Adópénztár vizsgáló biztosok.
(Domestici exactores, cassae censores.)

E tisztség 1837-ben is fenállott. II. József császár koráig a közadónak egy része a vármegye számára fordittatott, a melylyel a vármegye szabadon rendelkezhetett; s mikor az adó begyült számba és átvették az illető részt. 1837-ben kerületenként hárman viselik e tisztet 50 frt fizetés mellett; választás utján évenként töltik be az állásokat. Évenként kétszer vizsgálják meg a kerületi adópénztárt. Viselték e tisztet:

1809-ben Csikszentmártoni Szabó Ferencz, Bethleni Murányi Sándor, Tompaházi Ladányi József, Horváth István, Sepsiszentiványi Fogarasi János és Altorjai Kasza József.*1. Hodor, Dob. Esm. 484. l.

Voltak az előszámlaltakon kivül a vármegye által alkalmazott, saját pénztárából fizetett s a tanácsháznál állandóan lakó személyzetei is, mint az ajtónállók (janitor-ok) posták, lótófutók (obequitatores) lovaslegények 2–3, tömlöcztartó vagy porkoláb (carcerarius) a foglyok felügyeletére, hajduk annak felügyelete alatt négy-öt, 50–80 frt fizetéssel.

A hol az egytelkes nemesek tömegesebben laktak, évenként egy hadnagyot választottak. Kötelességük volt a fontosabb leveleket tovább vitetni, olykor ujonczokat beállitanis az útbiztosnak mint albiztos segitségül lenni s ezért némi fizetésben részesültek s napszámot teljesitettek. A falusbiró hivatali segédszemélyzete a kisbirák, esküttek, hajduk, plájások vagy gornyikok és végül a hóhér (Lictor, justitiae executor) rendesen czigány vállalkozott reá.*2. U. 487–495. l.