| Szilágytő. | TARTALOM | Szita. |
Szinye.
Nevének változatai: 1507-ben* Zynye. 1599-ben* Zÿnyÿe. 1658-ban* Zine. 1830-ban* Szinnye, oláhul Szinyá. Neve a szláv* Sinji, Sinjav szóból származik, melynek fénylő, kéklő jelentése van, a mi egykor itteni erdejére vagy vizére vonatkozhatott. Abauj- és Sárosvármegyében van még névtársa, nagyrészben tótok lakják, valamint ezek alapithatták a mi Szinyénket is hajdan.
Fekszik a Deberke patak balpartján, torkában azon szorosnak, mely északra Magyar-Bogárta felé a határ széléig felhuzódik, itt nehány ház dombon épült. A község déli oldalán 2 patak egyesül, egyik a Valye Olpretuluj vagy Deberke patak, a másik a leirt „Valya perilor”, mely a községet ketté vágja.
A falu felett északról az oldalon többrendbeli hegyes kúp alaku természet alkotta hegyi homokos omladványok láthatók, melyek jókora nagyságuak, a néphagyomány ezekről azt tartja, hogy tatárok, törökök ágyu-gát kosarai (batteria) volnának, de alap nélkül. Deéstől 14.9 kilométernyire fekszik a deési járásban.
Első megemlitésekor 1507-ben* mint Alparét tartozékát találjuk, tehát eddig s ezentúl is azok voltak birtokosai, mint Alparétnek.
{458.} A mondott 1507. évben e birtok nádasdi Ongor János fiainak János és Miklósnak magvaszakadtával, ezeknek Szobi (Zob) Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződése alapján, a király adományából Szobi Péter fiára Mihályra szállott.
1521-ben* Héderfái Barlabási Lénárd erdélyi alvajda itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalin Nyujtódi Demeterné, Magdolna Somkereki Erdélyi Gergelyné és Zsófia, Borbála, Fruzsina hajadonokra hagyja.
1572-ben* itteni birtokosok: Kendy Antalné, kinek itt Szekrényes Albert a jobbágya, Alárd Miklósné, Jánosa Vas Antal, Nagy Péter, Bagotai Balázs, jobbágya Gorbói Balázs és Was Gergely mint ügyvéd emlittetik.
1573-ban* Miksa császár Radák Lászlót itteni részében megerősit.
1577-ben* Barlabássi (Barrabási) János csanádi püspök birja, ki Barlabássi Ferencz és Mihály, úgyszintén Bogáthi Ozsvátnéval osztozott meg rajta s ez utóbbi leányát Kendi Antal vette el, kire szállott később az összes Barrabási rész. Kendi Antal kivégeztetésével a királynéra szállván, ez Kendi Antalné Jaksit Annának adá. E jogon bir itt ekkor Kendi Ferencz. Más birtokosok Péter Deák és Rácz János.
1577-ben* Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békéspárti Kendy Gábornak itteni részét Kendy Ferencznek adományozza. Többi birokosok Radák András, Deák (Litterati) Péter, Rácz János. Jobbágyok: Nagy, Affra nevüek.
1579-ben* idevaló nemes a Vas család.
{459.} 1583 ápr. 28-án Gyulafehérvárott a fejedelem Ziniei Imre deákot (Litteratus) megnemesiti.*
1585-ben ápr. 27-én* Árpately Sztejolith Rácz János itteni, tálosfalvi, nagymezői részét Kendy Ferencz küküllőmegyei főispánnak eladja.
1591-ben* birtokosa Bornemisza János.
1595-ben* birtokosa Radák András. Nagy Mihály és Szekrényes János jobbágyok emlittetnek.
1598-ban* birtokosa edelesi Radák András.
1598-ban* Katonai Mihály és neje Vaday Sára Kovácsi Ferencznek náluk zálogban lévő 4 itteni jtelkét visszaadják. Katona Mihály, Szekrényes, Aranyos jobbágy családok.
1599-ben* birtokosa szinyei Radák András özvegye Margai Anna* és fia András. Szekrényesi János biró, Affra Mátyás, Porcz Lukács esküdt jobbágy cs.
1600-ban* birtokosa Kovácsi Ferencz.
1602-ben ápr. 25-én* Báthory Zsigmond Bogáthai Miklósnak Csáki István familiárisának megigéri, hogy ha néh. edelesi Radák Andrásnak s Márgai Annának fia András mag nélkül elhalna, annak itteni részét neki fogja adományozni. Ezt erősiti meg Bethlen Gábor fejedelem is 1619 márczius 19-én.*
1609 aug. 25-én* Báthory Gábor Kovácsi Ferencznek itteni részét annak magvaszakadtával mikefalvi és szinyei Bagotai (Bogáthi) Miklósnak adományozta. 1611-ben* jobbágyai: Aranyos és Fazakas nevüek emlittetnek.
1619-ben* Bagotai Miklós egyik birtokos. Leánya volt Borbála várszai Vajda Ferenczné, kitől örökölte némai Vajda Mihály 1651 tájt* s tőle Radák András kezére került.
1620-ban* Radák András egyik birtokosa.
1634-ben* Radák András két itteni jtelkét Tötörben kelt szerződés szerint nejének Mikó Erzsébetnek veti zálogba. Ugyanez évben nehány jobbágya Alvinczi Andrásnál volt elzálogositva.
1650-ben* Radák Andrást a fejedelem, mivel Muncselhez való jogáról lemondott, e falujának 13 frtot tevő árendáját ő neki és „maradványinak” elengedi.
{460.} 1653-ban* e községnek 5 részét birja Radák András, a 6-ik részt némai Vajda Mihály s e szerint annak 5, ennek 1 hordó borát árultatják a korcsmán.
1658-ban* Radák Lászlónak itt 12 adózó jobbágya volt.
1669-ben* birtokosa Radák, másként Balogh András.
1670-ben* Radák László fiai András és István visszavonják néh. Radák András felesége Ombozy Juditnak, mint később szükeréki Balogh Istvánnénak Radák Andrásné Mikó Erzsébettel és Domokos Jánossal itteni része iránt kötött mindennemü egyezségeket.
1670-ben* bir itten Litteráti Deési Széki, máskép Sándor deák.
1671-ben jan. 23-án* a török hódoltságban lévő félig elpusztult, mintegy 10–12 emberből álló Szinyét a Lengyelországban elesett Radák László magvaszakadási czimén a fiskus elfoglalta s azt Béldy Pál magának adományoztatni kérte, hogy a megmaradott jobbágyokat birtokaira áttelepithesse. Erre Apaffy ezt a választ irá: „fiat, a director publicalya.” Jeddi Köpeczi Mihály vallja,* hogy Béldi el is foglalta s esztendeig praesidiumot tartott benne a Deésen levő kőházzal együtt. Radák László azonban hivatkozván arra, hogy Szinyét mostohaanyja Radák Andrásné birta és ő azon elhalt Radák Lászlónak fia lévén, magszakadás nem állott be, miért is a fejedelem azt neki visszaadatni rendelte 1671 julius 20-án* s így Radák László benne maradt s ezt, mint gr. Bethlen Miklós Önéletirásában* állitja, Bánffy Dénes eszközölte ki. „Teleki Mihály és Székely László volt a kezdője a Bánffy Dénes tragoediájának. Teleki vette reá Béldi Pált, másképen a generálisság… és Szinye falu miatt Bánffy Dénesnek nagy ellenségét, úgy Kapy György és Bánffy Zsigmondot is, nagy gyülölőit; Teleki conspirálta az ellene való ligát, iratta punktumokban Macskássi Boldizsárral, subscribaltak Bánffy Zsigmond, Kapy György, Béldi Pál, Haller János és Pál, Teleki, Rhédei Ferencz tanácsurak. Naláczi István főhopmester, Székely László, gr. Csáky László, Kornis Gáspár, Keresztesi Samu,” oly feltétellel, hogy mindenik mind több főemberrel irassa alá hit alatt. Radák e birtokát hagyta fiára Andrásra, ki 1711-ben magtalanul elhalt, hogy özvegye Jeddy Sára birta-e, nem tudjuk. Valószinüleg Radák sem birta, mert 1674-ben, mint az Akad. Értesitő 1859. {461.} évf. 217. sz. írja, Bánffy Dénes lefejeztetésével a peres Szinyét Béldi Pál nyerte el.
1678-ban* a hűtlenségbe esett Béldi Pál e birtoka elkoboztatott.
1681-ben* birtokosa a korlátnok, gróf Bethlen Farkasné, kinek leánya Druzsa jogán férje Mikes Mihály birta.*
1694-ben* birtokosa Mikes Mihály.
1696-ban* Szinye török hódoltság alatt levő falu.
1702-ben* birtokosa gr. Mikes Mihály.
1754-ben* gr. Mikes Antalnak itt száraz vámja van.
1760–69-ben* birtokosai gr. Mikes Antal utódai, 1767-ben Kornis Mihály és 1769-ben gr. Teleki Károly. Csikszentgyörgyi Benedek János a gr. Teleki és Kászoni Jánosi Jakab a gr. Kornis udvarbirái birtoktalan nemesek.
1765-ben* Zabolai Mikes Ferencz és neje galanthai Eszterházi Kata fiok Antal egy, másrészről gönczruszkai gr. Kornis Mihály és Mária férj. br. Kemény Farkasné, br. Kornis Antal és neje gr. Mikes Mária gyermekei itteni apai s anyai vagyonukon megosztoznak, gróf Mikes Antalnak jutott 7 jobbágy 10 fiúval és 10 zsellér, fogadó, vám (20 frtot jövedelmező), malom, szántó, rét, szőlő s egy udvarház a hozzátartozókkal; Kornis Mihálynak 8 jobbágy 16 fiúval, 12 zsellér, szőlő; Máriának 10 zsellér minden hozzátartozókkal.
Az emlitett Mikes Antalnak Haller Zsuzsától leánya Kata br. Huszár Józsefné, kitől örökölte zálog czimén fia József.
1820-ban* birtokosa br. Huszár József, van 47 telke, a kitől 1839-ben* birtokosa br. Huszár Károly váltotta ki, a ki Antalnak Kornis Annától, ez pedig Kornis Mihálynak Pálffy Karolinától s végre Mihály Kornis Antalnak emlitett Mikes Máriától való fia. 2 pap és 1 udvarbiró.
1848-ban* dézmafizető birtokosa ugyanaz.
1863-ban* br. Huszár Károly részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* az itt összeírt 74 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
1892-ben birtokosai: Korbuly Bogdán, 1238 h. 184 öl, vétel báró Huszár Ádámtól. Község 196 h. 15 öl. 1898-ban gr. Bethlen Sándor, Ev. ref. egyház.
Ősi lakosai tisztán magyarok voltak, mit tanusit némileg az is, hogy 1848-ig lakosaí kir. haszonbért fizettek. A magyarság nagy része {462.} 1658–63 közt és a török hódoltság idején pusztult el és 1703–1711 közt. Jelenleg túlnyomóan oláhok lakják, kik 1690-es évek után költözhettek ide a török hódoltság korában, mivel az 1658. évi adóösszeirás szerint itt oláh pap nem lakott. Már pedig ezek, hogy a köztehertől menekedjenek, olyan községben is vállaltak papságot, a hol csak 4–5 családfő oláh lakott.
„A lakosság szorgalma 1845-ben, mint Torma írja, csak annyira terjed, mennyit javitás tekintetében a meredek hegyhátak megengednek, hol mindent csak a juhtól és természettől vár.” Jelenleg szorgalmas földmivelők és állattenyésztők. Szent-György előestéjén a kapuk, pajták ajtóinak betöviselése, hogy a gonosz a fejős marhák tejét el ne vihesse, itt is szokásos.
Ruházatukat nyáron maguk készitette fehér kendervászon, télen harisnya, szürke vagy fekete szokmány, sapka, bocskor képezi.
Épületeik rakófa, részben sövényoldaluak, szalmafedéllel, de itt-ott zsindelytetőzet is látható.
1845-ben br. Huszár Károly kényelmes kő udvarháza és melléképületei üresen állanak. 1750-ben május 27-én a vármegye itt tartotta közgyülését. 1727 junius 16-án és 1747 junius 30-án, 1748 nov. 12-én altörvényszékek tartattak itten.* A nép azt is tudni akarja, hogy hajdan kasza-tömlöcze is volt, de erre szóló adatunk nincs.
A reformáczió lakalmával unitárius anyaekklézsia. A deési esperesség alá tartozott. Lelkésze és a papi szék tagja 1593-ban Gyrothi Pál volt s iskolát tartott fönn.* A deési complanatio idejében 1638–46 körül a többi belsőszolnoki egyházakkal ez is az ev. ref. egyházba tért.* Az ev. ref. egyházközség temploma torony nélkül kőből épült a község közepén. Ajtaja mellett balfelől H. M. A. 1673. évszám van kőbe vésve, valószinüleg ekkor újitották meg. 1865-ben fekvősége 19 hold 52 öl, melyhez csatoltatott a törpényi elpusztult egyháztól 16 hold 1112 öl, együtt 35 hold 197 öl. Ujabban épitett papi házon kivül, mely egyúttal iskola is, van 2 zsellértelke. Jövedelmét a méhek képezték. Br. Kemény Zsigmondné gr. Teleki Juliánna 500 frtot hagyott a papi fizetés pótlására, de ez az 1811. évbeli pénzérték változásakor egy ötödére szállott. Az egyházi főtanács kezeli. Kepefizetők száma 1865-ben 12 volt, a lelkeké 54, melyből 27 fi, 27 nő; iskolaképes gyermekek száma 10.
{463.} A lelkésznek fizetett 1691-ben minden házas ember 1 véka búzát, kinek vetése volt kettő, 1 kal. zabot s egy veder mustot. Tettek egy köböl őszi s egy köböl tavaszi vetést, rétjét lekaszálták, behordották s fát adtak elegendőt. A pap fizetése 1856-ban összesen 159 frt volt.
Anyakönyve 1785 óta vezettetik. A deési ev. ref. esperesi megye 1684, 1691, 1695, 1699, 1721 és 1751-ben itt gyülésezett.*
Urasztali készletei: Egy ón tányér, felirata Sz. J. V. A. 1804. (Szőcs József és Vajda Anna.) Egy óntányér. Jel. 19. r. 9. verse reávésve s ezután 1706. „Isten dicsőségéhez való buzgóságból a szent vacsorának kiszolgáltatására csináltatta a deési ev. reform. ecclesia számára Nemzetes Kismarjai Albert uram és ő kgelme házastársa Nemzts. Szénási Mária Asszony mely által akarnak ő Kelmek azon szent vacsorából részesülni. Isten dicsőségére s a magok lelkek üdvösségére.” Az alsó szélen: „A deési Ecclesia adja a szinyei ekklezsiának 1711.” Egy ónpohár, rajta ez irás: „A szinyei ekklezsia számára öntettetett Vajna Sámuel és Fábián Juliánna 1801.” Egy más czin keresztelő poharon: A. O. 1738. Több szövetnemü, egyikén 1742. évszám olvasható. Aranynyal, ezüsttel diszesen himzett abroszon T. Kol. 11. r. 28. v. kivarrva E. S. U. S. N. Nagy Zsuzsánna 1796. Gróf Nemes Anna 1840-ben egy abroszt, 1844-ben Oláh Jánosné Kallós Erzsébet szószéktakarót. Vajda Jánosné egy kék selyemkeszkenőt. Egy kis ezüstpohár, a törpényi ev. ref. egyházé volt. Van 1865-ben egy harangja a haranglábon, melynek felirata: Készittette Vajna József és neje Péterfi Borbára 1794. A kisebb harang 1679. évbeli, a mányai ev. ref. ekklézsia számára készült, a honnan idehozták.
Lelkészei: Ujhelyi György 1686. Veszprémi István 1694. Borosnyai Dániel levita 1716. Ujvárosi István 1723. Léczfalvi Bálint 1724. Dobolyi Mihály 1730. Zilahi János 1733. Losonczi András 1737. Angyalosi Zsigmond 1742-ben, levita. Pakei János 1750–1783. Jámbor Dániel 1784. Fekete Mihály, Kis János, Albisi Sámuel 1827. Bucsi József 1820–37. Márton András 1837–87. Barabás Samu körlelkész 1888–1892. Kovács Gábor 1892–98. és 1899. óta Fejér István.
1898-ban* IV. oszt. körlelkészség központja, 36 fi, 32 nő, együtt 68 lélek. 30 tankötelesből 12 jár a felekezeti iskolába, a pap keze alá. Fiókegyházközségei: Semesnye 33, Mánya 15, Oláh-Bogáta 24, Magyar-Bogáta 18, Oszvaly 3, Buzamező 2, Bezdéd 1. Alparét 11, Alsó-Hagymás 1, Kis-Somkut 2 lélekkel, együtt 180.
{464.} 1850-ben népszámlálás szerint Szinyében volt 7 kepéző, 23 fi, 21 nő, Mányában 2 kepéző, 12 fi, 12 nő, Törpényben 3 kepéző, 11 fi, 6 nő ev. ref. lélek.*
1863-ban* úrbéri- és dézmakárpótlásra feljegyezve.
Gör. kath. egyházközség. Temploma fából épült, 1790-ben szent Bazilius vagy László tiszteletére szenteltetett föl. Állitólag 1730 körül épült. Anyakönyve 1826 óta vezettetik. 1766-beli népszámláláskor az egyház hivei oláhok, czigányok, 465 lélekkel. Van szabályszerü papi földje az 1845-beli megyei feljegyzés szerint.
Lelkészei: Pap Szilárd 1826–28. Pap György 1828–32. Pap Gábor 1832–54, ez időtől máig Munzát Gábor.
Iskoláját az ötvenes években létesitette, ujabban a szomszédos községekkel közösen fizeti a tanitót.*
Éghajlata egészséges, a nyugati szélnek van kitéve, jégverés 1878 óta nem bántotta.
Határa hajdan nem volt elkülönitve Alparéttől s e felett még 1599-ben is versengés volt, a miért Körösi Ilona alparéti emberei idevaló Radák András birtokost megölték karácsony napján, hogy az ők határukban vadászott, a harangokat félreveretve rohanták meg az alparétiak.*
1750-ben* kétfordulós nem nagy határának harmada északnak, a többi délnek fekszik, az egészből csak negyede jó, a többi használhatatlan. Földje elegyes, van fekete száraz, fehér vizenyős és agyagos. Az őszi búza egy szemre 2 2/3, tavaszira 3 szemmel fizet.
1713-ban* szántója volt 520 vékányi, tengerit vetett 7 vékát, kaszálója 30 szekérnyi. 1750-ben* szántója 1215 vékára való, ebből őszi alá használt 351, tavaszi gabonára 237 1/2, tengerit termesztett 37 1/2 vékát. Kaszálója fordulónként 173 2/4 szekérre való. 1822-ben* adózás tekintetében az I. osztályba soroztatott. Volt ekkor adó alatt: 1814 vékányi szántó, 374 1/4 szekérnyi kaszáló.
Szőlőt az udvar míveltet, de nem nagy sikerrel 1845-ben, erdeje a községnek a mult században is alig volt, tűzre való 1844-ben* semmi. Szép szálas tölgyerdejének nagy részét br. Huszár Károly birkái számára kiirtatta, csak helyenként hagyott egy-egy szálat s a határt mérnökileg felosztatta. Nevezetesebb hegyei: Holombá, Kaszta meri, Intre határe.
{465.} Az árvizek miatt gyakran szenved, mit magas gátjai idéznek elő. Legelője szűkessé vált marhái számához képest. Gyümölcs itt jól teremne, de nem szaporitják s nemesitik. Van kevés köve, egy pálinkafőző üstje, egy korcsmája, malma 1713-ban már volt s 1845-ben két kővel őröl.
Jövedelme s keresete néha sóhordás, főleg marha, zab, méh és 1820 körül nyert országos vásárai, melyek az 1840-es években népesek és látogatottak voltak, de rég megszüntek.
1713-ban* volt itt 61 ökör, 40 tehén, 2 ló, 61 juh, 41 disznó, 14 méhköpü. 1750-ben* 102 ökör, 80 tehén, 23 borju, 142 juh, 80 disznó, 86 méhköpü. 1822-ben* 34 igás, 38 fejős, 13 fiatal marha, 106 juh, 2 kecske, 49 disznó és 1841-ben* 120 ökör, 70 tehén, 11 ló, 30 borju, 1000 birka, 250 juh, 40 kecske, 150 disznó, 10 méhköpü adó alatt.
1898-ban határának téres része termékeny, a többi hegyes és legelőnek használják. Hazai fajta szarvasmarhát tenyésztenek. Itatója a Deberkepataka és kútjai. Gyümölcse kevés, de nemes fajta alma, körtve és szilva.
1676-ban nov. 21-én* a gyulafehérvári országgyülés elrendeli, hogy az Alparét felől való faluvégen a vám ezután egy szekértől egy pénz vagy az eddig szedett vámnak fele legyen, tartozik az útat, hidat jó karban tartani, s ha a meghatározott egy pénz vámnál többet vesznek, minden vámbeli jogát elveszti. 1716-ban a terüvel rakott szekérért 2 pénzt vettek.
1754-ben* a fiskus Mikes Antalt az itteni vámszedés jogáért perbe fogta.
1769-ben* az itteni vámon minden sóval megrakott szekértől egy s ürestől félpénz vámot szedtek. De nem sokára ezután a vámolás megszünt.
Határhelyek: 1599-ben* Herepa, völgy.
1678-ban* Berendő, Csermete, Kisberek, Nyállótorka, Karosaj, Csermetetorka, Kalámorréte.
1864-ben* Valea dupa valea parilor; Deberke, patak; Hahora, hegyes-völgyes, hasznavehetetlen föld; La Holombea, omladások és dülők; La Zsyi, gyümölcsös és szőlő; La Tegle, La Podu Ilioji (?), La Strinturi, Podu la nyaleu (?), Drumu katra Pestes, Inperi La Hosszuba (?), La Keredinbu (Kerekdomb), La Mascasai (Macskás), Pereu Masca saului (Macskásvölgye); La Grazduri, birkatanya; La Delniczore, {466.} La Csurgeu, Ritu Satuluj, In Berendijei, In fundu Berendijeului, Potok valea Joana tialoru, La Fogadau; Koaszta mori pă Temeteu, magyar és oláh temetők; Branyistya, Valea Malajelor; Csernyetya, cziher, szántó és kaszáló; Facza Csernyeczipa s fosu az nyilokro (?).
Területe: 1900-ban 2047 kat. hold.
Lakossága: 1678-ban* fiaikkal együtt 53 jobbágy, 6 zsellér lakossal, van benne 15 lakó- s 28 pusztaház.
1713-ban* 4 jobbágy, 22 zsellér lakossal, van benne 15 lakó- s 15 puszta ház. 1750-ben* lakott itt 42 házban 10 jobbágy, 1 özvegy, 30 telkes, 1 e nélkül való zsellér, 13 bujdosó s 1 ily özvegy.
1830-ban* 277 lélekkel.
1841-ben* 21 fi, 18 nő magyar, 221 fi, 230 nő oláh, 6 fi, 2 nő zsidó, 8 fi, 6 nő czigány, együtt 512. 1844-ban* 6 fi, 5 nő nemes, 219 fi, 227 nő pór, együtt 457 lélek.
1841-ben* volt itt 1 udvari, 2 papi, 65 zselléri, 2 zsidó, 3 czigány, együtt 73 füst. 1844-ben 1 nemes, 63 pór, együtt 64 füst.
1857-ben* 453 lélek lakossal, ebből 378 gör. kath., 48 evang. helvét, 27 zsidó; házak száma 71.
1886-ban 316 gör. kath., 42 helvét hitü, 20 zsidó, együtt 378 lélek. 1891-ben 399 lakosból 322 gör. kath., 6 gör. keleti, 54 ev. ref., 17 izraelita.
1900-ban 441 lakossal, melyből 226 férfi; magyar 58, német 22, oláh 357, czigány 4; magyarul beszélni tud 91; róm. kath. 1, gör. kath. 349, gör. kel. 9, ev. ref. 60, izraelita 22, ír és olvas 57; házszám 85.
Adója: 1755-ben* 236 frt 57 kr. 1845-ben* 344 frt 6 kr. 1898-ban 1386 frt 98 kr.
| Szilágytő. | TARTALOM | Szita. |