| VI. KÖTET. A VÁRMEGYE KÖZSÉGEINEK RÉSZLETES TÖRTÉNETE. | TARTALOM | Sajó-Keresztur. |
Nevének változatai: 1379-ben* Solgo. 1405-ben* Salgo. 1549 előtt* Salÿgó. 1590-ben* Salygo. 1616-ban* Sajgó. 1830-ban* Sajgó, oláh neve Sigo.
Nevét a mellette levő nagy erdőtől vette, melynek Sajgó volt a neve. Sajgó annyi, mint zajgó; sok erdőt neveztek őseink hajdan így, ellentétben a csendes erdőkkel. Hasonló eset erre az ó-szláv suma, mely zajt és nagy erdőt is jelent.
A 603 méter magas Sajóhegy közelében fekszik, kelet felé egy hegytetőn. Határán ered azon kis patakocska, mely Keménye és Szinye közt a Deberke patakába siet. Deéstől 14.5 kilométernyire van a deési járásban.
Sajgó első megemlítésénél 1379-ben* királyi birtoknak mondatik s mint ilyen, Bonczhidához tartozott később is. Valószinüleg Lajos király Sajgót a losonczi Bánffyaknak adományozta, de Zsigmond király elvette tőlük, tudniillik Dezsőfi Miklós fiaitól István, Ferencz és Dezsőtől, azért, mert nápolyi Lászlóhoz állván, hűtlenségbe estek, de 1405-ben* megkegyelmezvén, Sajgót Dénes bán fiainak Lászlónak és Györgynek visszaadta.
1461-ben* Bozzási Miklós fiai: Péter, Pál, László és Benedek és Keczeli Zele Balázs fiai: Balázs és László az itteni résznek adományozásától a királyt, birtokbavételétől pedig Rapolti Gotthárdot tiltják, mely rész reájuk néh. Margittól, Kecseti Pergelin leányától szállott.
{6.} 1508-ban* Báthori István a Szaniszló Miklós fia a Bánffy Zsófi jogán meginteti Bánffy Jánost a leánynegyedért (dosért) és parafernumért ez és több más falubeli illetőségeért.
1511-ben* egy összeírás szerint itt egy rész Bethlen Miklós fiainak János és Farkasnak kezén volt.
1515-ben* Bánffy Péter itteni részét, mely reá néh. Bánffy János után szállott, Kendy Gálnak veti zálogba.
1519-ben* Bánffy László fia Miklós itteni részét atyjának adja cserébe.
1524-ben* Losonczi Bánffy László gyermekei: Miklós, Bernát, László, Gábor, Magdolna és Anna itteni részüket Kendy Gáltól visszaváltani akarják.
1524-ben* Bánffy László gyermekei itteni részüket Podvinyai Pál deák s nejének Zsófiának néh. Kecsetszilvási Kristóf leányának eladják, ezt azonban még azon évben* visszavonják.
1535-ben* János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősíti, de a következő 1536-ik évben* Bánffy László, Miklós és Mihály itteni részükbe új adományozás czímén beigtattatnak.
1546 körül* Bánffy Gáspárnak itt 7 jtelke volt.
1549 előtt* néh. Bánffy János fia János Báthori Szaniszlófi Miklós fiát Istvánt, a ki anyjának Zsófiának azon néh. Bánffy János leányának részét perrel kereste rajta, itteni részében testvéréül fogadja.
1551-ben* Ferdinánd király Szentiványi Kendi Ferenczet s fiát Jánost Sajoi(?) nemes udvarházában megtartatni igérte.
1554-ben* Bánffy Mihály itteni részét vejének Tinnini Bojnicsics Horváth Györgynek köti le.
1554-ben* Kendy Ferencz a kecsedi uradalmához itt 2 részben 1 kapu jobbágyot bir.
1503-ban* Bánffy András és Péter itteni részüket Kendy Gálnak vetik zálogba.
1568-ban* Szilvási Szilvássy Jánost és Pétert itteni birtokukba beigtatják.
1572-ben* Bánffy István fia István, fia Farkas tiltakozik Bánffy János, Mihály és István testvérei által itteni részüknek Kendy Ferencz részére való átadása ellen.
{7.} 1577-ben* Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békés-párti Kendy Gábor itteni részét Kendy Ferencznek adományozza. Többi birtokosok Kendy Sándor, Podvinyai Mihály. (Páska, Gorban nevű jobbágyok emlittetnek.)
1578-ban* Rudolf császár Bánffy Farkast, Kristófot, Györgyöt, Boldizsárt, Tamást, Gábort, Gáspárt és Lászlót itteni javaikban megerősíti.
1578-ban* Patócsy Katalin Kendy Sándorné, Patócsy Erzsébet Bánffy Boldizsárné és néh. Patócsy Gáspár leánya Anna itteni részükben megerősittetnek. Többi birtokosok Kendy Péter, Bánffy Kristóf.
1579-ben* mivel Bánffy László s fiai Miklós, Bernát, László és Gábor itteni részüket egykor Podvinyai Pálnak s nejének Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának eladták, Kendy Sándor mint Kendy Mihálynak s azon Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának fia abba beigtattatik.
1585-ben* Báthory Zsigmond néhai Szilvási Andrásnak Jankafi Magdolnától való fiait Jánost és Pétert itteni részükben megerősíti.
1590-ben* Kendy Ferencz itteni a Kendy kastélyhoz tartozó részében megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott.
1594-ben* Báthory Zsigmond néh. Kendy Gábornak itteni részét, annak hűtlensége miatt Ravazdy Györgynek adományozta.
1598-ban* birtokosai Tahy István és Bánffy Kristóf özvegye Bocskay Anna.
1601-ben* Tahy István itteni Báthory Zsigmondtól nyert részét nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1607-ben* Kendy István 3 itteni jtelkét Szilvási Péternek adja cserebe.
1607-ben* Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek és nejének Bánffy Margitnak átengedi.
1608-ban* girothi Torma Miklós Bánffy Mihály és Ferencztől zálogban birt itteni részét végrendeletében fia Miklós és neje Kun Borbálára hagyja.
1616-ban* a fejedelem itteni részét Haller Zsigmondnak s nejének Kendy Krisztinának adja.
1618-ban* Ravazdy György fiai András és István tiltakoznak az {8.} ellen, hogy e birtokot, melyet atyjuk Báthory Zsigmondtól nyert s Mihály vajda elkobzott, most Wesselényi Boldizsár, mint Mindszenty Benedek árváinak gyámja elfoglalva tartja, a ki ez évbeli* itteni birtoka után a lustrára egy gyalogpuskást állit ki.
1620-ban* Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősíti azon birtokban, melyet egykor a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy-rész iránt ellentmondtak.
1624-ben* Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban* a fejedelem is megerősíti.
1638-ban* Ravazdi András azon perben, melyet Mindszenti Krisztina ellen folytatott, a nagy távolság miatt maga s fiai György, András és testvére István nevében itteni részéről Mindszenti Krisztina Somkereki Erdélyi Istvánné javára lemond.
1648-ban* Bánffy Zsigmond itteni részét nejének Nemes Annának vetette zálogba, de az igtatásnál Bánffy György és Dénes annak ellentmondtak.
1649-ben* birtokosai: Haranglábi Margit Szakácsi Jánosné és Csáky Istvánné Mindszenti Krisztina.
1650-ben* mint fiskális birtok Szamosújvárhoz tartozik.
1656-ban* Szóváros községe egy Szakadásalja nevű 60 szekérnyi kaszálóról Sajgó község részére lemond.
1653. és 1658-ban* a szamosújvári uradalom és a deési sókamarának itt 10, gróf Csáky Istvánnak 5 adófizető jobbágya van.
1659-ben* Barcsay Ákos a fiskus itteni részét gyerőmonostori Ebeni Istvánnak s nejének Kun Katalinnak adja zálogba 500 frtért s birta fia Ebeni László.
1668. és 1669-ben* Ebeni István és neje Kun Ilona örökségein az Ebeni család részéről: Wass János, Erdélyi Miklós, Sárossy Ferencz és Gsegezi Miklós, a Kun család részéről: Daczó György és Kun István, ez utóbbinak megbízott hű szolgája Bácsy János megosztozván, {9.} 4 jobbágyot a Kun, 7 jobbágyot fiaikkal együtt az Ebeni családbeliek örököltek.
1671-ben* Czegei Wass János e falut magának adományoztatni kérte, a mit a fejedelem meg is tett.
1681-ben* Apaffy Mihály a fiskus itteni részét, melyet azelőtt Ebeni István birt s néhai Wass János váltott magához, most ennek özvegyének Ebeni Évának a László leányának adja 600 frtért zálogba.
1681 febr. 28-án* Czegei Wass János a birtokosa.
1683-ban* Légeni Szilvássy János kapitány zálogba adja itteni örökségét nénje gr. Mindszenti Krisztina özv. gr. Csáky Istvánnénak.
1688-ban* Kapy Krisztina gersei Pető Istvánné és testvére Erzsébet Jábroczky Ádámnénak jutott itten 6 örökség, mely zálogjogon Apor kezére került.*
1694-ben* birtokosai Apor István és Wass György.
1696-ban* Sajgó török hódoltság alatt levő falu.
1702-ben* egy telkes nemes Pap Gábor (pap).
Sajgó 1713-ban* elpusztult falunak mondatik, földjét a szomszéd falvak mivelik.
1721-ben* ifj. Vay György itteni részét katonásitott birtokáért kapta cserébe. Többi birtokosai: Apor Lázár, Kornis Zsigmond és br. Bánffy György.
1766-ban* az itteni fiskusi részt, t. i. 11 jobbágyot gr. Wass Dániel fia Ádám birta, de a fiskus magához váltotta. Többi birtokosok: gr. Kornis Zsigmond,* br. Bánffy György és Kapi Teréz az Apor Lázár özvegye.
1768-beli* tanúvallatás alapján Légeni Szilvást Jánosnak itteni részét a br. Diószeghi család birja.
1770-ben* Weér András egyik birtokos.
1771-ben* a fiskus itteni részét, t. i. 3 zsellértelket a gr. Wass családtól kiváltván, Szakállasfalvi Tarcza László és Gábornak és a Toldalagiaknak adja cserébe ezek glédeni és monori részükért.
1786-ban* birtokosai: Weér Farkasnak van 4 jobbágya, 1 zsellére, 3 szegénye, özv. Toldalagi Andrásné Náprádi Krisztinának 2 jobbágya, Tarcza Gábornak 2 jobbágya, 2 zsellére, Tarcza Lászlónak 3 {10.} jobbágya, 1 szegénye, br. Bánffy Györgynek 1 jobbágya, 1 szegénye, br. Bánffy Farkasnak 1 jobbágya, Tőkés Lászlónak 1 jobbágya, Csernátoni Jánosnak 2 jobbágya, 1 szegénye, Túri Mihálynak 1 jobbágya, 2 szegénye, Szabó Gábornak 1 zsellére, Tamás Dumitrunak 1 jobbágya, 1 szegénye. Egy telkes nemes Marosán Mihály.
1820-ban* birtokosai: Apor Lazárnénak van 7, br. Diószegi Mihálynak 3, Somlyai Jánosnak 3, Szilvási Miklósnak 2, Borbély Jánosnak 1 1/2, br. Bánffy Ádámnak 1, Tarcza Lászlónénak 1 elpusztulva, Weér Klárának 1 telke. Szabad nemestelek 2 1/2, melyből Flórián Tódorné Tarcza Vana egyet bir. El van pusztulva 4 telek.
1829-ben* a Toldalagi család és a Nemes, máskép Tarcza család birja a Vay-féle részt.
1838-ban* 6 immunis vagy nem adózó egy telkes nemes lakosa van, mind oláh ajkú, közülök egy sem tud írni, olvasni.
1863-ban* br. Diószegi Antal, br. Bánffy Albert, L. Bányai Márton, Jékey Sándor, Somlyai János, Szilvási Miklós, Borbély László, Brencsán Albert, Erzsébet és Mária részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai voltak: 5 Csicsó, 1-1 Pap, Bob és Orosz családbeliek.
1898-ban birtokosai: Bányai Károlin, öröklés, Szongott Menyhért, vétel, Csicsó Manó és Tivadar öröklés folytán.
A község magyar neve s határhelyei azt mutatják, hogy egykor magyar lakosai voltak, kik az alparéti lázadás után számban, erőben megfogyatkozva, a lassanként ide húzódó oláhságba olvadhattak be.
Mint az 1658. évbeli* összírás tanusitja, az oláhság még nem volt oly számos, hogy papot tarthatott volna, pedig a köztehertől való menekülés és ettől való könnyítés erre eléggé csábította. 1546 körül* Juga, Gorbán, Csoroslyány, Demjén jobbágycsaládok laknak itt.
Jelenleg oláhok lakják, földmiveléssel foglalkoznak. Eledelük tej-nemüek s főzelék-félék. Öltözetük darócz, mely házilag készül, sapka és bocskor, részben csizma; nyáron vászonruha s jobbára mezítláb járnak. Épületeik fából valók, szalmafedelüek.
1810-ben* kórház állittatott fel a venusi betegségek gyógyitására, mely ez időben nemcsak itt, hanem több községben el volt terjedve. Valószinüleg az itt tanyázó katonaság töltötte el.
Gör. kath. egyházközség temploma fából épült s a felsőgyékényesi {11.} pap szolgál be jelenleg. Régebb önálló egyházközség volt. Iskoláját is az anyaközséggel együtt tartja fenn.
Magas fekvésénél fogva a szélnek nagyon ki van téve, jégeső igen gyakori, éghajlata azonban egészséges.
Az 1750-beli* összeírás szerint határának fele mondható termőnek, ez is, a többi is hegyes, köves s egy harmada éppen terméketlen. Lakosai földjük termékeiből élnek, melyeket 4 mértföldnyire fekvő Szamosújvár és 3 mértföldnyire eső Deés vásárain árusítanak el. Határa két fordulós, 6–8 ökörrel szántható, a trágyázást évenként megkívánja, de szekeres trágyával való javítása nincs szokásban, részint nem is lehet. Egy köböl őszi vetés a termőbb részen 6 kalangyát, szemül 1 1/2 vékával fizet, a kevésbbé termő rész a bele vetett magot is alig adja vissza. Erdeje a szükséghez mérten, úgyszintén legelője is elegendő, kaszálója fordulónként. Van ekkor 1 14 köbölnyi szántója, melybe elvetettek 84 1/2 köb. búzát, 29 1/2 tavaszgabonát, tengerije termett 1 véka, rétje 86 szekérnyi. Van 53 jármas ökre, lova, 53 tehén, 4 tulok, 82 juh, kecske, 24 disznó és 27 méhköpű.
1822-ben* határa adózás tekintetében 3-ad osztályú. Adó alatt van 367 köb. szántó, 272 1/4 szekérnyi kaszáló, 4 ökör, 4 ló, 17 tehén, 2 juh, 2 kecske.
Jelenleg határának földje gyenge termésű; terményei: tavaszbúza, zab, törökbúza; hazai fajta szavasmarhákat, juhokat, kecskéket és kevés sertést tenyésztenek. Gyümölcse: közönséges alma, szilva, körtve és dió.
Itatója forrásaiban, melyek Toptyile, Csorgae, Funtina Ptyetri, Sub Dosilor elnevezés alatt fordulnak elő; patakjai csak esős időben csergedeznek. Épületnek való köve jó.
A csicsovoró dülőben, mint az emberek beszélik, egykor vár állott, mintegy 4 holdnyi területen tégladarabok itt-ott ma is láthatók. Azt állitják, hogy itt egykor tatárok laktak volna, mielőtt a jelenlegi község keletkezett. Kérdés, vajjon nem az 1551-ben emlitett Kendi erődített udvarháza állott-e itt? A hódoltság idejében a törökök tanyáztak e helyen, kiket a nép tatároknak emlit.
A község területe 1900-ban 1175 k. hold.
Jobbágyszolgálmányok: 1554-ben* Szent-Márton napon az egész nyilas jobbágyok 1 frtot, a fél nyilasok 50 denárt fizetnek. Karácsonykor azok, a kiknek ökrük van, 1 szekér fát szállitanak be. Tartoznak 4 kalangya gabonát learatni.
{12.} Határhelyek: 1371)-ben* Orbó patak, Bábolna, hegy, Tövismező, Sajtos út (Sohtus ut) = sós út, Szakadat út, Kövespatak, Ménespatak.
1766-ban* Demb, Valcsel, Gregyine, Kriszti, Broste, Zepogye, Sztrimbencze, Polczore, erdő.
1771-ben* La Valcsel és Dupe gredin.
1898-ban dűlők: Broszkor, Gyalu Galuluj, Funacz, Gyalu de Alizslok, Korabgya, Cziczovoro, mely itteni egykori várától vette nevét, Magulicza, Goronyi.
Lakossága: 1750-ben* lakik itt egy telkes nemes egy telken és házban, 4 jobbágy, 13 telkes, 1 e nélkül való zsellér ugyanennyi telken és 19 házban és 2 kóborló. Ez évben 2 zsellér költözött el innen.
1830-ban* 1133 gör. kath. lélekkel.
1857-ben* e szamosujvári kerülethez tartozó községben van 38 ház, 146 gör. kath. lakos.
1886-ban 170 gör. kath., 6 zsidó, együtt 176 lakos.
1891-ben 231 lélekből 1 róm. kath, 226 gör. kath., 1 ev. ref. és 3 izraelita.
1900-ban 276 lakossal, melyből 8 magyar, 268 oláh, 271 gör. kath., 5 izr., írni, olvasni tud 2, lakóház 56.
Adója: 1750-ben* 85 frt 6 kr. 1755-ben* 55 frt 9 kr. 1775-ben* 225 frt 16 kr. 1822-ben* 147 frt 52 kr. 1898-ban 628 frt 25 kr.
| VI. KÖTET. A VÁRMEGYE KÖZSÉGEINEK RÉSZLETES TÖRTÉNETE. | TARTALOM | Sajó-Keresztur. |