A népköltés madártana

Biológia. A madár társat választ, párját veszti, jámbor, bujdosó, fészket rak, facsarít vagy ver, tojik, megtojik, költ, fészekben lakik, fürdik, tollaszkodik, elkerül, hazakerül, elmegy őszkor, hazajő tavaszkor, hullatja tollát, verekszik, legelész, kószál, csíp, kivágja a búzaszemet, megcsipdesi a cseresznyét, örül, csattogtatja szárnyát, ágról ágra szálldos, röpül, felröpül, leszáll, szálldogál, magasan röpül, riaszt, riad, gyenge (doux, zart), bús, árva, kiált, rikkan, lármáz, megszólal, sír, hegedül, énekel, zeng, szól, dalol, csacsog, fütyörész, fütyöl, csipög, hangicsál, csereg, gágog, hujjant (a daru).

Leíró elemek. Van büdös madár (banka). Rigó: Kék a lába, hamuszín a tolla.

Testrészek. A gunárnak van: tolla, legyező farka, szárnya, lába, nyaka, feje, szeme, visító-torka, zúza, mája.

Hozzá kell tennünk, hogy mindazok az elemek, amelyek a költőknél felsorolva vannak, mint: felosztás, költözködés, madárszó, fajhang, fészek és fiasítás, cselekvés, repülés, szín, részek, szólásmód és hasonlat, majdnem kizárólag a nép szellemi kincséből kerültek, mely a költés keretein túl még egy valóságos kimeríthetetlen tenger.




Hátra Kezdőlap Előre