| Sajó-Szent-András. | TARTALOM | Sárvár. |
Nevének változatai: 1336-ban* Salamonteluk és Salamontelek. 1560-ban* Abbatia, 1561-ben* Salamon. 1830-ban* Salamon, oláhul Samuile.
Nevét valószinüleg ily nevű alapitója vagy a Salamon tiszteletére épült temploma után vette.
Szűk, mély völgyben fekszik két csermely egyesülésénél, melyek egyike e község, a más Bezdéd határából ered s Csáki-Gorbón alól a Gorbó patakba siet. A vármegye székhelyétől Deéstől 45.7 kilométernyire fekszik a csákigorbói járásban.
Salamon első birtokosai a Sombor nemzetség tagjai voltak. Ezek névszerint: Sombor fiai: Gyula és Pető, azon Gyula fia János és Pál fia András Salamont, mivel szegénységük s másrészt a falu elhagyatottsága miatt nem élvezhették, 1336-ban* Pogány Istvánnak adták {57.} cserébe. Erről 1378-ban* valószínüleg a Bebekekre s ezek után 1470-ben* Dengelegi Pongrácz Jánosra szállott.
1509-ben* Bebek János e birtokát Somi Józsának vetette zálogba.
1535-ben* Bebek Imre e birtok negyed részét Balassa Imrének s nejének Somi Annának eladta.
1554-ben* Somi Anna özv. Balassa Imréné e birtoknak, mely a kolozsmegyei Almásvárához tartozik, negyedrészét férjének Patócsi Boldizsárnak hagyományozza.
1557-ben* Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Somi Ilonának adományozza.
1560-ban* II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak adományozta, a birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben* II. János király néhai Somi Annától a gyermekeire: Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
1572-ben* Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősíti.
1577-ben* egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje* birt; első férje Némethi Ferencz.
1585-ben* Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának néh. Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak. 1586-ban* néh. Csáky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
1590-ben* néh. Balassa Margitnak első férjétől néh. Bornemisza Benedektől való gyermekei Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották és őket 1591-ben* Báthory Zsigmond abban meg is erősítette.
1592-ben* Báthory Zsigmond itteni részét, mely Csáky Dénes fia Mihály magvaszakadtával szállott reá, Csáky Istvánnak adományozza.
{58.} 1593-ban* Bornemisza Benedek leánya Zsófia, özvegy Saffarith Györgyné itteni részét Kendy Gábornak veti zálogba. Ugyanekkor* birtokosa a fejedelem és Csáky István.
1594-ben* Csáky István, Bocskay István birtokosok.
1595-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néhai Kendy Gábor itteni részét Bocskay Istvánnak adományozta oda.*
1600-ban* Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskay István itteni részét Csáky Istvánnak adományozza.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiait Györgyöt és Zsigmondot, úgy néh. Bánffy Kristófnak Bocskay Judittól való fiát Lászlót Bocskay István végrendelete alapján, annak itteni részében megerősíti, de az igtatásnak Gyulaffi László özvegye Széchy Katalin ellentmondott.
1618-ban* Csáky István birja, ki ez évbeli lustrára itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki.
1627-ben* a fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni részeikben megerősíti.
1632-ben* a hűtlenségbe esett néh. Csáky István itteni részének egy harmadát a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire Csáky Ferencz és Annára maradt.
A következő évben* a fejedelem e részt Zólyomi Dávidnak adta, a mi ellen a Csáky gyermekei Krisztinával együtt tiltakoznak.
1644-ben* a fiskus Salamont Csáky István és Lászlótól elfoglalta, de 1645-ben* ismét visszaadta.
1658-ban* gr. Csáky Istvánnak itt 8 adózó jobbágya volt.
1678-ban* a hűtlenségbe esett Csáky László itteni részét t. i. 2 népes és 1 puszta telkét a fiskus elfoglalta.
1694-ben* birtokosa Csáky László.
1696-ban* Salamon török hódoltság alatt levő falu.
1803–4. évi* összeírás szerint Csáky Gábor ivadékai és gróf Haller Jánosné birja.
1810-ben* birtokosa gr. Haller Jánosnénak van 26 jtelke.
{59.} 1820-ban* birtokosai: br. Jósika Miklósnak és gr. Wass Samuné gr. Bethlen Rozáliának van egyenkint 18 1/2 –18 1/2 telkük.
1863-ban* br. Jósika Samu, Lajos és János részérc úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 78 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Lakói őstermeléssel foglalkozó románok. A legénység újév előestéjen a falut körül övedző hegyekről egyik a másiknak a község felett átkiabálja, hogy lakosai közül ki miféle rosszat követett el az évben. Szokásos itt is a Szent-Györgynapi öntözés, szigorúan tartják az előírt böjtöket, a mikor táplálékuk a málé, paszuly, bab, lencse, aszalt gyümölcs és tökmagolaj; különben ezeket más alkalmakkor is megeszik s ezeken kivül tejet, túrót; ételeiket korpaczibrével, vaczkoreczettel savanyitják.
Telén házilag készített fehér gyapjuharisnyát, kék posztóval szegélyezett fekete darócz czondrát, juhbőr mellrevalót, sapkát, bocskort viselnek, nyáron vászoning és lábravalóban, szalmakalapban járnak, a nők bolti ruhát hordanak.
Házaik utczasorban fából valók, tornáczczal, többnyire szalmafedelüek. Hajdan Salamonról nevezett apátság székhelye, melyet 1307–1311 közt feloszlott templomosrend belső-szolnoki és dobokai javaiból alapított László vajda, ki V. Kelemen pápának a feloszlatásban végrehajtója volt.*
A hagyomány azt tartja, hogy Salamon király idejében a község határának keleti oldalán egykor szerzetesek laktak, de földrengés vagy hegycsuszamlás folytán a zárda eltűnt s vele a sok kincs is. Annyi való, hogy azon hely, melyen egykor az apátság állhatott, különös földerőditményhez hasonlít s mai nap is hatalmas diófák vannak ott, s a helyet a nép szőlőhegynek nevezi, habár a szőlőnek egykori itt létére ma senki sem emlékszik.
1658-ban* itt egy oláh pap lakott.
Gör. kath. egyházközség, 1814-ben tértek az unióra. A gör. keletieket azonban már 1782-ben* kezdették téríteni a gör. kath. vallásra, a mi ellen tiltakoznak. Papot nem engedtek tartani csak 1790-ben,* midőn püspöki megerősítéssel úgy itt, mint Tóthfaluban Popovics András lett a gör. keletiek lelkésze.
Jelenlegi templomuk a régi helyén, a község közepén 1840-ben {60.} épült fából s két év múlva szentelték föl Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1824. év óta vezetik. Két harangja közül az egyiken állitólag görög betűs és szövegű felirat van.
Lelkészei: Horváth Endre és Tivadar, Popovics Gábor, Illés István, Veszkán János, Perhájcza János után a jelenlegi Popovics Miklós.
Iskoláját 1850-ben létesítette, újabb időben hozta jobb karba, jelenleg Tóthszállással közösen fizetik a tanitót, a hol a hét bizonyos napján tanit.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, szélnek ki van téve, az újabb időben minden 4–5-ik évben elveri határát a jég.
1750-ben* e szűk völgyben fekvő falu határa nagyon hegyes és meredek, egy része mondható termőnek, földjük termékeiből élnek, melyeket Zilah és Zsibó vásárain árusítanak; keresetük a Deésaknáról Szilágy-Somlyóra való sóhordás, mely tőlük 7 mértföldnyire van, de ez a barmok nagy romlásával jár, mivel az utak mindenfelé rosszak s a szállitás árát az útban elköltik. Két fordulós határa van, de mindkettő hegyes, 4–6 ökörrel szántható, a javítást évenként megkívánja, de szekeres trágyával való javítása lehetetlen. Őszi, tavaszi vetés köble 6 kalangyát, szemül kalangyánként másfél véka szemet ad. Kaszálója fordulónként; szőlője nincs, tüzelésre való fás erdeje a szükséghez mérten, legelője szűk.
Adó alatt van 122 köbölnyi szántó, melybe elvetettek 56 1/2 köb. őszi, 63 1/2 köb. tavaszi gabonát, tengerije termett szemül 2 3/4 köböl, rétje 52 szekérnyi.
Van 55 ökör, ló, 49 tehén, 25 bornyu, csikó, 99 juh, 55 disznó, 46 méköpü. Iparosa 4 kerekes, 1 szűcs.
1803–4-beli összeírás szerint* van a birtokosoknak kevés bükkös és cserjés erdeje, a lakosságnak pedig nincs, de van 13 vedernyi szőlője. Egy kalangya búza két, a zab pedig 3 véka szemet ereszt.
1822-ben* adózás tekintetében határa I. osztályú. Adó alatt van: 294 köbölnyi szántó, 281 1/4 szekérnyi kaszáló, 14 ökör, ló, 14 tehén, 1 bornyu, 23 juh, kecske, 7 disznó.
Jelenleg (1898) határának földje agyagos, homokos és köves, közepes termésű. Termények: törökbúza, búza, zab, pityóka, rozs, paszuly, bab. Hazai fajta szarvasmarhát, bivalyt, juhot, kecskét, sertést és házi szárnyasokat tenyésztenek. Itatója számos jó vizű forrásaiban és csurgóiban. Van azonban {61.} egy nagy és két kis tava. A nagyról azt állitják, hogy feneketlen, nem apad, télen nem fagy be, semmiféle marha belőle vizet nem iszik. Gyümölcse: sóvári, borízű, nyári alma, körtve, szilva (beszterczei, kövér, fehér és lószemü, kökény).
A csákigorbóiakkal együtt 1890-ben alakítottak tűzoltó-egyesületet.
1898-ban határhelyek, dűlők: Nukuj, Kimpsor, Nedesel, Gyalu girbouluj, Resorilla, Pirlose, Mihajösze. Határrészek: Plupsori, Gyalu Tyejuluj, Gyalu Gyunyi, Le Teu, Ptyátrai.*
A község területe 1900-ban 1765 k. hold.
Lakossága: 1713-ban* 6 jobbágy, 10 zsellér lakossal, összes ház 16, elpusztult ház 9 van benne.
1750-ben* lakik itt 26 jobbágy, 1 ily özvegy, 4 telkes, 2 e nélkül való zsellér és 1 ily özvegy 30 házas telken és 2 kóborló. El van pusztulva egy zsellértelek, melynek lakója régen elköltözött.
1803. és 1804-ben* tett összeírás szerint van itt 26 régi örökség, új telek 9, külsőség nélkül 7 és 42 zsellér. 1830-ban* 325 lakossal.
1857-ben* e hidalmási kerülethez tartozó község lakossága 454 gör. kath. Házak száma 77.
1886-ban 596, ebből 593 gör. kath., 3 zsidó.
1891-ben 600 lakosból egy gör. kel., a többi gör. kath.
1900-ban 656 lakosból férfi 342, magyar 3, német 6, oláh 647, magyarul beszélni tud 17; róm. kath. 2, gör. kath. 647, 1 gör. keleti, 6 izraelita; ír és olvas 116, házak száma 120.
Adója 1750-ben* 183 frt 37 1/2 kr. 1755-ben* 76 frt 15 kr. 1775-ben* 197 frt 8 kr. 1822-ben* 199 frt 45 kr. 1898-ban 967 frt 28 kr.
| Sajó-Szent-András. | TARTALOM | Sárvár. |