| A volt Dobokavármegye tisztikara. | TARTALOM | Főbirák, főszolgabirák. (Judices nobilum, Judlium.) |
{279.} Főispánok.*
1002-ben* Dabauk.
1209–1229-ben* Vajvoda comes Keverug hadnagy. Zacheus* curialis comes és biró.
1268-ban* Ponith. Ifj. István király nevezte ki.
1271-ben* Lőrincz comes.
1273-ban* Pál comes.
1274-ben* Lőrincz bán de Zeurino, előbb nádor.
1274–5-ben* Sándor bán szebeni és dobokamegyei főispán.
1331-ben* Moriczi Márton fia János comes.
1341-ben* Dobokai Gerő fia Miklós és János (? alispánok).
1350-ben* Illech (Illés?) fia László.
1364 és 69-ben* Pető fia Miklós mester comes.*
1367-ben* Wass Miklós.
1378-ban* Dobokai István mester comes.
1379-ben* István comes.
1392 október hóban* Göczi Mihály mester comes.
1396-ban s 1400-ban* is Drági Péter fia László comes. A következő évben is Olnoki Péter comessel.*
1406-ban* Drági László comes.
{280.} 1420-ban* Péter alvajda comes László mesterrel, a kolozs- és dobokamegyei birákkal együtt tart törvényszéket.
1436-ban* Drági Jakab.
1440 körül* Iklódi Márton comes.
1465-ben* Iklódi Márton comes.
1473-ban* Körtvélyesi György comes.
1476-ban* Szilvási Toth István, 1476-ban* Ezbudy Bernád comes.
1513-ban* Kendi Gál.
1536-ban* Szenthpáli András és Gywlay János comesek; az előbbi 1537-ben is* emlittetik s két főbiróval (iudlium) tartottak Bonczhidán törvényszéket.
1540–47-ben* Magyarköblösi Theke Lukács, a Balázs fia. Azután Belső-Szolnokmegye főispánja. Meghalt 1579-ben. Barcsai Magdolnától fiai: Ferencz és György, az első 1596-ban még él.*
1540–1566-ban* Alsóbalázsfalvi Cserényi (Chiereny) István, volt tanácsos is; 1565-ben* adományban részesül. Özvegye 1580-ban Gerendi Erzsébet.
1548–1578-ban* Tőtőry (Thotewr) Balázs a János fia. 1563-ban és 1566-ban Belső-Szolnok főispánja is.* Emlittetik 1572-ben és ezután mint dobokamegyei főispán.* 1573 és 1576-ban,* ekkor fizetése 50 frt. 1578-ban* és 1580-ban* az ő idejében a fejedelmi parancs mindig a megyéhez s nem a főispánhoz volt intézve. Nejei: Theke Anna és Kecsethy Magda.
1548-ban* Bank Pál praefectus arcis Bálványos és Kis-Esküllői Székely Sebestyén comites.
1552-ben* Apanagyfalvi Apaffy Gergely, ki mint Dobokavármegye főispánja épittette az ebesfalvi vagy erzsébetvárosi kastélyt, melynek egyik ajtaja fölött a felirás is tanusitja főispánságát.* Ugyanekkor Bethlen Gergelyt is emlitik főispánul. Kővári írja róla, hogy a kastélyt ő épittette,* mely a következő évben az Apaffyakra szállott vissza.
1553-ban* Somkereki Erdélyi Miklós főispán.
{281.} 1570-ben* Gyulai Mihály comes.
1574 és 75-ben,* 1576-ban,* 1585-ben,* 1588-ban* Losonczi Bánffy Farkas, az István fia, kit Hodor 1566–1578-ig* bonczhidai előnévvel tüntet fel, egy másikat* zentelki* előnévvel szerepeltet. A kettőt egynek tartjuk. 1579-ben* Losonczi és Zentelki előnéven fordul elő mint főispán és fejedelmi tanácsos. 1580 jul. 4-én Báthory Kristóf Udvarhely várának kapitányává és Udvarhelyszék királybirájává, 1583-ban pedig Csik, Gyergyó és Kászonszékek királybirájává is kinevezi, mely tisztségektől ugyanez év május 9-én és szeptemberben megválik s egyedül Dobokavármegye főispánja s egyuttal consiliarius vagy fejdelmi tanácsos marad haláláig. 1590-ben* is emlittetik mint főispán. 1591-ben halhatott el, neje Bethlen Klára, kinek 1589-ben Bonczhidán fejét vétette.*
1578–88-ban* Eördögh-Kerszturi és Nagy-Eskülői Eördögh János,* a Péter fia, főispán és fejedelmi tanácsos, ki 1586-ban* is emlittetik. 1588-ban halt meg; neje Tegzes Anna 1589-ben özvegy és 1597-ben is él ördögkereszturi birtokán.
Somkereki Erdélyi Miklós, a Miklós fia, 1588–91-ben főispán és fejedelmi tanácsos. 1592-ben fiai: Ferencz és János.*
Lonai Kendy Sándor, a Mihály és Szilvási Zsófi fia, János Zsigmond alatt 1565-ben ennek titkára, Báthory Istvánnak követe és tanácsosa; 1578-ben b.-szolnokmegyei főispán; 1583-ban a három kormányzó egyike. 1591–94-ig Dobokavármegye főispánja. Emlittetik 1593 és 1594-ben.* Báthory Zsigmond Kolozsvárt 1594 aug. 30-án kivégeztette. Nejei: Patochi Kata, Almádi Anna, a harmadikat Suky Katát özvegyen hagyta.*
Köblösi Theke György, a Lukács fia, 1590-ben Koppáni Márgai István özvegyét, Kemény Borbálát vette nőül. Valószinü, hogy Kendy után jutott főispánságra 1596 márczius 26-án,* mint ilyen emlittetik főispán társa Harinnai Farkas Miklóssal.*
Harinnai Farkas Miklós, Békés Gáspár hive s ennek legyőzetése után 1575-ben menekül, később kegyelmet nyer. 1587-ben a fejedelem {282.} udvarában tiszt, 6 lótartásra kap fizetést. 1594-ben* és 1596 márczius 26-án Dobokamegye főispánja.* Ez év aug. 31-én a vármegyéjéből a fejedelem tábora számára eleség gyüjtéssel van megbizva.* 1597-ben Báthory Zsigmond Harinna s más, csak fiat illető, birtokára új adománylevelet ad s azokat a leányágra is kiterjeszti.
Báthory Endre idejében* is főispán, társa Iklódi Tholdalagi Ferenczczel 1600-ban is szerepel* s kérték ekkor Erdély tanácsosai a fejedelmet, hogy 1575-ben a császár hűségében lévén, jószágaitól megfosztatott, ezek helyett egyenértéküeket adományozzon. 1601 és 1602-ben Báthory Zsigmond hive s mint egyik kezese ment Szathmárra. Básta alatt 1602-ben valószinüleg lemondott főispáni tisztéről.*
Iklódi Tholdalagi Ferencz, az András fia. 1596 körül nevezte ki a fejedelem főispánná. 1599 jul. 6-án Báthory Endre fejedelem Kolozsvárról hozzá rendeletet küld.* Ez évben Báthory Endre mellett Mihály vajda ellen harczol s elesett a sellenbergi csatában október 20-án.* Kővári szerint* Sellenberg és Szeben közt esett el 4000 magával október 28-án.
Czegei Wass Ferencz, a György és Somkereki Erdélyi Kata fia. Atyját Báthory Zsigmond notáztatta, de ő 1596. év elején a fejedelem körül levén, annak kegyét birja, kinek főasztalnoka 1599-ben, s a hűtlenné lett Palásthi György vasasszilvási birtokát adományozza neki Báthory. Tholdalagi után ült a főispáni székbe. 1600 szept. 7-én főispán* H. Farkas Miklóssal és a következő évben is január 6-án emlittetik. Báthorynak harmadszori fejedelemségében is hive. 1602. év tavaszán Marietti jezsuitával és Bogáthy Miklóssal Bástához küldötték Szathmárra egyezkedés végett s ekkor a fejedelem titkos megbizatással is fölruházta. Báthoryt Csehországba kisérte; Trencsénben élete koczkán forgott, mert fejedelmét állhatatlansággal vádolta, ezért meg akarta öletni; Kamuthy Balázs erélyes fellépésével menté meg. Bogáthy Boldizsár és Kornis Margit leányát Druzsit, Barcsay András özvegyét vette nőül. 1605 febr. 21-én a nyárádszeredai gyülésben Bocskay fejedelem hive lesz. Ugyanez évben Gyulaffy László fővezér a többek közt őt küldötte Szamos-Ujvárra, hogy a németektől a várat átvegye s az ebből távozó németeket N.-Váradig kisérte. 1606-ban történt halála.*
Viczei Mindszenti Benedek, a Ferencz és Horváth Anna fia; {283.} Magyarországból származott,* volt előbb Szabéd birtokosa. 1583-ban Báthory Zsigmond udvari familiarisa, 1590-ben és 1591 május 1-én bejáró fődézma-arendator, a mikor udvarhelyszéki királybiró és Udvarhely várának kapitányává lett; a következő évben székely sókamara ispánja, mint ilyent bizta meg Báthory 1595-ben, hogy a székelyeket összegyüjtvén, szentpáli Kornis Farkassal és Bogáthy Boldizsárral menjen Oláhországba. 1598 ápr. 15-én Báthoryt Görgényből Opuliába kisérte. 1599-ben a sellenbergi ütközetben lovas csapat vezető Mihály vajda ellen. Léczfalván mint tanács úr van jelen 1606-ban az országgyülésen. 1602-ben Básta ostromakor Beszterczén a várba szorult betegen. Ugyanez évben Báthory Fehérvár oltalmát reábizta s jun. 28-án péterházi vett birtokára Báthory jóváhagyását adja. 1603-ban mint egyik követ Rudolf császárhoz ment Erdély hódolatát vive. 1604-ben a német uralom alatt a császári biztosok mellé neveztetett ki s ez végén a császári biztosok Udvarhely és Marosszék generális kapitányává tették. 1605-ben Petelén és febr. 21-én M.-Szeredán Bocskai mellett nyilatkozott, kinek fejedelemsége alatt főispán és tanácsos. 1607 deczemberben* és 1608-ban is.* 1610 szept. 6-án mint főispán irja alá a II. Mátyás és Báthory Gábor közt történt egyezséget, s ez évben meg is halt.* Viczében lakott.
Lónai Kendy István, a Sándor fia. Atyja birtokát Lónát 1600-ban kapja vissza. 1602-ben Básta elől rokonához a bethleni várba vonult, ekkor Báthory pártján állott, de nemsokára Básta érdekében Kaplyonnál táboroz.* Bocskainak egyik hadvezére, 1605-ben, 1607-ben* és 1608-ban* Dobokamegye főispánja, fejedelmi tanácsos, kassai követ. Kezdetben Rákóczi Zsigmond ellenesse, de alatta is megtartotta főispánságát. Báthory Gábor alatt Petky János után kanczellár. Szamosujvár várát kapja. 1610. év elején Rákóczy Zsigmond mostoha leányát Csapy Zsuzsánnát veszi nőül Magyarországon, már ekkor szövetkezett a kath. főurakkal Báthory Gábor fejedelem megbuktatására, melynek folytán a széki merényletet szervezte,* de meghiusulván, az ország pecsétjével kimenekült. Számüzetvén, javait elvették; a császár adott neki nyugdíjat. 1611-ben lengyel zsoldosokat toborzott, Forgách Zsigmonddal szövetkezett. 1614-ben Bethlen Gábor fejedelem megkegyelmez neki, tanácsosi állását visszakapja s a fejedelem 50 lóra adott fizetést. Bethlen {284.} bizva benne, Magyarországra küldötte, de hűtlenné lett s megbuktatására törekedett. Főtényező volt Homonnai mellett, kinek seregét Bethlen 1616-ban Deésnél tönkreverte. Később Báthory Gábor fejedelem özvegyét vette nőül. 1628 körül hathatott meg sok viszontagság után.*
Dersi Petky János 1572-ben született, atyja Mihály, anyja Daczó Margit, tanult Sárospatakon 1584-ben. Báthory Boldizsár udvarába került. 1598-ban Mária Krisztierna aulae familiarisa. Sellenberki csatából menekül Homorodszentpáli Kornis Farkassal, kinek leányát Katát vette nőül. Sógora Bögözi Farkas Ferencz sorsa elől, kit 1600-ban Segesvárt kivégeztek, gyors futással menekül, javait Mihály oláh vajda foglalta le. 1601-ben Báthory Zsigmond hive, követe Prágába. Udvarhelyszék tisztje és kapitánya. Irt az unitáriusok számára egy éneket. 1605-ben kapitány és királybiró, Szamosújvár felszabaditására küldik. Bocskai alatt székelyek generálisa és tanácsos, majd Rákóczi hive „nagyságos” czímmel, kanczellár, tanácsos, de Báthory Gábor fejedelemségébe való beigtatása napján 1608 márcz. 31-én kanczellári hivataláról lemondott s ezután követséggel bizta meg, Moldovába ment két izben is. 1609-ben Udvarhelyszék főkapitánysága helyett a Dobokamegye főispánit kapja, tanácsosi állását, nagyságos rangját megtartva. 1611 nyarán Forgách mellé csatlakozik Báthory ellen s ennek kimenetele után Brassóba vonul. 1612-ben Báthory hűtlenség bélyegén javaitól megfosztá. Brassóban halt meg ez év okt. 23-án, neje Dersen van eltemetve. Leányai közül egyik Gávai Péterhez s a másik Apaffy Györgyhöz (mindkettő megyei birtokos) ment nőül; fia Ferencz* szintén főispán.
Hatvani és tótőri Hatvani Zsigmond. Családjának székesfehérvármegyei Hatvan volt ősi fészke, a hol a Cseffeyek ősei is birtokosok voltak. Neje 1609-ben Tomori Anna, előbb Cseffey Istvánné Tótőry Jánosné s utoljára Hatvaniné. Báthory Gábor fejedelem, mikor Annát nőül vette, neki adományozta azon javakat, melyeket Tótőri János Cseffey Lászlónak, az Anna fiának, elzálogositott volt, ezek közt a tótőri birtokrészt is, (köztük Pánczélcseh, Olnok, Esztény, Mikeháza, Kara, Aranykut Kolozsmegyében; a hatvani Cseffeynek, hogy ne nősüljön, a szilágytői birtokát adta ez alkalommal zálogba) melyet Hatvani ezután előnévül is használt. Gyakran járt követségbe a török császárhozk, s részt vett az ellene vivott harczokban, hol vére is omlott. 1610 novemberben lett főispán, midőn e hó 3-ról rendeli a fejedelem, hogy az alispán {285.} Szántait vegye maga mellé az első főispán és igtassa be a fejedelem második főispánjának Hatvanit, a „fatali necessitate” tisztétől megvált egyik főispán helyébe.* Ugy látszik, hogy 1612-ben* Báthory-ellenes* főispánságát 1614 s a következő évben is viseli.* Emlittetik 1614-ben* Kamuti főispán társával.
Szentlászlói Kamuthy Balázs, hasonnevü atyja és Abádi Szentgyörgyi Kata fia. „Tanult, vitéz, de termetében s magaviseletében rusnya, fortélyos és kegyetlen, meg Egerben lakó tanácsos ember”-nek írja őt Kemény János. 1601. év elején török követ. 1602-ben Báthory Zsigmondot kiséri s midőn Trencsénben őt álhatatlansággal vádolták, a melyért Zsigmond Bogáthyt, Szilvásyt és Wass Ferenczet hirtelen haragjában meg akarta öletni, melylyel Kamuthyt bizta meg, de ez reábirta a fejedelmet, hogy szándékától álljon el, a mi megtörtént. 1603-ban Székely Mózes mellett harczol, fogságba kerül, Nagysároson váltja ki magát. 1605-ben egyik biztos Szamosújvár feladásakor, melyet Bocskay részére vesznek át. 1607-ben az ország Báthory Gáborhoz küldötte, hogy a fejedelemségre való követelésétől álljon el. 1610-ben Báthory Gábor hive* s 1611-ben lett e vármegye főispánja s erdélyi fiscalis javak administratora. 1613-ban jul. 17-én biztos és békebiró Nagybányán.* Bethlen Gábor fejedelem alatt tanácsos és főispán, 1616 május 20-án a lippai hadjáratban az egész tábor fővigyázója és főstrázsamestere mellé rendeli Apafi Györgyöt,* „ők ismerik jobban a helyet” s utasitásokat ad. Ez év nov. 20-án a Sarmasági s Gombos András-féle hadat Deésnél megverte, mely seregnek ő volt fővezére. 1618-ban Tordamegye főispánja.* 1620-ban Erdély kincstartója.* 1624-ben megakarták ölni. Ő volt a hordók, mértékek felügyelője. Ugy látszik, haláláig viselte főispáni tisztét, mert 1624 és 25-ben is főispán.* Meghalt 1628-ban drági birtokán; Kolozsmonostoron temették el egy év mulva, róm. kath. szertartás szerint.*
Gyekei és Hadadi Wesselényi Boldizsár, Wesselényi Gáspár és Pálosi Cseffey Margit fia. 1589-ben született. Neje Losonczy Bánffy Anna Mindszenti Benedek özvegye. 1615-ben május 18-án és 1619-ben* mint Dobokamegye főispánja emlittetik. 1636-ban* és 1638-ban a deési szombatosok ellen tartott Complanation résztvett s a határozatokat ő is {286.} aláirta Viczei Mindszenti Gábor főispántársával. 1634-ben fődézmaarendator, mely két tisztséget hosszas betegeskedése alatt 1646 márcz. 24-én bekövetkezett haláláig viselte. 1648 junius 28-án a Mikházi zárdában temették el.*
1639-ben* Kornis Mihály ispán.* Rövid ideig lehetett főispán.
Ráthoti Gyulaffy Sámuel, a László és Széchi Kata fia. 1627-ben Bethlen Gábor fejedelem udvarában tiszt. 1629-ben* adományozza a fejedelem neki Dobokamegye főispánságát. Bethlen István leányát Annát vette nőül. Lakodalmát a fejedelem halála után tartotta Fehérvártt. 1620-ban aug. 18-án Kővári kapitány lévén, megszünt dobokai főispánsága. Baczát is megakarta szerezni, melet ősei birtak. Meghalt Szilágy-Csehben 1636-ban.*
Derzsi Petky Ferencz, 1612-ben notázott apja birtokait 1614-ben visszakapta Iktári Bethlen István és Péchy Simon kanczellár közbenjárására, melyből egy részt Péchynek adott. Nagysajói birtokára új adománylevelet nyert. 1630-ban lett Dobokavármegye főispánja, melyet egy évig viselt. Kovácsoczy István leányát, Katát, vette nőül, kellemetlenségei voltak vele. Rákóczy üldözőbe vette, Székely Mózessel Törökországba szökött s 1635-ben törökké lett; előbb 1633-ban az aug. 21-iki országgyülésen javaitól megfosztották, Kékedy Zsigmond s másoknak adományozta azokat a fejedelem. 1640-ben jan. 8-án nejét Bálintith György vette nőül pápai engedély mellett.*
Derzsi Petky János a Farkas fia, 1631–1634-ben főispán.* Valószinü, hogy neve tollhibából áll Ferencz helyett, ki addig viselhette főispáni tisztét, mig Törökországba szökött.
Viczei Mindszenthi Gábor, 1629-ben Bethlen Gábor fejedelem szolgája. 1630-ban április 28-án szenterzsébeti Péchy Simon leányát Erzsébetet vette nőül.* Hodor szerint Petky János utóda 1634-től 1642 márcz. 13-án Fehérvártt történt haláláig. Mivel a hadba elegendő gyalogot nem állitott, ezért az országgyülés büntetés alá vette.* Sógora volt Erdélyi Istvánnak; özvegye ennek somkereki birtokából márcz. 27-én hivja meg Rákóczy Györgyöt a temetésre, a kolozsmonostori templomba temették. Leánya Erzsébet Kapy Gáborhoz ment nőül.*
Gyerőmonostori és Bükkösi* Kemény Boldizsár, hasonnevü apjának {287.} és Tornyi Zsófia fia a Mindszenti helyébe* 1643 jun. 23-án lett Dobokamegye főispánja, melyet 1649-ben a kolozsmegyei főispánsággal cserél föl. 1644-ben Rákóczy fejedelem őt Kemény János, utóbb fejedelmi fővezérsége alatt, „harmadik része hadával Szathmár védelmére és a körüle levő vármegyék, kastélyok s urak behódoltatására küldötte” s vele volt Kemény is, mint főispán a vármegyei nemességgel.* 1647 május 19-én Borsán tartott megyegyülést. 1657-ben a lengyelországi harczban esett el, a zámori hostátban lőtték meg. Ombozon volt főbirtoka, neje borosjenei Bornemissza Zsuzsánna.
Keresdi Bethlen Mihály, György és Csejthy Ilona fia, 1648 jun. 28-án lett főispán a Hadadi Wesselényi Boldizsár helyébe.* 1649 jun. 28-án* a csomafáji mezőn tartott vármegyegyülést. 1653 végén 1654 elején Fejérmegyének lett főispánja. 1657-ben halt meg; első neje Sombory Borbála, második Borosjenői Bornemisza Kata.
Losonczi Bánffy György, Zentelki B. Mihály s Károlyi Fruzsina fia.* Irt naplót, jegyben járt Torma Katával Cs.-Kereszturi Torma Kristóf és neje Toldalagi Klára leányával s nőül is vette 1644-ben. Ez év márcz. 7-én Kassára küldötte a fejedelem s udvari alkapitánynyá tette, mely hivatalt Váradon jul. 16-án vett át. 21-ike után jött haza zentelki házához, hogy készüljön lakodalmára; jul. 23-án ért haza, 30-án tartotta meg lakodalmát Szamosfalván Gyerőfi Jánosnál és szept. 4-én Bonczhidáról Csicsókereszturra ment s innen a táborba vissza. Naplója 1644-től kezdődik.* I. Rákóczy György ez évi hadjáratának eseményeiről és lefolyásáról érdekes adatokat közöl benne. 1648-ban Dobokavármegye főispánja s szamosujvári főkapitány. 1653-ban szept. 9-én a portára ment I. Rákóczy Ferencz ügyében; szept. 16-án Tergovistyán van, 1653-ban január havában jött haza. A lengyel hadjárat után 1657-ben consiliarius. 1658-ban az ország a törökök vezéréhez küldte követségbe, nem ment el. Rákóczyhoz pártol, ezért a törökök üldözik, Sebesvárában keres oltalmat s a vár alá érkezett török-tatártól szept. 28-án nagy összeggel váltja meg magát. Novemberben Barcsay meghivására marosvásárhelyi országgyülésen van, a honnan a gyülést odahagyva, mint Rákóczy hive Szamos-Ujvárba zárkózik. Barcsainak nem akarta feladni, csak csel utján keritették tőle kézre 1659 január 1-én.* Élete végén táblai elnök is volt, 1659-ben halt meg. Temetésére Belső-Szolnok-megye Deési Kocsis Mihályt és Árpástói Kovács Mihályt küldötte. Özvegye Haller Pálhoz ment férjhez.*
{288.} Losonczi Bánffy Zsigmond, B. János és Lonyai Fruzsina fia. Brandenburgi Kata és Lorántffy Zsuzsánna fejedelemnőnél volt udvari szolgálaton. Barcsay fejedelemnek főudvarmestere. 1659 november 1-én* Bánffy Zsigmond főispán Konstantinápolyban „in Jedicula”-ban volt fogságban, Galaczi Török Mihály viceispánjával, kinek hozzá való hűségeért Kővárvidékén levő jószágából 3 jobbágyot adott zálogba. Valószinüleg Barcsay küldötte követségbe. Rövid ideig volt szamosújvári és kővári kapitány. Dobokavármegyének 1653-ban főispánja, melyet 1662-ben is visel, midőn Fejérvármegye főispánja lesz. Társa volt Bánffy Dénes* 1661-ben.*
Losonczi Bánffy Dénes, Mihály és Kapy Judit fia. II. Rákóczy, Barcsay és Kemény fejedelmek alatt gyakran járt Bécsbe követségbe. 1659-ben Dobokamegye főispánja, 1666-ban kolozsvármegyei főispánságával együtt Kolozsvár, Szamosújvár fő-, Szilágy-Somlyó és Sebes végvárak kapitánya is. 1667-ben* sürgeti, hogy Szamosújvárt lássák el eleséggel, főkép búzával. Apaffy fejedelemnek sógora, tanácsosa, Erdély főurai közt a leghatalmasabb; a királyi udvarral levelezést folytatott s bárói rangot kapott. Teleki Mihálynak politikai ellenfele, ki őt hóhér bárd alá juttatta Bethlenben, 1674. évi deczember 18-án.*
Keresztszegi gróf Csáky László, Szepesvárában 1641-ben született. 1659-ben jött Erdélybe Barcsay fejedelemmel. Rosályi Kún István özvegyét, Kálnoki István és Béldi Anna leányát Katát vette nőül. Búza és Csákigorbó erőditett kastélyaiban lakott. Apaffy alatt az 1670-es években nagy szerepet visz. Bánffy Dénesnek halálos ellensége volt, Bánffy őt egy alkalommal, erdejében vadászván, puskásaival elfogatta s akarata ellenére, barátságos lakoma szine alatt Bonczhidára vitette s ezért lett ellensége. Őt bizták meg a fogoly Bánffynak Bethlenvárába való vitelével és az itélet végrehajtásával. Dobokamegyének 1675. év elején főispánja lett, mely tisztét 1678-ig viselte. Béldi Pállal jóbarátságban volt, a kivel együtt Konstantinápolyba menekült s Apaffyt megakarta buktatni. Sárvárt elvesztette, de itt fogságba került. Brankovics György szerb fejedelem közreműködésével 1683-ban szabadult ki fogságából. Bécsbe ment s az erdélyi ügyekben, mint ezredes vesz részt, őt küldötték be huszárjaival Erdélybe, a fejedelmi tanács ellenére. Téli szállásáról 1686. év május 17-én Bonczhidánál táborba szállott. Veteráni tábornokkal Gyulafi Lászlót Szebennél megverte. Scherffenberg {289.} tábornok hadaival távozott Erdélyből s 1690-ben is a táborban van. A császár a tatai uradalommal ajándékozta meg. A törökök ellen Badeni Lajos alatt vitézül küzdött. 1697-ben jött Bécsből Erdélybe, a hol II. Apaffyval gyakran érintkezett. 1708-ban halt meg; második neje Bethlen Éva, a harmadik Jósika Judit. Fia volt Csáky László, ki II. Rákóczi Ferencz idejében Szurdukon lakott.*
Gyerővásárhelyi Gyerőffy György a János és Apaffy Margit fia. II. Rákóczi György fejedelemmel 1657-ben a lengyelországi hadjáratban részt vett, a hol őt a fejedelem Apaffy Istvánnal zálogban hagyta. Landshutban tartatott fogva. Innen írt levelet Apaffy fejedelemhez. Tiz évig szenvedett rabságban. A maga pénzével váltotta ki magát. A fejedelmi tábla assessora s 1675-ben Dobokavármegye főispánja lett, a lefejeztetett Bánffy Dénes javaira ő ügyelt fel s 1679-ben Kolozsmegye élére állitotta a fejedelem bizalma, de előbbi tisztét 1684 julius haváig megtartotta. Több izben volt követ. Vallomása Tököly Imre ellen 1685-ben megjelent a „Századok”-ban, 1869. évf. 226. l. Kéziratban van Konstantinápolyban írt jelentése az Erdélyi Muzeum kézirattárában.* Kolozsvárt halt meg 1694-ben.*
Losonczi Bánffy Gábor, a főispánságban Csáky László utóda 1678–1681 közt.*
Losonczi gróf Bánffy György, a lefejeztetett Dénes és Bornemisza Kata fia. 1672-ben még gyermek volt, midőn a megye óhajtására felavatás nélkül „főispánnak választották” meg. 1681-ben igtatták be tisztébe, melyet haláláig viselt. 1685-ben fejér-, 1694-ben kolozsmegyei főispán és főkapitány, 1691–1708-ig Erdély kormányzója. 1696-ban gróffá lesz. Meghalt Nagy-Szebenben 1708 november 15-én.* Neje Bethlen Klára.
Losonczi Bánffy Farkas, Zsigmond és Hidvégi Nemes Anna fia. 1644 augusztus 25-én született Zentelkén. Első neje Csolnakosi Kata, második Barcsay Erzsébet, a Mihály leánya. 1684. év második felében lesz főispán, 1698-ban báró, 1704-ben Kolozsvár feladásakor II. Rákóczi Ferencz pártjára áll. 1706-ban halt meg, tisztét haláláig viselte. Előbb belső-szolnoki főispán is volt.*
Czegei Wass Dániel, a János és Ebeni Kata fia. II. Rákóczi Ferencz híve. 1702–1711-ig volt főispán. Rákóczi alatt az itélő tábla assessora, 1706-tól* egy lovas ezred colonellusa. A szathmári békét ő is aláírta. {290.} 1721-ben kir. táblai assessor és királyi hivatalos az országgyüléseken. 1734-ben az ev. ref. valláson levők közül consiliariusságra választatott. 1735-ben halt meg.*
Czegei Wass György 1704–1705-ben a császári részen volt és Kolozsmegye helyettes főispánja s Kolozsvár főkapitánya. Apja Dániel a Rákóczi s ő a császári részen volt főispán.* 1705-ben Dobokamegye főispánja s már előbb Rákóczi fejedelem híve.* 1683–1705 közt írt naplóját* tovább vezette fia László 1714–1737-ig.*
Losonczi gróf Bánffy György, 1711–1735-ig főispán, cs. és kir. kamarás. Eddig két főispánja volt a vármegyének; ő volt az első, a ki egyedül viselé e főméltóságot. 1723-ban kir. hivatalos az országgyülésen. 1735 szeptember 23-án halt meg, Csepregi Turkovics Ferencz tartott felette halotti beszédet. 1500 forintot hagyott az udvarhelyi ev. ref. iskola számára. Egy évig széke betöltetlen maradt.*
Magyargyerőmonostori báró Kemény Sámuel 1737–1744 márczius 17-én Szebenben bekövetkezett haláláig* főispán. Az enyedi coll. főgondnoka; eltemették Vécsen, Csepreghy Turkovics Ferencz kolozsvári tanár tartott felette gyászbeszédet.*
Gróf Bethlen Gábor, aranykulcsos, utóbb udvari tanácsos; 1745–1751-ig főispán. Alatta kapta a vármegye nemesi czimerét és pecsétjét 1748-ban.*
Gróf Bethlen Imre, 1752–1755-ig főispán, előbb Kővárvidék kapitánya volt s 1755-ben kir. kormányszéki tanácsos lett.*
Gróf Bánffy Dénes, 1755–1756-ig főispán. Cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, Küküllő-, Zaránd- és Kolozsmegye főispánja, kir. tábla rendes birája, erd. kir. főlovászmester.*
Széki gróf Teleki Pál, 1756–1774-ig főispán, a szüntelen folyó törvényszék (continua tábla) elnöke. Előbb Fogarasvidék kapitánya, cs. kir. kamarás. 1773 november 16-án halt meg.*
Széki gróf Teleki Ádám, 1775–1787-ig főispán, aranykulcsos, valóságos belső titkos tanácsos. Kővárvidéki főkapitányságát, melyet 1765-től fogva viselt, letevén, lépett főispáni székébe. 1785–1790-ig kolozsvárvidéki kir. biztos, 1790–1792-ig kormányszéki tanácsos. Emlékeztető oszlop verses munkáját felesége emlékének szenteli. Corneille Czid-jét {291.} forditotta magyarra. Kolozsvárt, 1773. Szül. 1740 október 16-án; tanulmányai végeztével 1760-ban külföldre ment, Baselben, Lejdában természettud. előadásokat látogatta, egy évig Párisban tanult. Meghalt 1792 április 20-án s eltemették Kendi-Lónán. Az ő idejében 1785–1790-ig II. József alatt Dobokavármegyének, miután egyik felét Kolozs-, a mást Belső-Szolnokmegyéhez csatolták, nem volt főispánja.*
Gróf Bethlen László (bethleni) 1790–1792-ig helytartó volt, de csak czimét viselte, mivel a vármegye, mint ilyent, törvényesnek el nem ismerte.*
Losonczi báró Bánffy György, 1792–1805-ig főispán. Előbb 1777-ben alhadnagy, majd százados, végre alezredes* lett a katonaságnál.
Kis-Rhédei gróf Rhédey Ádám, aranykulcsos, előbb az erd. kir. kamaránál fogalmazó, később rendes táblabiró. 1806-ban avatták főispáni méltóságába. 1835 márczius havában kir. táblai ülnök lett.*
Hatfaludi Hatfaludi József, 1828-ban administrator, kir. tanácsos, gróf Rhédey főispánsága alatt.*
Maksai Máriaffy Antal, midőn gr. Rhédeyt 1835 márczius havában kir. tábla elnökéül kinevezték, ugyanakkor neveztetett ki ő is főispáni helytartóvá, mely tisztét 1846-ig viselte bezárólag. „Kevés tekintélyt aratott a megye előtt különben is helytartói székén.”* Előde 1734-ben változtatta nevét Maksaiból Máriaffy-ra.*
Branyicskai br. Jósika Lajos politikai okok miatt kormányszéki valóságos tanácsosi magasabb állását odahagyva, 1846-ban lett főispán, tisztét 1848 nyaráig viselte, ekkor lemondott.
Uzoni gr. Béldi Ferencz, ősrégi Béldi család tagja. Született 1799 április 7-én, tanulmánait s jogot a kolozsvári róm. kath. liceumban végezvén, a marosvásárhelyi kir. táblára ment kanczelláriára s fölesküdt táblai jegyzőnek. Harmincz éves korában az erdélyi kir. kormányszéknél (Gubernium) tiszteletbeli titkár, s itt kötött barátságot a kiváló Bölöni Farkas Sándor fogalmazóval, kivel 1830 november havában útra kelvén, Németországon át Párisba értek, honnan 4 havi tanulmányozás után Hollandiába s innen Angliába utaztak. Juliusban Amerikába vitorláztak s beutazták, tanulmányozták nagy gonddal Észak-Amerikát s 1832-ben érkeztek Bécsbe. Utjokról Farkas Sándor „Utazás Észak-Amerikában” czím alatt munkát adott ki, melyet Béldinek ajánlott, e művet a kormány elkobozta, de az utazókat ezért az egész ország {292.} ünnepelte. 1837-ben gr. Béldi Londonba ment, résztvett Viktória királyné koronázási ünnepélyén, a királynénak feltünvén, vele társalgott, sőt tánczolt is vele az udvari bálon. Nagy buzgalommal vett részt a megye közéletében s irányitotta. Korán elnyerte a kamarási czímet, 1846-ban a kolozsvári országgyülésen kir. hivatalos (regalista) s ugyanez év szept. 23-án kir. kincstárnokká választották s mint ilyen vett részt az Unio-t kimondó kolozsvári országgyülésen; az ország egyesülése után Dobokavármegye főispánjává neveztetett ki s aug. 4-én igtatták be. 1844-ben nőül vette Vargyasi Daniel Zsófiát. 1848-ban br. Vay kormánybiztos őt küldötte ki Nagyszebenbe a Roman Comite elfogatására, hol ez év aug. 18-án kettőt el is fogatott közülök, ezért Urbán később {293.} haditörvényszék elé állittatta.* 1848 julius 16-án, midőn Mikes Kelemen és Bethlen Gergely grófok lovassereget kezdettek toborozni, megyéjében mindent elkövetett a honvédhuszárság szaporitása és élelmezése tekintetében, egymaga ezer véka zabot s 60 szekér szénát ajándékozott.* 1849 május 15-én Csányi teljhatalmu kormánybiztos gr. Béldit Kolozsmegye kormánybiztosává nevezte ki s az maradt a szabadságharcz elbuktáig. 1861-ben, midőn az alkotmány ideigleneen helyreállittatott, Kolozsmegye főispánjává neveztetett ki s április 15-én kezdette meg a megye szervezését, s magát a főispánt, miután 1848-ban felesküdt, az eskütétel {294.} alól felmentette.* 1865-ben Küküllőmegye főispánja volt. Meghalt 1880 decz. 31-én Kolozsvárt.*
Az önvédelmi harcz leveretése után 1849-től 1861-ig és ettől 1866-ig hazánk alkotmányától meg levén fosztva, a vármegye császári biztosok vezetése alá került. „Habár sokkal alantabb foku hivatalnak tartjuk is, mint Hodor írja,* az úgynevezett alkerületi biztosságot a főispáni sarkalatos alkotmányban gyökerező hivatalnál, mint árnyékát (ob posita juxta seposita magis elucescunt) feljegyezzük, hogy 1849-ben válaszuti alkerületi biztos volt Iklódszentiványi Szentiványi Ferencz, utóda Török Péter. 1854 és 1855-ben Villencz T. százados, segédje Buzogány Mózes. {295.} A magyaregregyi kerületben: Gidófalvi Károly, segéd Potyó Béla. 1858-ban főnök Lucchi Leontin, 1848-ban Urbánnak alezredesi segédje volt, segéd Pokorni Ede. 1860 körül Dindár József, nemsokára Aranyosszék főtisztje. 1860-ban gr. Thun törvényvezető Bonczhidán.”*
Losonczi br. Bánffy Dániel 1848–49-ben főispán, előbb főbiró. 1861 április 18-án jelentek meg az 1848. évi julius 4-én választott bizottsági tagok Dobokavármegye új székhelyén Szamosújvárt. Gr. Béldi Ferencz és br. Bánffy Dániel főispánok nyitották meg a gyülést. De ezen tisztet br. Bánffy csak 9 hóig viselte, s ekkor hazafias közszellemtől vezéreltetve leköszönt. 1842-ben nőül vette Léczfalvi Gyárfás Annát, kitől gyermekei: Dezső, Jenő és Ernő.
Nagysomkuti Buttyán László, 1862–65-ig főispáni helyettes.* Később törvényszéki elnök s végül, mint ügyvéd halt el Nagysomkuton. 1848-ban Katona Miklós táborában huszár volt s mint ilyen Deés elfoglalására Magyar-Lápos felől jövő sereg előőrse szedette le Hollómezőn a gör. kel. ekklézsia harangjait a toronyból, hogy az oláhok gyülekezését, mely harangok félreverése által történt volna, meghiusitsa.*
Losonczi br. Bánffy Dániel 1865-ben főkormányszéki tanácsos s ez évi augusztus 28-án ült újból főispáni székébe. Ezt megelőzőleg több izben volt megválasztott követ, de a szebeni országgyülésbe nem ment el. 1867 augusztus 5-én tartott bizottmányi gyülésben tette le hivatalos esküjét, mint a magyar alkotmányos király által kinevezett főispán, mely méltóságát a vármegye felosztásáig 1876 augusztus haváig viselte, állásáról lemondván, valóságos belső titkos tanácsosi czímmel tüntették ki. 1848–49-iki szabadságharcz gyámolitására készséggel meghozta áldozatát. Meghalt 1888. évi április 29-én. Emlékét Szolnok-Dobokavármegye közgyülése ez évi május 16-án* örökitette meg jegyzőkönyvében.
| A volt Dobokavármegye tisztikara. | TARTALOM | Főbirák, főszolgabirák. (Judices nobilum, Judlium.) |