Mind a három költőnél a madár színe teljesen alárendelt szerepet játszik, s inkább csak mint hasonlat jut némi jelentőséghez; a hattyúfehér test, a galambősz haj, az éj, mely hollószárnyként ereszkedik, vagy érinti az ablakot stb., ezek ilyen madárszín hasonlatok.
Aranynál nyoma sincsen, Tompa fehér sirályról, tarka madárról, tarka pintyről és tarka harkályról, barna csókáról szól; Petőfi tarka madarat említ, s a gólyáról mondja, hogy mint ő – a költő –, félig fehérben, félig feketében jár.