Torda város polgárai ma egy tömör, erős testületet képeznek. Az 1848-iki egyenlősitő eszmék diadala után jogilag többé nincsen nemesi, polgári, sóvágói, zselléri osztály a jogegyenlőség e város minden lakóira vallás és nemzeti különbség nélkül kiterjeszté áldásait; ma a közügyek terén mindenki egyenlő jogot, egyenlő befolyást gyakorol, jogban és közterhekben egyenlően részesedik, a korszellem összeolvasztó hatása itt teljes mértékben érvényesül. Itt egy erős és művelt középosztály kifejlődésének örvendetes jelenségével találkozunk, mely osztály a kiváltságolt nemességnek helyét előnyösen pótolja s azt nagyobb erővel s hatékonyabb tevékenységgel helyettesiti.
Mindazonáltal a tordai polgárság között van némi látszólagos osztályozás, a mely azonban nem annyira jogi, mint inkább vagyonkezelési alapon jött létre, vannak az ugynevezett kebeles polgárok vagy ingremiatusok. Torda ősnemes lakói és ezek utódai, kik e város közbirtokosságát alkotják s kik az őseiktől reájuk szállt bizonyos oly hasznokban és élvezményekben részesülnek, melyek örökösödés czímén szálltak reájuk s a minővel a később oda települtek nem birnak s jogilag nem is bírhatnak; de még ezekben sem gyakorolják a kizárólagosságot, mivel bizonyos – aequivalens – összeg befizetése mellett a többieket is befogadják társaságukba és közös vagyonuk élvezetébe, mert azok is, kik nem tagjai a kebeles polgárságnak, vagy a később települtek is megszerezhetik az ingremiatusságot, ha a városban háztelket birnak s ha az ingremiatusok pénztárába egyszer-mindenkorra 500 forintot befizetnek.
A kebeles polgárság keletkezésének története ez. Fennebb láttuk, hogy a tordai őspolgárok, ugy miként a Bethlen Gábor, II. Rákóczí György és Apafi alatt odatelepitett hősök vitézségökért s hadi érdemeikért nemesittettek meg s egyik kiváltságuk volt a korcsmaregule kizárólagos tulajdonjoga. A nemesitett kebeles polgárok ezt már századók óta élvezték, ezek egyetemét nevezték ingremiatusoknak.
Az ily kebeles polgároknak minden egyese fel volt jogositva bort, szeszes italokat szabadon árulni és árultatni, a közlegelőt ingyen használni, az erdőkből évente fa- és jövedelem-osztalékot kapni, sőt a piacz és város más jövedelmei is osztottak közöttük. Mindezt élvezték 1849-ig.
Az 1848/49. és az 50-es évek elején e városra kivetett nagy hadisarczok és kényszer-államkölcsönök miatti aggodalmak fogamztatták meg az eszmét, hogy a szeszárulást a kebeles polgárok adják együttesen haszonbérbe s az igy évente befolyó jövedelem egy részét tartsák készletben ily eshetőségekre, valamint forditsák a város közművelődési czéljaira; a fel nem használt részt pedig tartsák osztatlanul együtt és tőkésitsék.
A kebeles polgárok létszáma jelenleg 806, ezek egyetemének ma van készpénzben 287,210 frtja, ingatlanokban 52,965 frtja, daczára annak, hogy ezen előretörekvő polgárság a tőkegyüjtés kezdete óta több mint 150,000 frtot áldozott a közügy és a közművelődés oltárára, főleg a város culturalis czéljaira, csinosodására. Nem fordulhat elő oly hazai vagy városi czél, hogy a tordai kebeles polgárok egész készséggel első sorban je járulnának ahhoz. Igy keletkeztek Torda számos iskolái, kisdedóvodái, nevelő-intézetei, sétatere, igy létesült a város kikövezése; az erdélyi közművelődési egylet czéljaihoz 500 frttal járultak.* A városnak is nagy ajándékot adtak, midőn saját házukat (a tulajdonjog elismeréseért fizetett egy arany haszonbérért) átengedték városházul s igy a város saját házából (mely előbb megyeházul, most törvényszéki helyiségül béreltetik) tetemes jövedelmet kap. A kebeles polgárok gyüjtött tőkéjükből szintén huznak hasznot, a mennyiben pénztáruk fizeti az ingremiatusok közteher-váltságát, mint például rovatalokat, közmunka-váltságot, községi adót stb.
Az ingremiatusoknak van előljárósága, vagy jobban mondva tisztviselősége, mely áll a kebeles polgárok által szabadon választott elnökből, jegyzőből, pénztárnokból és 12 tagú választmányból; ezek vezetik az ügyeket s az évente tartott közgyülésen számolnak megbizóiknak.
Város, a melynek polgársága a józan gazdálkodás, a vagyongyüjtés ily nemes ösztönével, a polgári erények ily kiváló tulajdonival van megáldva s a mely a gyüjtött vagyont ily nemesen és önzetlenül tudja felhasználni és közczélokra forditani: bizonyára nagy jövőre és gyors fejlődésre van hivatva.
Torda város minden izében magyar, hősöktől eredő lakossága nemcsak a harcztéreken tüntette ki magát vitézségével: hanem békés időkben a művelődés terén is számos előharczost adott a hazának. Már fennebb emlitém sok jeles tudósát, alább egy külön fejezet fog foglalkozni e város jeleseivel, itt csak átalánosságban akarok rámutatni arra, hogy Torda városa minden művelődési mozgalomnál nemcsak ott volt áldozatával és rokonszenvével, hanem igen gyakran kezdeményezőleg lépett fel, mintha a multban folytatott országos szerepköre erre mintegy ráutalta volna; országos és politikai vezérszerepétől más városok által elüttetvén, saját belső életkörében és a szellemi föllendülés terén igyekezett életrevalóságának és jóra termettségének tanújeleit adni.
Már fennebb feltártam azon nagy áldozatokat, a melyeket e város a nevelésügy terén felmutathat; de e mellett a művelődés és a szellemi élet minden terén ott találjuk a kezdeményezők, az előlhaladók között.
Igy a mult században is, a midőn Mária Terézia behizelgő és II. József erőszakosan germanizáló törekvései következtében a nemzeti nyelv előtérbe nyomásának s ez által a magyar műveltség emelésének nemes versenye fölébredt s a szellemi élet fejlesztése nemzeti irányt nyert; a midőn az első tudományos társulat »A magyar nyelvművelő társaság« Aranka György vezetése alatt megkezdé irodalmi munkásságát: ezzel párhuzamosan fejlődni kezdett a nemzeti nyelv másik ápoldája: a magyar szinészet is. Már az 1790-iki országgyülésen szőnyegre került egy állandó szinház megalapitásának kérdése, a rendek elfogadták a tervezetet, s a kormányszék védelme alatt létrejött 1792-ben Kolozsvártt a magyar haza első állandó magyar szinháza.
Ámde ezt előzőleg a magyar szinészet Erdélyben már multtal birt; Thalia papjai már régebben emeltek oltárt Erdélyben, hol a magyar nyelv és műveltség iránti érzék oly erős volt kezdettől fogva, hogy papjai már 1478-ban kérelmezték Mátyás királytól, hogy templomaikban a magyar isteni tisztelet behozatalát engedélyezze.* A magyar szinészet is oly korban kezdeményeztetett, a midőn még a külföld országaiban is teljesen ismeretlen volt, mert már 1517-ben kolostorainkban bibliai tárgyú szindarabokról, 1530-ban Abrudbányán tartott szini előadásokról, 1569-ben pedig »Balassa Menyhért« czímű drámáról találunk feljegyzéseket,* s igy állithatjuk, hogy az erdélyi fejedelemséggel egykorúlag mutatkoztak Erdélyben a magyar szinészet szárnypróbálgatásai. Igen természetes, hogy a nemzeti fejedelemség megszüntével, a hogy az erőszakos osztrák uralom nyelvünket és irodalmunkat kezdette háttérbe szoritani, a magyar szinészet ismét jelentkezett bérczeink közt, a mikor Torda város szolgáltatta a nemzeti ügy első uttörő bajnokait, Torda város szülöttje volt az a Ferenczi György, a ki már I-ső Lipóttól engedélyt nyert arra, hogy ő kizárólagos joggal magyar és latin darabok előadására szintársulatot alakitson, hogy társulata adó- és vámmentesen utazhassék s mindenhol előadásokat rendezhessen.* Ferenczi Tordán szülővárosában szervezte társulatát,* s ott is kezdette meg előadásait, később Kolozsvárra ment, hol mint a hagyomány mondja, némely utczára kirugó magas ház hiuja (padlása) szolgált szinpadul, mig a hallgatóság az utczán helyezkedett el. Utóbb (1765-ben) a szini előadások gr. Bánffy Györgyné házánál folytattattak.
1792-ben a szinészet Kolozsvártt állandósittatott, főuraink közül sokan (br. Bornemissza János, br. Bálintith János, gr. Teleki Ádám, Aranka György s mások) irtak és forditottak szindarabokat, a melyeknek előadását ismét Torda tette lehetővé, mert a tordai Fejér János, István, Sándor és Rozália szerveztek kormányszéki engedélylyel magyar szintársulatot, melynek tagjai voltak a fennebbieken kivül a Nagy-Enyedről jött Koncz József, Sáska János és a jeles Jancsó Pál. Ezek kócsi Patkó János igazgatósága és Lavota János karmestersége alatt a kormányzó és főnemesség pártfogása mellett megkezdették ez év november 11-én előadásaikat a Pataki-féle házban. 1795-ben már az országgyülés bizottságot küldött ki az állandó szinház épitésére szükségelt 30,000 frt összegyüjtésére. A telek megszerzésével 1805-ben már megkezdetett az állandó szinház épitése, de félbenszakadván a zsellérkedő magyar szinészetnek a gr. Rhédey által pártolt német szinészettel kellett küzdenie, mignem a fiatalság – katonai beavatkozást maga után vont – élénk demonstratiói azokat Kolozsvárról el nem távolitották. Az országgyülés ismét felkarolta az ügyet s 1811-ben csak a nemesek által fizetendő 100,000 frtot szavazott meg, a mit a rákövetkezett devalvatio 20,000 frtra szállitott le, sőt az egyháziak kivonása ezt is 4,000 frttal kevesbitette. De mindez nem hűté le az erdélyiek buzgalmát, a családi páholyok eladásából végre is begyült a hiányzó összeg s 1812-ben fedél alá került a szinház, de csak 1821-ben szereltetett fel egészen s nyilt meg márczius 11-én a főuri műkedvelők által előadott »Zrinyi Miklós« czímű darabbal. Ezen műkedvelők ez alkalomra csináltatott fényes öltönyeiket s fegyvereiket a szinháznak ajándékozván, ez által a szinház ruhatárának is alapját vetették meg. Azóta nemcsak virágzott Erdélyben a magyar szinészet, hanem ez adott lendületet a magyar szinészetnek az anyaországban is. Innen, ezen anyaintézetből a magyar szinészet ez első melegágyából nyerte a főváros is legkitünőbb művészeit, a szini irodalom legkiválóbb munkásait s igy a magyar szinészet nemeti létünk egyik éltető erőforrásává lett. A midőn ezt lelki örömmel jegyzem fel, kell, hogy Torda városának is meghozzam az elismerés adóját, mint oly városnak, a mely a magyar szinészet úttörő bajnokait első állítá ki a küzdtérre, mint a mely nemcsak jeles szinészeket adott e hazának, hanem a szinműirodalom terén is legelőbb szolgáltatta a maga termékeit, mint a mely először karolta fel melegen a magyar szinészetet s bocsátá ki azoknak rajait az ország többi városaiba, s ez által a nemzeti művelődés ezen terén is kiszolgáltatta a maga jutalékát ép ugy, mint a harcztereken megszerzé kiérdemelt babérait.