| Rév-Kápolnok. | TARTALOM | Refény. |
Récze-Keresztur.
Nevének változatai: 1320-ban* Kereztur. 1478-ban* Reche-Kerezthur. 1588-ban* Réczekeresztur.* Reche-Keresztur. 1681-ben* Resse- és Recze-Keresztur. 1837-ban* Recze-Keresztur, oláhul Recse-Krisztúr.
{539.} Neve eredetileg Keresztur, a szent kereszt tiszteletére szentelt templomáról, később a krasznamegyei Réczeiek után kapta előnevét.*
A kendilónai és kecskeháti völgy pataka mentén fekszik délnyugati irányban Deéstől 34.4 kilométernyire a csákigorbói járásban.
Keresztur első megnevezett birtokosai Lőrincz fiai, István és Czine (Cyne) Mihály voltak. Ezek azonban birtokukat sógoruknak a krasznamegyei Réczei Pál fiának Lőrincznek adományozták oda, a kit I. Károly király abban 1320-ban* megerősitett. Innen származik Kereszturnak Récze-Keresztur neve.
1349-ben* Lőrincz fia János.
1377-ben* I. Lajos király a Récsei Balázs fia Mihály mesternek hű szolgálataiért egész Kereszturt és Fellakot új adomány czimén adja és testvéreinek Lőrincznek és Antalnak, minden ezekhez tartozó ősi jogokkal. (Sajókereszturiakkal egy család.)
1419-ben* Mihály fia István birja, a kinek Kereszturt a Völcsiek nagy károkat okoztak.
1427-ben* itteni birtokosok: Kereszturi Mihály fia János, fiai László és Péter s másrészt ugyanazon Mihály fia István fiai Péter és György.
1433-ban* Péter és László emlittetik.
1445-ben* Kereszturi György és Antal.
1452-ben* Kereszturi János fia Antal és fiai László és István, fia György és fia János, továbbá László fia János, Csehi Pánczél Györgyöt Keresztur felerészének megvételétől tiltják.
1459-ben* Kereszturi István fia György, ennek fiai János és Péter, továbá Kereszturi Mihályfi János fia Antal és László fia János emlittetnek.
1461-ben* Kereszturi Antal, György és János, kik a Pánczélcsehhez tartozó és Sármásteleke nevü földrészt elfoglalák.
1472-ben* Réczei Gergely és Kereszturi György emlittetnek.
1473-ban* Kereszturi György és János.
1474-ben* birtokosai: Kereszturi György, János és Simon, ez utóbbi az Antal fia.*
1478-ban* Kereszturi György s fiai Péter, Bernát és Tamás, másfelől {540.} pedig Kereszturi László fia János s az ő fia Fülöp, valamint Kereszturi Antal fiai Simon, János, Mihály és György az itt lévő két halastavon megosztoznak, oly formán, hogy Pánczélcseh felől a „Vágásréti” a Györgyé s fiaié, a másik régi tóhely pedig a többieké legyen.
1488-ban* Kereszturi Simon itteni részét testvérének Mihálynak adományozza oda.
1496-ban* Sajókeresztúri Simon itteni részét Keresztúri Péter gyalui várnagynak veti zálogba.
1503-ban* Keresztúri Fülöp részét az itteni halastóban Kresztalanczi Tóth Györgynek veti zálogba.
1523-ban* Sajókeresztúri Keresztúri György 7 és 1/2 itteni jtelkét Keresztúri Tamás özvegyének Margitnak, most Patócsi János nejének és azon Keresztúri Tamástól származó fiainak Boldizsár és Péternek, nem külömben néh. Keresztúri Péter fiainak Bernátnak és Gergelynek eladja.
1426-ban* Keresztúri Fülöp s fia István 3 jtelket (Arnóti) Köblösi Ördög György fiainak Mártonnak és Albertnek eladják.
1547-ben* Sajókeresztúri Boldizsárnak itteni része, azért, mert nejét halálra kinozta s kicsapongó életet folytatott s feje, becsülete, birtoka elvesztésére itéltetett, elkoboztatván, azt Fráter György Gyerőmonostrai Kabos Mihálynak adományozta oda.
1549-ben* azon Gyerőmonostrai Kabos Mihály az erdélyi helytartó jóváhagyásával Keresztúri Boldizsárnak s fiának Tamásnak itteni részüket visszaadja.
1555-ben* néhai Keresztúri Orsolya leányának Ilonának leánya Anna, Keresztúri Lukácsot, itteni részének Keresztúri Boldizsár javára való elidegenitésétől tiltja.
1561-ben* Gyulai Mihály a Pesteti Györgynél és Sulyok Mátyásnál zálogban levő itteni részeket magához váltani akarván s mivel azt kiadni nem akarták, azokat perbe fogta.
1570-ben* mivel néhai Petrovics Péter erdélyi helytartó Keresztúri {541.} Boldizsárt a hadban való meg nem jelenés miatt itteni részétől megfosztván, azt Gyulai Mihálynak adományozta oda, arról most azon Boldizsárnak fia Keresztúri Tamás Gyulai Mihálynak s ennek gyermekeinek Mihály, Boldizsár, Erzsébet és Anna javára lemond.
1579-ben* néh. Lepsényi Miklós leánya Anna itteni részét férjére Sombori Székely Illésre hagyja.
1582-ben* Szentmártonmacskási Macskássy Ilona, előbb Lepsényi Miklósnak, majd Horváth Jánosnak özvegye és gyermekei Lepsényi István, Lepsényi Anna Szászzsombori Székely Illés özvegye s most Tamásfalvi Dénesné, valamint Horváth Gáspár, Miklós és György itteni részeikbe beigtattatnak, de Macskási Gábor ellentmondott.
1588-ban* itteni birtokosok Bánffy Farkas, Cserényi Gáspár, Horváth Jánosné, Gyulai Ferencz, Dobay György. (Ezek jobbágyai mind magyar nevüek).
1588-ban* Báthory Zsigmond néh. Somai Albertnek Csomafái Rohodi János leányától Katalintól való leányát Zsófiát Csomafái Macskási Bálintnét itteni részében új adomány czímén megerősiti.
1592-ben* itteni birtokosok Macskási Bálint, Gyulai Ferencz.
1592-ben* Báthory Zsigmond néh. Gyulai Mihály fiát Ferenczet itteni részében mindkét ágra nézve megerősitette, de felsőszentmártonmacskási Horváth Gáspár néh. Kereszturi István és György részeért, Csomafái Kereszturi János pedig néh. Kereszturi Boldizsárnak részeért ellentmondott.
1593-ban* Kereszturi Gáspár leánya Erzsébet Szakmáry Jánosné tiltakozik az ellen, hogy atyja és ennek fia Kereszturi András itteni halastavukat Gyulai id. Mihálynak eladták.
1596-ban* Horváth György itteni részét jegyesének Sombori Magdolnának hagyományozza.
1597-ben* Gyulai Ferencz emlittetik.
1605-ben* Algyógyi Kun István és Gotthárd, Putnoki Boldizsárné Gyulai Anna nénjökkel itteni birtokuk felett egyezségre lépnek.
1625-ben* birtokosai: Kun Gotthárd, Gyulay Anna, Horváth György.
1635-ben* a fejedelem Borbély Annát Kun Gotthárdnét s fiokat Gergelyt itteni részükben megerősiti, de Kun István és Miklós az igtatásnak ellentmondtak.
{542.} 1638-ban* fölségsértés czimén hűtlenségbe esett, fő- és jószágvesztésre itélt Kun Gotthárd (neje Simay Anna) itteni részét a fiskus elfoglalja, a gyermekeinek: Kun László, Gergely, Katalin, Borbála, Ilona és Erzsébetnek jutott részeken kivül s a következő évben* beigtatják a fiskust.
1640-ben* Veglai Horváth István a maga és nővére Horváth Klára Becsky Zsigmondné nevében itteni részét öcscsére Ferenczre hagyja.
1641-ben* Réczekereszturi Csiky Mihály és 1649-ben* Réczekereszturi Szegedi Mihály özvegye Nagy Ilona emlittetnek.
1651-ben* Ébeni István itteni részét nejére Kun Ilonára, ez meg 1666-ban öcscsére Kun Istvánra hagyja.
1659-ben* egyik birtokosa Daczó György és neje Kun Sára.
1661-ben* Kemény János a fiskus itteni részét Haller Gábornak adományozta, ki azt Bácsy Istvántól magához váltotta.
1661-ben* Szabó Gergely itteni udvarházát s 4 puszta telkét feleségére Vajda Juditra, előbb Csernátony István nejére s attól való gyermekeire, Csernátony István és Margitra hagyja, mivel neje őt a tatár rabságból 250 tallér és 300 forintért kiváltotta.
1669-ben* Haller Gábor és Pál itteni részükben megerősittetnek.
1681–84-ben* Apaffy Mihály fejedelem sepsiszentgyörgyi és gyulatelki Daczó Györgyöt,* nejét Kun Sárát, ki ezelőtt pusztában állott ezen faluját zsellérekkel benépesitette, hosszas hű szolgálataiért a fiskus számára adni szokott búza, bor, lencse, borsó s más szemes gabona, juh, disznó, bárány, méh, stb. dézmafizetés alól élte tartamáig felmentette.
1688-ban* Apaffy Mihály Haller Pál e részében annak özvegyét Torma Katalint élete fogytáig meghagyván, azt Teleki Mihálynak adományozta.
1693-ban* néhai Gyulai Anna utódai: Daczó Ferencz, Kabos Sándor, {543.} Daczó Györgyné, Keczeli Istvánné Daczó Ilona, Maksay Balázsné Daczó Kata, Széplaki Petrityevit Horváth Miklósné, Sárosi Zsuzsa itteni s több szomszédos községbeli birtokrészükön, a melyek 1674-ben felosztva nem voltak, megosztoznak s ekkor osztották fel Erdélyi Zsuzsa udvarházhelyét, melyet a Daczók örököltek, úgyszintén néhai Szabó György udvarházhelyét s jutott Ebeni Anna maradéka Ebeni Juditnak úgyszintén Ebeni Miklósné utódainak több házhely és jobbágytelek (Csató György, Orosz Mihály, Balás István, János, Kovács stb.), ugyanekkor bir itt Bánffy György. A szántó, erdő, rét és tavashelyek az idő szoros volta miatt osztatlan maradtak.
1694-ben* birtokosai Daczó Ferenc, Daczó Györgyné és Baróczyné.
1702-ben* egy telkes nemesek: Tamás János és Nemes György.
1707-ben* Bánffy Györgynek itt 10 jobbágytelke volt.
1739-ben* Daczó Ferencz a birtokosa s a következő évben Daczó Ágnes Török Menyhértné, Daczó Julia Miklós Sámuelné birnak.
1740 tájt* Keszeg Péter itt szerzett birtokát 1799 tájt deési Majthényi Józsefnek hagyta, kinek neje Becsky Mária volt.
1759-ben* Naláczy Sárát vejének br. Bánffy Dénesnek s fiainak György és Dénesnek itteni részébe zálogjogon beigtatják.
1761-ben* itteni birtokosok Veglai Horváth János és István.
1761-ben* itteni birtokosok Maksay Mihály és neje Dindár Juli, Daczó Terézia Kosztka Ferenczné.
1770-ben* itteni armalista birtokosok a Popa és Timbus családok vétel jogán.
1775-ben* Bánkfalvi Andrássy Péter s neje Miklós Juli részére az itteni Daczó-féle birtok kitudhatásáért esketnek.
1793-ban* Keczeli Péter egyik birtokos.
1801-ben* birtokosai: gr. Nemes Györgynek van 17, Thalinger Frigyesnek 7, Henter Farkasnak 3, Szekeres Sándornak 2, Fosztó Pálnak 2, Majthényinak 1, Csernátoni Jánosnak 2, gr. Bánffy Györgynek 4, Hodor Simonnak 1, Könczei Józsefnek 1, Szász Józsefnek 2, Pap családnak 3, Rád családnak 1. Tamás családnak 2 telke.
1809-ben* birtokosai: gr. Nemes György örökösének van 19 telke, Theilingerné Rácz Zsófiának 12, Henter Farkasnak 4, Fosztó Pálnak 2, Szekeres Sándornak 2, id. gr. Bánffy Györgynek 4, Csernátoni {544.} Jánosnak 4, Szász Józsefnek 6, Majthényi Istvánnak 2, Hodor Jánosnak 1, Tamás Péternek 3/12 telke* Ráád Szimionnak 2.
1820-ban* birtokosai: br. Szentkereszti István, Farkas János, Eperjesi Antal, Szekeres Sándor, gr. Bánffy József, Szász József özvegye, Fosztó Pál, Henter Farkas, gr. Teleki László és Szentiványi József.
1837-ben* birtokosai gr. Bánffy, br. Szentkereszti, Eperjessy, Farkas, Henter, Papp, Hage, Szentiványi, Szászné, Teleki, Tamásné, Majthényi, Gecző, Fosztó, Ocsvay nemeseken kivül több adózó nemes, közteherviselő család csak 7 van az egész községben.
1863-ban* Dr. Naymister Stanislaus, Draveczki Juli özv. Somay Lajosné, Sikó Miklós, Balog Eszter, Nagy Pál, Farkasné Hodor Mária, br. Szentkereszti Karolin, Fodor Károly, Győrffi Teréz részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1865-ben* Majthényi Dani itteni részét Ancsel Selignek adta el.
1866-ban* az itt összeírt 108 füst közül 50 nemesi füst volt.
Nemesi jogú birtokosai voltak: Farkas János,* Száva Sándor (Marosvásárhelyről), Szentmarjai Lajos (Perecsenről), Bene Konstantin, Mezei Makab (Deésről), Gecző István, Lajos és József, Nagy Sándor és 3 Onács, 11 Papp, 3 Kardos, 1 Mezei, 6 Mik, 1 Román, 1 Pitu, 2 Marosán, 4 Vajda, 3 Dászkál, 1 Fántye, 2 Rákolcza,* 1 Juga, 1 Mátej s 1 Tamás családbeli.
Jelenlegi birtokosa (1898): özv. Illyés Gáborné fia Viktor, 1698 kh. Szerzemény, vétel útján Farkas Jánostól, Majthényi Danitól, Sikó Miklós és Szentmarjai Lajostól, br. Szentkeresztitől, Magyari és Fosztótól. Ezen kivül van két kisebb birtok is, Fodor Ottiliáé és az Ocsvay-féle birtok.
Népes magyarlakta község hajdan. Az itt átvonuló ellenséges hadjáratok magyar lakosságát kipusztitották. A XVII. században oláhokkal népesiték be, kiknek utódai az alig nehány magyart leszámitva lakják. Szorgalmas földmivelők s baromtenyésztők. Hust ritkán fogyasztanak, öltözetüket házilag készitik gyapjuból és kenderből. Házaik s gazdasági {545.} épületeik faoldaluak, szalmafedél alatt, melyek közül Ilyés Viktor díszes udvarháza emelkedik ki.
1848-ban* Farkas János (2-ik) két udvarházát, november hóban Zsibóról átvonuló oláh tábor Mikás vezérlete alatt, megrohanta, azt mindenből teljesen kirabolta, a majorságot az udvaron lövöldözték le és sütötték, borát megitták s részben béres ökörszekerein, melyek örökre oda maradtak, Drágba szállitották, úgy vittek el értékes lovakat s ebben részt vettek a helybeli lakosok s maga az akkori gör. kath. lelkész is.
A reformáczió után a XVI-ik században virágzó unitárius anyaekklézsia,* mely Bethlen Gábor s főleg II. Rákóczy György idejében 1638 körül ev. ref. hitre tért. A XVII-ik század végén hivei leapadtak, 1681 óta Pánczélcsehnek lett leányegyháza. 1693-ban* ev. ref. kőtemploma még fennállott, 1706 körül* teljesen elpusztult, romjaiból a Gecző József kertjében ma még látható nehány darab kő. 1837-ben* a nemcsak kérték a partiálist, hogy az itteni egyházvagyon jövedelmét, miután hivei nincsenek, engedjék M.-Derzse számára, de nem engedték s az esperes huzta jövedelmét ezután is.
1865-ben* az ev. ref. fiókegyháznak van belső telke, 42 h. 215 öl fekvősége s 27 ev. ref. hive.
1863-ban* az ev. ref. egyház dézmakárpótlásban részesült.
A gör. katholikus egyházközségnek van itt temploma. 1693-ban már fel volt épitve.* A jelenlegi a régi helyén szintén fából épült 1882-ben a község nyugati részén, mérsékelt dombon, 1883 augusztus 27-én szentelték fel Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére. Papjai közül Papp Dániel és Gergely után Mika Sándor, Julián Tivadar, Bene Kosntantin, jelenben Deák János.
Iskolát Kecskehátával közösen tatanak 1893 óta.*
Szülöttei közül kiválik Dr. Kardos Albert, irodalom-történeti iró, ki itt született 1861 decz. 26-án. Gymnasiumot Hajdu-Szoboszlón és Debreczenben a reformátusoknál végezte. 1880–84-ig a budapesti egyetemen, egy évig tanárképzőben gyakorolta magát, 1885-ben okleveles tanár és bölcsészeti doctor lett; 1887-ben Szentesre választották meg; 1891-ben a debreczeni főiskolához nevezték ki rendes tanárnak. Művei: A XVI-ik század lyrai költészete (Bpest. 1883). Szilágyi és Hajmási mondája a magyar költészetben (u. o. 1885). A magyar szépirodalom története a legrégibb időktől Kisfaludi Károlyig (1892). Középiskoláink {546.} és a magyar Alföld (Szentes, 1890). A magyar Alföld a közművelődésért (Budapest, 1891). A magyar zsidóság nemzeti hivatása (u. o. 1892). Göcseji nyelvjárás (M. Nyelvőr 1885–86), az akadémia Sámuel-díjjal jutalmazta stb. stb.*
Éghajlata általában hüvös, a nyugati és déli szél gyakori, jég ritkán bántja, levegője egészséges. A roncsoló toroklob 1874-ben s azóta még egyszer szedte áládozatait.
1721-ben* patak mellett, déli irányban, völgyben húzódó község határa két fordulós, határának egy része terméketlen, földje részben sárgás, fehéres agyag, részben délnek és északnak fekszik. Trágyázni nem szokták, 6–8 ökörrel szántanak. Búzát tisztán termi, van erdei szénája, őrölni 2 mértföldnyire a Szamosra járnak; tűznek és épületnek való fája elegendő, hadi fuvarozásra gyakran hajtják. Piacza Kolozsvár, melytől 3 mértföldnyire fekszik. Mivelés alatt levő szántója 154, miveletlen 18 köbölnyi. Elvetettek 52 köb. őszi búzát, 165 köb. elegyest, 14 köb. tavaszgabonát, lett 75 kal. zab, árpa, 24 kal. kender s termett 8 1/2 véka szemes törökbúzája, lencse, borsó 5 véka, kaszálója 71 szekérnyi. Van 73 szarvasmarha bornyukkal együtt, 6 ló, 60 juh, 2 méhköpü, 77 sertése.
1837-ben* határa jó termésü, de sok trágyát kiván, köve nincs, van sok nyír és kevés tölgyes erdeje, legelője kövér.
Jelenleg határának földje közepes termésü, megtrágyázva és mivelve mindenféle gabonát megterem. Állatai bivalyok és fehér szőrü marhák, raczka juh és elfajzott mangalicza sertés. Gyümölcse: alma, körtve, szilvafélék.
Itatója a községen átvonuló patak, mely a szomszédos Kecskeháta határának nyugati részén ezzel a Kendi-Lónán alól a Szamosba szakad.
Tűzoltó-egyesülete 1890-ben alakult.
Két malma közül egy vízi, a másik gőz, két kerékkel és kővel, mindkettő Ilyés Viktor tulajdona.
Határhelyek: 1473-ban* Kerekdomb és Réczepataka, földrészek.
1474-ben* Pánczélcseh felől, Székfő, Sáros hely, Kerekdomb, hegy.
1478-ban* Vágásréti, rét.
1775-ben* Fácza Glodurilor, La Ritu Molosz, Le funtina, Le urgeni, La aszku usza, La funtena Voy.
1898-ban I. Kelet felől Récsile, részei: Recsea Mika és Máre, {547.} Giltán, Leurgyána, Rapadis, Zepogya luj Indrej és Jákob, Izvorale. II. Észak-keleten: Zepogyile, részei: Koszteje, Urszoje, Vulpea, Kajbá, Gladuri. III. Észak-nyugaton Mesztecsin, részei: Ambrus, egykor község helye, Fonácza, Valea de Mizslok, Valea de Katra szát és Puczilor. IV. Délnyugaton Magura, részei: Pojána lunga, Plopistin, Fundu Vaji.*
Hegyei: Magura, a községtől nyugatra; Plesu, északkeleten; Dealu Zsiji, délen; Dealu Buti, Dealu Vasziliki kelet felől.
Lakossága: 1700-ban* 7 jobbágy s 1 szegény lakosa van, 7 házban laknak.
1721-ben* 2 jobbágy, 14 zsellér, 4 kóborló s 1 udvari cseléd lakosa van 17 házban.
1750-ben* lakik itt egy telkes adózó nemes 4, kik 1 telken 2 házban laknak, van 9 jobbágy, 6 telken 7 házban, 27 zsellér, 24 telken, 27 házban és 4 kóborló lakosa.
1830-ban* 510 ev. ref. és gör. kath. lakossal.
1837-ben* népessége 595, házak száma 100.
1854-ben* 669 lélek lakik itt.
1857-ben* 640 lakosból 2 róm. kath., 556 gör. kath., 35 ev. ref. és 47 zsidó, házak száma 120.
1891-ben 728 lakosból 15 róm. kath., 20 ev. ref. 688 gör. kath. oláh és 7 izraelita.
Adója 1721-ben* 164 frt 30 kr. 1898-ban 2190 frt 73 kr.
| Rév-Kápolnok. | TARTALOM | Refény. |