| Szurduk-Kápolnok. | TARTALOM | Tágfalva. |
Szükerék.
Nevének változatai: 1292-ben* Sylkereke. 1307-ben* Zylkereek. 1580-ban* Swlkerek. 1619-ben* Szülkerek és Zwlkerek. 1696-ban* Uj-Szilkereke. 1830-ban* Szükerék, oláhul Sintyerék.
Nevét szilfás kerek erdeje után vette.
A Magulicza hegy tövében keletről nyugatra nyiló szűk völgyben, az oldalokra is kiterjedőleg épült, keresztül foly raja a Csurgó forrásból eredő patakocska, mely a községen alól a Tóthfalu felől jövő kecseti patakba szakad. Deéstől 14.3 kilométernyire fekszik a szamosújvári járásban.
Első birtokosaiul 1370-ben* Móriczi Márton fiai János és Domokos emlittetnek. Móricz János nővére férjének Mihálynak s fiainak Domokos, Gebárd és Jakabnak Szilkerek negyedrészét oda adományozta.
1354-ben* Szilkerek egyik birtokosául Mihály fia Demeter emlittetik.
1360-ban pedig ezen Mihálynak egy másik fia, Jakab van birtokosul megnevezve* a ki 1363-ban* Szilkereknek negyedrészét, melyet a Móriczi vagy másnéven Hesdátiak a Kecsetieknek adtak zálagba 36 frtért, magához váltotta.
1377-ben* itteni birtokos azon Jakab fia János, többi részét pedig Domokosfi János fia Balázs birja.
{529.} 1379-ben* rajtuk kivül szükeréki birtokosok Márton fia István és Gebárd fia Tamás.
1393-ban* Jakab fia János emlittetik. 1394-ben pedig* Móricz fia Balázs Margit leányával vejének Dengelegi Mihálynak három szilkereki telket adományozott s ugyanekkor ezen Balázs* szintén három telket Szilkereki Kelemen fiának Simonnak ád el, melynek szomszédja Devecseri Imre és Zöld Tamás.
1397-ben* Szükereki Jakab fia János, mint biró emlittetik.
1397-ben* egyedüli birtokosok azon Balázs, aki Móriczinak neveztetett és Kelemen fia Simon, valamint Demeter fia Mihály, Márton fia István mellett egy kuria van a szükereki erdő alatt, melyet „Hezfek”-nek neveznek.
1404-ben* Szükereki Jakab fia János és István fia András.
1416-ban* valószinüleg leányágon Feldevecseri Antal fiai István és Balázs egy itteni birtokrészbe statuáltatnak.
1416-ban* az emlitett birtokrész az átadás idején kezdődött, a Thunya domb hegyétől (Thunyadumb hegee) délre, innen keletre hajlik a patakba, innen a Szent-Márton tiszteletére szentelt és épitett templomhoz vagy kápolnához (Capellam Beati martini in eadem extructam) s itt a patakon átmenve egy más patakhoz s innen északfelé a Rakon vagy (Noguth) Nagyutra, innen egy kissé visszafelé a patakba a (Jakach) Jakacskuthahoz s innen megint délfelé egy úthoz, s ezen átmenve a Thunyadomb felé s ezen felül a tulajdon házaikhoz, az Antal és Mihály három szántóföldjéhez.
1417-ben* Szükereki Balázs emlittetik.
1426-ban* Szilkereki Tamás fia Miklós, Mihály és Antal.
1427-ben* Máriatelki Gebárt Miklós fiai Tamás és István.
1429-ben* Szilkereki Mihály, emlittetik 1434-ben is.
1429-ben* Szilkereki Gebártfi Miklós.
1441-ben* Szilkereki Mihály fia Máté, Gebárd Miklós és Szilkereki Márton emlittetnek.
1449-ben* Gebárd Miklós, Szilkereki Márton és testvérei Máté és András, valamint Móricz Péter emlittetnek.
1450-ben* Szükereki Jakab, Márton, Máté és Péter emlittetik.
1452-ben* Szükereki András szolgabiró.
{530.} 1452-ben* Szükereki Máté, Márton és András emlittetnek, mint testvérek.
1454-ben* Szükereki Jakab és Zsigmond emlittetnek.
1455-ben* Szilkereki Márton és Lőrincz.
1456-ban* Szükereki Márton és András.
1456-ban* Szükereki Gebárt Miklós és Bala György.
1461-ben* Szentiványi György és erdélyi alvajda Szilkereki Bardi Miklós fia Gebárt Benedeket erdélyi alvajdát, valamint Szilkereki Mártont, Mátét, Jakabot, Andrást, Imrét, Albertet és Rődi Cseh Pétert a Szükerék és Gyékényes közötti kaszálók Menötfőmező és Dankmező nevü birtokába beigtatni rendelte, de Gyékényes és Péntek felől annak Iklódi Márton, Péterházi Máté, Szixtus és Kecseti Péter ellentmondtak.*
1461-ben* újból beakarták magukat igtattatni, de mivel a szomszédok azt vallották, hogy azon kaszálók négy év óta az Iklódiak és Gyékényesiek által használtatnak, a vajda perre utasitotta őket.
1461-ben* a Szilkerekiek Iklódi Mártont az ottani határban lévő Dánkbükke nevü föld elfoglalásától tiltják, Iklódi Márton pedig viszont* a Szükerekieket a szerint Gyékényeshez „Menőtőmező” nevü földtől tiltja el.
1462-ben* Szilkereki Jakab, Márton és Máté emlittetik.
1464-ben* Szilkereki Gerhárt erdélyi vajda emlittetik.
1467-ben* Szilkereki Máté, Jakab, Móriczi Péter, Szilkereki Albert és András emlittetnek.
1467-ben* Szilkereki Mihály, Máté s (Macskási) Almádi László fia Bálint, Bolyai János és Szilkereki Barthok* emlittetnek.
1467-ben* Ródi Cseh Miklós fia Péter itteni részét Szilkereki Gebárd Benedeknek eladta.
1468-ban* Szilkereki Máté, Jakab és 1472-ben* Szilkereki Ambrus emlittetik.
1473-ban* Szilkereki Miklós, Mihály és 1475-ben* Szükereki Giebart Benedek, kinek itt tiszttartója volt, kit Girolti Miklós fogságba vetett, birtokosa.
1479-ben* Szilkereki Gebárt Benedek itteni részeit nejének Margitnak Gyerőmonostori Kabos György leányának adományozza.
{531.} 1480-ban* Móriczi Péter.
1480-ban* Szilkereki András s fia Lőrincz, néh. Máté fia Ambrus, néh. Márton fiai Mihály és Márton, néh. Mihály fiai Fülöp, Miklós, Antal és Gergely, néh. Péter fia Miklós, fiai Imre és Miklós, valamint Dénes és Ferencz és néh. Jakab fiai Demeter és Fábián a királyt néh. Szilkereki Gebárt Benedek itteni részének Kórogyi Bertalan részére való eladományozásától tiltják.
1482-ben* birtokosa Szilkereki András leányai; 1. Ilona Szükereki Boncz Imréné, fia Bonc Antal. 2. Dorottya Rődi Cseh Péterné.
1487-ben* Szilkereki Fábián emlittetik.
1491-ben* Szilkereki Mihály fia András házát s két jobbágytelkét (Dévai, Varga) sógorának Varsányi Ambrusnak adományozta.
1492-ben* Szükereki Miklós, Ambrus és Fábián és 1492-ben* Szilkereki András emlittetik.
1494-ben* Szilkereki András és Miklós magukat 7 itteni népes jobbágytelekbe, mely a Szt. Mártonról nevezett templom körül volt, igtatni akarták, de Ilona Kórogyi Bertalan özvegye a maga s leányai Orsolya, Margit, Katalin és Frusina nevében ellentmondott.
1495-ben* ezen telkekbe Szilkereki András és Miklós újra be akarták magukat igtattatni, de Szilkereki Almádi Mihályné Fruzsina, Frátai Bancsa Miklósné Orsolya, valamint Margit és Katalin Szilkereki Kórogyi Bertalan leányai ellentmondtak. 1495-ben* Szilkereki Lukács emlittetik.
1497-ben* Szilkereki András, Miklós és Balázs.
1505-ben* Szilkereki Almádi Mihály.
1505-ben* Szilkereki Móriczi Albert, Szilkereki Máté és Albert.
1510-ben* Szilkereki Porkoláb Ambrus és 1518-ban* Szilkereki Székely János emlittetik.
1523-ban* Gyrolthi György a maga és testvérei: újbudai Buday György s Girolthy Mátyás nevében Péter deákot s nejét Katalint néh. Szilkereki Lukács leányát itteni részük elidegenitésétől, Patócsy Miklós pedig annak elfogadásától tiltják.
{532.} 1524-ben* Szilvási Máté itteni részét Kecseti Balázs és Bethleni Elek gondozására bizza.
1537-ben* Szilkereki Bajtori Tamás, kinek anyja néh. Kórogyi Benedek leánya Margit volt, itteni részét Szilkereki Almádi Bálintnak adja cserébe.
1538-ban* János király Szavai Almádi Bálintot itteni részeinek birtokában megerősiti.
1545-ben* néh. Porkoláb Ambrus leánya Magdolna Laki Bálint deákné, a reá első férjétől Bornemisza Páltól szállott itteni részt s atyjának ittení jtelkét (Dévai) Katalinnak Almádi Bálint özvegyének eladja. 1547-ben* itteni birtokos Péter moldvai vajda.
1553-ban* tanuk vallják, hogy néh. Gebárd 5 jtelkét a szilkereki plébániának hagyományozza. Vallják továbbá, hogy néh. Boncza Miklós itt 6 jtelket, néh. Szilkereki Lukács pedig 7 jtelket birt, továbbá, hogy néh. Szilvási Máté 4 jtelkét néh. Almádi Bálintnak zálogositotta el. Itteni birtokosok Dósa Bertalan özvegye Ilona és Kecseti Menyhért.
1555-ben* Bothos Gáspár fia András anyját Porkoláb Ambrus leányát Magdolnát itteni része eladásától, Almádi Bálint özvegyét pedig annak megvételétől tiltja.
1555-ben* Ferdinánd király, a hűtlensége miatt jószágvesztésre itélt Kecseti Menyhért itteni részét Nádasdy Tamás nádornak adományozza.
1561-ben* itteni birtokos Almády Gáspár, András s Botos Menyhért.*
1563-ban* Kecseti Menyhért egy itteni rész miatt Almády Bálint özvegyét Katalint s fiokat Gáspárt perbe fogta.
1563-ban* Tompaházi Nagy Lőrincz fia György egy itteni rész miatt Almády Andrást perbe fogja.
1568-ban* Almády András itteni részébe új adomány czimén beigtattatik.
1569-ben* lonai Kendi Sándor cserébe kapta Almádi Gáspártól és neje Szilvássy Zsófiától az itteni, tótfalusi, boncznyiresi, székelyalji részeket.
1573-ban* Almády András itt egy „lókert”-et épittetett, a mikor Almády Gáspárnak egy rétjét és a „Nagyzeélfeöld” nevü földjéből is foglalt hozzá egy darabot.
{533.} 1577-ben* itteni birtokosok Almády Gáspár és András fejedelmi itélőtáblai jegyző, ez utóbbinak Török és Dévai nevü jobbágyai emlittetnek.*
1578-ban* Almády Gáspár itteni részét a fejedelemnek adja cserébe. Ugyanekkor birnak itt* Almády Andrásné Sombori Anna, Somlyai Gáspár.
1579-ben* Báthory Kristóf vajda itteni Almádytól cserébe kapott részét Kendy Sándornak adományozza.
1579-ben* Szentegyedi Bothos András azon itteni részt, mely most Rődi Somlyai Gáspár kezén van, de egykor Porkoláb Ambrus özvegye Ágnes birtokában volt, Almády Gáspárnak eladja s felhatalmazza annak Somlyaitól való visszaszerzésére.
1580-ban* Almády Gáspár Almády Andrásnak özvegyével Sombori Annával úgy egyezik meg, hogy itteni részét az özvegynek átengedi.
1580-ban* Almády Gáspár atyjának Almády Bálintnak itteni részébe, mely reá és testvéreire Andrásra s Ilonára Székely Illésnére, majd András elhaltával fiára Mihályra s ennek is, valamint Ilonának halálával a nemesi udvarház s ehez tartozó birtok reá szállott, ő és felesége Szilvási Zsófia megerősittetvén, beigtattatnak.
1585-ben* Kendi Sándort a fejedelem itteni részének dézmafizetése alól felmenti.
1585-ben* Bágyoni Somogyi, másként Pap János azon itteni részt, mely Somlyai Gáspár kezén van s egykor Porkoláb Ambrus özvegye Ágnesé volt, Almády Gáspárnak eladja.
1587-ben* Almády András fia Gáspár, Somlyai Gáspár és Kendy Sándor birtokosok.
1594 és 1597-ben* Somlyai Gáspár egyik birtokosa.
1598-ban* Kiss Györgyné, néh. Galaczi Gergelynek és Almády Mihály leányának Krisztinának fia Tamásnak leánya Anna, azon egyezséget, melyet atyja Tamás Almády Gáspárral itteni részére nézve kötött, visszavonja.
1598-ban* Almády Gáspár fia Bálint itteni részét, t. i. 18 jobbágytelkét nővéreinek Borbálának Földvári Györgynének, Katalinnak Ombozi {534.} Miklósnénak, Druzsiánának Marjai Istvánnénak s Anna hajadonnak átengedi, kik azokat egymás közt fölosztották.
1601-ben* Tahy István itteni Báthory Zsigmondtól nyert részét nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1602-ben* itteni birtokos Szemere János, kinek birtokát Básta a dúlás ellen biztositja.
1505-ben* birtokosa Szilvássi István.
1606-ban* légeni Szilvássy Péter, Almádi Borbála előbb Földvári György, második férje után Fejérvári Ambrusné birják.
1607-ben* Almády Druzsána itteni részét férjére Rudnay Istvánra hagyja. 1607-ben* Kendy István itteni részét Szilvási Péternek adja cserébe.
1612-ben* a szamosújvári várnak itteni nemes gyalogpuskásai: Berkeszi, Török és Tóth családok.
1614-ben* Fejérváry István 1611-ben nyert füzesi felerészt nehány itteni jbtelkét légeni Szilvásy Péternek adja cserébe. 1614-ben* Fejérváry István itteni jtelkeit Cserényi Farkassal elcseréli.
1615-ben* Bethlen Gábor egy itteni részt kecsetszilvási Szilvássy Andrásnak adományoz. Szükereki Somlyai Gáspár és Dobokai Anna leánya Judit kecsetszilvási Szilvássy Andrásné lett s így neje jogán is itteni stb. birtokába beigtatták.
1615-ben* Ombozy Miklós 3 itteni telkét, melyet neje Almády Kata után birt, légeni Szilvássy Péter özvegyének Haranglábi Margitnak visszaereszti.
1618-ban* Ombozy Miklós s neje Almády Katalin a Gáspár leánya két itteni Vajda Ilyés-féle jtelküket s kuriájuk 1/4 részét gyümölcsössel, szőlővel együtt s összes puszta jobbágytelkeiket, melyek Almády Kata atyjától valók, légeni Szilvási Péternek s leányainak Zsuzsánna és Juditnak eladják, kikről Kendi Istvánra szállott s Szamosújvárhoz csatolták s erről monostorszegi Szilágyi Miklósra.*
1619-ben* Bethlen Gábor Somlyai Gáspárnak itteni részét, annak magvaszakadtával 1616-ban Kassai Istvánnak adta, de a beigtatásának Toldalagi János és Sági Erazmusné Somlyai Erzsébet ellene mondottak, de ezek ellenére is a fejedelem Cserényi Farkasnak, fejedelmi tanácsos, Szolnokmegyei főispánnak adományozta.*
{535.} 1631-ben* Szilvási István itteni részét nejére Hajósi Rebekára hagyja.
1632-ben* Somlyai Erzsébet özv. némai Sághi Erazmusné itteni részét vejének Somogyi Andrásnak Sághi Katalin férjének veti zálogba.
1635-ben* Toldalagi János (jobb. Székely és Czegődi István), Cserényi János (Dévai Pál jobb.) birtokosok emlittetnek.
1640-ben* birtokosai Toldalagi Ferencz, Balog István, Ombozi Judit, szükereki Szakácsi János, czegei Wass Györgyné, Kendefi Judit.
1647-ben* az itteni Somlyay rész néh. Cserényi Farkas után gyermekeire Erzsébetre s néh. fiának Jánosnak árváira Farkas és Zsuzsánnára, az Almády rész pedig, melyet Jaksics István zálogositott el, rajtuk kivül még Cserényi Farkas mostoha fiára Sulyok Istvánra is szállott.
1647-ben* Rudnai Anna deési Vajda István özvegye szolgájának Regéczy Andrásnak egy jobbágyházát (Alsó-Balásfalvi Cserényi János árvái és Girothi Szakácsi János között) és egy szőlőt 113 forintért ad zálogba. Egyik birtokosa* Toldalagi Gábor.
1649-ben* itt lakó Vajda Istvánnénak megengedte a főispán, hogy Budai István innen elszökött jobbágyát bárhol kerestethesse s elfogathassa. Egyik jobbágya 1651-ben* Török Antal.
1650-ben* Veres Péternek Nagy Sárától való fia István itteni részét feleségére Szilvási Juditra hagyja.
1651-ben* azon Szilvási Judit e részét nemesi házhelylyel második férjére Galgói Rácz Péterre hagyja.
Ugyanez évben* Füzesi Katona Pál özvegye Szilvássy Magdolna, Szakácsi János, Szentlászlói Kamuthi Miklós özvegye és a Veres család birtokosok.
1653-ban* Rácz Péter abba fejedelmi megerősitéssel beigtattatik.
1653-ban* birtokosai Wass László, Bácsi János és Balog István.
1657-ben* Sulyok István halálával itteni részét, 4 örökséget, Kamuthi Miklósné Cserényi Erzsébet, Szentiváni Anna Cserényi Farkas két gyermeke felosztották. Vajda János idevaló részét Almádi Annának adta zálogba.* Itteni birtokos Csáky Istvánné Mindszenti Krisztina.
1658-ban* Cserényi János özvegyének itt 1, Toldalagi Ferencznek 1, Fejérváry Istvánnak 1, Szakácsi Jánosnak 1, Balogh Lászlónak 1 {536.} adózó jobbágya volt. Adózó egy telkes nemes Radák, másként* Balogh István.
1659-ben* birtokosai Rácz Péter, Kamuthi Miklósné és Veres György.
1670-ben* Galgói Rácz Péter tordamegyei lonai udvarházában kelt végrendeletében itteni s nejétől kapott részét végrendeletileg leányának Krisztinának hagyja. Ide való nemes Sándor Mihály.
1674-ben* Katona Pálné Szilvási Magdolna itteni részének felét fogadott fiának Dóczy Györgynek, másik felét pedig Gálfalvi Keszeg Jánosnak s gyermekeinek Sámuel, Judit, Mária és Borbálának hagyja.
1676-ban* itteni nemesek a Tarcza, Szükereki, Kerekes János és Márton, Flore, Jakab, Borsa, Dragomir, Pap, Kis és Szilágyi családok.
1682-ben* birtokosai Szászzsombori Vajda János, Deési Alvinczy András és Mező-Sámsondi Szilvássy Péter árvái. Egy telkes idevaló nemes: Szilágyi Péter és Dragumir Tivadar.
1638-ban* Légeni Szilvássy János kapitány zálogba adja itteni 4 örökös jobbágyát (Csonka, Méhes, Filep) és egy zsellérét (Süket) s egy fél nemesház helyét nénje özv. gróf Csáky Istvánné Mindszenti Krisztinának.
1694-ben* birtokosai Bethlen Gergely és a Kornis család. 1694-ben* idevaló lakos a nemes Rákotzfalvi Rákótzi János.*
1695-ben* Veres Boldizsár fia Boldizsár itteni részének elidegenitése ellen tiltakozik.
1696-ban* emlittetik Ujszilkerék; lakói valószinüleg a török hóditás korában költöztek ki régi lakóhelyükről s alapitották ez új községet, melyet ez időben iklódi Toldalagi János birt.
1696-ban* Szükerék török hódoltság alatt álló falu.
1698-ban* gr. Bethlen Gergely leányának Juditnak Lázár Györgynének itt 2 jobbágya, 4 puszta telke volt.
1702-ben* egy telkes nemesek a Sándor, Szilágyi, Kerekes, Kása és Borsa családok.
1716-ban* Sándor, Kassai, Nemes, Krisán, Lengyel, Toth, Tamás, Szilágyi, Kerekes, Bogye, Román és Becze családok birják.
1724-ben* egy telkes nemes Szilágyi Simon.
1725-ben* Káli Kún István s ennek gyermekei László és Berta a {537.} Szilvásiak egykori itteni részétől e családfa alapján mindenkit eltiltanak: Ördög Menyhárt leánya Katalin Ősi Ferenczné, leánya Dorottya Sombory Jánosné, leánya Katalin Dobokay Imréné, ennek leánya Anna Somlyai Gáspárné, leánya Judit Szilvási Andrásné, leánya Anna Zachariás Zsigmondné, leánya Zsuzsánna Káli Kún Mátyásné, ennek fia László azon Kún István s gyermekei.
1727-ben* Sándor Gábor egy részt gr. Bethlen Jánostól birt itt zálogba.
1756-ban* Kapy Éva itteni részét férjére br. Diószeghi Zsigmondra hagyja.
1760–69-ben* birtokosai Diószeghi Ferencz és Zsigmond, Barcsay Gergelyné, br. Győrffy Samu, Diószeghi István, Bethlen János, Jánok István, gr. Kornis Zsigmond, Kifor György és Fülöp, gr. Wass Ádám, gr. Bánffy Dénes (Barcsai jus 1768.), Somkereki László.*
1765-ben* Kerekes János fia Miklós, fia Gábor egyik birtokos.
1766-ban* Légeni Szilvási János itteni részét a gr. Kornis és br. Diószeghi család birja „Loc de Kentye Szilvasestye” udvarház helyet a falu kutja mellett s ezenkivül négy telek hozzátartozó birtokokkal, jobbágyokkal. Birtokosuk: gr. Bethlen János, br. Diószeghi István, Barcsai Ágnes grófné.
1786-ban* birtokosai: br. Diószeghi Zsigmondnak van 7 jobbágya, 2 szegénye, özv. br. Diószeghi Ferencznének 3 jobbágya, 1 zsellére, 1 szegénye, br. Diószeghi Istvánnak 3 jobbágya, 3 zsellére, Somkereki Lászlónak 5 jobbágya, 4 zsellére, br. Bánffy Farkasnak 3 jobbágya, 1 zsellére, 1 szegénye, gr. Bethlen Jánosnak 2 jobbágya, gr. Eszterházy Jánosnak 1 jobbágya, 1 szegénye, özv. gr. Wass Ádámnénak 1 jobbágya, Tarcza Lászlónak 1 zsellére, Keczeli Istvánnak 1 zsellére, Ref. egyháznak 1 jobbágya, 1 zsellére.
1788-ban* a fiscus a hűtlenségbe esett báró Diószeghi Sámuel itteni részét t. i. 4 jtelkét elfoglalta.
1801-ben* Toldalagi Andrásné Náprádi Krisztina által elzálogositott részt Jánosi István 1781-ben kiváltván, szállott leányára Klárára Gyöngyösi Samunéra.
1808-ban* nemes az itt lakó Timbus család.
1813 szept. 27-én* folyt perben Toroczkai Sándor, ki fia Gábornak, ki fia Lászlónak, ez fia Mihálynak Serédi Annától, ki leánya Serédi {538.} Istvánnak Kamuti Katától, ki leánya Kamuti Balázsnak, ki Farkassal fia öreg K. Balázsnak ez egy itteni nemesi udvarházat és négy örökséget magáénak állitott, melyet Somkereki Mária Bornemissza Ferencznétől zálog czím alatt kiperelni akart, de ezen alperes, mint Váradi Veres Ferencz ivadék egy 1568-beli okmánynyal bizonyitotta, hogy akkor Almádi Andrást egy rész jószágba igtatták be, egy 1698-beli szerződés szerint Veres Sámuel és Vajda Erzsébet részüket zálogba adták (Kamuthi Miklósné Cserényi Erzsébet édes anyjával Almádi Annával osztozott) s ennek folytán Somkereki Máriát a per alól feloldozták.
1820-ban* birtokosai: báró Diószegi Mihálynénak van 10 telke, báró Diószegi Ferencznek 4, Inczédi Lászlónak 4, Szilvási Miklósnak 4, Református egyháznak 3, Balog Györgynek 2, Weér Györgynek 2, báró Bánffy Ádámnak 1, Kovács Józsefné Ajtai Annának 1, ifj. Mósa Józsefnek 1 és gróf Wass Tamásnak 1.
1833-ban* 5 immunis, 2 adózó nemes lakosa közül egy irástudó; 2 magyar és 5 oláh.
1839-ben* birtokosai: Balog György (Szilvási-rész, Alsó-rész), gróf Wass Tamás, Gyika Tógyer (Eszterházi-rész), Jékei örökösök, Diószegi Antal, Simon János, Diószegi Antalné, Weér örökösök, Inczédi László, Mohai Sándor.
1848. évi birtokosok:* Dersi Katalin, Mohai Sándor, gróf Mikes {539.} Mária, báró Diószegi Antal, gróf Kún Rozália, báró Inczédi Lászlóné, Simon János.
1863-ban* br. Diószegi Antal, Jékey Sándor, Weér Kata, Szilvási Miklós, gróf Wass Antónia és gyermekei: Károly, Gábor és Kálmán, Balogh Kata, Mohay Sándor és Inczédi Juliánna részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
A nagyváradi nemes és báró Inczédi család.* Ichwich és Itschwich Márk 1480 tájt, fia Icsevics Tamás ezredes, fiai:
{540.} 1866-ban* nemesi jogu birtokosai: Ugrai Balog György, Baki Sándor, Kisczetényi Bokros Lajos, 6 Babb, 1-1 Tyekár, Csergyi és Tódor családbeli.
Birtokosai: 1898-ban Bokros Lajos 703 h., öröklés Inczédy Juliánnától, 1903-ban birja veje Schilling Rudolf; Deési Emilia férj. ugrai Balog Györgyné 175 hold, vásárlás férje Balog Györgytől.
Egykor tisztán magyarlakta község s mint ilyen, 1848-ig* királyi haszonbért fizetett. Ma 2–5 magyart leszámitva, oláhok lakják, kik 1658 után lassanként telepedtek ide, mert az ekkori adóösszeírás alkalmával itt még oláh pap nem lakott, a mit az összeírók bizonyosan feljegyeztek volna, hogy a török sarczot ennek két forintjával is pótolják.
Lakosai földmivelők. Az ifjúság husvétkor tartani szokott gyülésük alkalmával birákat választanak, kiket új királyoknak neveznek, ezek mondanak itéletet azon ifjú felett, ki valami csinyt követ el; a bünöst társai fölemelik s talpát e czélra készült sulyok alakú deszkadarabbal ütik az ítélet szerint. A királyság egy évig tart s kezesek az ünnepek alkalmával tartani szokott tánczmulatságért s ezeket rendezik.
Lakóházaik s épületeik többnyire kőoldaluak, zsindelytető alatt, de vannak rakófa oldaluak és szalmafedelüek is.
1397-ben* római katholikus parochiális egyháza emlittetik. 1416-ban* temploma a Szent-Márton tiszteletére van szentelve s mint láttuk, végrendeletileg birtokot is hagyományoztak az egyház számára.
A XVI-ik században ugy itt is, mint a szomszédos községekben, unitárius anyaekklézsia alakult,* mely 1615–38 közt enyészhetett el, áttérvén az ev. ref. egyházba. Kőtemplomával együtt hivei is teljesen elpusztultak, csak a papi telek maradt meg külsőségeivel, a melyen utóbb 3 zsellér lakott s az esperesnek tettek 52 ökrös- és 26 gyalog napszámot 1848 előtt. Fekvősége 1866-ban* 23 hold, melyből 20 hold erdő, s van ekkor egy zsellér telke. Jövedelmét 2/5 részben az esperes huzza, 3/5-e a közzsinat költségeire fordittatik.
1863-ban* dézma és urbéri kárpótlásban részesült.
1898-ban* ev. ref. hivei évenként változó, cseléd mintegy 6–8, a felső-töőki anyaegyházhoz tartozó szórvány.
{541.} Gör. kath. egyházközség. Temploma fából épült 1730-ban s a Szent Archangyalok tiszteletére szenteltetett föl. Anyakönyve 1830 óta vezettetik. Két harangja közül egyik régi, a másik 1850. évből való. Papjai 1834 óta tudhatók s voltak: Báldi János, Marosán András, Csergi János és a mostani Tatár János.
Felekezeti iskoláját 1868 után létesitette, tanitója a szomszédos Tóthfalu filiában is tanit.*
Éghajlata hüvös, de egészséges, szél gyakori, jégverés majdnem minden második évben előfordul.
1750-ban* határának harmada téres és termő, harmada csak trágyázva terem ez és a többi rész hegyes, melyet sem az ősök, sem a mostaniak épen ezért nem trágyázhattak. Földjük termékeiből élnek. Vásárba Deésre és Szamosújvárra járnak, melytől ez 4 órajárásnyira fekszik. Határa két fordulós, fele nagyon hegyes, 6–8 ökörrel szántható. Egy köböl őszi búza 6 kalangyát, szemül másfél vékát ereszt kalangyánként, szint igy fizet a tavaszi vetés; szőlőjét, mivel nem igen terem, nem mivelik eléggé, közepes terméskor a must vedrét 12 krajczárral árusitják. Erdeje tüzelésre alkalmas és elegendő, legelője szűk és gyenge. Adó alatt van 249 köb. szántó, elvetettek 133 köb. őszi, 116 köb. tavaszi gabonát, tengerije termett egy köböl, rétje 77 szekérnyi, szőlője 12 vederre való. Van itt 76 ökör, ló, 52 tehén, 3 tulok, 183 juh, kecske, 58 disznó, 55 méhköpü, pálinkafőző üstök jövedelme 6 frt.
1822-ben* határa adózás tekintetében I. osztályú, adó alatt van: 152 köb. szántó, 155 szekérnyi kaszáló, 22 ökör, ló, 26 tehén, 16 juh, 1 disznó.
1898-ban határa eléggé termő; terményei búza, tengeri; erdélyi fajta szarvasmarhát, juhot tenyésztenek. Gyümölcse nemesitett alma, körte, dió és szilva. Itatója a soha ki nem apadó csorgó.
1888-ban körjegyzői székhely, mely ujabban Kecsetre tétetett át.
Határhelyek 1360-ban* Kőrösberek-liget, Ménespataka.
1379-ben* Kőröspatak (helytelenül keves patak).
1397-ben* Hezfek erdő.
1416-ban* Tunyadomb hegye, hegy és Tunyadomb. Jakcskuta, kút.
1461-ben* Menewthew mezew és Dankmezeje, kaszálók. 1461-ben* Dánkbükke, föld. 1587-ben* Kelemenberke, föld.
{542.} 1725-ben* Bükköves földek, Hidegkút, Büdöskút, Kőrös, Berekerdő, Szőlőlábja, Avas láb.
1864-ben* Csorgónál (olv.: La Csurgeu) szántó és kaszáló forrással; Berekbe (olv.: Borkur) szántó és kaszáló, egykor tövises hely; Észak (La Doosz), kaszálló és szántó; a Körtvélyes (Peer), szántó és kaszálló; a Kerülő (Tyergyeloo), legelő; Berety; a völgy, (Pe vale) szántó és kaszálló hely; a Darvas alatt (Supt Trovas (?) kaszálló; a Darvason felül (Supra trovas (?), szántó; a forrásoknál (La Budolo), szántó és kaszálló helyek; a puszta szőllőknél (La zsii pusztij), szántók; a köveknél (La ptyátre), kövecses szántók; Szondor lábja (Lábuluj Sondor), szántóhely; Bükkös (Bik), erdő és kaszálló; Darvas (Trovas), erdő; Zsincza, erdő; a tónál (Toutz), erdő; a pap hegye (Gyalu popi), szántó hely.
Területe 1900-ban 1471 k. hold.
Lakossága: 1713-ban* 3 jobbágy, 9 zsellér, 3 nemes lakossal, van 14 lakó- és 4 puszta ház benne.
1750-ben* lakik itt 1 jobbágy egy telken és házban, 26 telkes telkes zsellér 25 telken 25 házban, 7 külsőség nélkül való zsellér 5 házban és telken.
1830-ban* 184 lakossal.
1857-ben* 269 lakossal, ebből 3 róm. kath., 261 gör. kath., 5 ev. ref. Házak száma 54.
1886-ban 1 róm. kath., 271 gör. kath., 15 evang. helvét, 6 zsidó, együtt 293.
1891-ben 294 lakosból 264 gör. kath., 24 ev. ref., 6 izraelita.
1900-ban 299 lakossal, melyből 158 férfi; 18 magyar, 281 oláh; magyarul beszélni tud 32; róm. kath. 1, gör. kath. 280, ev. ref. 7, izr. 11; ír és olvas 11; házszám 65.
Adója 1750-ben* 98 frt 51 1/2 kr. 1755-ben* 114 frt 52 kr. 1775-ben* 379 frt 56 kr. 1822-ben* 120 frt 31 kr. 1898-ban 875 frt 40 kr.
| Szurduk-Kápolnok. | TARTALOM | Tágfalva. |