| Pestes. | TARTALOM | Péterháza. |
Petőrét.
Nevének változatai: 1467-ben* Paprathmezeu. 1579-ben* Podradosmező és Peterite. 1586-ban* Peterithely. 1615-ben* Peterit. 1646-ban* Peterffalua. 1624-ben* Petterie. 1630-ban* Peteritz. 1863-ban* Peteritye. 1890-ben* nevét Petőrét-re változtatták Petyeritye helyett.
Neve Péter és Pető személynévnek később oláhos kiejtése. Popradosmező virágos rétnek felel meg.
A dánpataki hegység aljában fekszik, ettől északra egy völgyben, keresztül foly rajta a községről elnevezett kis patakocska, mely északra a határát érintő Lápos vizébe ömlik balról. Deéstől 47.8 kilométernyire a magyarláposi járásban fekszik.
Petőrét alapitója egy Péter (Rácz) nevü lett volna, azt állitják, előbb Péter rétje néven állott fenn s ebből lett többféle változás után Petyeritye.
Popradmező, más néven Petőrét Csicsóvár tartozéka volt s mivel {446.} csak 1467-ben* fordul elő először, kétségtelenül 1405–1467 évek között keletkezett s a Bánffyak birták. 1467-ben* id. Bánffy László és Bánffy Dezső fiai: ifj. László és Zsigmond a király ellen pártot ütvén, fellázadtak, Mátyás király hűtlenség czimén tőlük elvette s Szerdahelyi Kis János és testvére Mihálynak adományozta.
1576-ban* május 6-án Báthory Kristóf fejedelem Kolozsvárt kiadott oklevelében e helységet vagy Petőrétet oláhláposi Páska Filep dragusfalvi vajdának adományozta.
1579-ben* okt. 15-én kelt szerződés mellett Páska Tamás Dragosfalvi Páska Filep vajda fia egy praediumot vagy falut Podradosmezőt, újabb néven Peterité, melyet Filep Báthory Kristóftól nyert örökös joggal, e falunak három részét magával az adománylevéllel együtt Ungurfalvi Buda Kozmának adta el.
1586-ban nemes Jódi Balya Balázs özvegye Haspia és nemes Sajói Mán Dán özvegye Tekla némely itteni részük iránt perbe fogták nemes Ungurfalvi Buda Kozmát, majd pedig Szamosujvár kapitányát, mint Buda Kozma földesurát s midőn 1589-ben* itélet alapján e részeket az özvegyeknek igtatni akarták, az ujvári kapitány azt erővel meggátolta az ottani jobbágyok Opra Hann és Musat Máté jelenlétében.
1598 táján* e falut Páska Tamás birta Oláh-Láposról.
1602-ben* Kamuthy Farkas birja.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond e birtokot Allya Farkasnak, küküllőmegyei főispánnak s nejének Bánffy Margitnak adományozza a Rákóczy részére átengedett több birtokaiért.
1615-ben* Bethlen Gábor Mocsonyi Gergelyt s nejét Török Annát ezen, mint vett birtokukban megerősiti.
1619 aug. 1-én Fejérvárt kelt adománylevelénél fogva* Bethlen Gábor Zomordi Gáspár János komornyikjának ajándékozta e községet.
1624-ben* Gyalakuti Gáspár János, a fejedelem főudvarmestere, Marosszék kapitánya e birtokát, melyet a fejedelemtől kapott adományban, Kun Istvánnak s nejének Erdélyi Erzsébetnek eladja.
1630-ban* Brandenburgi Katalin e birtokot Kun Istvánnak inscribálja, melyet ő azelőtt is birt, de a mely Szamosujvárhoz csatoltatott.
1650-ben* a szamosujvári uradalom részére foglaltatott le s 1658-ban itt* 10 adófizető jobbágya volt.
{447.} 1658 aug. 1-én és okt. 7-én* II. Rákóczy György fejedelem Peteriti Pável Simon,* Izsák János, József, Demeter, Páska Tivadar és Farkas dániel Szamosujvárhoz tartozó zöldpuskásoknak itteni házát és személyét gyenként megnemesiti.*
1659-ben* Barcsay Ákos e birtokot Dési Kozárváry Literáti Szőcs Ferencznek, máskép Ferencz deáknak adományozza.
1664-ben* Temesvári Rácz János a birtokosa.
1679-ben* az előbb emlitett Kozárvári Ferencz birja.
1694-ben* birtokosa Rácz János.
1699-ben* birja Ferencz deák özvegye: Szatmári Erzsébet.
1702-ben* birtokosai Tömösvári Rácz Zsigmond, András és atyjafiaik. 1721-ben* Rácz Zsigmond.
1750. és 1764-ben* Rácz István és András.
1752-ben* Kozárvári Rácz Ádám, más okmány szerint András, itteni két telkét Vizi Dávidnak veti zálogba, a kitől Bogdány János váltotta ki.
1766-ban* birtokosai: Rettegi Bogdány János, Temesvári id. Rácz István, Váradi Tözsér Zsigmond, Cseh Klára Komáromy Péterné.
1773-ban* Váradi Zsigmondnak és Mihálynak egy népes jobbágy- és két zsellértelkük van.
1789-ben* Petőréti és a Kozárvári Rácz rész így oszlott:
{448.} 1786-ban* birtokosai: Rácz Józsefnek van 12 jobbágya, Váradi Zsigmondnak 5 jobbágya, Istvánffy Sámuelnek 4 jobbágya, 1 szegénye, Tótfalusi Istvánnak 4 jobbágya, 1 zsellére, Vajna Józsefnek 3 jobbágya, Szőcs Ferencznek 3 jobbágya, Körösi Pálnak 2 jobbágya, Körösi Mózesnek 1 jobbágya, Farnas Istvánnak 1 jobbágya, Pap Vasziliának 1 jobbágya.
1808-ban* Rácz Éva Rednik Lászlóné Istvánffy Pétert és Komáromi Borbálát Pál Lászlónét felkéreti, hogy az itteni részt bocsássák ki, úgy szintén Szőcs Ferenczet, Váradi Samut, Nagy Györgyöt, Csomos Samut és Tóthfalvi Klárát.
1820-ban* birtokosai: Váradi Sámuelnénak van 9, Huszár Gábornak 6, Istvánfi Péternek 4, Kozárvári Pap Lászlónak 4, Tömösvári Rácz Karolinnak 4, Illyésfalvi Pap Péternek 3, Csürös Teréznek 2, Felsőbányai Farnos István örököseinek 2, Drágus Károlynak 2, Herszényi Jánosnak 2, Rettegi Pap Eleknek 2, Tóthfalusi Jánosnak 2, Körösi Dánielnek 1, Körösi Sámuelnek 1, Körösi Juliánnának 1, Harangöntő Lázár Györgynek 1 telke. Ezen kivül több egyházas nemes telkek.
1826-ban* e birtokhoz igényt tartanak Felszegi Ádámné Rácz Klára és Kádár Klára Szolga Jánosné, ki leánya Kozárvári Rácz Györgynek, ki tulajdonképen idevaló birtokos és Komáromi Péter leánya Anna Burján Jánosné, kinek atyja Burján János, ki Kosztafalván, Kozárváron, úgyszintén Petőréten is bir.*
1843-ban* 3 nem adózó irástudó magyar nemes lakik benne.
1863-ban* Bak Orsolya 4 úrbéri állománya, 92 hold, föld után 1857 frt kárpótlást kapott, Áron Simon itteni 12, özv. Nagyné Csomos Erzsébet két, Kőrösiné Dobai Mária két jobbágytelke után, Szőcs József, Huszár Anna, Burjánné Kassai Juliánna, Simon Mózes és Dávid, Nagy Zsigmond három jobbágytelek után, Varró György, Bogye Timotheus, Barabásné Csomos Anna, Nagyváradi Istvánffy Sándor, Bájó Zsuzsánna, Pap Erzsébet, Drágos Károly örökösei, Tóthfalusi Mihály és József, Váradi Lajos úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Bak István, Rácz Béni és János, Pap János.
Jelenlegi birtokosai 1898-ban: Rácz László, Rácz Ádám, Tiusz János, Demeter Nekita családbeliek a Váradi, Huszár és Szentimrei Bak családoktól vásár utján.
{449.} Lakosai románok s időnként magyarok is laktak benne, több-kevesebb számmal. Jobbára földmiveléssel foglalkoznak, de vannak köztük ácsok, kerékgyártók. Temetések alkalmával a halottak emlékére cserépedényeket osztanak ki, húsvét és pünkösd alkalmával a templom udvarán álló kőasztalokon együttesen étkeznek s a szegényebbeket megvendégelik. Öltözetük kendervászonnemü nyáron, télen házilag szőtt fehér harisnya, szürke kabát, szokmány, bocskor. Táplálékuk málékenyér s zöldségfélék. Szétszórtan épitkeznek fából szalmafedél alá.
Gör. kel. egyházközség. 1658-ban* egy oláh pap lakott itt. Temploma fából épült 1778 körül a község nyugati részén, az őrangyalok tiszteletére szenteltetett föl. Két harangja van, egyiken a szűz Mária fiát ölében tartja; a másik szláv betüs feliratu.
Papjai: 1791-ben* Bogya Teodor, kit egy évi hivatalvesztésre itéltek. Ez időben úgy látszik gör. katholikus egyház hivei is voltak. Pap Pál, Tunsz László után Kingye Athanas.
Iskolát Macskamezővel közösen tartanak az újabb idő óta.
E széllel szemben, északnak fekvő község éghajlata egészséges, jég ritkán bántja.
1750-ben* határa terméketlen és ha télen összegyüjtött trágyával nem javitanák, sem tengeirje, sem más terménye nem teremne meg. Határának egynegyede jól megtrágyázva meglehetős termő, de a többi rész a zabot is alig termi meg s azért csak jó termés alkalmával lesz annyi gabonájuk, a mennyivel szűkön megérik, de ez ritkán fordul elő s azért más helyről szerzik be.
Vásárba Felső-Bányára járnak termékeikkel, barmaikat szerteszét árusitják. Határa két fordulós, de hegyes s azért csak 6 ökörrel szántható. Egy köböl őszi és tavaszi vetés köble 5 kalangyát, szemül amaz másfél, ez két vékával fizet. Tűzre való fás erdeje a szükséghez mérten elegendő. Legelője a barmok számához képest szűk, ezért a kővárvidéki drágavilmaiaktól szoktak bérbe venni, kaszálója fordulónként.
Szántója 191 1/4 köbölnyi, elvetettek 49 3/4 köb. búzát, 103 köböl tavaszi gabonát, tengerije 5 köböl termett, rétje 152 1/4 szekérre való. Van itt 69 jármas ökör, ló, 60 tehén, 16 tulok, 155 juh, 47 disznó, 131 méhköpü.
1822-ben* határa első osztályu. Adó alatt van 281 1/2 köb. szántó, 608 szekérnyi kaszáló, 30 ökör, ló, 31 tehén, 10 borju, 20 juh, kecske, 10 disznó.
{450.} Jelenleg határa kevésbbé termő, trágya nélkül csak a zab terem meg; terményei: tengeri, búza, rozs, árpa, zab, kender, len, hüvelyesfélék, burgonya, mesterséges takarmányfélék. Állatai: fehér szőrü szarvasmarha, bival, ló, juh, kecske, sertés és sok liba. Gyümölcse: alma, körtve, szilva és megygy. Itatója a Lápos folyó, Valya Ilizsuluj, V. Drelli, V. Onyi és a községen keresztül vonuló Valya Szátuluj, patakok.
Három egy-egy kövü malma Tunsz János, Nekita Lőrincz és Gábor tulajdona.
Határhelyek: 1864-ben* La kosere (egykor juhkosár, tanya), szántók és kaszálók; Doszu, szántó és kaszálók; Deálu, dombos szántók és kaszálók; Podu Retund, hid formáju határrész; Valcseny és Vácseny (értelme Tehénpataka), egykor Tehénpataka község helye, hol egy harangnyelvet találtak. Szub Gyál nevü határrészben néhai Nekita Gyirán több bronzcsákányt talált, de eladogatván, hollétét nem tudják.
Lakossága: 1603-ban* összesen 4 lélek lakik benne.
1637-ben* fiaikkal együtt 37 jobbágy lakosa van, házainak összes száma 14.
1703 körül* 9 jobbágy lakosa van 9 házban, el van pusztulva 6 ház.
1750-ben* 19 jobbágy lakik itt 13 telken 19 házban, 6 telkes zsellér 6 házban, egy kóborló s egy ily özvegy 19 telken 25 házban. El van pusztulva 7 ház, melyekből ezelőtt 40 évvel kihaltak, részben elköltöztek, hármat Rácz István, egyet Rácz András fogott fel, a többiek birtokát a lakosság birja.
1822-ben* 41 gör. keleti egyházfő lakossal, a magyarláposi róm. kath. egyházhoz 4 lélek tartozik.
1831-ben* 270 lakossal.
1857-ben* 434 lakossal, ebből 3 róm. kath., 413 gör. kel., egy ev. ref. 17 zsidó. Házak száma 92.
1886-ban 568 lakosból 3 róm. kath., 562 gör. kel. és 3 zsidó.
1891-ben 502 lakossal, melyből egy gör. kath., 492 gör. kel. és 9 izraelita.
Adója: 1703 körül* 15 frt 50 kr., 4 köböl búza, ugyanennyi zab, másfél szekér széna. 1748-ban* 140 frt 52 kr. 1749-ben* 151 frt 1 3/4 kr. 1755-ben* 124 frt. 1775-ben* 321 frt 7 kr. 1822-ben* 253 frt 32 kr. 1898-ban 841 frt 74 kr.
| Pestes. | TARTALOM | Péterháza. |