| Széplak. | TARTALOM | Szilágytő. |
Szeszárma.
Nevének változatai: 1300 körül* Weizhorn, másként Sceizorma. 1332–37 közt* Zevzarma. 1355-ben* Zeyzorma. 1439-ben* Zezarman. 1611-ben* Szeszerma. 1830-ban* Szeszárma, oláhul Szeszoromb.
Nevének utolsó részét fekvése után orom, zorom, zorma vette, a Zev, Scei, Zez előneve sekély víz, vagy vízvidéken előforduló gázlókra vonatkozó szikes, átkelő, vámszedő s őrhelyet jelent a vármegyék szélén, neve ennélfogva mai jelentés szerint: végorom, végorma, Székorma lehetne.*
Fekszik a Szamos jobbpartján, a Naszód felé vezető államútban, Deéstől 30.7 kilométernyire, a bethleni járásban.
Szeszárma, mint legrégibb német neve Weiszhorn mutatja, szász telepités. Legelső birtokosai az Árpádkorban hírneves Radnai főúri család tagjai voltak. Ilyenek: Radnai Brendelin s ennek fia 1279-ben* {441.} Hencz ispán akkori budai várnagy. Első megnevezett birtokosa pedig Radnai Miklós, talán azon Hencz fia volt, ki azonban Szeszármát 1300 körül* elhalt bátyja Benes árváinak osztály szerint örökül átengedte. Ezen Benesnek egyik fia Miklós, ennek fia szintén Miklós volt, de tőle e birtokot a Kachich nemzetségbeli* Széchényiek őse Tamás erdélyi vajda fia Kónya és a kétségtelenül ugyan e nemzetségbeli a későbbi Harinnai Farkas család ősei: Farkas, fia Péter, fiai István, Farkas és Tamás vették el. Jogczimük – úgy látszik – a legerősebb t. i. kir. adomány volt, mert Benes fia Miklós az e miatt ellenök inditott perben IV. Béla és IV. László okleveleivel bizonyitotta tulajdonjogát. A biró erdélyi vajda 1355-ben* el is rendelte visszaigtatását, de minden eredmény nélkül, Szeszárma ezentul is a Harinnai Farkas család tulajdonában maradt. Éppen ezen Péter fiai kérésére Lajos király 1360 január 25-én Marosvásárhelytt* Szeszármának vásárszabadalmat adott miden hét szerdájára, melyet már előbb is élvezett volt s így visszaállitotta.
1411-ben* Farkas Tamás emlittetik, kit Harinába, Ujlak, Ida stb. falvakba régi jogon bevezetnek.
1420-ban és 1427-ben* Farkas János és 1439-ben* szeszármai Farkas János a birtokosa.*
1449-ben* Farkas János s testvére Miklós emlittetik.
1450-ben* Farkas Miklós fiai Mihály, Tamás és Jakab.
1451-ben* itteni birtokosok Gergely és fiai Péter és Bálint.
1456-ban* V. László Szeszármát Harinnay Farkas Jánostól hűtlenség czimén elkobozván, azt Farkas Tamás fiainak János és Miklósnak adományozta.
1459-ben* birtokosa Farkas János.
1473-ban* Harinnai Farkas Miklós és fiai Mihály, Tamás, Jakab és Miklós emlittetnek.
1485-ben* Farkas Tamás szeszármai kastélyra s összes tartozékaira nézve kir. belegyezéssel magtalansága esetére örökösévé Héderfáy Mihályt tette.
1493-ban* Ulászló király Farkas Tamás leányait Annát, Katalint, {442.} (aki később apácza lett Beszterczén), Margitot és Klárát s Farkas Miklós leányát Ilonát a szeszármai uradalomra nézve fiusitván, őket azon feltétel alatt, ha Farkas Tamás s testvére Miklós fiágban kihal, ezen uradalomban beigtatni rendeli.
1502-ben* Farkas Tamás fia János magvaszakadása esetére e birtokra nézve Margit nevü leányának férjét Bikali Vagy Bikli Jánost teszi örökösévé.
1505-ben* emlittetik, hogy Bikli János csináltatta a vár rostélyos ablakait.
1523-ban* Bethleni Elek innen van megnevezve.
1534-ben* Szentgyörgyi Kemény László, Csernátoni Bernáld Balázs, Panyiti Alárd Ferencz és Sámsondi Erdélyi Mihály, a kik eddig Szeszárma várát János király adományából birták, azt most egész tartományával együtt Bethleni Farkasnak eladják, a ki abba* bele is igtattatik.
1560-ban* birtokosa Farkas Farkas.
1570-ben* Szeszármai Fodor Márton és Toroczkay Gergely mint Erdélyi Gergelynek hű szolgái (servitores) emlittetnek.
1576 március 12-én* Báthory István a hűtlenségbe esett Harinnai Farkas János és Miklósnak nemesi udvarházát és ehhez tartozó birtokát – kik Patócsy, Alardiakkal Báthory István ellen fegyvert fogtak, mint Békés-pártiak, s különösen Harinnai Farkas Miklós Egerbe ment s innen intézte ellene a harczot titkon és nyiltan, miért az 1575. évi kolozsvári országgyülés nótáztatta s minden javaik elvételére itélte – Báthory Kristófnak adományozta, a ki abba 1577-ben* be is igtattatik,* de őt attól* néh. Farkas Farkas fiai János és Miklós eltiltják s ezt 1583–85-ben* ugyanazok újból ismétlik.
1589-ben* Báthory Zsigmond e birtokot a nemesi udvarházzal Báthory András bibornoknak adományozta, de beigtatásának 1590-ben* Farkas Miklós s néh. testvérének Jánosnak fiai Tamás, István, János, Ferencz és Mihály ellentmondtak.
{443.} 1595-ben* ugyanazok újból tiltakoznak e birtok bitorlása ellen, azonban hiába, mert kezükbe többé nem vehették.
1596-ban* Tahy István e birtokot, melyet Báthory András hűtlensége miatt a fejedelem neki adományozott, nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1601-ben* Tahy István Báthory Zsigmondtól nyert e birtokát feleségére Kendy Zsuzsánnára hagyja, a következő évben Giczi Péter emlittetik.
1606-ban Kendy István is birta.*
1609-ben* nemes a Zeszármai Gyulai család.
1611-ben* szeszármai Gyulai Mihály egyik nemesjogu birtokosa.
1617-ben* szeszármai Szigethy István nemes.
1619-ben* Kendy Krisztina e birtokát férjére Haller Zsigmondra ruházta, de az igtatásnál 1620-ban* Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy-rész iránt s Bethlen Ferencz ellentmondtak. Itt birnak még a Szigethy István árvái.
{444.} 1624-ben* Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban* a fejedelem is megerősiti.
1628-ban* Szigethy Nyerges máskép Barthos István és gyermekei István, Ferencz, Zsófi (előbb n.-dobai Spáczai Mihályné, utóbb majthényi Török Andrásné) egyik birtokos. E birtok 1570 tájt itt élt Fodor Mártonról szállhatott reá, ki magát Szeszármáról irta.*
1631 szeptember 9-én* Kendy Krisztina Bethleni Kállai Jánosnak adja zálogba azon nemesi telket, melyet Szigethy Istvántól megszerzett, a mely Gellért Mihály jobbágya és a mező között fekszik, s ezt a fejedelem Rákóczi György is megerősiti azon feltétel alatt, hogy a mig a fejedelem Bethlen várát birja, addig oda lovas-szolgálatot tenni tartozik.
1632-ben* Rákóczi György Haller Zsigmondnak e birtokát annak magvaszakadtával bátyja György tiltakozása daczára* Kékedy Zsigmondnak adja zálogba.
1638-ban* Kékedy Zsigmond e birtokot haláláig neje és rokonaira Béldy Pálra és Jánosra hagyja, melybe 1639-ben* özv. Kékedyné Barkóczi Annát a fejedelem jóváhagyása folytán beigtatják.
1658-ban* Haller Istvánnak itt 7 adózó jobbágya volt.
1660-ban* Barcsay Ákos Kékedy Zsigmond végrendelete alapján Béldy Pált e birtokba, melyet Barkóczy István és Zsigmondtól váltott magához, megerősiti, de az igtatásnak Bethlen Farkas, Gergely, Elek s Ferencznek özvegye Kemény Katalin ellentmondtak.
1663 október 19-én* Béldi Pált Apaffy fejedelem parancsára, Kékedi Zsigmond véghagyománya alapján a Bethlenvárhoz tartozó részbe beigtatják, de még ez évben* Apaffy Mihály e birtokot, mely Béldy Pál kezén csak zálogjogon volt, Bethlen Farkasnak, Gergely és Eleknek adományozta.
1678-ban* a hűtlenségbe esett Béldy Pál e birtoka elkoboztatván, azt Apaffy Mihály Bethlen Farkasnak, Gergely és Eleknek ujólag adományozta.
1694-ben* birtokosai a Bethlenek.
1754-ben* birtokosa gróf Bethlen Lajos és Pál; a ref. egyháznak van 13 zsellére.
{445.} 1760–69-ben* birtokosai Bethlen Lajos, Bethlen Pál.
1786-ban* birtokosai: gróf Bethlen Pálnak van 17 jobbágya, 12 zsellére, gróf Bethlen Gergelynek van 33 jobbágya, 11 zsellére.
1816 körül* gróf Bethlen Ferencznek van 22 1/4 telke, másik birtokosa gróf Bethlen Pálné utódai 12 és 1/6 telekkel.
1820-ban* birtokosai: gróf Bethlen Ferencnek van 30, gróf Bethlen Károlynak 16 telke.
1839-ben* birtokos Bethlen Károly és Ferencz.
1848. évi* birtokosok gróf Bethlen Ferencz és Pál.
1863-ban* gróf Bethlen Károly és gróf Bethlen Pál részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 118 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokosai (1898): gróf Bethlen Károly utódai, örökölte hasonnevü nagybátyjától, 462 k. hold; gróf Bethlen Pál Szolnokdoboka- és besztercze-naszódvármegyei főispán, 207 k. hold, öröklés.
Tartománya: 1355-ben* Szeszárma, Középfalva, (Sajó-) Magyaros.
1456-ban* Szeszárma, Dögalja, Középfalu, Kőfark, Dögmező, Ispánmező, Nagy- és Kiskaján, Debrek, Sajómagyaros.
1485-ben* a szeszármai kastélyhoz tartoznak a fentebbiek mind, csak Dögalja itt Bélyegaljának hivatik.
1493-ban* Felső-Sajó is a fennebbieken kivül.
1510-ben* Szentgyörgyi Péter iudex curiae és erd. vajda Bodolai Béldi Pálnak megparancsolja, hogy jelenjen meg Szeszárma várában s meg is jelent ott egy perben Barcsay Pál a király secretariusa előtt.
1560-ban* ugyanazok.
1567-ben* Sajó-Magyaroson kivül ugyanazok és még a következők: (Csicsó-) Polyán, (Felső-) Egres, (Felső-) Ilosva, (Felső-) Körtvélyes és Szita. 1576-ban* N.-Kayon, Kis-Kayon, Debrik, Ispán-Mezeo, Ilosva, Zyta vagy Szitásfalva, Deeogmező, Kertvilles, Egres, Keőfarka, Középfalva, Polyán, Beleghallya.
1585-ben* a fentieken kivül még (Oláh-) Nyires és (Kis-) Debrek.
1601-ben* Szeszárma tartozékai: Szeszárma az itteni udvarházzal, Nagy- és Kis-Kaján, Nagy-Debrek, Dögmező, Kőfarka, Szitafalva és Pontinásza.
{446.} Várnagyai: 1503-ban* Aknai Jób várnagy. 1506-ban* Komjátszegy Antal alvárnagy.
Bethlentől északkeletre találkozik a Sajó a Nagy-Szamossal; itt az északfelé hajló völgyeletben fekszik Szeszárma községe. A ma mit sem mondó, rendetlenül épült falucskában, a zsupfödeles házak között a közékor egyik ereklyéjére bukkanunk, egy gothikus templom maradványaira, melynek homlokzata egyszerü, de szépen faragott csúcsíves ajtajával, sarkain két támoszloppal, egy oldalfalazat, két stylszerü ablakával, letünt századok czivilizáczióját hirdeti. A templom mélysége a küszöbtől a szanktuáriumig mérésünk szerint 38 láb, az egykori templom fala az ablakok ivezeténél van megtörve s láthatólag omlik tovább, ki lévén téve a teljes elpusztulásnak. E templomromokról Kővári nem tesz emlitést, egyebütt sem találtam róla semmi emlitést. Szeszármán a vár helyét is mutatják, de mibenlétéről behatóbb kutatás nélkül alig szerezhetünk valami tudomást.
Egykori lakosai valószinüleg szászok, később magyarok voltak, de ezeket bizonyosan 1602–3 közt pusztitották ki. Ma kevés kivétellel oláhok lakják. Ruházatukat maguk állitják elő házilag szőtt fehér daróczból és kendervászonból, kevés kivétellel bocskorban járnak. Szokásai közül megemlithetjük, hogy temetés alkalmával, midőn a halottat a telekből kivitték, az ajtót bezárják s egy üres fazakat az ajtóhoz csapnak.
Népes róm. kath. egyházközség hajdan. Plebánosa János 1332–37 közt* fizetett 32 denárt. Ismét pléb. Miklós* fizet 2 garast.
1449-ben* emlittetik, hogy az itteni Mihály arkangyalról czimzett templomot Farkas János épittette s végrendeletében annak 100 forintot adományozott.
1622-ben* ev. ref. egyháza a bethleni anyaekklézsia filiája. Van egy gyóntató pohara; pap, mester számára feles számu földjei vannak, melyekbe kölest is vetnek.
1644-ben* az elpusztult templom körül papi és iskolamesteri telek hasonló sorsban, harangja elhasadva. Van a templom számára két fordulón 8 drb szántója, 7 drb rétje s a Bongorban egy gyümölcsöse, melyet hajdan egy Bán nevü ajándékozott az ekklézsiának a papok részére s Gellért Mihály egy földet a templom felépitésére.
Elpusztult ev. ref. egyházközség. 1754-ben* a falu felső részében levő oldalban a templomhely vagy czinterem, kőtemplomának falai kevés romladozással még fennállanak,* mellette volt a papi és mesteri telek. A templom közelében nyugatra a volt papi gyümölcsös, mindeniken zsellér lakik s az esperesnek fizetik a haszonbért. 26 köböl vetésre való földje 14 darabban s egy szekér szénát termő rétje van. Jövedelmét a bethleni pap és az esperes huzza.
A templom a várral volt összeköttetésben, 1863-ban téglapadozata még látható volt. A vár hatalmas kőfallal volt köritve, területe mintegy 400 öl, ma is kivehető.
{448.} 1863-ban* dézmakárpótlásban részesült.
A templom köveit a bethleni torony épitésére használták fel s egy kő-ajtóhomlokzatot is innen szállitottak oda.*
1898-ban* Bethlen leányegyháza 25 fi, 26 nő lélekkel; tankötelesei a bethleni állami iskolában tanulnak.
Csinos, ó-görög oszlopos templomát gr. Bethlen Pál és neje Tisza Jolán egy magaslatra a folyó évben épittette, melyet 1900. év junius 8-án szenteltek föl nagy ünnepélylyel.
Görög kath. egyházközség. Fatemploma a múl században, a régi várkastély közelében, a falun felül a térben fából épült.*
1750-ben* 5 oláh papja volt, hogy a dolgot s az adót kikerüljék.
Jelenlegi szép kőtemplomát a község közepén, a gr. Bethlen Pál adományozta telken épitették fel s 1866-ban Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték. Anyakönyvet 1858 óta vezetnek. Harangjai állitólag 300 évesek és cziril betüs feliratuak.
Papjai: Marosán László után a mostani Rebrán János.
Iskoláját 1851-ben létesitette, a midőn erre a község közjövedelméből, az evang. ref. hivek kizárásával, alapot szakitottak, a melyért a ref. egyház 1852-ben* panaszol.
Éghajlata egészséges, széltől védve, jégverés ritkán fordul elő. 1873-ban többen haltak meg cholerában.
E községnek kelet-déli lankás ponton épült kétharmada, a többi térben a Nagy-Szamos jobbpartján, melytől 1844-ben alig van egy negyedórányira.* 1713-ban* a Szamos még nem érintette határát.
Határa két fordulós, két része oldalos, jobbára sárga agyag, minden harmadik évben trágyázást kiván. A térben egy őszi búzaszem {449.} 3 1/2, az oldalos 2 1/2, a zab 4 1/2 szemmel fizet. 1713-ban* adó alatt volt 388 véka szántó, tengeri-vetése 4 véka, kaszálója fordulónként 60 szekérnyi.
1750-ben* adó alatt 2871 1/2 vékányi szántó.
1822-ben* I-ső osztályba soroztatott s adó alatt volt 1772 1/2 vékányi szántó; őszi búza alá használt 1603 vékát, tavaszi alá 721 1/2 vékát; tengerije termett 128 1/4 véka, kaszálója 292 1/2 szekérre való. Tölgyes erdejének területe nagy, de a rendetlenhasználása és a vidéki zsidóság pálinka főzése miatt pusztulásnak indult s 1844-ben* kalangya- vagy kereszt-karónak valót sem találtak benne.
Az 1750. évbeli* összeirás szerint munkásabb lakói kócsi, dögmezei, nagy- és kiskajáni határon is szoktak bérbe venni földeket s rétet. Azonban, 1844-ben már csak annyit dolgoznak, a mennyi egyszerü ruházatuk, élelmük s adó beszerzésre okvetetlen kell, a mi ezen felül marad, italra forditják. Árújok marha, zab és méh. A zsidóság folytonosan főzi s árulja a szeszes italt. 1750-ben fizettek az üstök jövedelmeért 32 frt 24 krt.
Gyümölcse teremne, de nem szaporitják. 1840-es években gróf Bethlen Ferencz magyar zsellérei a telkeiket nagyrészben szederfával ültették be.
Sósforrása egyike a legjobbaknak, vize só között buzog fel; határának több helyén fakadt fel a sósviz.
A II. oláh határőrezred közelebb fekvő községei, jelesen a mákodiak annyira igénybe vették e sósforrásokat a jelen század elején, néha dobszó mellett fegyveresen mentek oda oly számmal, hogy az ellentállani akaró helységbelieket sebekkel boritva hagyták ott. A kamara e kúttal szemben, a középfalvi határszélben őrházat emeltetett s a közeli források őrzését 7 katonára bizta.*
1713-ban* a birtokosságnak a patakon volt malma már el volt pusztulva. A felső fordulója szűk, kopár, legelője oly rosz, hogy a marha majd elpusztul rajta „sós volta miatt a tehenek meddőn maradnak.” Adóssága 130 forint volt. A kormány katonai fuvarozásra kezdi szoritani.
1713-ban* volt itt 20 ökör, 3 ló, 15 tehén, 60 disznó, 230 juh; 1750-ben* 168 igás, 159 fejős, 22 tulok, 95 juh, 136 disznó, 44 méhköpü; 1822-ben* 95 igás, 55 tehén, 2 bornyu, 31 disznó adó alatt. Hajdani {450.} vására város voltával, várával, templomával s lakói elpusztulásával szünt meg.
1743 május 8, 1759 márczius 20-án altörvényszékezés, 1712 feb. 29-én pedig fiui székezés volt itten.*
1804-ben* birtokosai vásár tarthatására kérnek szabadalmat, melyet heti vásár tarthatására 1807-ben* engedélyeztek.
1898-ban határa termékeny, jelenleg tagositás alatt, mindenféle szalmás, kapás gabonát s mesterséges takarmányfélét termesztenek. Gyümölcse közönséges nyári körtve, alma, fehér és beszterczei szilva, de nem nagy mennyiségben. Itatója a Szamos, Pojána, Szubdosz és Zserniny határrészben levő kútjai. Az Ariny határrészben tava sekély vizü, náddal van benőve.
Határhelyek: 1644-ben* Szent Mihály földi, Lokert háta megett, Szamos mellett, Sóskút, Hermanhegy alatt, Középfalva, Magosmart felé, Árok, Köveszőlő, Nyarló ház, Bongord, Sóspad, Koromhol, szántók és kaszálók.
1678-ban* Meggyeskert, Nagylókert, Szent Mihály, Nyáras, Kislókert, Horgas, Sós, Hermány hegy, Akasztófaszeri, Kenderáztató, Baglyos, Csiger, Koromhold, Árpamező, Czigányrét.
1754-ben* Felső fordulóban: Szent Mihály hegy, Lókert, Magosmart, Levaje, Czikladomb, Sóskútárka, Livada. (Mulatóhely, liget.) Alsó fordulóban: Zanoj, Sóspad, Gura Lupoje, Sztubina, Pirtoja, ez egykor ide tartozott, de a szeszármaiak tagadták, hogy az övék azért, hogy az innen elveszett* marhákat ne kelljen megfizetniök s így jutott a kajániak birtokába a ref. egyház kaszálója.
1812-ben* Felső fordulóban: Horgas, Nyilas, Liváda, Vármellett, Tók között, Egeres, Magosmart felé, Sóspatak. Alsó forduló: Zefoly, Kajáni patak, Lapuja torka, Sóshid.
1864-ben* Doszu Lupoj, Horgosnyilak, Zavoje, Peste keráre, Cziklu, Pojána, Gura Zsuszera, Kenderhely, Obláze, Gura Lupoj, Kövecses, Falurétje, Sóspatak, Sósdomb, Szakadás megett, Livada, Luntyertye.
1898-ban Tul a vizen, Szelistye. Területe 1900-ban 2307 k. hold.
Lakossága: 1560-ban* 24 jobbágy, egy ily özvegy, 7 szegény zsellér lakóssal, van benne 24 lakó- s 3 pusztaház.
1678-ban* fiaikkal együtt 53 jobbágy lakossal, van 31 lakó, 2 puszta ház.
{451.} 1703 körül* 13 jobbágy, 15 zsellér lakossal, van 28 lakó s 7 pusztaház benne.
1713-ban* adó alatt van 20 telek.
1750-ben* van 52 telek, 32 jobbágy, 23 telkes s 8 enélkül való zsellér, 16 bujdosó és 4 czigány lakosa, adó alatt volt 52 füst.
1830-ban* 478 lakossal.
1844-ben* e kir. haszonbért fizető helységben 10–12 lélekből álló magyarság lakik, 211 fi, 206 oláh, zsidó 11 (1754 előtt jóval több). Volt ekkor a nemesi renden, az oláh papot nejével is beszámitva, 1 fi, 1 nő; a pórság részén 220 fi, 218 nő, együtt 440 lélek adó alatt, füstök száma 85.
1857-ben* e naszódi kerülethez tartozó községben volt 117 ház, lakott benne 562 gör. kath., 42 evang. helvét hitü, 33 zsidó, együtt 637 lélek.
1886-ban 704 lakosból 673 gör. kath. román, 31 helvét hitü magyar.
1891-ben 746 lakossal, melyből 678 gör. kath., 34 ev. ref., 34 izraelita.
1900-ban 811 lakosból férfi 405, magyar 47, német 7, oláh 757, magyarul beszélni tud 57, gör. kath. 745, ev. ref. 40, izraelita 26, ír és olvas 59, házszám 176.
Adója 1703 körül* 53 frt, 21 köb búza, 21 köb. zab, 5 1/2 szekér széna s egy vágómarha. 1750-ben* 433 frt 3 kr. 1755-ben* 356 frt 12 kr. 1845-ben* 312 frt 16 kr. 1898-ban 2475 frt 43 kr.
| Széplak. | TARTALOM | Szilágytő. |