LIX. Magyar-, Közép- és Felső-Peterd.

A Muntye, vagyis a tordai hegyrepedés magas hegylánczolata elzárni látszik a vidéket, a Hesdád pataka, mely százezred évek türelmével áttörte e roppant sziklagátat s az özönviz e bámulatra ragadó lagunáját alkotta: ma már szerényen meghuzódik és rejtőzködik, ugyszólva mintegy lelopódzik egy a Muntye keleti alján bemélyülő rejtett szoroson az Aranyosba, ugy, hogy a tér felől szemlélő észre sem veheti e patak és völgyületének lételét, mert a párdéi fensík azt teljesen elfedi a kiváncsi tekintetek elől. Pedig a Muntye nem zárja el e patak vidékét, a folyamka, – a mely átszelte sziklatorlaszát – háta mögött láthatatlanul bár – folytatja pályafutását. A tordai hegyrepedés tulajdonképen csak szorosát képezi a Hesdád pataka völgyületének, az csak bűbájos kataraktája e folyamkának, melyen felül folyamvidéke ismét termékeny völgyületté tágul, hogy vagy 16 falunak nyujtson fekhelyet s földmivelő lakóinak megélhetési módot.

Egy eldugott, egy külvilágtól és annak polgárosodásától elzárt, teljesen ismeretlen kis világ rejtőzködik ottan, a melynek népe még a középkor homályában tévedez, melynek világköre legföllebb Tordáig terjed, hova ritkán, vásárok alkalmával, el szokott látogatni. E rejtett, e zárt vidék szorosan véve nem tartozik Torda környékéhez, a melynek nyugati irányban láthatár-záróját képezi a Muntye bércze; mindazáltal futólagosan megismertetem és átnézetét adom e Torda folyamvidékéhez tartozó zugnak.

A tordai hasadék nyugati torkolatától pár száz lépésre találjuk a fővölgyben Magyar-Peterdet és egy ott jobboldalilag beszakadó mellékvölgyben Közép- és Felső-Peterdet.

Mindhárom Peterdről ha nem is, de Magyar-Peterdről merem állitani, hogy hajdan magyar nép lakta, a mint különben előneve is tanusitja, de a mire adatot szolgáltatnak a pápai dézmák regestrumai is, melyeknek 1332. és 1333-ik évekre vonatkozó (722., 756. lap) rovatában azt találjuk, hogy Peturd, László nevű papja 22 és 30 denart fizet, miből kitetszik, hogy az – alkalmasint egy egyházközséget alkotott – három Peterd népe katholikus, tehát magyar volt; de magyar volt Magyar-Peterd népe még a XVI. században is s a mint Uzoni Foszto történetében*Hist. Unitar. Trans. II. 342. Láss erről tüzetesebben Székelyföld czímű munkám V. k. 215. lapján. előadja, Magyar-Peterden oly erős egyházközsége volt az unitáriusoknak, hogy az unitarius hit innen terjedt el Toroczkó vidékére és Járába is, sőt még 1726-ban is fennállott Magyar-Peterden az unitáriusok eklézsiája.*Hist. Unitar. Trans. II. 342. Fájdalom, ma már Magyar-Peterdről, Mikesről, Indalról, Szent-Királyról, Magyar-Szilvásról is mind kiveszett a magyarság, pedig e faluk népessége kizárólag magyar volt egykoron.

Magyar-Peterden földbirtokos volt az innen származó Peterdy és Fancsika-nemzetség, melynek nyomába a Czeszeliszky-Szilvási nemzetség lépett. Nem egészen érdektelen a mindig ugyanazon kézen forgott három Peterd birtoklási viszonyainak vizsgálata.

1434-ben Lépes Loránd erdélyi vajda rendeletéből a kolozsmonostori convent János presbitert küldötte ki, hogy Petherdy István, László és Zarkadi Benedek fia, László, valamint Ulpon Jánosné közti osztályos perben hozott itélet következtében ez utóbbit a három Petherdnek őtet illető negyedrészébe beiktassa.*Ered. Kolozsm. conv. levélt. Cott. Torda L U no. 4 másolat. Kemény Józs. Dipl. Tran. III. 33

1499. április 14-én Péter boziny és szentgyörgyi gróf erdélyi vajda Kolozsvárról a kolozsmonostori conventnek rendelte, hogy Kochárdi Zekel János özvegyét Ilonát, az őtet törvényes örökösödés jogán illető három Petherd negyedrészébe beiktassák.*Ered. Kolozsm. conv. levélt. Cott. Torda L U no. 4 másolat. Kemény Józs. Dipl. Tran. XII. 267.

1501. január 5-én Ulászló Budáról Cseszeliszky Mátyás udvari kedves emberének adományozta Peterden, Indalon és Szilváson azon javakat, melyek peterdi Fanchyka Benedek tulajdonai voltak; de ő nem tudni, mi okon, a kereszténységet elhagyván, a törökhöz szegődött, s igy javait notán elvesztvén, azok rendelkezése alá jöttek. A kirendelt kolozsmonostori convent a beiktatást Zengyeli Bernád és Fanchyka Kristóf és fiai ellentmondásával foganatositotta;*Kolozsm. conv. levélt. Cott. Torda L U no. 4 másolat. Kemény Józs. Dipl. Tran. XII. 467. de ugy látszik, hogy az ellentmondás eredménytelen volt mert Cseszeliszky megmaradt a három Peterd birtokában, s a Szilvási előnév felvételével alakitá a most is virágzó Szilvássy-nemzetséget.

Ugyanez évben Peterdi birtokába Szentmihályfalvi Zekel János leányát vezették be.*Kolozsm. conv. levélt. Cott. Torda L U no. 4 másolat. Kemény Józs. Dipl. Tran. 251. lap. 1533-ban peterdi (pitherdi) Hozynazay Mihálylyal találkozunk. (Lásd Szindnél fennebb.) 1570-ben a három Peterd, Zarkad és Egresre János Zs. aug. 4-én Fejérvárról Hozzuaszói Mihály Peterdi Katalintól született leányainak adott új adományt, mint oly örökségeikre melyek szülőikről szálltak reájuk.*In prot. Joh. II. Regis. II. 284. Kolozsm. conv. levéltárában. Ez a Hosszúaszói alkalmasint azonos lesz a Hozynazay Mihálylyal. 1602-ben pedig Alsójárai Szilvási István nejének, Ébeni Katalinnak hagyományozta Járában, három Peterden, Zilváson levő jószágait 1,000 frt hozománya fejében, melyet ő (férje) elköltött.*Kemény József Cod. Dipl. Trans. X. 101.

Peterden birtokos volt és ott is lakott Lugossy Ferencz, I. Apaffi Mihály erdélyi fejedelemnek hirneves titoknoka, ki Peterdi szép kastélyát valódi muzeummá varázsolta át, a mennyiben mint szenvedélyes régész oda hordatta össze a Tordán, Várfalván s másutt felszinre került római szobrokat s más műtöredékeket, a mellett ő maga is faragtatott egy csomó szent szobrot; voltak ott három öl magasságú római szobrok, díszgúlák, sarkophagok, oroszlánok, a mellett Szt.-László-, Szent-Antal- és Mária-szobrok, de fia István s az utána következett birtokosok (Korda, Lendvay, Bozsla) azokra mi figyelmet sem forditva, szétkallódtak, széthordattak, beépittettek*Az 50-es években a Lendvay-udvarba még a kugli mellett hosszában voltak felállitva szobortöredékek, oszloptők s más római régiségek; de a zsidó haszonbérlők azokat széthordták és beépitették a gabonásba és újból épitett két malomba. Ekkor szedték ki az unitarius templom még megvolt falainak is anyagját és fundamentum-köveit. s ma kastélyának és a közelében feküdt unitárius templomnak is alig lehet bár csak nyomait is feltalálni. Az ott egybegyüjtött műkincsekből csak egy szőlőfonadékkal díszitett római fogadalmi oltárt találtam, a melynek feliratát a római feliratok fejezetében a 89 1610/C.I.L szám alatt közlöm.

Ma csak ez egy látható Peterden; szerencsére a beépités előtt még Torma Károly sok más feliratot lemásolt, s azokat megmenté a végmegsemmisüléstől. Én azokat beosztottam – a maga helyére – Torda római feliratai közé, a hol a szives olvasó megtalálhatja.

A más két Peterden semmi megjegyzésre méltó nincs, legföllebb az Aranyos vizválasztó vonaláig felnyuló völgy fejében emlithető meg a La Crutsa nevű gúlaidomú sziklaszál és vele szemben a La tyeje nevű másik bizarr idomú csompó és az, hogy a két sziklaorom közti öbölben helyezkedett el Berkesz nevű oláh falu.

Ennek közelében van a felső és alsó Kurmatura nevű két sziklarepedés, melyek a Gura szigeluj (Sugó szája) nevű gyönyörű hegyszorosban egyesülten fejtik ki megható szépségüket, a mi a szorost szegélyező hófehérségű Pietra Varuluj és a vérvörös Kolczu Rosszuban culminál, melyek az Aranyosmenti Borévtől is mindenkinek figyelmét magukra ragadják. Ha e szoros nem itt a tordai hasadék közelében lenne, bizonynyal bámulat tárgyát képezné; igy azonban a számba nem vehetőség szinvonalára sülyed, mert bármelyik oldalról csak veszélyes, járatlan hegyi ösvényen lehet megközeliteni. E táj földképződési tekintetben is nevezetes, mert Hankó szerint a Sugópatak balpartján festésre alkalmas fehér agyag (mészpát-korhadék), odább veres és sárga agyag (mit szintén festésre használnak), timsós föld s a közt szűz timsó is fordul elő.

De térjünk vissza Peterdre.