancscsal visszaadatni rendelte és az ügynek elintézését Báthory István országbiróra bizta.*
1478-ban* Iklódi Péter perbe fogta Szerdahelyi Kis Jánost azért, hogy Csicsóvárának elfoglalása alkalmával neki Pénteki részét is elfoglalta s azt a várhoz csatolta.
1479-ben* Szilkereki Gebárt Benedek itteni részét nejének Margitnak Gyerőmonostori Kabos György leányának adományozza.
1481-ben* Mátyás király néh. Szilkereki Gebárd Benedeknek itteni {424.} részét, mely testvérére Bojtori Kórogyi Bertalanra szállott, annak újra adományozza.
1482-ben* Kövendi Székely Balázs és fiai Jakab és Miklós Szomordoki Mihályt néh. Szilbereki Gebárd Benedek itteni részének bitorlásától tiltják.
1482-ben* néh. Kovács István sókamarás néh. Iklódi Mártonnak itteni részét Csehi Deési János és Iklódi Deési Péternek zálogositván el, azok abba magukat igtatni akarták, de Szomordoki Mihály és Kórogyi Bertalan ellentmondtak és Szász Márton,* kit Péntekinek is neveznek, volt innen Szomordoki Mihály nevében az ellentmondója.
1483-ban* Iklódi István fia Benedek és Iklódi Balázs leánya Kata Szakácsi Györgyné óvást emelnek, nehogy Dési Péter e birtokot e királytól adományul kérje.
1483-ban* Iklódi Osvát özvegye, hitbérének férje itteni részéből való kiadásáról Dési Pétert nyugtatja.
1483-ban* Iklódi István fia Benedek a királyt itteni részének Dési Péternek való eladományozásától tiltja.
1485-ben* Mátyás király Dési Péternek és Balázsnak, valamint Iklódi Kelemennek és Mikay Simonnak itteni részeit, mert Bessenyei Lászlót nyilt úton megölték és kifosztották s így hűtlenségbe estek, elkobozván, azokat Losz Demeternek és Őri Daczó Lénárdnak adományozta.
1486-ban* Mátyás király és az erdélyi vajda parancsára tanuvallatás eszközöltetett azon hallatlan zsarolásokra nézve, melyekkel néh. Szilkereki Gebárt Benedek s ennek halálával Szomordoki Mihály és Kórogyi Bertalan Potyondi János itteni jobbágyait nyomorgatták.
Pénteknek ez ügyben eskü alatt kihallgatott jobbágyai következőket vallották.
Szenes Ambrus két éven át 1/2 frtot fizetett.
Szász Mátyás 1/2 frtot fizetett évente, Kórogyi Bertalan azonban, kit a tanú csak Bertóknak hiv, egy frtot fizettetett magának.
Szenes Albert egy frt 2 denárt fizetett.
Szenes Bálint, Gebárt Benedek szőllejében 12 denárért dolgozott s adóban 20 denárt fizetett.
{425.} Orros Balázs özvegyén „Bertók” két izben egy frt 10 denárt vett meg. Kerekes András özvegyétől szintén Bertók 6 köböl búzát, egy tehenet, egy borjut, 3 disznót, 80 veder bort csikart ki, Gebárt uram lakodalmára pedig közösen egy frt ára bárányt kellett venniök s az orvosnak 3 frtot adni.
E tanúvallomások alapján a király biztosai úgy itéltek, hogy mindezen zsarolások fele összegét Szomordoki Mihály és Kórogyi Bertalan Potyondi Jánosnak megfizetni tartoznak.
1487-ben* néh. Iklódi Beke Miklós fia Demeternek itteni részeit az erdélyi vajda Vajdaházi Nagy János, Szomordoki Miháy és Kórogyi Bertalan ellenében az 1467-iki záloglevelek alapján néhai Iklódi Márton özvegyének Potentiánának, most Szopori Tóth Istvánnénak s leányának Mártának Szentgyörgyi Makrai Györgynének visszaitélvén, azok abba zálogjogon be is igtattatnak.
1493-ban* Temesseli Dési Péter és fia Imre, János és Mihály magukat néh. Budai Kovács Istvánnak kamarai kamarás itteni részébe igtattatni akarták, de Bethleni Miklós, Dóczi Imre és Dámfi András ellentmondtak.
1493-ban* Iklódi Benedek, Szakácsi György s ennek Iklódi Balázs leányától Katától való fia János itteni részbirtok felett egyezségre lépnek.
1493-ban* Potentiána Iklódi Márton özvegye Szopori Tóth Istvánné az itteni részből neki járó hitbért Dési Pétertől kikapta.
1505-ben* Iklódi Máté emlittetik.
1510-ben* Iklódi Benedek özvegye Ágnes, most ifj. Lupsai Lászlóné itteni részét, melyet előbbi férje után hitbére fejében bir, mostani férjének adja.
1510-ben* Ulászló király néh. Iklódi Benedeknek itteni részét, annak magvaszakadtával, deákvölgyi Horváth Gáspárnak adományozta, de az igtatásnak Iklódi özvegye Ágnes s leánya Zsófia, valamint Bornemisza Péter ellentmondtak.
1511-ben* Pénteknek egy részét a Bethlen Miklós fiai János és Farkas birják.
1514-ben* Ulászló király Temesseli Dési Jánost, minthogy oklevelei a parasztlázadásban elégtek, itteni részének birtokában megerősiti.
1519-ben* Dési János nejét Klárát férje itteni részébe beigtatják, melyet férje azon évben tett végrendeletében* reá hagyott.
{426.} 1520-ban* Iklódi Máté egy itteni részt, mely néhai Iklódi Bekéé volt, a kiről leányára Ilonára Kereszturi Jánosnéra s Fülöp anyjára szállott, Kereszturi Fülöpnek s fiának Istvánnak s nővérének Pénteknek Lupsai Miklós özvegyének átengedi. Itteni jobbágya Moré Kelemen fiával együtt.
1534-ben* Lupsai László két jtelkét Szentegyedi Fugyi Balázsnak veti zálogba.
1536-ban* Lupsai Nagy László Péntek negyedrészét fiainak Lupsai Farkas és Jánosnak engedi át.
1538-ban* Lupsai Farkas azon két itteni jtelket, melyet atyja Lupsai László Szentegyedi Fudi Balázsnak zálogositott el, ugyanannak eladja.
1538-ban* János király Szavai Almádi Bálintot itteni és szükereki részének birtokában megerősiti.
1547-ben* itteni birtokosok özv. Almádi Bálintné, Kendi Ferencz.
1554-ben* Bánffy Pál és Ferencz s nővéreik Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendy Mihályné és Dorottya Szalánczi Jánosné, továbbá néh. Apaffy Miklós gyermekei Mihály, Ferencz és Magdolna, ama Nagymihályi János fiai Dénes és Kristóf, néh. Tóth Mihálynak gyermekei Katalin és Farkas, néh. Dési János és Péter itteni részeért Bánffy Mihálylyal és Nyujtódi Istvánnal perelnek.
1554-ben* Bánffy Mihály itteni részét vejének Tinnini Bojnicsics Horváth Györgynek köti le.
1555-ben* Kendy Ferencz néh. Podvinyai Pálnak nála zálogban lévő itteni részét, fiának Lázárnak visszaereszti.
1558-ban* Izabella királynő e birtokot Bánffy László, Mihály és Pálnak adta mindkét jogon.
1559-ben* Bánffy Pál, Nyujtódi István, Tóth Mihály, néh. Bánffy László leányai Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendy Mihályné és Dorottya Szalánczi Jánosné és néh. Bánffy Mihály leánya Fruzina magukat új adomány czímén itteni részeikbe beigtattatják.
1560-ban* II. János király néh. Fwdi Fudi Balázsnak itteni részét, nemesi curiával, annak magvaszakadtával Nováki Györgynek szentiványi várnagyának élete tartamára adományozza oda.
{427.} 1568-ban* Almády András itteni részébe új adomány czímén beigtattatik. Itteni birtokos még Iklódy Bálint. Jobbágyok: Szász Bálint, Boros István, Vajda Péter és Pap György.*
1570-ben* néh. Bánffy Mihály leánya Fruzina itteni részét férjének Kendy Sándornak hagyományozza.
1574-ben* itteni birtokosok: Zalay Pál, a ki néh. Fudi Balázs részét birja, Almády András és Gáspár, Nyujtódiné, Tötöri Balázs és a fejedelem. Ugyanekkor birtokos itt Dezső István.*
1575-ben* Báthory István, előbb Zalay Pál, majd Ötvös Balázs özvegyének Horváth Katalinnak s utóbbitól való fiainak István, Gáspár és Boldizsárnak egy itteni udvarházat adományoz, mely előbb Zalay Pálé volt.
1575-ben* Pénteki Bálint egyik birtokos.
1577-ben* itteni birtokos Iklódy Bálint.
1579-ben* özv. Szalánczy Jánosné Bánffy Dorottya, özv. Kendy Mihályné Bánffy Katalin, Haroklányi László, Almády András özvegye Sombory Anna.
1579-ben* Toldalagi Ferencz tiltakozik az ellen, hogy egy itteni őt illető részt, mely egykor Kendy Ferenczé volt, de attól II. János király hűtlenség czímén elkobozván, Nováky György kapta adományban, majd ennek magvaszakadtával Báthory István Szentegyedi Tárdy Antalnak adományozta oda.
1579-ben* itteni birtokosok: Ötvös István, kinek itt egyéb birtokain kivül, szőlője van, Tárdy Antal, Tőki Mihály, Ambert, Ambrus, Veres Mihály, László Máté, Pénteki Trombitás Benedek, Pénteki Bálint.*
1579-ben* Pegő Pál, Haroklani László, Vajda Kelemen, Sombory Anna Almády Andrásné, Bánffy Dorottya, Szalánczi Jánosné, Bánffy Kata Kendy mihályné, Almády Gáspár és Toldalagi Ferencz birtokosok.
1580-ban* Almády Gáspár atyjának Almády Bálintnak itteni részébe, mely reá és testvéreire Andrásra s Ilonára Székely Illésnére, majd András elhaltával fiára Mihályra s ennek is, valamint Ilonának halálával ő reá szállott, ő és felesége Szilvási Zsófia megerősittetvén, beigtattatnak.
{428.} 1581-ben* Bálványosváraljai, másként Szakmári Ötvös István itteni udvarházát Tötöri Balázsnak veti zálogba.
1582-ben* néh. Ötvös Balázs fiai István, Gáspár és Boldizsár azon fentebb elzálogositott, Báthory Kristóftól adományba nyert udvarházukat Tötöri Balázsnak eladják.
1584-ben* Soós Balázs egyik birtokos.
1585-ben* néh. Nagymihályi Pongrácz Jánosnak Bánffy Annától való fiai Dénes és Kristóf, néh. Mikó Balázsnak azon Bánffy Annának leánya Apaffy Magdolnától való fia Jánosnak itteni részüket zálogba adják.
1586-ban* Némai Menyhárt özvegye Iklódi Anna itteni részét Kendy Sándornak veti zálogba.
1589 körül* néh. Tárdy Antal leánya Morgondai Györgyné s fia János itteni atyai részét Iklódi Toldalagi Ferencznek eladja.
1590-ben* itt a szamosujvári várnak egy puskása volt Pénteki Boros Máté.
1592-ben* itteni birtokosok Morgondai Györgyné Tárdy Anna, Toldalagi Ferencz és András, Lázár András, Vajda Mihály, Teke Ferencz, Almády Gáspár.
1593-ban* Pénteki Iklódi Bálint fia Kelemen a maga és néh. Iklódi Némai Menyhértnek Iklódi Annától való fia Gergely nevében, valamint Némai Lukácsnak Iklódi Borbálától való fia György nevében tiltakozik az ellen, hogy Morgondai György az itteni Morgondai-részt, melyet azon Iklódi Bálint, Némai Menyhért és Lukács pörrel keresnek Morgondai Györgytől s néh. Tárdy Antaltól, Toldalagi ferencznek eladta.
1597-ben* Toldalagi András fia Ferencz vallja, hogy néh. atyja, néh. Iklódy Osvátnak itteni része iránt, (melyet azon Osvát özvegye Dési Péternek vetett zálogba) ezen Dési örökösei ellen, t. i. néh. Bánffy Boldizsár, néh. Marosszentgyörgyi Tóth Mihály, néh. Nagymihályi Dénes, néh. Kendy Farkas, néh. Bánffy Katalin Kendy Mihálynak és néh. Bánffy Dorottya Szalánczy János özvegye ellen pert folytatott, de velük egyezségre lépett.
1598-ban* Szávai Almády Gáspár (itteni birája Vajda György), fia Bálint itteni részét, t. i. 6 jobbágytelkét, nővéreinek Borbálának Földvári Györgynének, Katalinnak Ombozi Miklósnénak, Druzsiánának {429.} Marjai Istvánnénak s Anna hajadonnak átengedi, kik azokat egymás közt felosztották.
1598-ban* itteni birtokos még Bak Mihály nemes és Toldalagi Ferencz; jobbágyai: Kovács Mátyás, Pergő András.
1600-ban* birtokosai: Iklódi Miklós és Kelemen, ki egy itteni telkét Indali Péternek adja zálogba.
1601-ben* Tahy István itteni Báthory Zsigmondtól nyert részét feleségére Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1603-ban* Bánffy Gábor fia István itteni részét Czeller Ferencz kolozsvári polgárnak köti le adósságai fejében.
1606-ban* Torma Miklós itteni birtokos.
1606-ban* Lázár Anna, előbb Gyulai, most Spáczai Gáspárné itteni részét, halála esetére, férjére Spáczaira hagyja.
1607-ben* Almády Druzsánna itteni részét férjére Rudnay Istvánra hagyja.
1607-ben* Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek átengedi.
1608-ben* Girothi Torma Miklós Toldalagi és Szilvássy Pétertől (az Almády-féle rész) zálogba birt itteni részét nagyobbik fia Torma Péternek hagyja, ezen kivül 3 jobbágyot (Varga (2) és Mihály), egyiket Orosz Albert, a másikat Némai Györgytől vette zálogba, azok mellett Fejér Istvánnak zálogba vettet két házhelyét pedig neje Kún Borbálának.
1608-ban* Indaly János egy jtelkét nővérének Indaly Annának adja zálogba.
1612-ben* Báthory Gábor a hűtlenségbe esett Szilvási Péternek itteni részét (öt jobbágy) Szilágyi Miklósnak adományozta.
Ugyanekkor* a szamosujvári várhoz tartozó nemes gyalogpuskás Rácz István.
1615-ben* birtokosai: Draguthy Horváth János, Spáczai Gáspár, Cserényi Farkas és Mikó Ferencz.
1616-ban* birtokosai: Toldalagi János, Erazmus János, Makai Bálint.
1616 körül* Toroczkay János egy telkét Kelemen Mátyás szolgájának adta zálogba, birták leányai: Mária Iklódi Kelemenné és másik leánya Keresztélyné.
{430.} 1620-ban* Almády Borbála Székely Jánosné egy telkét Almády Anna Cserényi Farkasnénak adja cserébe ennek két itteni telkeért. Többi birtokos: Orosz fia Mikó Miklós, Almády Druzsi Szavai Rudnai Istvánné és Iklódi Toldalagi János.
1620-ban* Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősiti azon részben, melyet Kendy István birt, de Bánffáy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna, Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
1624-ben* Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mert rendelkezését 1630-ban* a fejedelem is megerősiti.
1627-ben* márcz. 15-én Cserényi Kata Szabó Fekete Jánosné egy itteni telkét, melyet Iklódi Kelemennétől kapott, cserébe adja Fejérváry Ambrusnak egy kisbudaki telkeért.
1629-ben* Bánffy István és fia Miklós itteni részüket Girothi Torma Péternek adják ügyvédi díjába.
1631-ben* Ebeni Miklós egyik birtokosa.
1633-ban* Girothi Torma Miklós is bir egy részt az itt való szőlőből.
1638-ban* Mihály deák, Somjai Erzsébet Sagi vagy Say Erazmusné, Havasalji Klára Oroszfái Mikó Miklósné leánya Erzsébet, később Galgói Rácz Jánosné fia Péter, neje Torma Ilona.
1638-ban* idevaló nemes a Rácz család.
1641-ben* Katona Mihály szabados, Fejér Jánosné Tamásfalvi Borbála egyik birtokos, (Pergő Miklós jobbágy), Vajda Jánosné Toldalagi Zsófia, (jobbágy Molnár Gergely).
1644-ben* Torma Péter itteni része gyermekeire Mihály és Mártára szállott. Az úgynevezett Spáczai részt pedig Torma Péter feleségére Horváth Druzsánnára hagyta végrendeletében.
1647-ben* Ébeni István, László és Zsigmond a fiskust a fiágon kihalt Ébeni Zsigmond itteni részének elfoglalásától tiltják.
1647-ben* Kecseti Erős István és neje Ébeni Zsuzsa egyik birtokos.
{431.} 1649-ben* nov. 1-én Fodorházi István, Erzsébet testvérének Szathmári Mihálynénak itt két jobbágytelket ad osztályrészül.
1649-ben* idevaló nemes a Katona család.
1650-ben* egy itteni rész birtokosai: Módra Gáspár, Márton, Sára Szabó Ferenczné és Erzsébet Kádár Istvánné.
1651-ben* birtokosa Sulyok István, Mindszenti Krisztina, Csáky Istvánné, ennek része gr. Apor Lázárra, annak Bánffy Györgyre szállott később.
1651-ben* Torma Miklósnak Fodorházi Néma Erzsébet Szathmári Mihályné két itteni telket adott zálogba.
1651-ben* Koszta Klára, előbb Jó Mátyás, majd Székely István özvegye, itteni mások kezén lévő részét leányára Jó Zsuzsánnára s férjére Detári Istvánra hagyja. Itteni birtokosok még* Oroszfái Mikó Miklós, Toldalagi Zsuzsa Toroczkai Toroczkai László özvegye, Toldalagi Klára Gyerőffy Jánosné, (Mihály, Onos, Kovács jobbágycsaládok), Toldalagi Fruzina Mindszenti Krisztina, Toldalagi Ferencz a fiskus.
1652-ben* egyik birtokosa Toldalagi Fruzina Vitéz Lászlóné emlittetik.
1657 nov. 19-én* Sulyok István halálával itteni részét elosztották Kamuthiné Szentiváni Anna, Cserényi Farkasné és árvái Farkas és Almádi Anna, a ki itteni részét Vajda Jánosnak adta cserébe ennek kajlai részeért.
1658-ban* Cserényi János özvegyének itt egy, Toldalagi Ferencznek 5, Szilágyi Miklósnak 2, Spáczai Mihálynak egy, Dragutyevity Horváthnak egy adófizető jobbágya volt. Adózó egy telkes nemesek: Katona Mihály, Iklódi János és Mezei Miklós családok. Zsellér a Pál család.
1659-ben* egyik birtokosa Fekete Mária Torma Mihályné megkinálta itteni birtokaival Torma Mártát.
1664-ben* Némai György egyik birtokos.
{432.} 1672-ben* Toldalagi János és neje Stepan Erzsébettől fia Mihály, ennek Földváry Erzsébettől Kata Czegei Wass Ádámné s ennek fia Wass Miklós gróf egyik birtokos 1820-ban.
1674-ben* Katona Pálné Szilvási Magdolna itteni részének felét fogadott fiának Dóczy Györgynek, másik felét pedig Gálfalvi Keszeg Jánosnak* s gyermekeinek Sámuel, Mária, Judit és Borbálának hagyja.
1681-ben* Román László, Péter, György és János, Torma Márta Nádudvary Jánosné, Iklódi Toldalagi András birtokosok.
1682-ben* birtokosai özv. Nádudvary Jánosné Torma Márta és Toldalagi András. Idevaló nemesek: Román János és György, Péter László.
1684-ben* Csáki Istvánné Mindszenti Krisztina, Szodorai Zsigmond, Toroczkai Mihály és Haller Pál birtokosai.
1687-ben* Némai Erzsébet Homoki Andrásné és Némai Kata Lengyel Istvánné testvérek itteni részüket Horváth Jeremiásnak adták zálogba és Bab Dánielnek, kiktől többek kezén megfordulván, 1764-ben Tárcza Gábor váltotta ki.
1688-ban* Kapi Krisztina Gersei Pethő Istvánné és testvére Erzsébet, előbb Toldalagi Andrásné, másodszor Jábroczky Ádámnénak szülők után két örökség jutott, mely később 1697-ben Apor István kezére került zálogjogon.*
1689-ben* néhai Torma Miklós leánya Zsófia Csikfalvi Nagy István özvegye leányát Nagy Évát Kénosi Zsigmondhoz adta nőül, annak halála után vejét fiává fogadá s itteni apjáról maradt részét neki adta. Más itteni birtokos Haranglábi Zsigmond.
1694-ben* birtokosai Bethlen Gergely, Nádudvary Péter* és Rákótzfalvi Rákótzi László nemes.*
1696-ban* Péntek török hódoltsági falu.
1697-ben* Toroczkai János a magtalanul elhalt Haranglábi Zsigmond végrendelete értelmében ennek itteni részét magának adatni kéri a guberniumtól.
1697-ben* birtokos Kapi Krisztina.
1698-ban* Bánffy György s fiát Dénest és Györgyöt itteni részében Leopold császár és király újolag megerősiti.
{433.} 1698-ban* Kemény Péter és Nádudvary János egymás közt itten 4 puszta házhelyen megosztoznak, emlittetik ekkor oláh temploma.
1699-ben* birtokosa: Román György, Torma Judit Zemper Jánosné, Nádudvari János és Péter árvái, ifj. Becze Mihály.
1702-ben* birtokosa a Toroczkai család.
1710-ben* Torma Éva Balogh Györgyné, mivel első férje Alsó Mihály a II. Rákóczy Ferencz-féle szabadságharczban részt vett, hűtlenség czimén itten elkobzott birtokát ekkor visszakapja.
1712-ben* itteni nemes darabont Rácz István.
1716-ban* Péter Sándor és Román nemes családbeliek emlittetnek.
1719-ben* Szathmári István anyja által 1651-ben elzálogositott részt, mely Torma unokája Torma Éva Balogh Györgynére szállott, elzálogositotta Deési Irsai Istvánnak és neje Deésy Borbálának, de ezektől Torma Éva 1727-ben kiváltotta.
1721-ben* VI. Károly császár néh. Vajda Mihály, utóbb Haranglábi Zsigmond itteni részében, melyet végrendeletileg Toroczkay Jánosra hagyott, azt megerősiti.
1730 körül* Horváth Irimia veje: Pap István neje részét Tárcza Lászlónak adta, kitől Horváth Dani és Togyer váltotta ki, de ezek magtalanok lévén, örökölte azt ifj. Horváth Togyer.
1736-ban* néhai Szászczegői Balogh György és neje Torma Éva halálával itt részt kapott Balog Borbála Erdélyi Györgyné.
1739-ben* Macskásy Péter és Radnóthi Balog Ferencz nagyatyjuk Mikó Miklós által egyik szolgájának zálogba adott itteni 4 telkét Macskási Ferencznek adják el.
1739-ben* br. Kemény János a maga s Nádudvary János nevében az itteni részt Barcsay Gergely és Naláczy Sárának adta több más birtokával együtt zálogba, melyre Keményné Bruguier Karolina Vilhelmina újra vett fel zálogösszeget, hogy férjének külföldi adósságait kifizethesse, de e birtokrészt Barcsay Ágnestől Bánffy Sándorné Kemény Ágnes kiváltotta 1764-ben.*
1744-ben* Csiple János itteni részét Karuly Jánosnak adta zálogba, a kinél a Deési rész is zálogban volt, melyet Konrád Andrásné zálogositott el, úgyszintén zálogba volt adva Tárcza Lászlónak és Koroján Jánosnak és Toldalagi rész is, melyeket egyezmény mellett Szodorai Anna Kabos Ferenczné váltatott ki fia Keczeli Sándor által.
{434.} 1747-ben* okt. 10-én Nagyváradi Veres Ferencz itteni részét Tárcza Eleknek veti zálogba.
1759-ben* báró Naláczy Sárát vejének báró Bánffy Dénesnek s fiainak György és Dénesnek itteni részébe zálogjogon beigtatják.
1760–62-ben* Csesztvei Eprejessy Anna (Samu, neje Ör. Mikó Erzsébet, előbb Rácz Jánosné, fiok: Eperjessy Péter, ennek gyermekei: József, István, Antal) jogán, mint Kelenfi István neje egy itteni telket Szakállasfalvi Tárcza Eleknek adott zálogba, ezt és a Mikó jogon Tárcza Elek, Von és Vaszinál zálogban volt 4 telkét cserébe adta Tárcza Eleknek s fiának Mihálynak, Tivadarnak és ennek neje Fogarasi Annának* 20 frt pótlással a Nagynyulasi Mikó ágon való részért, a mely a Fogarasi Annáé volt, ez is valószinüleg a Balogék kezére került.
1760–69-ben* birtokosai Barcsay Gergely, Toroczkay Gáborné és József, Toroczkai Judit, Szabó György, Diószegi István, Rettegi Dobai László, András és György, Kornis János, gr. Wass Ádám, Keczeli Sándor, Salánki József, br. Korda György, Károly, János és több oláh nemes, a Márián, Tamás, Tarcza (Horváth-féle rész), Teusán, Mercsán, Popa családok. Gr. Teleki Pál és Vay Kata, Gámán András, Viski Mária, Pelei Lászlóné és Gábor, Somkereki László, Bánffy Sándor.*
1764-ben* Tárcza Gábor neje Homoki Borbála jogán levő itteni részét Tamás Demeternek adta ennek kisiklódi részeért.
1765-ben* Szodoray Anna Kabos Ferenczné a Deési jogon egy itteni részt perelt. 1766-ban* Nagyváradi Veress Zsuzsánna Somkereki Lászlóné apja által elzálogositott itteni részét magához váltja.
1767-ben* Horváth Judit második férje után Bagyi Györgyné az itteni Szodorai-féle részt férjére hagyta, ennek második nejétől Viski Zsuzsánnától való leánya Bagyi Zsuzsa Dobai Andrásné örökölte, kinek gyermekeitől Keczeli Sándor váltotta ki.
1770 junius 7-iki esketés szerint* az örökségek száma: br. Bánffy Sándornénak 17, Keczeli Sándor a Keczeli Sára, Katona János, Dobai és Deési jogon 7, Somkereki Jánosnak Somkereki László jogán 3, Salánki Józsefné Makrai Zsuzsának 2, Toroczkai Gábornak 2, Toroczkai örökösöknek 5, Gámán Andrásnak egy, Pekei Gábor jogán (Tárcza Kosztánnál) Maurer Józsefné Bocskor Klárának 2, Horváth Sándornak Szarvadi jogon (Tamás D.-nál) 1, gr. Bánffy Dénesnének 2, gr. Wass {435.} családé (Wass Miklós) 2, Korda örökösök (Toldalagi Lászlóné) 1, az ev. ref. egyháznak 1, Nemes Tamás és Demeternek Váradi jogon 1, Szamosujvár közönségének 2, Becze Mihálynak (Tárcza Kosztánnál) 1, Balog jogon Fejérdi Györgynek 1, Apor jogon Tárcza Kosztánnak 2, egy Apor, egy Balog jogon Tárcza Péternek 2, Tárcza Ilyés id. és ifj., Kosztán a Cserényi jogon 4, Homoki jogon Tárcza Gábornak 1 1/5, Diószegi és Retyi jogon Tamás Demeternek 4/5, Kádár örökösöknek 1. Ezek az erdőből is részesedtek, de nem kaptak erdőt a határosztálykor ezek: Tárcza Elek 4, Tárcza Von (Kérei jogon) 2, Tárcza Ilia 1, Tárcza Gábor és rokonai 2 örökség után. Az oláh ekklézsia, mivel ez nem örökség, egy.
1770–73-ban* összeírt birtokosok Toroczkószentgyörgyi Thoroczkay József apai, Jancsó Judit özv. Thoroczkay Gáborné özvegyi és a Szakállasfalvi Tárcza Elek, Von, Illés apai és zálogjogon.
1780 körül* Kállai Kata Szőke Józsefné (Lengyel Kolcza Mihály és Pap János atyjafia) itteni részét Ormányi Fejérdi Mihálynak adta el. (Ennek neje Ágnes, leánya volt Szarvady Ferencznek, kinek testvére József és ezek fiai voltak Szarvady Jánosnak).
1782-ben* Becze I. Mihály itteni részét Rhédey Mihálynak veti zálogba.
1786-ban* birtokosai: br. Bánffy Sándornak van (1589-beli Horváth rész) 10 jobbágya, özv. Keczeli Sándornénak 11 jobbágya, egy szegénye, Somkereki Lászlónak 7 jobbágya, özv. Bocskor Istvánnénak 6 jobbágya, Tárcza Gábornak 6 jobbágya, egy zsellére, ifj. Fejérdi Mihálynak 4 jobbágya, id. Fejérdi Mihálynak 3 jobbágya, Tárcza Tódornak {436.} 2 jobbágya, egy zsellére, Szakállasfalvi Tárcza Jánosnak és neje Herszényi Máriának 3 jobbágya, egy zsellére, egy szegénye, báró Inczédi Györgynek 2 jobbágya, gr. Korda Györgynek egy, Tárcza Illésnek egy jobbágya, egy zsellére, Várfalvi Becze Mihálynak egy zsellére, gr. Eszterházy Jánosnak 2 jobbágya, egy zsellére, Tárcza Péternek egy jobbágya, 2 zsellére, Dési Jánosnak egy jobbágya, Szamosujvár városának egy, a ref. egyháznak egy, Salánki Józsefnek 4, Tamás Dumitrunak 3 jobbágya.
1794 junius 18-án* kelt végrendeletében br. Kemény Ágnes br. Bánffy Sándorné itteni részét, négy népes jobbágy, 59 zsellértelkét, egy fogadóját, egy czigányt telkestől és egy hurubását gr. Bánffy Ágnes, gr. Eszterházy János leányának Ágnesnek hagyja végrendeletileg, melyet a végrendelkező halálával 1802-ben átvett s ezt 1803-ban Balog Zsigmond és Ferencznek, mivel zálogos birtok volt, kieresztette úgy ezt, mint a girolti részét. Szarvadi Farkas 1802-ben, mint Horváth Druzsi testvérének utóda, gróf Eszterházynétól 2000 frtot vett fel a birtokra zálogul.
1794-ben* Erdélyi János és Anna néh. anyjuk Balogh Borbála itteni örökségén megosztoznak.
1797-ben* gr. Wass Miklósnak itteni és a gyékényesi javainak visszaadását rendeli el a kormányszék.
1804-ben* birtokosa Várfalvi Kósa András, Toroczkay Sándor, Bornemisza Ferenczné Somkereki Mária, Balogh Ferenczné és Zsigmond.
1805-ben* br. Kemény Ágnes br. Bánffy Sándornénak magvaszakadván, a fiskus elfoglalásának ellentmondott: Szászczegői Balogh György, Ferencz és Zsigmond, (mint a kik Torma Miklós fiának utódai, ki egy testvér volt azon br. Kemény Ágnes elődével Torma Péterrel).
1807-ben* Bessenyői Babos Jánosné Kádár Ágnes 1650-beli jog alapján itten részt keres.
1807 márczius 7-én* a Toroczkószentgyörgyi Toroczkay család itteni részét cserébe kapta jelenleg Torda-Aranyosvármegyében levő több községbeli részeért, melyeket a kir. tábla és a megyei törvényszék is fiat illetőknek itélt.
1820-ban* birtokosai: Czegői Balog Ferencznének van 6 1/2 telke, Czegői Balog Zsigmondnénak (1569-beli Tóth rész) 3 1/2, Keresztes {437.} Antalnak 3 1/2, Thoroczkay Sándornénak 3 1/2, Somkereki Máriának 3, gr. Wass Miklósnak 3, Katona Lászlónak 2 1/2, Becze Zsigmondnak 2, Tárcza Jakabnak 2, Tárcza Jánosnak 1 1/2, Kiss Józsefnek egy, Korda rész egy, református egyháznak egy, Szamosujvár városának egy, Páska Györgynének 1/2, Tárcza Gávrisnak 1/2, Tárcza Várának 1/2. Szabad nemes telek 7 1/2 , egyetlen nemes telek 2 3/4, szabados telek 2 1/2 11 Tárcza, 3 Pap, egy Páska, egy Tamás, egy Boér családbeli immunis nemes, kik többnyire 1/2 és 1/4 telken laknak. Egyházi nemes a 3 Tamás, egy Román család és több szabad lakos.
1839-ben* birtokosai: Bornemisszáné Somkereki Mária, Keresztes Antal (Orbók rész), Thoroczkói Sándorné, Becze Zsigmond (Bocskor rész), Bodó Zsigmond (Kis József rész), Pekri Druzsána (Salánki rész), Balog Ferenczné és Balog Zsigmond (Felszegi rész), Katona László, Páska György (Tarcza László rész), Páska János, Florián Vonuj (Tarcza Tivadar rész), Tamás Samu (Fejérdi rész), Tarcza György, Tarcza Gavris (Vas és Bodó rész), Pap Damián (Korda rész), Tarcza Jakab (gr. Eszterházy rész), Katona László, Tárcza György és László (Kádár részek), Tarcza Mihály (Györgyi rész), Tarcza János és Vaszi, Rusz Kornya és Tamás Mátyás részét Váradi birja, Tamás Flóra, Vaszili Maftyij, Tamás Tógyer (Földvári és Apor rész).
1844-ben* Siska Anna Fotosi Balogh Józsefné az 1794. évi osztály alapján itten örökséget keres.
1848. évi* birtokosok: Páska György, Tamás Samu, Tarcza György, Bodó Zsigmond, Florián József, Rettegi Mihály, Demján Pásk, Salánki Kata, Balogh Klára, Orbók László, Tarcza János, Katona László.
1863-ban* br. Bánffy Dániel, Katona Erzsébet, Iktári gr. Bethlen Kata, gr. Bánffyné, Veres József, Balog Klára özv. Felszeginé részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866. évben* nemesi jogú birtokosai: Bodó György és Károly és 7 Bene, 1 Biró, 4 Bogye, 1 Borbély, 2 Csákai, 1 Ferzeti, 3 Flórián, 1 Karácsonyi, 3 Kupsa, 3 Páska, 5 Román, 20 Tamás, 31 Tarcza, 1 Tyifor családbeli.
Oláh-Péntek nagyobb birtokosa örökség után 1892-ben Bodó György és Ádám volt, ma 1898-ban Blatt Jakab, Feldmann és Klein birják vétel jogán.
{438.} Népes, tisztán magyarlakta község hajdan, jelenleg oláhok lakják. Magyar lakossága 1661 körül kezd kipusztulni s főleg 1703–12 közt. Helyébe oláh nemesek kezdenek betelepedni házasság folytán s az elszegényedett magyar nemesség belőle végkép eltünt.
1848-ig* kir. dézmát fizető helység.
Szorgalmas lakói földmiveléssel foglalkoztak. Főtáplálékuk a málékenyér s zöldségfélék. Öltözetük kenderből és gyapjuból házilag készül. Nyáron vászonnemüben, télen harisnyában, darócz szokmányban, bocskorban járnak, bőrmellényt, báránybőr sapkát, szalmakalapot hordanak.
Házaik jobbára kőből valók, gazdasági épületeik boronafaluak, szalmafedelüek.
A XVII-ik század második felében ev. ref. anyaegyházközség,* mely valószinüleg az unitáriusból alakult át, mert a XVI-ik században s a XVII-ik elején unitárius birtokosai voltak.* Ev. ref. birtokosai hagyomány szerint 1703–11 közt pusztultak el, de legnagyobb valószinüség szerint e pusztulás akkor történhetett, midőn a török 1662 után* e községet behódoltatta, lakói legyilkoltattak, kőtemploma leromboltatván, elpusztult. Papi és zsellértelkei megmaradtak s az esperesnek tettek érette szolgálatot 1848-ig.* Ekkor felszabadulván, a birtokot maguk részére követelték, melyet az egyház per útján visszaszerzett. Míg anyaegyházközség volt, minden házas ember a papnak 3 kal. búzát, 3 veder bort vagy árát fizette, adtak 1 véka tavaszgabonát, fát elegendőt s az özvegy asszonyok 3 sing vásznat, tettek 10 véka őszi vetést s egy hold tavaszit.*
1863-ban* az ev. ref. egyház részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1865-ben* fekvősége erdő, kaszáló 5 h. 360 öl és van több zsellértelke, de egyetlen hive sincs.
1898-ban* Deés-Aknához tartozó fiókegyházközség, Kodorral együtt 1 lélekkel.
Oláh temploma 1698-ban* emlittetik. Jelenlegi temploma a gör. kath. egyházközségnek fia, 1822–25 közt épült és szenteltetett fel az őrangyalok tiszteletére. Anakönyvei 1802 óta vezettetnek. Harangjai 1825. és 1882. évből valók. Papjai Pap Onucz, Brehár Gábor, Rusz Simon, Báncs János, Muresán József és Olteán Aurél.
Iskoláját az ötvenes években szervezte s 1872-ben állitotta jobb karba.
{439.} Éghajlata mérsékelt, egészséges, jég nem bántja.
1750-ben* Péntek határának fele téres és termő, trágyázást nem kiván, a többi rész közepes termésü, s javitást kiván ugyan, de földjeiket és rétjeiket trágyázni nem szokták. Földjük termékeiből élnek, melyeket Szamosujvár vásárain értékesitenek. Két fordulós határának fele hegyes, a többi lapályos. Egy köböl őszi vetés a téren 6, kalangyánként 2, a hegyi rész másfél véka szemmel fizet. A tavaszi vetés köble 7 kalangyát, szemül kalangyája 2 vékát ereszt. A must vedrét középterméskor 15 krajczáron árúsitják, erdeje tüzelésre való fát nem szolgáltat elegendőt, legelője szűk, kaszálója fordulónként. Kertek jövedelme 2 frt, szántója 374 1/2 köbölnyi, elvetettek 202 köb. búzát, 169 köb. tavaszgabonát, tengerije termett 2 véka, kaszálója 96 1/2 szekérnyi, szőlője 54 vederre való. Van 202 jármas ökre, lova, 134 tehén, 6 tulok, 302 juh, 82 disznó, 70 méhköpü. A főzőüstök jövedelme 2 frt. Iparosa egy kovács.
1822-ben* határa adózás tekintetében első osztályú. Adó alatt van 304 1/2 köb. szántó, 299 szekérnyi kaszáló, 3 ökör, 13 tehén, 2 borju.
Jelenleg határa termékeny, terménye a tengeri, kevés őszi és tavaszi szalmás gabona, állatai hazai fajta szarvasmarha, juh és ló. Gyümölcse nemes fajú téli és nyári alma, körtvefélék és beszterczei szilva. Itatója kevés forrásaiban. Épületnek való köve bőven.
Határhelyek: 1292-ben* Kabalás hegy; Görgős (Gurgus) völgy; Dancsmezeje (Donchmezey); Gyékényes, patak; Almaháta, hely; Kövesdfő, hely.
1461-ben* Csókásuta, föld.
1579-ben* Vásáros út.
1898-ban Fáczá dupa szát, Pe Fácze, La Ritás, La Bgyik, De Katra Zsikis, Remetya, La finacze in Dosz, Dimbu Bancsuluj, La Pojény Dekatra Ogna, La Czigle, Intre Zsij, la Zsij, La Fintina Szatuluj, Pe Goronyis, Dupa Gyál, La Monaszterie, hagyomány szerint ezen dülőben egykor szerzet vagy kolostor volt, innen a neve, de hogy miféle szerzet volt és mikor pusztult el, nem tudják.*
Lakossága: 1713-ban* 4 jobbágy, 8 zsellér és 7 nemesből álló összes lakossága 19 házban lakik, el van pusztulva 30 ház.
1750-ben* lakik itt 23 egy telkes nemes 15 3/4 telken 23 házban, 7 jobbágy 7 telkes házban, 28 telkes zsellér 24 telken 28 házban, 10 {440.} külsőség nélkül való czigány zsellér 9 telken 10 házban s 1 ily özvegy egy házban és 13 kóborló, ezeknek nincs semmijök. Együtt 56 3/4 telken 69 házban laknak. El van pusztulva 8 telek. Ebből hármat Barcsay Gergely, egyet Váradi György, egyet Tárcza Vaszil, egyet Apor Lázár, egyet Toroczkai Gábor s egyet Popa Illés foglalt el.
1831-ben* 507 ev. ref. és gör. kath. hivővel és két templommal.
1857-ben* Péntek lakossága 660, melyből 1 örm. kath., 628 gör. kath., 31 ev. ref. Házak száma 129.
1886-ban 768 lakosból 1 róm. kath., 746 gör. kath., 14 helvét hitü, 7 zsidó.
1891-ben 788 lakossal, melyből 768 gör. kath., 9 ev. ref., 11 izr.
Adója 1750-ben* 483 frt 9 1/2 kr. 1775-ben* 380 frt 13 kr. 1775-ben* 732 frt 3 kr. 1822-ben* 223 frt 48 kr. 1898-ban 1644 frt 30 kr.
| Pecsétszeg. | TARTALOM | Pestes. |