| Ünőmező. | TARTALOM | Vajszoló. |
Nevének változatai: 1320-ban* Woiuadahaza. 1511-ben* Waydahaza. 1830-ban* Vajdaháza.
Keletről nyugatra nyiló szűk völgyben kopár hegyek közt épült község. Keresztül foly rajta a határán eredő patak, mely a községen alól a drági patakkal egyesülve nyugat felé jobbról az Almás vizébe szakad. Deéstől 60.7 kilométernyire fekszik a csákigorbói járásban.
Vajdaháza nevét és keletkezését valószinüleg egy Vajvoda nevü dobokai várjobbágytól nyerte. Első megnevezett birtokosaiúl 1320-ban* a szász eredetü Sombor nemzetség egyik ága – a Csonka Lászlóé – van megnevezve, azon László és fiai Beke és Domokos. I. Károly király Vajdaházát a nevezettektől hűtlenség czímen elvette s Elefánti Dezsőnek adományozta. Azonban Károly király utóbb megkegyelmezvén neki, Vajdaháza visszakerült régi birtokosai, az Iklódiak kezére, kik azt ezentúl állandóan birják.
1440-ben* Iklódi Beke fia Miklós, fiai Benedek és Demeter itteni részét Maniniis Jánosnak deési kamarásnak zálogba vetették, mely alkalommal Vajdaháza magyar községnek (ungaricalis) neveztetik.
1455-ben* Iklódi Domokos, fia Osvát, s ennek fia György Vajdaháza negyedrészét Odoardo deési sókamarásnak veti zálogba.
1458-ban* birtokosai Iklódi Balázs, fiai István és péter és Iklódi Domokos, fia Osvát, fiai György és László.
1466-ban* Iklódi Beke fia Miklós, egy itteni telkét Iklódi Márton feleségének Potentiánának, Drági Zsigmond leányának eladta.
{54.} 1467-ben* Mátyás király a pártütő Iklódi Mártonnak itteni részét elkobozván, azt Kovács Istvánnak, a volt szebeni kamaragrófnak adományozta, de Iklódi Márton neje és fiai János és Tamás ellentmondtak.
1468-ban* Iklódi Márton beismervén, hogy Vajdaháza negyedrésze az itteni remetéket s azok klastromát illeti, erről az ő javukra lemond.
1469-ben* Iklódi Márton s fiai János és Tamás, s Iklódi István fiai Péter és Benedek Iklódi Demetert itteni részének, Kovács István sókamaragróf részére való elidegenitésétől tiltják.
1469-ben* Iklódi Márton fiai Tamás és János a maguk és atyjuk nevében Mátyás királyt itteni részüknek Harambasa, Szubasa, Javrank vajda és Karacha részére való netaláni eladományozásától tiltják.
1470-ben* Mátyás király Vajdaházát Iklódi Márton hűtlenségeért elkobozván, azt Szilkereki Gebárd Benedeknek és Potyondi Jánosnak adományozta, kik is abba ellentmondás nélkül beigtattattak.
Daczára ennek, Mátyás király még a mondott évben* Iklódi Mártonnak ezen birtokát Dóczi Imrének, Lászlónak, Péternek és Dobozi Dámfi Andrásnak is odaadományozta, de igtatásuknak a fentnevezett birtokosok ellentmondtak s így ezen adományozás életbe nem lépett.
1473-ban* Iklódi Péternek itt része van.
1479-ben* Szilkereki Gebárt Benedek itteni részét nejének Margitnak, Gyerőmonostori Kabos György leányának adományozza.
1481-ben* Mátyás király néhai Szilkereki Gebárt Benedeknek itteni részét, mely testvérére Bojtori Kórogyi Bertalanra szállott, annak újra adományozta.
1482-ben* Kevendi (Kövend) Székely Balázs és fiai Jakab és Miklós Szomordoki Mihályt, néhai Szilkereki Gebárd Benedek itteni részének bitorlásától tiltják.
1482-ben* néhai Kovács István sókamarás, néhai Iklódi Mártonnak itteni részét Csehi Deési János és Iklódi Dési Péternek zálogositván el, ezek abba magukat igtattatni akarták, de Szomordoki Mihály és Kórogyi Bertalan ellentmondtak.
1483-ban* Iklódi István fia Benedek és Iklódi Balázs leánya Kata Szakácsi Györgyné óvást emelnek, nehogy Dési Péter e birtokot a királytól adományul kérje.
1483-ban* Iklódi Osvát özvegye hitbérének férje itteni részéből való kiadásáról Dési Pétert nyugtatja.
{55.} 1483-ban* Iklódi István fia Benedek a királyt, itteni részének Dési Péternek való eladományozásától tiltja.
1484-ben* Szomordoki Mihály itteni részét Baraczi Mihálynak veti zálogba.
1486-ban* Mátyás király és az erdélyi vajda parancsából tanúvallatást eszközöltek azon hallatlan zsarolások felől, melyekkel néhai Szilkereki Gebárt Benedek s ennek halálával Szomordoki Mihály és Kórogyi Bertalan Potyondi János itteni jobbágyait nyomorgatták. Vajdaháza jobbágyai eskü alatt következőket vallották és pedig Márkus Imre vallja, hogy Gebárt Benedek szolgája Burján, egy fekete lovát lopta el s urának ajándékozta, s Gebárt úr a lakosokra együttesen 16 disznót, 4 méhköpüt, 1 tömlő túrót (themlew thuró), az orvos részére pedig 4 frtot rótt ki.
Teke Gergely vallja, hogy évente 1 frtot fizetett, Gebárt orvosának 2 frtot adott.
Kékes Péter 1 frt 76 denárt, az orvosnak 1/2 frtot fizetett.
Dali Péter özvegye vallja, hogy férje 1 ökröt, az orvosnak 2 frtot s 6 éven át 1 frtot fizetett, s ezenfelül Szomordoki Mihály az országos adóra 3 izben 1 frt 10 denárt vett meg rajta.
Szabó Gáspár vallja, hogy mindaddig, míg a rablók házát fel nem gyujtották, Gebárt úr évente 1 frtot vett meg rajta, az orvosnak pedig 1 frtot, a dikára (adó) pedig 70 denárt fizetett.
Pető Zsigmond özvegye évente országos adóra 1 frtot, az orvosnak 2 1/2 frtot fizetett; Székely Gergely 2 frtot, Szomordokinak pedig a dikára 90 denárt adott; Cseh Péter évente 1 frtot, az orvosnak 2 1/2 frtot fizetett; Szőcs Ambrus míg az oláh rablók házát fel nem gyujtották, évente 1 frtot fizetett; Kádár Demeter és Pető Domokos pedig fejenként 2 frttal voltak megterhelve.
Ezenkivül a jobbágyok vallják, hogy Szomordoki Mihály egyszer Márkus Györgyöt fogságra vetette, s csak 11 aranyforintért bocsátotta szabadon, s midőn ennek következtében a jobbágyok elhatározták, hogy Potyondi Jánoshoz panaszra mennek, küldöttüknek útiköltségül 4 arany forintot adtak. Azt is vallják, hogy Gebárt úr lakodalmára 1 köböl búzát, 1 köböl lisztet, 1 köböl zabot, 1 ökröt és 2 frt ára kappanyt és bárányt vetett ki rájuk, mikor pedig Gebárt meghalt, temetésére disznópásztornak 1 frtot s egy 80 denár értékü ökröt kellett adniok. Szomordoki Mihály pedig mikor házát javittatta, 2 frtot vetett ki rájuk.
{56.} E tanúvallomások alapján a király biztosai úgy itéltek, hogy mindezen zsarolások fele összegét Szomordoki Mihály és Kórogyi Bertalan Potyondi Jánosnak megfizetni tartoznak.
1486-ban* Szomordoki Domokos fia Mihály, itteni részét Vasasszilvási Angyalló Jánosnak veti zálogba.
1487-ben* néhai Iklódi Beke Miklós fia Demeternek itteni részeit az erdélyi vajda Vajdaházi Nagy János, Szomordoki Mihály és Kórogyi Bertalan ellenében, az 1467-iki záloglevelek alapján, néhai Iklódi Márton özvegyének Potentiánának, most Szopori Tóth Istvánnénak s leányának Mártának Szentgyörgyi Györgynének visszaitélvén, azok abba zálogjogon be is igtattattak.
1492-ben* Drági Zsigmond és Márton Vajdaháza negyedrészének felét Katalinnak, Mezőgyáni Máténénak, Serjényi Orros Mihály leányának s Katalin fiának Mezőgyáni Farkasnak engedik által.
1492-ben* Iklódi Demeter fia Máté itteni részének eladományozásától a királyt, kérelmezésétől pedig Bethleni Miklóst, Désy Pétert, Tóth Istvánt s Szentgyörgyi Györgyöt eltiltja.
1492-ben* Drági Zsigmond fiai Zsigmond és Márton Zúthori Tamásnét néhai Angello János itteni részének elidegenitésétől Bethleni Miklós részére tiltják.
1493-ban* Temesseli Dési Péter és fiai Imre, János és Mihály magukat néhai Budai Kovács István kamarai kamarásnak itteni részébe igtattatni akarták, de Bethleni Miklós, Dóczi Imre, Dámfi András ellentmondtak. Ekkor Biró Gergely tiszttartó emlittetik, mint idevaló lakos.
1493-ban* Iklódi Benedek, Szakácsi György s ennek Iklódi Balázs leányától Katától való János nevü fiával itteni részbirtok felett egyezséget kötnek.
1493-ban* Potentiána Iklódi Márton özvegye, Szopori Tóth Istvánné az itteni részből neki járó hitbért Dési Pétertől kikapta.
1494-ben* Ilona Zútori Tamás özvegye, Gyerőmonostori Kabos Tamás leánya s most Zilahi Bálint deák felesége, itteni részét Bethleni Miklósnak adja el.
1497-ben* Szentegyedi György deáknak Katalintól származó fia János itteni részét Bethleni Miklósnak veti zálogba.
1503-ban* Bethleni Miklóst és fiait Vitálist és Jánost kir. új adomány czímén itteni részükbe beiktatják.
{57.} 1505-ben* Drági Zsigmond fia Márton, néhai Szomordoki Mihálynak, majd pedig Angyalló Jánosnak itteni részéhez igényt tart.
1510-ben* Iklódi Benedek özvegye Ágnes, most ifj. Lupsai Lászlóné itteni részét, melyet előbbi férje után hitbére fejében bír, mostani férjének adja.
1510-ben* Ulászló király néhai Iklódi Benedeknek itteni részét annak magvaszakadtával Deákvölgyi Horváth Gáspárnak adományozta, de az igtatásnál Iklódi özvegye Ágnes s leánya Zsófia, valamint Bornemisza Péter ellentmondtak.
1511-ben* egy összeírás szerint Vajdaházának egy része a Bethlen Miklós fiai: János és Farkas kezén van.
1520-ban* Iklódi Máté egy itteni részt, a mely néhai Iklódi Bekéjé volt, a kitől leányára Ilonára, Keresztúri Jánosnéra s Fülöp anyjára szállott, Keresztúri Fülöpnek, fiának Istvánnak s nővérének pénteknek, Lupsai Miklós özvegyének átengedi.
1521-ben* Iklódi Benedek özvegye Ágnes, most Lupsai Lászlóné és leánya: Iklódi Zsófia Szentkirályi Radó Györgyné arra kötelezik magukat, hogy itteni részeiket vagy egymásnak, vagy csak Drági Márton özvegyének: Zsófiának s fiainak: Ferencz és Zsigmondnak fogják eladni.
1536-ban* Lupsai Nagy László, Vajdaháza harmadrészét fiainak Lupsai Farkas és Jánosnak engedi át.
1546-ban* Lupsai László és neje Ágnes s fiok János néh. Iklódi Benedek leányának Zsófiának Szentkirályi Szabó György nejének itteni részét megvevén, abba magukat beigtattatják, de Bethleni Farkas s Patócsi Ferencz, Miklós, Menyhért, Gáspár, János és Lajos ellentmondtak.
1548-ban* Lupsai Lászlóné Anna itteni részét fiára Jánosra hagyja.
1554-ben* Lupsai János Vajdaháza negyedrészét Károlyi Ferencznek vetette zálogba.
1577-ben* itteni birtokos Kendy Sándor.*
1583-ban* Maróthy Nagy Mihály itteni részét magtalansága esetére Maróthi Nagy Gáspár fiára Mihályra hagyja.
1585-ben* Kendi Sándort a fejedelem itteni birtoka után, a dézma fizetés alól felmenti.
{58.} 1592-ben* Károlyi Klára keresdi Bethlen György özvegye tiltakozik itteni részének elfoglalása iránt.
1597-ben* Toldalagy András fia Ferencz tiltakozik az ellen, hogy midőn Kendi Sándor magát egy itteni részbe (Iklódi) beiktatta, annak nem mondott ellent. (E rész egykor Iklódi Osváté volt, annak özvegye Orsolya adta azt zálogba Dési Péternek, kinek leányági utódai: néhai Bánffy Boldizsár, marosszentgyörgyi néh. Tót Mihály, Nagymihályi Dénes, Kendi Farkas, néh. Bánffy Kata Kendy Mihálynak és Bánffy Dorottya Szalánczi Jánosnak özvegye.)
1599-ben* birtokosa Sibrik Gáspár,* ki azt – az egész magyar falut* – Kendy Sándor hűtlensége miatt kapta Báthory Zsigmondtól adományba.
1620-ban* Bethlen Gábor biztositja Kamuthy Farkast arról, hogy Sibrik Gáspárnak e birtokát neki fogja adományozni.
1623-ban* Vajdaházi Fazakas, máskép Suly nemes család.
1624-ben* a fejedelem e birtokot Sibrik Gáspár fiának Ferencznek magvaszakadtával Kamuthi Farkasnak adományozta, de annak Farnosi Géczi György ellentmondott.*
1655-ben* birtokosa Mikola Zsigmondné Szentlászlói Kamuthy Zsófia.
1683-ban* Mikola Zsigmond özvegy Kamuthy Zsuzsánna e birtokát leányára, Ágnesre hagyja.
1688-ban* Apaffy Mihály e birtokot a Mikoláktól elvevén, azt Teleki Mihálynak adományozta.
1694-ben* birtokosa Teleki Mihályné.
1786-ban* birtokosa gr. Teleki Ádám; van 69 jobbágya és 12 zsellére.
1801-ben* birtokosai: gr. Teleki Károlynak 22, gr. Teleki Ferencznek 10, gr. Teleki Imrének 26, gr. Teleki Lászlónak 22 telke.
1809-ben* birtokosai: özv. gr. Teleki Imrének 17, özv. gr. Teleki Ferencznének 9, gr. Teleki Pálnak 12, gr. Teleki Lászlónak 11, Popa Stefánnak 1 telke.
1820-ban* birtokosai: gr. Teleki Imre, László és Pál.
1863-ban* gróf Teleki Samu örökösei, özv. gr. Telekiné Macskási Klára, gr. Teleki Miksa részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
{59.} 1866-ban* az itt összeírt 118 füstből 2 nemesi füst volt. Nemesi jogu birtokosai: 2 Muntyán családbeli.
Jelenlegi birtokosa (1898): gróf Teleki László Gyula; 2215 h. öröklés gróf Teleki Miksától.
Lakosai egykor magyarok voltak, a kik közül az alparéti parasztlázadás alkalmával Vajdaházi Nagy Pál mester a pórság részén, mint zászlótartó nevezetes szerepet visz több társaival együtt,* s a dellőapátii* szerződés alkalmával a népnek egyik követe volt.*
Magyar lakosai a Básta s Mihály vajda idejében legnagyobb részben legyilkoltattak, mint egy 1655. évbeli* okmány tanusitja, midőn a kiölt magyarság helyére a kővárvidéki Törökfalváról 5 oláh jobbágy bújdosott ide, kik Mikoláné Kamuthy Zsófiának birtokára telepdtek le.
Jelenlegi lakosai, egy pár magyar családot leszámitva, teljesen románok; magas, ízmos, jól megtermett emberek. Földmíveléssel foglalkoznak, heves vérüek, bosszúállók, vakmerők; a törvényt még a hatvanas években is szerették kijátszani, megszegni. Mindezek mellett babonásak, még 1787-ben is a gör. keletiek régi szokása szerint, bár a sok ünnepet eltörölték, a csütörtököt és pénteket vasárnapokhoz méltóan ünneplik.* A férfiak öltözete házi vászon, kivarrott ingelővel, bő lábravalóval, csizma, kék ujjas és pörge kalap, világos czondraposztóból kivarrt kabát (szokmány); télen czondra-posztó nadrág, selyemmel himzett bőr mellrevaló, fekete báránybőr sapka.
A nők karton szoknyát, piros csizmát, mellrevalót, kék ujjast, fehéres czondrakabátot viselnek. Épületeik faoldaluak, többnyire szalmával fedettek. Lakóházuk egy szoba s pitvar.
1707 okt. 5-én, mintegy 160 szekérrel menekülő tordamegyebeliek, kik Magyarországba II. Rákóczi Ferencz oltalma alá igyekeztek, itt és Füzesen telepedtek le pihenőre, egy éjen át.*
1468-ban* a remete-barátoknak Krisztus testéről nevezett zárdája volt itt, melynek javára ugyanakkor Iklódi márton Vajdaháza és Fűzes negyedrészéről, mint a mi őket illeti, lemondott.
A reformáczió korában a XV-ik században, a Patochiak, Toldalagiak pártfogása folytán az unitáriusoknak itt anyaegyházuk volt.*
A még megmaradt nehány magyar később 1638 körül az ev. ref. {60.} egyház kebelébe tért. 1865-ben* parochialis telke egykori temploma mellett, három zsellérház van reá épitve két csürrel, 3 istállóval, gabonással s egy szinnel, 2 sertésól, két kút. Jövedelmét az esperes húzza. Kulcsár Juon, Ungur Dumitru, Farkas Tyifor eloláhosodotott magyarok laknak rajta. Pánczélcsehi egyházhoz tartozott.*
A gör. kath. egyházközség temploma fából épült a község északi részén egy dombon, majdnem a falun kivül, s ugyanez évben szenteltetett fel Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Három harangja van, egyik 1870. évből való. Anyakönyve 1820 óta vezettetik. Lelkészei Muntyán Gábor után a jelenlegi Kulcsár László.
Iskoláját valószinüleg az ötvenes években létesitette.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, széltől védve, jég ritkán bántja határát.
1721-beli* összeírás szerint van: 28 ökre, 9 bornya, 6 lova, 53 juha, 1 méhköpü, 44 sertés. Termőföldje 96 köbölre való. Elvetettek 13 k. ősz-, 8 köböl tavaszgabonát, elegyes búzája termett 130 kalangya, 49 k. zab, árpa, 5 k. kender, van egy és fél véka indiai búza vagy tengeri vetése és rétje 38 szekérre való.
Nyugatról keletre huzódó völgyben fekvő község, határa két részre van felosztva, a déli sárgás, félig fekete, őszi vetésre alkalmas, az északi fehér, vizenyős, tavaszi vetésre használják, fél termést ad; trágyázva nincs, 4–6 ökörrel kétszer szántják, vegyes búzát terem, van erdei szénája, erdeje bővön, a hadi útnak nincs mindig kitéve; sót fuvarozhat, őrölni egy, vásárba pedig a két mértföldre fekvő Zilahra járnak és Kolozsvárra, melytől 3 mfre fekszik.
1837-ben* írja Hodor, hogy ezelőtt nem sok idővel kezdették meg erdeiben a hamuzsír főzést a bérlő zsidók, s oly nagy hévvel folytatták, hogy hatalmas ős tölgyes és cser erdői ritkulni kezdettek. Gabonatermő oldalas földjei, kaszálói közepes jóságuak. Lakosai tehetősek.
1769-ben* engedélyeztetett 2 országos vására, melyek ma is látogatottak. Évenként márczius 19 és 20, szeptember 13 és 14-én tartatik.
1898-ban határa hegyes, de termő; terményei: búza, rozs, tavaszbúza, {61.} zab, tengeri, burgonya, bab, kender és napraforgó. Fehér magyar fajta szarvasmarhát, bivalat, juhot, mangalicza sertést tenyésztenek. Gyümölcse: alma, körtve, szilvafélék. Itatója patakjai és forrásaiban. Van egy kétkerekü és kövü lisztelő malma Baka László és testvérei tulajdona. Tűzoltó egyesülete 1891 óta.
Határhelyek: 1864-ben* Intre vai, fantinelele, Spandiu, Jezsetu, Podurile, Rimeczi, Drumuri, Gyeosca, Brusturi, Kosaru, Horházsia, Ritu Drumurilor, Henczeile, Mugyieu, Csehája, Ritu mori, facza petri, Bogya, facza Resikurilor, Pusztele, Pojana, Gyalu beszericsi, fundetura, Magyaras, Urháza és van Füzes felé egy pusztája.
Lakossága: 1600-ban* 40 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1700-ban* 11 jobbágy lakosa van, ugyanennyi házban lakva.
1721-ben* lakik itt 7 jobbágy, 7 zsellér, 3 kóborló, 2 özvegy, 3 udvari szolga, kik 19 házastelken laknak.
1750-ben* van 30 jobbágy, 24 1/2 telken, 27 házban, 5 zsellér 4 1/2 telken 5 házban és 4 kóborló lakosa.
1837-ben* népessége 678, ezek között 2 zsidó; házak száma 93.
1854-ben* 727 lélek lakosa van.
1857-ben* e hidalmási kerülethez tartozó község lakossága 771, melyből 745 gör. kath., 8 evang. helvét, 18 zsidó.
1891-ben 909 lakosból 1 róm. kath., 896 gör. kath., 8 ev. ref., 3 izraelita.
1900-ban 1017 lakosból férfi 511; magyar 16, oláh 1001; magyarul beszélni tud 31; róm. kath. 3, gör. kath. 1002, gör. kel. 1, ev. ref. 6, izraelita 5; ír és olvas 74; házszám 207.
Adója 1721-ben* 254 frt 30 kr. 1898-ban 2342 frt 67 kr.
| Ünőmező. | TARTALOM | Vajszoló. |