Fajhangok

A bölömbika: bömböl. – Tompa.

A galamb búg, nyögdécsel is. – Arany, Tompa, Petőfi.

A fülemile: csattog: – Arany, Petőfi.

A szarka: csereg. – Tompa, Petőfi.

A veréb: csipog. – Tompa.

A fecske: fecseg. – Tompa.

A rigó fütyöl, füttyeget. – Petőfi, Tompa.

A gácsér: hápog. – Tompa.

A haris: harsog. – Petőfi.

A bagoly: huhog, rikolt, sí, süvölt. – Arany, Petőfi.

A kuvik: kuvikol. – Arany, Tompa.

A bíbic: jajgat. – Petőfi.

A sirály: jajong. – Tompa.

A gerle: kacag, turbékol, nyög, búg. – Arany, Tompa.

A varjú: károg. – Tompa, Petőfi.

A holló: károg. – Tompa, Petőfi.

A gólya: kelepel, kerepel. – Tompa, Petőfi.

A tyúk: kotkodákol, szava kotkodács. – Arany, Petőfi.

A fajd: kotyog, pityeg. – Tompa.

A daru: krúgat. – Tompa.

A kakas: kukorékol, kukorít. – Petőfi, Arany.

A pacsirta: dalol. – Arany, Tompa, Petőfi.

A fürj szava: pitypalaty. – Arany, Tompa, Petőfi.

A fürj-„nő” szava: vá-vá. – Arany.

A vészmadár: sír. – Petőfi.

Az ölyv: vijjog, sívog. – Arany.

A vércse: visít, visong. – Petőfi, Arany.




Hátra Kezdőlap Előre