Kővárvidék.


FEJEZETEK

Nevét egykori várától vette, melynek romjai Sáros-Magyar-Berkesztől délre, a Lápos balpartján sziklás hegycsúcson, a tenger szine felett 407 m. magasságból hirdetik az elhagyott vidéknek régi dicsőségét.

Fekvése és épitészeti alkotásánál fogva egyike volt a legtekintélyesebb végvárainknak. Már neve is mutatja, hogy erősségére sokat adtak. Többen Aranyosvárnak tartották, de ez jóval alább a mai szatmármegyei Szamos és Lápos közt fekvő Aranyosmező körül lehetett, melyet a Gutkeled nemzetségbeli Miklós fia Pál birt, a ki a nyitrai káptalan előtt 1426-ban*1. Hazai Okmtár I. k. 24. l. tiltakozott az ellen, mintha ugyane nemzetségbeli Dragun comes fia István nyitrai főispánnak adományozott volna rokoni szeretetből a többek közt a Lápos mellett 30 ekényi földet; hova az út ezen várhoz Szilágy-Széplak villa felől vezetett.

Kővár ép állapotban három várrészből állott: a felső urasági lak és udvar, a középsőben voltak börtönök, hivatalok és várőrség, az alsó vásárhelyül vagy a mint akkor nevezték „tojás udvarul” szolgált. Az utóbbi részen ma is látszanak a várpiacz kövezetének nyomai és közelében egy jókora nyilás, a mely besüppedt pincze vagy börtön lehetett.*2. Pálmer, Nagybánya és környéke. Nagybánya 1894. 251–57. l.

A kővári vár*3. L. II. k. 368. l. egykor Laczkfi András erdélyi vajda birtoka lehetett, kinek György fia 1368-beli oklevélben mint „filius vaivodae de Kőváry” jő elő.*4. Gr. Lázár, Erd. főispánjai 189. l. Épittetőjét és épitési korát homály fedi. 1378-ban (Mint ezt 1766-ban Melczer Pál a nagybányai bányakincstár inspectoratusa kimutatta.) Nagy Lajos király Szolnokmegyében levő Kővár {328.} várát hozzátartozó községekkel, melyet hajdan Imre nádor és István vajdának adott, kivéve e kerületben levő Erdődöt, melyet a maga részére megtart, adományozza most Balk és Drág oláh vajdáknak, ugyszintén János testvéröknek.

1390-ben*1. Leleszi kápt. ltár. Met. Marmaros pag. 652. és 653. Fejér Cod. dipl. X. I. 634. Zsigmond király a leleszi káptalan által Balk, Drágh és László mestereket Kővár várának s tartozékainak birtokában megerősiti és ugyanekkor határát is kijártatván, őket beigtatja.*2. Határai: nyugton ott, a hol a Lápos vize a Szamosba ömlik, majd a Lápos mentén halad a Kékes patakig, innen keletre egy magas hegyig, melyet Gutinkw-nak neveznek s csak tovább keletre Kerekmezőig megy s innen Kecskés hegyig, majd délre „Korbolow pataka” patakhoz ér s ezen át a Nagybérczhez s innen Vydma és egy más Vydma (Torda- és Drága-Vilma) között elhuzódva Ylandmeze mezejét érintve, mellette egy úton délre a Szamos folyó, majd Turbuczánál a Medvekövig huzódik, a hol véget ér. Ezen kir. vár és tartozékaiban Balk és Drágh vajdákat Mármaros és Ugocsa főispánjait, valamint Lászlót a János testvérök fiát megerősiti s ismét bevezetteti ellentmondás nélkül 1392-ben.*3. Leleszi kápt. Statutor. D. nr. 210, 225. és Act. Bercsényi fasc. 2. nr. 35.

1405-ben*4. Leleszi kápt. ltár. Statutoria D. nr. 209. mivel Zsigmond király Kővárt és tartozékait Balk fiainak Demeter és Sandrinnak, valamint Drágh fiainak Györgynek és Sandrinnak adományozta, a leleszi konvent őket beigtatja. A vár tartozékai: Nyékfalva (Neek), Berkez vámmal, Magyar-Lápos (vétség lesz Hagymás-Lápos helyett, Tóthfalu, Sylelmed vámmal és malommal, Kis-Ordó, Gereghe (Görcsöny), Csehy magyar falvak. Oláh falvak: Remete, Kowas, Kwrshveles (Kis-Körtvélyes), Also-Kopolnok, Kwzepsew Kopalnok, Kowachfalva (Kovács-Kápolnok), Berench vámmal, Karpenys, Vasmelyfalva, Kekes malommal, Kurylya, Zakalosfalwa, Kalcho, Kulcha, Also-Kolcho, Bozinza, Felsew-Aranyos, Also-Aranyos que est ex alia parte Zomus, Kolchva, Hidegkut, Alsp-Fenthes, Felse-Fenthes, Hosszufalu, Pribilfalva, Magasfalva, Danchfalva, Lukacsfalva, Fehérzek, Thuges, Nagy Echet (Edert helyett) Kis Echet, Somkut, Balkowa, Gaura, Waray (Váralja), Pryzlop, Boon (Buny), Vilma (Drága), Kwrthvelrew (Révkörtvélyes, Nyirfalva (K.-Nyires Feyrfalvának is van irva), Lemyn, Letka, Kocsodalfalva (Kocholathfalva is), Kozla, Babafalva, Turbolcza, Somos, Gyurtelek (Györgytelek), Mathas = Mathocs és Tekyndia.

1424-ben*5. U. o. 197. a leleszi convent előtt egyfelől Balkfi Sándrin fiai János és László, másfelől pedig Drágh fiai György és Sandrin összes birtokaikon megosztoznak, de Kővár várát közösen birják, tartozékait azonban felosztották. Tartozékai voltak ezen oláh falvak: Oláhbiko, Nagybiko, Remetemező, Farkasaszó, Alsóberekszó, Felsőberekszó, Kecskésfalva, {329.} Tótfalu, Somos, Kolbászfalva, Berenche, Kerpinies, más néven Gerthyanos, Kerthewles, Szakállasfalva, Koltó, Bozonta, Aranyos, Kelcser, Hidegkut, Alsó-, Felső-Fentes, Hosszufalu, Fejérszeg, Magasfalu, Pribélfalva, Dánfalva, Lukácsfalva, Somkut, Bochonfalva, Balkfalva, Waray, Nyires, Lemen, Lithka, Kucholathfalva, Terebes, Redefalva, Bikácsfalva, Felső-, Közép- és Alsó-Várcza, Bazafalva, más nevén Elyesfalva, Kopalthfalva, {330.} Kardanfalva, Balathafalva, Felse-Homorod, Zokond a Sándrin fiainak jutott. A más része mint: Maghomorod, Megerlehomorod, Zynfalva, Monyoros, Válaszut, Felső- és Alsó-Azywagh, Ermenyes, Ilanda (Nanda), Charnakapolnok, Kowaczkapolnok, Rewkapolnok, Also-Kapollnok, Moosthoroskapolnok, Karbonal, Kekes, Karula, Kelche, Kowaz, Remete, Varaly, Prizlopth, Boon, Kerthewelrew, Vilma, Nagy- és Kis-Jeder, Nyires, Kozla, Baba, más nevén Aranmezeu, Telges, Kendermező, Galponya, Paptelek, Babocza, Berlik, Felső-Zelend, Laphegh, Felső-, Alsó-Hodos, Egerbegy, Patakfalva, Odafalva, Ardanfalva, Tóhát, Gyergytelek és Somos a Drágh fiainak jutottak. Ugyanekkor emlitik, hogy várnagya van.*1. Transylvania Specialis J. Benkő. III. 5, 184.

Mátyás király 1475-ben és 1476-ban*2. Lásd az 1378. évbeli melczer bizonyitékait 1766. évből. Byltheki Draghfy Miklóst és fiait Bertalant, Györgyöt és Pétert, mint a kik Kővár és tartozékainak Nagy Lajos és Zsigmond király adománya folytán birtokosai voltak megszakitás nélkül, most őket ezekben ujólag megerősiti.

1503-ban*3. Nemz. Múz. Mss. fol. lat. 2234. Nagybánya. Kővár urai perben állottak a Nagybányaiakkal, a mely alkalommal Ulászló király itéletlevele által döntött a perben.

1524 márcz 11-én*4. Károlyi ltár III. k. és Dl. 23904. II. Lajos király előtt Bélteki Drágffy János és Kanizsai László a maguk és fiaik nevében minden birtokaikban magszakadás esetére egymást kölcsönösen örökösökül és osztályos atyafiakul fogadják.*5. Kewar ekkor Közép-Szolnokmegyében fekvőnek iratik. 1525-ben*6. Dl. 24147. Kővár a Kanizsay László tulajdonának iratik.

1526-ban*7. Cserei Miklós írja Kliczről 1835-ben Torma Józsefnek, de az adatot, honnan vette, nem nevezi meg. Kővárt és vidékét Belteki Drágfi János fiának Gáspárnak hagyományozta.

Zápolya és Ferdinánd közötti villongások idejében Erdély a kővári bárósággal együtt a Draghfiak kihaltával a Zápolya birtokába került s 1526-ban az ő várai közt fordul elő.*8. Szalay, Magy. Tört. IV. k. 13. l.

1538-ban a magyarországi részek Erdélyhez szakadván, Kővár végvárrá alakul s mint ilyent a fiskalitások közé sorozták s az maradt mindvégig.

Somlyai Báthory Anna, ki előbb Bélteky Gáspár, azután Homonnai Drugeth Antal özvegye volt, 1548-ban Kővárt „castrum nostrum”-nak nevezi.*9. Gr. Lázár, Erd. főisp. 189. l.

1556-ban*10. Károlyi okltár III. 289. l. Izabella királyné a magban szakadt Draghfi György ezen birtokát Báthory Györgynek s neje a volt Drágfiné, Báthory Annának, {331.} fioknak Istvánnak adományozza; de Báthory György Miksa császár ellen föllázadván, Swendi Lázár által leveretett s e várat és tartozékait feje váltságául a császárnak engedte át 1565-ben*1. 7. Lib. reg. II. 578.

1567-ben*2. Nicol. Istvánffy, Hist. Libr. XXIV. és Wolf Bethlen II. 170–173. János Zsigmond Erdély fejedelme Miksa császár ellen hadba száll atyai örökségének visszaszerzése végett s legelőször ez év február végén Kővárt ostromolja, melyben akkor a Swendi által kinevezett Viczmandy Tamás és Zólyomi Péter voltak a parancsolók. Bebek György kemény ostromot kezd, tüzesen ágyuztatja, a külső várban jókora részt lövet, a gyalogságnak rohamot parancsol, mely órákon át tart, de a várat bevenni nem sikerül. Ismét ágyuzáshoz fogat, nagyobb részt lövet s napok mulván egy ujabb rohamot intéz a gyalogság, de hasztalan, mert a várbeliek apró golyókkal, kövek záporával fogadja, s midőn ez nem segit, égő kénnel, szurokkal öntik az ostromlókat, s igy vissza kellett vonulniok. Csend lőn a várban és a táborban, mindkét helyt e nap fáradalmait pihenték. Somogyi Mihály és Deési János, valószinüleg két deési harczos észreveszik, hogy az őrség a kelletinél mélyebben pihen; jelentik a vezérnek. Bebek nagy csendben a már lőtt résen bevonul, az alvó őrséget meglepik. Viczmandi elesik s Zólyomi fogságba kerül s igy 13 napon át tartott ostrom után János Zsigmond fejedelem ura lesz a várnak.

A vár visszafoglalása után János Zsigmond e várat és tartozékait ugyanezen évben beregszói Hagymássi Kristófnak adományozza.*3. Gyf. kápt. Cent. E. 92. R. 48.

Báthory Zsigmond fejedelem gyakran tartózkodott e várban, a többek közt 1594 julius havában, midőn a fejedelemségről lemondani készült, jezsuita tanácsosaival ide zárkózott*4. Wolf. Bethlen III. 418, 430. s innen indult vissza Deés felé fejedelmi székének ujólag való elfoglalására nagy kisérettel.

Mária Kristierna osztrák főherczegnő az áldatlan frigynek részese, alig egy pár heti együttélés után odahagyva a gyulafehérvári palotát, önkéntes rabságban e vár falai közé vonult, hogy itt zavartalanul élhessen neme keservének, melyet anyjához Gráczba irott leveleiben panaszol. Éveken át élt itt kolostori életet, pedig a vár és környéke nem volt egyhangu. Előkelő társaság tartózkodott itt vadászattal töltve idejét, mialatt a fejedelem szép nemeslelkü neje édes anyjával levelezett. 1597-ben deczember 20-án irja anyjának: „Nem hiheti Fenséged, mily lassan, unalmasan telik itt az idő. Oh, ha itt volna fenséged s vadászni akarna, még a házból se kellene kimennie, mert a mióta a hó leesett {332.} a szarvasok és őzek oly közel járnak, hogy kővel lehetne őket dobálni az ablakból, reájuk lőni. Tegnap egy vaddisznót hoztak nekem. Udvarmesterem megigérte, hogy egy zergevadászatot rendez számomra, most volna jó idő rá. A fehér zergék nagyon szépek messziről, a minap láttam egyet” stb.*1. Szádeczky Lajos, „Báthory Zsigmondné Maria Kistierna Szilágyi S. Carillo” cz. történeti rajzait lásd részletesen.

1598-ban április havában Gyulafehérvárról az összeesküvés miatt elfogott Josika Istvánt ide hozták fogságba s innen vitték Szatmárra, a hol lefejezték. Pár nap mulva fényes ünnepi küldöttségnek nyiltak meg Kővár kapui. A császár levelével jöttek a fejedelemnőért s a nép kivánságával, hogy az Erdélyből eltávozott s a fejedelemségről lemondott férje helyett vegye át az uralkodást. Április 19-én indult el, a fejedelemséget átvette, de nem sokáig tartott, mert férje Zsigmond csakhamar visszatért.*2. U. o.

Kővár Báthory Zsigmond lemondása folytán, Báthory Endre bibornok fejedelem kezébe került s ennek halálával 1599 november havában Mihály oláh vajda tette reá kezét, de 1600. évi szeptember havában tőle Kövendi Székely Mihály szatmári főkapitány a császár részére foglalta le s ezalatt volt 1605-ig.*3. Gr. Lázár, Erd. főisp. 190. l.

1600. évi szeptember 11-én az erdélyi rendek a dési biró által az ottani német őrségnek tudtára kivánják adatni, hogy a várnak a németek részére történt feladását helyeslik.*4. Deés v. ltára. Tört. Lapok I. évf. 570. l.

1605. év elején Bocskay fejedelem vette a várat ostrom alá, seregében több fogoly nagybányai polgár volt s ezeknek szabadságot igért, ha a várat kézrekeritik. A nagybányaiak a felső-várban elhelyezett, szintén 150 főből álló nagybányai őrséggel összeköttetésbe lépvén, ezek az alsóvárban levő 32 főnyi német őrséget könnyü szerrel elfogták s a várat a Bocskay kezébe juttatták.*5. Wolf. de Bethlen VI. 227.

Az 1608. évi szeptemberi erdélyi országgyülés Kővárt Báthory Gábor fejedelemnek adá azon okból, mivel „Kővár ez országtól elidegenedvén, Nagyságod a maga industriájával ujonnan visszaszerezte, mi is Nagyságodat azokban assecuráljuk egész országul ugy, hogy Nagyságod után maradékai is örökösképen birhassák.”*6. Erd. országgy. emlékek.

1611-ben április 25-én*7. U. o. art. 12. a középszolnoki nemesség kérésére a szebeni országgyülés elhatározta, hogy a fejedelem, ki a kővárvidéki nemességet a megyéhez csatolta, parancsolja meg a kővári kapitánynak, hogy őket ne zaklassa s módnélkül ne háboritsa, „légyen üres tőlük. Ha kit {333.} felséged Kővárban hágy közüllök az hadból, mint hogy az is országháza, a felséged kegyelmes akarattya.”

1613-ban Bethlen Gábor fejedelmet elismerni nem akaró császáriak egyik vezére Dóczy András szathmári várparancsnok Perneszy Gábort küldé a vár elfoglalására, melyet a megölt Báthory Gábor fejedelem neje Szilágyi János várkapitánya által neki felada.*1. Kővári, Erd. Tört. IV. k. 217. l. S ezért Szilágyit a fejedelem 1614-ben*2. Km. Neor. E. 12. megidéztetni parancsolja.

Mátyás király e várat egyzmény utján Bethlen Gábornak visszabocsátván 1615. évben, az erdélyi országgyülés*3. Erd. országgy. Eml. 9. art. szept. 27-én Kővárt s tartozékait fiskális javaknak nyilvánitotta s felhatalmazta a fejedelmet, hogy 1588-ig visszamenőleg e birtokból eladományozott vagy inscribált birtokokat visszavehesse s ujból elzálogosithassa az érdemeseknek. Bethlen e várat kezéhez vevén, azonnal kibővitteté, védelmezésre alkalmasabbá téteté.*4. Ilia. Ortus et Progressus 121.

Kővári vár romja az 1860-as években.

Kővári vár romja az 1860-as években.

A fejedelem halála után neje Brandenburgi Kata a férje által elfoglalt falvakból 1630-ban*5. Orsz. ltár. többeket visszabocsátott, eladományozott, mint Csernafalvát, Fonáczot, Körtvélyest, Kötelesmezőt, Szakaturát stb.

A vár és vidéke I. Rákóczi György fejedelem kezébe kerülvén, a {334.} hozzá leghivebb emberét, a kinek nagy része volt abban, hogy Erdély fejedelmi székébe ülhessen s akit előbb ezért nagy birtokokkal ajándékoza meg s tábornokává nevezett ki s utóbb tőle függeni nem akaró Zólyomi Dávidot 1633. évi augusztus 21-én notáztatván, ide záratta be, a hol 1651-ben 18 évi fogság után halt meg.*1. Joannis de Bethlen Commentar. Libr. I.

Kővárból irja I. Rákóczi György fejedelem 1633 okt. 30-án,*2. Magy. Tört. Eml. 24. k. 3. l. hogy: „Váradon kivül ennek mássa nincsen erősségére. Jószága is annyi volna, ha zálogban nem volna, élhetne egy ur belőle, mert csak zálogban is 56 falu. Bizony elválnék addig Erdélynek s még Magyarországnak is dolga, mig ezt megvennék. Derék erősség.”

Ugy látszik ez volt első látogatása itt a fejedelemnek s itt tartózkodott még ez év november 1-én is.*3. Elveszett. 17. Lib. reg. 94. és Km. Szolnok int. B. 26, 28.

Kővárvidék czimere.

Kővárvidék czimere.

A Deésen 1638 julius hó 7-én elitélt szombatosok nagyrészét, köztük Péchy Simont e felekezet fejét ide záratta el.*4. V. ö. Deéssel. Szalárdi, Siralmas M. Kron. 135. l. Erd. Tört. Adatok IV. k. 50. l. és Ker. Magv. IV. k. 255–260. l. A szombatosokat ugy itt, mint Szamosújvárt stb. várak épitésénél s javitásánál használta fel, melyről tanuskodik egy töredékben fennmaradt gróf Teleki László hosszufalui udvarában levő 50 cm. magas, 75 cm. hosszu, 20 cm. széles kő, melynek olvasható összevont betüs felirata:

RENOVA . . GEN
VRB: REOTHI SVP
CAP: KEOVAR: TEA (?)
ILLYS: D (?) D: GEOR
. . . . . . . . . RA.*5. Magyarul: Megújittatott nemzetes Reöthi Orbán Kővár főkapitánya és Nagyságos Rákóczi György stb.

1640 szept. 7-én és 26-án I. Rákóczi fejedelem innen ir fiának.*6. Magy. Tört. Eml. XXIV. k. 70. l.

1644 jun. 17-én irja Rákóczi nejének, hogy e várat élelemmel rakassa meg jól.*7. U. o. 180. l. Ugyanez év decz. 4-én*8. U. o. 291. l. Monoki Mihály van itt az őrség élén s azt parancsolja a fejedelem fiának II. Rákóczi Györgynek, hogy szeme, füle Kővárra legyen s ha megtalálna halni Monoki, küldjön helyébe meghitt embert s mintegy 120 gyalogost.

1650-ben*9. Erd. Országgy. Eml. VI. k. 105–112. l. Kővárhoz olyan 93 község tartozott, mely per alatt vagy kérdéses nem volt s ebből mai vármegyénk részéről 49 falu tartozott oda.

{335.} 1658 és 1659-ben*1. Kővári, Erd. Tört. V. k. 79. l. és Erd. Tört. Adatok IV. k. Enyedi István, II. Rákóczi György veszedelméről. 314. l. II. Rákóczi György fejedelem e várat Barcsay ellen védelmi állapotba helyezé, de az őrség nagyrésze 1660-ban jun. körül az ott levő várkapitány Mikes János ellenére feladá s magát a kapitányt is, két porkolábbal együtt a Barcsay táborába vivék, ki az egyik porkolábnak fejét véteté, a másikat Mikes Jánossal együtt Nagyváradra küldi fogságba, hol a vár ostromlása alkalmával meghalt.

1661 junius havában*2. K. Papp M., Tört. Lapok I. évf. 335. l. Kemény János fejedelem nejét, mig ő a marosvásárhelyi táborban volt, e várba küldé, a hová a legválságosabb időben maga is huzódott az őt üldöző török sereg elől s innen ir egy levelet Ebeni Istvánnak Szamosújvár főkapitányának Kolozsvárra, hogy küldjön neki tájékoztató hireket a török által fejedelemmé tett Apaffy Mihály felől.

1662. évi május 31-én*3. Gyüjteményemben. Apaffy fejedelem a Kolozsvár alatt levő táborból megparancsolja Galgói Rácz Istvánnak, a gyalogpuskások századosának, hogy vigyázzon az itteni várból követségül bejövő váczi püspökre, hogy semmi bántódása ne legyen.

1669-ben*4. J. Kemény Suppl. Dipl. X. 311. márczius 9-én a vidéki nemesek és puskások e várhoz őrségi szolgálatot tettek s ezeket ez évben összeirták.

1667-ben*5. Comp. Const. Regni Trans. E. VII. mondotta ki az erdélyi országgyülés, hogy azok, kik e várhoz tartozó jószágokat birnak s innen fiskális jobbágyokat ősi jószágaikra telepitettek, azokat szállitsák vissza.

1675-ben május 25-én*6. Erd. Országgy. Eml. 20. art. és novemb. 25. 10. art. a gyulafehérvári országgyülés Teleki Mihály, Bethlen Gergely, Sárpataki Márton, Mikes Kelemen, Lázár István, Sárosi és Bodor György és Torma Istvánt küldötte ki, hogy az itteni uradalomban a nemesek közt való s más egyenetlenségeket eligazitsák. 1681 febr. 26-án a n.-sinki országgyülésből ismételten elrendelték, hogy a bizottság a fiskális jószágokban s ugy itt is a határ ügyét véglegesen intézzék el, de ugy látszik ennek sem lett kellő eredménye, mivel 1682 febr. 27-én*7. Erd. orsz. gyül. Emlék 9. art. ujólag egy bizottságot küldenek ki a fogarasi gyülésből a határokbeli egyenetlenségek eligazitására s megbizzák Teleki Mihály, Bethlen Gergely, Mikes Kelemen, Bethlen Elek, Gyulaffy László, Macskássy Boldizsár, Toldalagi és Daczó János, Redai és Toroczkai István, Kollatovich György, Imre Mártont Beszterczéről és Kádár Györgyöt Segesvárról, hogy a helyszinén megjelenve, az ügyet véglegesen intézzék el.

{336.} 1676 nov. 21-én a gyulafehérvári országgyülés 20 art. alatt kimondotta, hogy a mint itt Kővárvidéken, ugy más helyeken is fiscalis várak épittetésére mindenütt az adományos nemesek jószágai évenként két hétig tartó munkát tenni díjtalan kötelesek.*1. Gaál L. Az Erd. Diaeták végz. 74. l.

Ugyanez évben*2. Magy. Tört. Életr. Szilágyi S. II. k. 135. l. gróf Csáky László és Teleki Mihály e várban tartózkodtak.

1685-ben decz. 7-én*3. Török, Magy. Tört. Eml. IX. k. 112. és 117. l. Apaffy Mihály fejedelem irja, hogy Kővárvidéke nagy szegénységben van, mivel Karaffa generális a szegény kővárvidéki emberekre kvártélyozza katonáit épp akkor, midőn Apaffy követei azért mentek Bécsbe a királyhoz, hogy az ő oltalma alatt az országnak remélhető megmaradása legyen. Annyira elterjedt Máramaros, Kővárvidéken és a Szamos mellett a németek szorongató ereje, hogy magunk becsületes hiveinknek és jószágainknak semmi szolgálatjokkal nem élhetünk, rajtok semmit nem vehetünk.

1688 május havában*4. Gr. Lázár, Erd. főisp. 204. l. a várba császári német őrséget helyeznek el.

1690-ben november elején*5. Gr. Bethlen M., Önéletirás II. k. 126. l. Kővárban 350 lovas és gyalogőrség van és 600 kővári nemes és német őrséggel jön onnan Bethlen Miklós Désig.

Egyházilag e vidék a munkácsi orosz püspökség alá tartozik 1690 körül.*6. U. o. 135, 136. l.

1693-ban*7. Kővári, Erd. Tört. VI. k. 19. l. Leopold császár diplomájában kimondá, hogy Kővárvidékét Magyarországtól elszakitani nem lehet.

1701-ben*8. Erdélyi Fisc. XVIII. nr. 304. Miscell. fasc. a hivatalos összeirás szerint Kővárhoz tartozott 136 jobbágy; egy jobbágy értékét 80 magyar frtra számitv: 10880 frt. Kiváltságos 77, melyek semminemü gazdasági szolgálatot tenni nem tartoznak, azért ezek értékét nem becsülték.

Mívelhető szántója 732 köböl búzavetés férőü s egy köböl vetésre valót 5 frtjával számitva, értékét 3660 m. forintra teszi.

Szénarétje három faluban van, de mivel nincs urbarium alatt, megbecsülni nem tudják.

Malma van 3, de az idevaló számtartó évi jövedelmét nem tüntette ki, megbecsülni nem tudják.

Van két szőlője, de jobbára el van pusztulva és parlagon hever. Makkos erdeje 5 helyen, értékét nem tudják. E szerint 14540 frtra tették összes értékét.

{337.} 1703 szeptember havában a várat II. Rákóczi Ferencz hivei Orosz és Kolozsvári vezérlete alatt kemény ostrom alá vették. E közben Rabutin osztrák tábornok Bethlen Sámuelt hadastól együtt magával Kővárba vitte, a honnan az ezt ostromló kuruczok előle elhuzódtak. Miután a várat élelemmel, őrséggel megrakatá, a vidéket felégetvén, népét leölette, ezzel sietve visszatért s Bethlent a Dés mellett fekvő Szent-Benedeken hagyá, hol őt a kuruczok nemsokára teljesen megverték.*1. Gr. Bethlen Miklós, Önéletírás II. k. 307, 308. l. Itt az időre vonatkozólag zavar van. Egyszer 1703, máskor 1704-re teszi gr. Bethlen Miklós a vár ostromlását.

A várat gr. Teleki Mihály a híres kanczellár fia a vár és vidék főkapitánya védelmezte. Azonban 1704-ben január 18-án Teleki a várat a kuruczoknak feladá, német őrsége Kolozsvárra vonult*2. Kővári, Erd. Tört. VI. k. 57–62. és Cserei, Hist. 323. l. s Teleki maga is egyike lett Rákóczi leghivebb embereinek, a miért Rabutin a szathmári béke után törvényszék elé állitá, a honnan meseszerüen szabadult.*3. Palmer, Nagybánya és Vidéke 256. l.

Részlet a kővári várból 1898-ban.

Részlet a kővári várból 1898-ban.

1704 január 22-én*4. K. Papp, Tört. Lapok I. félév 4. l. estére érkezett Kolozsvárra báró Sigrott kővári commendans leitenantjával, muskatélyosaival, kiket mintegy 70 kurucz kisért Désen át Kolozsvárig. 1704 febr. 26-án a br. Sigrott által a várral együtt átadott öreg puskákkal Koss Mihály nagybányai volt commendans, most kurucz kapitány, Bonczhidáról szólitja fel gunyosan a kolozsvári német őrséget, hogy a lakosokat kiméljék.*5. U. o. 50. l.

{338.} 1708-ban*1. Tört. Tár 1890. évf. 493–503. l. II. Rákóczi F. tábora számára innen ökröket adtak adóba.

A szathmári békével elégedetlen s magát meg nem adó nemességnek, „bujdosók”-nak, egyrésze ide huzódott, de Rabutin parancsára 1713-ban a várat légberöpitették.

1717-ben*2. Apor Péter munkái 159. l. az egész Kővárvidéket a tatárok dulták, fosztogatták, lakóinak nagy részét rabságra hurczolták.

Részlet a kővári várból 1898-ban.

Részlet a kővári várból 1898-ban.

A XVI. század első felében egy hamis pénzverő banda is tartózkodott e várban, névszerint: Sturczer Tamás, egy Rézman nevü ötvös és egy bizonyos Miklós mester, kiket Homonnai Antal küldött Zemplénmegyéből ide, miután megelőzőleg a felvidéket elárasztották hamis pénzzel. Vertek itt annyi sok szép aranyat, hogy Possai Bertalan, később csicsvai várnagy, alig győzte Kővárról elhordani. A környékbeli „harminczadosoknak” meggyült e miatt a bajuk, mert a vásárosok, kereskedők mind hamis pénzzel fizettek.*3. Palmer, Nagybánya és Vidéke 256. l. és Komáromy András „Egy hamis pénzverő a XVI. században.” Századok XXVII. évf. 8. sz.

{339.} A mit Rabutin zsoldosai meghagytak, azt tovább pusztitotta az idő s az emberek kegyetlen keze. A romok tulajdonosa Hosszufalu ura gr. Teleki László Gyula.

Kővár 1715 körül*1. E. F. L. VII. 547. D. a fejedelmek alatt állt: parasztokból, puskásokból, vadász-, madarászokból és szabdosokból. A parasztok jobbágyszolgálatot tettek. A puskások békében vadásztak, háboruban verekedtek. Az „ancupes”-ek vagy a fejedelmi udvar számára sólymokat,*2. Sólyomkőn a vár mellett álló sziklás csúcson, mely Kővárvidék czímerében is benne van, állitólag még ma is találnak sólyomfészkeket. karvalyokat, ölyveket tartoztak évenként bizonyos számmal beszolgáltatni, vagy ezek árát megváltani. A szabadosok lóval és fegyveresen béke idején postálkodtak, háboruban harczoltak.

Részlet a kővári várból 1898-ban.

Részlet a kővári várból 1898-ban.

Apaffy fejedelem halálával a várhoz tartozók szolgálatukat elhagyván, nemesi jogokat bitorolnak, a Teleki család javasolja, hogy ez ügyben a fiskus tartson vizsgálatot.

1719-ben*3. E. F. L. VII. 479. B. 547. F. G. H. I. a fiskus a Kővárt levő kincstári javakat a Teleki családnak átadta a család érdemeiért és 50000 forintért.

Ez időben több puskás költözött át a többek közt Belső-Szolnok- és Dobokamegye községeibe, főleg a törökök által kipusztitott, egykor magyar lakta falvakba.*4. Pánczélcseh vidéke, Szükerék, Ormány, Girolt, Oláhpéntek, Boncznyires stb.

A Leopoldi diploma ellenére hosszas kérés után 1732. évi decz. {340.} 31-én kelt kir. leirat folytán Közép-Szolnokmegye Kővárvidékével együtt Erdélyhez csatoltatott*1. Jos. Kemény, Dipl. XII. 347. l. és 1733 február 26-iki szebeni országgyülésen jóváhagyatott.*2. Apor. P. Munkái 178. l. és G. L. Erd. Diaet. végzései 217. l.

1738-ban*3. Kővári, Erd. Tört. VI. k. 108. l. Kővárvidéke Közép-Szolnokból kiszakittatván, vidékké alakittatott. 1743-tól*4. Apor P. Munkái 230. l. a vidék főtisztjének 800 rhenes forint volt a fizetése.

1781-ben*5. Gr. Kornis levéltár nr. 95. a kővárvidéki nemesség nagy részét is adó alá vetették, másokat javaiktól megfosztván, házát is elvették a Teleki grófok, a kiknél zálogban volt, azoknak tetszésük szerint hol meghagyták birtokukban, hol elvették, ezért kérik az ország rendjeit, hogy az egy telkes nemesek házaikat válthassák meg s ne legyenek kénytelenek házaikat a Teleki grófoknak adni.

1849 szeptember 21-én Kővárvidék nyugati fele kolozsvári katonai vidékhez csatoltatott.*6. Tört. Lapok 479. l. 1876: XXXIII., illetőleg 1877: II. t.-cz. folytán a vidék egyrésze Szolnok-Doboka-, a más Szatmármegyéhez csatoltatott.