Orvosok.
(Physici.)

A vármegyékben rendes orvosokat legelőbb Mária Terézia király- és fejedelemnő idejében alkalmaztak 1770 körül. Kezdetben s azután is a főkormányszék az orvosi tanács ajánlatára nevezte ki s erősitette meg. Negyedévenként kapta fizetését, s negyedévenként vizsgálta meg a vármegye börtönét s a veszedelmesebb betegségeket orvosolta s bizonyitványt állitott ki a sérültnek stb. A főbirákkal, alispánokkal, az adó- és dézmaszedőkkel, a fő- és aljegyzőkkel egyenrangu s azért a tisztség rendeleteiben atyafiának szólitotta és irta. Sorrendben volt első-, másod- és harmadfoku orvosa. Az orvosok sorozata:

Husz Gottfried 1771 óta.

Nyulas Ferencz 1790–1800. Egy munkát adott ki: Az Erdélyi gyógyvizekről, Kolozsvártt 1800.

{318.} Csik-mádéfalvi Ferenczy József, 1807 jul. 15-től 1810-ig.

Lugosi Fodor András 1810–14-ig. Utánna 1824-ig az orvosi tisztség nem volt betöltve.

Aranyosrákosi Csipkés Sándor (physicus) 1824–33-ig.

Demschik János, máshelyt József 1833 február óta 1849-ig és 1861-ben is.

1862-től dr. Gajzágó László.*1. Hodor. Dob. Esm. 475. s köv. l. és Függ. 9. l. Az 1873-beli cholera alkalmából 1874-ben koronás arany érdemkeresztet kapott; iklódi birtokos Grois Miklós pedig ezüstkeresztet.