{495.} Rákosfalva.

Nevének változatai: 1344-ben*Fejér. Cod. Dipl. T. 9. Vol. 1. p. 195–196. Batiz. 1766-ban*E. F. L. III. 210. J. Batiz-Poján. 1830-ban*Cons. statist. topogr. 19. l. Batizpojána, oláhul Pojána batizu és másképen Pojana porculuj.*Torma gyüjt. 1890-ben*Belügyminist. 25093. r. sz. Rakosfalva.

Hajdani Batiz neve személynév, Poján erdők közt levő tisztást jelent, utóbbi nevét patakjában bőven előforduló rákjairól kapta.

Először emlittetik 1766-ban*E. F. L. III. 210. J. Batiz-Poján néven, mint puszta, mely Oláh-Láposhoz tartozik.

Horgospatakától keleti irányban a 962 m. magas Persa és nyugatról a 827 m. magas Szeketura hegyek közt hosszan elnyulva fekszik, a községen keresztül foly a rákokban gazdag Batizpataka, mely O.-Lápos és Horgospataka közt balról a Lápos vizébe siet. Deéstől 65 kilométernyire a magyarláposi járásban. A község hajdan, a hagyomány szerint, a mostani helyénél alább feküdt s későbbi újabb település után költözött jelenlegi helyére.

Kezdettől fogva valószinüleg ez is a mai gróf és báró Bánffy család birtoka lehetett, kik a láposi aranybányákat is birták.*V. ö. O.-Lápos.

1344-ben*Fejér. Cod. Dipl. T. 9. Vol. 1. p. 195–96. Jakab mester, a Miklós fia, Batiz unokája, Miklós és Szaniszló Jánosnak, a Batiz testvérének a fiai és Márk, az István fia, Márk unokájának megengedte I. Lajos király, hogy a bányászatot e helységben üzhessék s valószinü, hogy ezen Batiztól kapta nevét.

1611-ben*Torma gyüjt. birtokosa volt Füzi Ferencz.

1750-ben*Erd. főkormsz. ltár. V. ö. O.-Lápossal. Oláh-Lápossal együtt írták össze, akkor ennek határában {496.} feküdt s ennek sorsában osztozott s csak 1760 után vált attól külön.

1766-ban*E. F. L. III. 210. I. mint Oláh-Láposhoz tartozó puszta fordul elő, a hol 20 zsellér 34 fiuval 17 telken éltek. Allodiális területen települt.

1777-ben*Erd. L. Reg. XI. 543. Mária Terézia királynő ezen Oláh-Láposhoz tartozó pusztát a nagybányai bányaigazgatóságnak 99 évre, tehát 1876-ig zálogba adja.

1786-ban*Erd. főkormsz. ltár. birtokosa a kir. fiskus, bir 22 jobbágyot.

1820-ban*Erd. kanczell. ltár. birtokosa a nagybányai pénzverőhivatal; van 25 telke.

1866-ban*Erd. főkormsz. ltár. az itt összeírt 56 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.

Jelenlegi birtokosa (1898): a m. kir. kincstár, a nagybányai m. kir. főerdőhivatal kezelése alatt.

Lakosai románok, kevésbbé szorgalmatosok, foglalkozásuk mindazonáltal a szén- és mészégetés, kisebb mértékben a földmivelés.

Hust nagyobb ünnepek alkalmával esznek, kerti veteményfélékkel és máléval táplálkoznak. A fiatalság közt a szent-györgynapi öntözés szokásos. Nyáron vászoning és lábravalóban, télen szintén házilag készitett harisnyában, szokmányban járnak, a nők házilag szőtt katrinczát, kettős kötőt, bocskort viselnek.

Házuk egy pitvar és lakószoba, boronafából épült, benne nyitott kemencze vagy tüzelő, egy ágy, asztal, pad, a falakon szent képek s házilag szőtt törülköző kendők csüngenek a cseréptányérokkal megrakott fogasról.

Gör. kath. egyháza az oláhláposbányainak leányegyházközsége. Temploma a régi helyén fából épült, védő szentje Péter és Pál apostol, 1836-ban szentelték föl. Anyakönyveit 1830 óta vezetik. Harangjai: 1866. és 1891. évből valók. Iskolája nincs.

Minthogy megyénk egyik legészakibb s legmagasabban, a Czibles közelében fekvő községe, éghajlata hideg, szélnek, völgyben lévén, nincs kitéve, de azért egészséges, jégverés ritkán fordul elő.

1822-ben*Cziráki. Urb. Conscr. határa III. osztályu. Adó alatt van 43 1/4 köb. szántó, 368 szekérnyi kaszáló, 30 ökör, ló 20 tehén, 6 borju, 37 juh, 5 disznó.

Zord időjárás miatt jelenleg határa kevésbbé termő. Terményei: tengeri, zab, kevés tavaszi búza és haricska. Állatai: havasi kis lovak, juhok, havasi ökör és tehén. Gyümölcse a vadalma, melyet eczetnek használnak, nemesebb faju gyümölcs nem érik meg.

{497.} Itatója számos patakjaiban, melynek egyike a rákokban gazdag Batizpatak és a község alsó végén a Válye Petreszi patak, mely állitólag nevét egy először ide szökött Péter nevü telepestől kapta volna.

A község felső végén „Borkút” forrása igen gazdag szénsavas vasas víz, kár hogy közforgalomba nem került.

Mésznek való kövén kivül van márványbányája. Az ide vezető völgy baloldalán a mészkőhegységben egy 20 méternyire huzódó cseppkő barlangja „Kéldáré” van, melyből Dr. Primics György geologus az 1885-ik évben a kolozsvári múzeumba az itt talált őskori állatok csontmaradványaiból több igen érdekes darabot vitt be.*Emke Kalauz Kolozsvár 1891. 80. l. és Pálmer. Nagybánya és Környéke 304. l. A nép a haramia Pintye egyik rejtekhelyének tartja s azért sokan Pintye házának is nevezik.

Van egy felülcsapó egykerekü malma Gáspárik Károly horgospataki lakos tulajdonában.

Határhelyek. Dülők: Szeketura, Széku, Megure, Cu Palgyin, Gyalu Vinuluj, Prespecselire, Opcsinyile, Persa és Pecure, mely arról nevezetes, hogy rajta büdös kénköves fekete szinü forrás fakad, melyet a községi lakosok gyógyszerül használnak.

Lakossága: 1830-ban*Consign. stat. top. 19. l. 160 lélekkel. 1857-ben*Orsz. ism. tábla 22. l. van itt 217 lakos és 56 ház. 1886-ban 312 lakosból 307 gör. kath. és 5 zsidó. 1891-ben 249 lélekből 3 róm. kath., 246 gör. kath.

Adója 1898-ban 266 frt 16 kr.